Álljunk meg egy szóra
Grószné Krupp Erzsébet polgármesterrel
 

Szokásos havi interjúnkban ezúttal három közérdekű témát beszélünk meg városunk polgármesterével. Elõször két már-már örökzöld téma kerül boncolgatásra: a 10-es út helyzete és a Szabadidõközponttal kapcsolatos döntések, szándékok. Olvasóink számára új téma: a kultúrház épületének felújítása, ezzel együtt a kultúrház és a zeneiskola helycseréje. Bár két hónapja folynak ez ügyben az egyeztetések, a téma csak most érett meg arra, hogy foglalkozzunk vele.

– Nos, akkor elõször: a 10-es út. Polgármester asszony, milyen új fejleményekrõl tud ezzel kapcsolatosan beszámolni?

– A média továbbra is nagy figyelmet szentel a témának. Április 12-én a Napközben című rádióműsor is napirendre tűzte a 10-es út problémáját. A Vörösváron felvett és a műsorban bejátszott riportokban megszólaltatták többek között Preszl Gábort, a Five elnökét, aki az ellehetetlenült közlekedésrõl és dr. Kovács Ildikót, aki a levegõszennyezés okozta gyermekkori megbetegedésekrõl beszélt. Õk mindketten az új út megépítése mellett érveltek, Sajtosi János, a helyi környezetvédõk elnöke – aki társaival együtt éppen fát ültetett – pedig ellene. Az élõ műsorban a Levegõ Munkacsoport ott megjelent aktivistájával összevitatkoztunk azon, hogy megvan-e az elkerülõ út megépítésére a pénzügyi fedezet. Õ váltig állította, hogy nincs, én bizonygattam, hogy megvan: azonban a nyilvánvaló tények sem gyõzték meg õt. Ismét felvonultatta a Levegõ Munkacsoport kollektívájának szokásos érveit az új úttal szemben: „ez az út azért épül, hogy az Auchan üzletközpontot kiszolgálja”. A műsor után is sokáig vitatkoztam még a környezetvédõ aktivistával. Nagyon helytelenítem, hogy most azt akarják mindenkinek bebeszélni, hogy ez az út nincs elõkészítve. Ilyet mondani közel 15 évi elõkészítõ munka után, enyhén szólva csúsztatás.

– Hogyan összegezné: Ön szerint a Levegõ Munkacsoport most éppen mit akar?

– Õk most azt szeretnék, ha a 10-es út maradna a régi nyomvonalán, Vörösvár köré pedig építenének egy elkerülõ utat, ami a város elõtt elágazik, majd utána visszacsatlakozik a 10-esre. A többi település köré is hasonló elkerülõ utakat képzelnek el. Ezek dilettáns elképzelések és nem oldják meg hosszú távon a problémákat. A közlekedési mérnökök által gondosan megtervezett új 10-es útnak véleményem szerint nincs alternatívája. Ez lesz az az út, amely az elviselhetetlenné vált teherforgalmat el tudja vinni a településeken kívülre. A személyforgalom egy része persze továbbra is a régi 10-esen fog zajlani, de nekünk elsõsorban nem ezzel van problémánk, hanem a borzasztó méretű teherforgalommal.

– Úgy tudom, a környezetvédelmi miniszternél is járt, hogy segítsen orvosolni a problémát.

– Április 15-én Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter és munkatársai fogadták a térség polgármestereinek a delegációját, Molnár Sándor ipartestületi elnököt, valamint a Levegõ Munkacsoport képviselõit. Ezen a megbeszélésen a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára és fõosztályvezetõi is ott voltak, jelen volt továbbá Csordás Csaba, az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság igazgatója, a Pemáktól pedig Duma Viktor műszaki igazgató. A Kötet kezdeményezésére és a Pilisvörösvár és Környéke Ipartestület beadványára létrejött egyeztetésen a Levegõ Munkacsoport jelenlévõ tagjai ismét az M0-ás ellen emeltek szót, az elkerülõ úttal kapcsolatban pedig feltették a kérdést: ha Vörösvár valóban elkerülõ utat akar, akkor miért nem az õ javaslatukat támogatja, szerintük ugyanis ez az elsõként megépítendõ négy kilométeres szakasz nem old meg semmit. Ismét elõvették egyik leggyakrabban hangoztatott érvüket: az új 10-es út megépítésére nincs pénz. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium részérõl ezt a kijelentést azonnal cáfolták: már aláírták az Európa Banki hitelszerzõdést az út finanszírozására, a pénz tehát megvan.

