11. oldal Színház
A kulisszák mögött
Sorozatunkban a Pilisvörösváron működő színjátszó köröket mutatjuk be olvasóinknak. Elsőként a német nemzetiségi gimnáziumban működő német nyelvű PaThália társulat tagjaival beszélgetünk.
Az eredetileg magyar nyelvű társulatként 2000-ben létrejött csoport az iskola diákjaiból szerveződött. 2001-től kezdtek németül is játszani, első darabjuk egy általuk írt mese volt, WirrWarrázslat címmel.
A történet ettől kezdve kezd igazán érdekessé válni. A húszegynéhány fős társulat állandóságát éppen a folyamatos cserélődés adja, az utánpótlás az alsóbb évfolyamokból kerül ki. Természetesen azok maradnak sokáig a társulatban, akik a közösség értékrendjét elfogadják, és a német nyelvű játék nehézségeivel meg tudnak birkózni. Ez egy nemzetiségi gimnáziumban igazán elvárható – mondhatnánk –, de fontos tudni, hogy a darabok szövegei, nyelvezete a köznyelvinél sokkal nehezebb, így nehezebben is tanulható.
Amikor összeültünk a társulat tagjaival egy kis beszélgetésre, valójában arra voltam kíváncsi, egy mai tizenévesnek miért jut eszébe, hogy szabadidejében német nyelvű színdarabokat próbáljon. Hiszen valljuk be, nem ez jellemző általában a mai kamaszokra.
– Mindenképpen tessék leírni, mert ez a legeslegfontosabb, hogy nagyon szeretjük egymást. Itt olyanok is közösségre leltek, akiket a saját osztályuk nehezebben fogad el. Van egy közös célunk, ami felé mindannyian tartunk, és ez nagyon összekovácsol bennünket.
– Ki vezeti a csoportot?
– Faragó Tímea tanárnő segít a darabok létrehozásában. De ő itt nem magyartanár – nem is mindegyikünket tanítja –, és nem is „a” rendező, hanem egy a közösség tagjaiból. A mi feladatunk a szerepek eljátszása, ő vezet, szervez, szponzort keres, mert ez a dolga a csapatban.
– Hogyan osztjátok ki a szerepeket?
– Azért bizony meg kell küzdenünk. Ha többen is jelentkeznek ugyanarra a szerepre, akkor titkos szavazással döntjük el, hogy kit tartunk a legalkalmasabbnak rá. Ez egyrészt nagyon kellemetlen, mert a barátainkról kell kimondanunk, hogy nem nekik való ez vagy az a szerep. Viszont őszinteségre is nevel: éppen a barátainkkal szemben kell a legőszintébbnek lennünk.
– Ki a felelős a dramaturgiáért?
– A darab közösen szerveződik a színpadon. Sok ötlet, elképzelés ütközik, mire a végső formát megtaláljuk. Persze, Faragó tanárnő mellett megtanuljuk, hogy egymást meg kell hallgatnunk, akkor is, ha esetleg a másik véleményével nem értünk egyet.
– Milyen gyakran próbáltok?
– Heti egyszer, kifulladásig. Nyáron persze nem, de olyankor nagyon üresek azok a napok.
– Mit jelent nektek az, hogy németül játszotok?
– Az, hogy német nyelvű darabokat adunk elő, lehetővé teszi, hogy nemzetközi versenyeken, találkozókon vehessünk részt. Márciusban például Temesváron, áprilisban Ausztriában versenyeztünk, a Perchtoldsdorfban
megrendezett Nemzetközi Demetrius-találkozón. A fesztiválokon orosz, ukrán, szlovén, horvát, osztrák, német, bolgár, francia csoportokkal találkoztunk, de beszélgettünk elefántcsontparti és román résztvevőkkel is – természetesen németül. Íratlan szabályként fogadtuk el, hogy ha rajtunk kívül más nemzet tagjai is jelen voltak egy társaságban, akkor egymás között is németül beszéltünk, hogy az ott lévők ne érezzék kirekesztettnek magukat a társalgásból. A német tehát nekünk közvetítő nyelvet jelent a más kultúrákkal való érintkezésben.
– Iskolán kívül is találkoztok egymással?
– Persze, nagyon gyakran. Sőt, nyáron a társulatból többen is együtt megyünk a Szigetre, és a Fesztergomra.
– Ha lehetne egy kívánságotok, mi lenne az?
– 2005. október 30. és november 05. között négy előadásos turnét szervezünk Temesvár, Meggyes, Nagyszeben, Segesvár, Marosvásárhely érintésével. A temesvári NIL testvértársulat nagyon sokat segít a program összeállításában és lebonyolításában, de természetesen az utazás, szállás és étkezés költségeit nekünk kell előteremtenünk. A turné különlegességét az adja, hogy a Schiller-évben zajlik, és magyarok, illetve magyarországi németek német nyelvű darabokat adnak elő a román, magyar és német kulturális hagyományokat ötvöző Romániában.
Bár Faragó tanárnő nagy varázsló, ha szponzorokról van szó, erre az egyhetes turnéra mégis nagyon-nagyon szeretnénk egy főszponzort. Azt reméljük, hogy egy ilyen jelentős német nemzetiségi területen lesz olyan nagylelkű támogatónk, akinek fontos a nemzeteket összekapcsoló kultúra, főleg, ha annak közvetítő nyelve a német.
– Mit szól a környezetetek ahhoz, hogy színházaztok? Elfogadják?
– Nehezen. De nekem mindig a Mézga Gézáék dala jut ilyenkor az eszembe:
„Néha légy bolond egy kicsikét,
elrepül úgy a szürke gond, derül az ég,
van abban valami báj, hogyha kacag a máj,
szárnyal a kedv, mint a kacsamadár!
Légy vidám, vagány, akár egy srác,
fújd meg a tülköt, trombitálj, valamit játssz,
ha baj van, mégse legyen soha kedélyed lőporos,
ne is figyelj oda, mit mond egy főokos,
szerintem az bolond, ki téged mindezért
paprikajancsinak mond!”
Legyen ez a zárszó. Aki többet szeretne megtudni a társulatról, az a www.pathalia. fw.hu oldalakon olvashat róluk.
Riportalanyaim a társulat tagjai voltak:
Pohánka Gerda, Izing Mihály, Vékony Krisztián, Pohánka Frida, Pató Zoltán, Dér Kata, Harcosfalvi Henrietta, Vékony Lilla, Molnár Edina, Balog Miklós, Greiner Orsolya, Lampert Lívia, Mikulai Dóra, Kocsis Betti, Baumann Barbara, Benyák Boróka, Gulyás Mária, Kerékgyártó Anna, Hidvégi Boglárka.
Szeitz Teodóra