– Hogyan zárult az egyeztetés?

– Persányi Miklós miniszter úr a másfél órás megbeszélés után azzal foglalta össze az elhangzottakat, hogy egyben megegyezik mindkét érdekcsoport véleménye: elkerülõ utat szeretnének. Ehhez én kiegészítésként hozzátettem: nem mindegy, hogy milyen elkerülõ utat. A Levegõ Munkacsoport ugyanis csak a településeket egyenként elkerülõ utakat tartja megvalósíthatónak. Véleményem szerint ez egy improvizáció, most találták ki: nem készült hozzá környezeti hatástanulmány, nincsenek hozzá tervek, nincs a megvalósítására pénz, és nem tudjuk, mikorra lenne belõle valami. A Kötet polgármesterei, a térségben lakó 100 000 ember, a közlekedési szakma és a minisztérium a teljes 27 kilométeres elkerülõ út megépítését szorgalmazzák, ami elõ van készítve, közel 15 évi munka, egyeztetés eredményeként, amihez megvannak a tervek, engedélyek és a megvalósításához megvan a szükséges pénz. Ha a Levegõ Munkacsoport nem akadályozná meg az építését, 2008-ra a teljes 27 kilométeres út elkészülhetne.

– A képviselõ-testület nemrégiben határozott arról, hogy elkészítteti annak a területnek a szabályozási tervét, amelyen az elképzelések szerint a Szabadidõ-központ is létrejöhetne. Ez a határozat szerintem egyértelműen azt mutatja, hogy a képviselõ-testület nem adta fel a szabadidõközpont megépítésére vonatkozó terveit és annak helyszínét továbbra is a 097-es táblában képzeli el. Vagy tévedek?

– Amirõl most szó van, az jelen pillanatban egy mezõgazdasági földterület, a szabályozás ebbõl fog kialakítani egy alacsony százalékban beépíthetõ zöldterületet. A szabályozási tervben meg fogjuk határozni a beépíthetõségi arányokat, a beépítés jellegét, kialakítjuk az úthálózatot, megtervezzük a vízelvezetést. A szabályozási tervet már csak azért is meg kell csináltatnunk, hogy pályázhassunk állami támogatásokra a szabadidõközpont megvalósítása érdekében. Hogy a konkrét kérdésre válaszoljak: nem téved, továbbra is egyik legfontosabb célunknak tartjuk ennek a komplexumnak a létrehozását.

– Az elmúlt hónapokban, a Kulturális koncepció elkészítése kapcsán felvetõdött egy ötlet: a zeneiskola és a kultúrház helycseréje. Az elsõ hallásra meghökkentõ gondolat, amint körüljárták, egyre több és több pozitívnak tűnõ megoldást szült. Megkezdõdtek az egyeztetések az érintettekkel, átgondolták a csere pénzügyi vonatkozásait. Magam is jelen voltam az OKB azon ülésén, ahol egy tartózkodással támogatták az elképzelést a bizottság tagjai. Mivel eddig csak ötlet szintjén volt ez a téma, újságunk nem foglalkozott vele. Most azonban úgy tűnik, komollyá vált a dolog… Ön jónak tartja és támogatja a két intézmény cseréjét?

– Az elmúlt évben 50 millió forintot szavaztunk meg a zeneiskola bõvítésére. Már korábban is nyilatkoztam arról, hogy a bekért árajánlatokból kiderült: ennyi pénzért lehetetlen a kívánt fejlesztést megoldani. Közel százmillió forintot pedig nem hiszem, hogy a képviselõ-testület megszavazna erre a célra. Véleményem szerint nem szabad a zeneiskola elhelyezését tovább erõltetni a gimnázium épületében. Az elmúlt évtizedben a két intézmény együttélése során nyilvánvalóan kiderült, hogy nem volt szerencsés a gimnáziumot és a zeneiskolát egy épületbe erõltetni. Egy olyan épületbe, amely már most is egy monstrum, hát még ha tovább bõvítenénk… Ez a terület már nem bír további beépítéseket. Én egyértelműen támogatom a két intézmény cseréjét.

– Ha jól értem, akkor nem a zeneiskola mostani épületének bõvítésére kellene fordítani a város pénzét, hanem a teljesen lepusztult kultúrház felújítására. Ezzel két problémát is megoldanánk: a zeneiskola férõhelyhiányát és a közel negyed évszázada épült kultúrház rendbetételét. Ránézésre ezt a házat ma inkább kulturálatlan háznak kéne nevezni. A mi szegénységi bizonyítványunk ez az épület… Mennyibe kerülne a felújítása és a zeneiskola céljára való átalakítása?

– Egy nemrégiben készített felmérés szerint 150 millió forintból egy korszerű zeneiskolát lehetne itt kialakítani. Az elképzelések szerint azonban ez több lenne, mint zeneiskola. Amolyan Művészetek házaként befogadná az eddig is itt működött szakkörök, együttesek egy részét, gondolok itt a különbözõ tánc- és kézműves csoportokra. A gimnáziumban lévõ épületrész pedig a szó szoros értelmében vett Közösségi Házként lehetõséget nyújtana a civil szervezeteknek összejöveteleik megtartására. Itt lennének továbbra is a koncertek, színházi elõadások, városi rendezvények megtartva. A két intézmény tevékenységét egészítené ki a majdan megépülõ Szabadidõközpont, amely nagyméretű, többcélú rendezvénytermével lehetõséget biztosítana az eddigieknél nagyobb méretű, valóban városi méretű közösségi rendezvények, összejövetelek megtartására. Igazán megérdemli már ez a város, hogy mind kulturális, mind közösségi téren elõrelépjünk. Képviselõ-társaimmal együtt azon leszek, hogy ez sikerüljön.

Fogarasy Attila

***

Lapunk nyomdai munkálatainak megkez-désekor kaptuk a hírt: a Képviselõ-testület úgy döntött, hogy a Cziffra György Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és a Közösségi Ház épületek cseréjének lehetõségét meg kívánja vizsgálni. A Kt. felkérte a jegyzõt, hogy a hatályos jogszabályok alapján a döntéshez szerezze be a szükséges véleményeket, biztosítsa az egyetértési jogot a Német Nemzetiségi Kisebb-ségi Önkormányzat részére, és terjessze döntés-hozatal céljából a Képviselõ-testület elé. A Kép-viselõ-testület felhatalmazta a polgármestert, hogy a szükséges átalakításokhoz kérjen terve-zõi árajánlatokat, valamint banki árajánlatokat a fejlesztési célú hitel felvételéhez, kezdje meg az egyeztetéseket az intézmények, egyesületek, alapítványok vezetõivel.

Szilárd alapokon állva
Interjú Müller Jánossal, a Költségvetési és Pénzügyi Bizottság elnökével

A Költségvetési és Pénzügyi Bizottság az önkormányzat egyik legaktívabb, legtöbbet kezdeményezõ bizottsága. Ugyanakkor a rájuk nehezedõ felelõsség is a legnagyobb. Egy rossz döntés, tévesen kalkulált elképzelés beláthatatlan következményekkel járhat. Különösen manapság, amikor nagyon meg kell fontolni, hogy hova teszi az ember az államtól vagy közvetlenül a helyi polgároktól kapott pénzeket.
 

Errõl és sok minden másról: útépítésrõl, útkátyúzásról, új beruházásokról kérdeztem Müller Jánost, a bizottság dinamizmusáról és kemény tárgyalóstílusáról ismert elnökét.

– 2004 augusztusában készítettem egy öszszehasonlító táblázatot, amely szerint Vörösváron a beruházások maximuma az egyes önkormányzati ciklusok közepére esik. Úgy tűnik számomra, hogy ebben a ciklusban is túljutottunk a csúcson, és az idén kevesebb összeget tud költeni a város intézményfejlesztésekre, útépítésekre. Vagy tévedek?

– Az elmúlt évben igen jelentõs beruházásaink voltak, amelyek egy része áthúzódott az idei évre is. Bõvítettük a gimnáziumot, a Szabadság úti óvodát, folytattuk a nyílászárók cseréjét intézményeinkben, kiépítettük a Szent Erzsébet utcát, több más utcát is viacolor burkolattal láttunk el. Az áthúzódó munkák miatt is, valóban ebben az évben kevesebb új beruházást indítunk el.

– Kevesebb út is épül majd?

– Az elmúlt évben a képviselõ-testület átcsoportosított a 2005. évi súlyadóból 40 millió forintot a Szent Erzsébet utca építésére. Így az idén ennyivel kevesebbõl gazdálkodhatunk. Jelenleg a költségvetésben 50 millió forint áll rendelkezésre útépítésre, de ezt szeretnék pályázati öszszegekkel bõvíteni.

– Pontosan hány utcát fognak leburkolni és melyek ezek?

– A tervek szerint hét utcában fogunk utat építeni. Ezek a következõk: Hunyadi, Szondi, Dugonics, Dobó, Gesztenye, Erkel utca és az Orgona köz. Ezek közül az elsõ háromra állami támogatásért is pályázunk. Az útépítéssel kapcsolatos közbeszerzési eljárás hamarosan lezárul és megkezdõdhetnek a munkálatok. Egy útépítés jelenleg is folyik a Báthory utcában. A vállalt átadási határideje: május 14. Ez az út a temetõhöz, illetve a tervezett szabadidõ-központhoz biztosít átvezetést a Szent Erzsébet útról.

– A tél folyamán ismét rengeteg kátyú keletkezett a város útjain, nem lehetne ezeket már kora tavasszal betömködni? Miért tolódik mindig ki a kátyúzás májusra?

– Sajnos a szigorú közbeszerzési elõírások megkötik a kezünket. A károkat fel kell mérni, közbeszerzési eljárást kell kiírni, ki kell választani a kivitelezõt és szerzõdést kell vele kötni. Ez a folyamat minimum két hónapot vesz igénybe.

– Végül is mikor történik meg a kátyúzás?

– A közbeszerzési eljárás lefolyt, a kivitelezõvel megkötöttük a szerzõdést. A munkálatok április utolsó hetében megkezdõdnek.

– Nem lehetett volna mégis felgyorsítani ezt a folyamatot?

– Sajnos nem. Elhúzódott a tél és csak késõn kezdhettük meg a károk felmérését. Az idén hatmillió forintot költhetünk az aszfaltutak kátyúzására, illetve a földutak murvával való javítására. Megmondom õszintén, sokhelyütt én ezt kidobott pénznek tartom.

– Olyan mintha egy folton-folt, örökké kiszakadó zsákot foldozgatnánk?

– Valahogy úgy. Tavaly több millió forintot fizettünk ki a Kápolna utca kátyúzására. De ha befoltozunk egy kátyút, kettõ támad helyette. Minél gyorsabban le kéne kövezni az összes utcát, és akkor nem kellene kátyúzni és murvázni. A lakosságtól addig is egy kicsivel több türelmet kérünk…

– Nem hiszem, hogy a Kápolna utcaiak ne lettek volna eddig türelmesek a már-már életveszélyes út miatt. Lassan azonban kezd elfogyni a türelmük. Ezt bizonyítja az utca elejére egy lakos által kitett ironikus feliratú tábla is. (Lásd ifj. Viola János írását a 8. oldalon. - a szerk.)

– Én nagyon szeretném, ha ebben az évben a Kápolna utcát is legalább az elsõ sorompóig le tudnánk kövezni. Ehhez az kell, hogy a beadott pályázataink is sikerrel járjanak. Ha sikerül állami támogatáshoz jutnunk, javasolni fogom a képviselõ-testületnek a Kápolna utcában az út megépítését. Most jelentek meg az útfelmarást támogató állami pályázatok kiírásai is. Ezek a pályázatok az ún. kopóréteg felmarására és újraterítésére adnak támogatást. Sajnos a Kápolna utcában nem csak a kopóréteg ment tönkre, hanem az egész utat újra kell építeni, ami nagyon sok költséggel jár.

– Egy újonnan hozott önkormányzati rendelet szerint a közműépítések miatt felmart aszfaltot viacolorral kell ezentúl pótolni.

– A csõtörések, közműépítések miatt keletkezett útsebek sokszor hónapokig gondot okoztak, nem volt helyreállítva az út vagy helyreállítás után megsüllyedt. Ezt az állapotot szünteti meg ez a rendelet, amelyet a javaslatomra alkotott meg a képviselõ-testület. A rendelet szerint az úttestet 15 napon belül helyre kell állítani, méghozzá viacolor burkolattal.

– Ami elhangzott az elõbb a Báthory utcával kapcsolatban, azt jelzi nekem, hogy továbbra is nagyon fontosnak tartja a Szabadidõközpont megépítését…

– A terület szabályozását a Képviselõ-testület nemrégiben megszavazta, szerencsésnek tartanám, ha a Szabadidõközpont tervei is elkészülnének még az év folyamán. Szeretném, ha a tervek alapján legelõször egy uszodát építene a város, erre lenne a legnagyobb szükség. Remélem, hogy jövõre az építkezés is megkezdõdhet, és nem kellene már sokáig a vörösvári gyerekeket budapesti uszodákba utaztatni.

– A Költségvetési és Pénzügyi Bizottság számára az is elég fejtörést okoz, hogyan tartsa fenn megfelelõ szinten a város a jelenlegi intézményeit. Képes lesz üzemeltetni ezeken felül az önkormányzat még egy uszodát is?

– Az elõzetes kalkulációk alapján a városnak évenként mintegy tízmillió forint kiadást jelentene csak az uszoda üzemeltetése.

– Várható-e, hogy az idén befejezõdnek intézményeinkben a nyílászáró-cserék?

– Ezt a programot két évvel ezelõtt indítottuk el az intézmények dologi kiadásai 10 %-ának átcsoportosítása és összevonása révén. A nyár folyamán a Zrínyi utcai óvodában is kicseréljük az ajtókat és az ablakokat. Ha a benyújtott pályázataink sikerrel járnak, akkor a Széchenyi utcai óvodában és a Városi Könyvtárban is megtörténik ugyanez.

– A polgármester asszonynak is feltettem a kérdést, önnek is felteszem: egyetért azzal az elképzeléssel, hogy a kultúrház és a zeneiskola cseréljen helyet?

– A képviselõ-testület tavaly 50 millió forint keretösszeget hagyott jóvá a zeneiskola épületének bõvítésére. Azóta kiderült, hogy minimum 80 millió forint kellene a bõvítéshez. Ezért vetõdött fel a pénzügyi bizottság részérõl az az ötlet, hogy nézzünk más lehetõség után. Így terelõdött a figyelem a kultúrházra, amellyel mindenképpen kezdenünk kell valamit, hiszen az épület nagyon leromlott állapotban van. Ilyen körülmények között az intézményt már nem lehet működtetni. Mondhatni ez ma a városunk szégyene. 150-200 millió forintból olyan színvonalú épületté lehet ezt varázsolni, mint a Szabadság út óvoda épületét. Ezzel hosszú idõre meg lenne oldva a zeneiskola elhelyezése, és a kultúrház is méltó körülmények közé kerülne.

– Ön szerint milyen forrásból lehetne a kultúrház épületét felújítani? A képviselõ-testület nagy része ódzkodik a hitelfelvételtõl, ezt tapasztalhattuk a Szabadság úti óvoda felújítása kapcsán is…

– Én támogatom a hitelfelvételt. Ma az önkormányzatok nagyon kedvezõ feltételek mellett juthatnak hitelhez. Nagyon sokan élnek is ezzel a lehetõséggel. A pénzügyi bizottság egy olyan határozati javaslatot fog letenni a képviselõ-testület asztalára, amelyben egy 5%-os hitel felvételét fogjuk javasolni a kultúrház épületének felújítására és átépítésére.

– Nem fog az önkormányzat eladósodni, netán csõdbe jutni emiatt?

– Az önkormányzat szilárd pénzügyi alapokon áll, gazdálkodása kiegyensúlyozott. Az elõzõ ciklusban felvett hiteleket folyamatosan fizetjük vissza, ebben a ciklusban pedig még nem vettünk fel hitelt. Ennek következtében hitelképesek vagyunk. Úgy érzem, ezt a pénzügyi lehetõséget fejlesztéseink érdekében vétek lenne nem kihasználni.

Fogarasy Attila

Költségvetési és Pénzügyi Bizottság (KPB)

Elnök: Müller János
Tagok: Havas Ferenc, Molnár Sándor, Zbrás Pálné
Külsõs tagok: Gemela Márton, Ludvig Károly, Neubrandt István