3. oldal Köszöntő
Gyerekkoromban gyakran bújtam családi könyvtárunkban azokat a könyveket, amelyek kiemelkedő hősökről, bátor vitézekről, bölcs királyokról szóltak. Birodalmat építő hunok, honfoglaló magyarok, törökverő harcosok, győzelmes hadvezérek ragadták meg az elmém. Különösen tetszettek az Attiláról, Csaba királyfiról, a hét vezérről, Árpád apánkról, Szent István királyról szóló meseszerű történetek. Amikor róluk olvastam, gondolatban én is a magyar történelem csillagösvényén száguldottam. S büszke voltam rá, hogy magyar vagyok. Amikor visszatettem a könyvet a polcra, úgy éreztem, erősebb és bátrabb vagyok, mint annak előtte voltam. El is páholtam fakardommal az összes gazt a kertben, hogy csak úgy porzott mindegyik…
|
| Tiszaújváros, Szent István-szobor |
Az iskolában azonban mindig egy kicsit elszontyolodtam. Megtudtam, hogy a hunok nem is a rokonaink, hogy Attila – akinek a nevét viselem – orrvérzésben halt meg, s nem a rómaiak elleni ádáz csatában, és hiába kerestem Szent István királyt is, ilyen nevű uralkodót egyszerűen nem ismertek a hatvanas évekbeli tankönyvírók… Nemzedékek nőttek fel egy példamutató szentjeitől, igazi hőseitől megfosztott korban. Az iskolában Lenin bácsiról, a hős szovjet hadseregről, Kun Béla katonáiról szóltak a mesék vagy arról a bátor úttörőről, aki nyakkendőjével megállította a vonatot, hogy megakadályozza a kisiklását…
Egy olyan kiemelkedő jelentőségű, jövőt mutató, emblematikus történelmi személyiségről, mint Szent István, csak száraz adatokat tanulhattunk. Néhány dátumot, fontosabb eseményt, Imre hercegnek írt intelmeit…
Csak a rendszerváltás közeledtével került vissza legnagyobb királyunk az őt megillető történelmi és nemzeti magasságokba.
Ennek mintegy nyitánya volt Szörényi Levente „István, a király” című rockoperája, amely felszabadító erővel hatott a nyolcvanas évek tompa álomból ébredő Magyarországára. Az opera, akárcsak címszereplője, emblémává vált: ott a helye abban a kincstárban, amelyben a magyarság legfontosabb szellemi értékeit őrizzük.
Ma Szent István király kultusza ismét az egyik legfontosabb nemzeti hagyományunk, nemzetösszetartó szokásrendszerünk. Az összemocskolódott, megfeketült Szent István Bazilika ma ismét régi szépségében magasodik a pesti bérházak fölé, a Szent Jobbot ismét ezrek és ezrek csodálják meg kápolnájában vagy követik elmélyült hittel az augusztus huszadikai körmeneteken.
Országszerte számos állítanak szobrot nagy királyunknak. Úgy érzik az ott lakók, hogy a szobor felállításával a jövőbe vetett hitüket is megerősítik. A szobor rájuk sugározza Szent István király hitét, erejét, eltökéltségét és bölcsességét.
Nem szándék nélkül gyűjtöttem össze az újság színes borítójának hátoldalán olyan felvételeket, amelyek vidéki településeinken állított Szent István-szobrokról készültek. Szeretném, ha Gizella után férjéről, első királyunkról is állítanánk szobrot Vörösváron.
Emeljük nagy királyunkat mi is a magasba, az őt megillető helyre, adjunk méltó példát a jövőnek, gyermekeinknek...
Fogarasy Attila
Remenyik Sándor
Augusztus, nyárutó
Augusztus, nyárutó...
A Göncöl tengelye,
Mint roppant égi óramutató,
Némán, merőn mutat már ősz fele
Kigyúlt hajók
Suhannak át az égbolt tengerén,
Némán, szorongó szívvel nézem én
Ott fenn egy fagyos, zuzmarás ajak
A forró csillagokra rálehel, -
S hullnak, mint itt lenn a falevelek.
A csillagok hamarabb kezdik el...
Mi jön? Mi megy?
Mi hull le még?
Nem volt a csillaghullásból elég?
Kigyúlt hajók
Suhannak át az égbolt tengerén,
Jelek, csodák...
Némán, szorongó szívvel nézem én.
Egy új teremtés reggele előtt
Ez tán az Isten vajúdó, szent láza
És itt lenn nincs, aki megmagyarázza.
Hírek röviden
Rendőrkézen a betörő
Rendőrkézre került A. László. A tevékenységéről városszerte jól ismert, viszszaeső bűnöző számlájára több tucat betörés írható. A vörösvári rendőrök polgárőrök és civilek segítségét is igénybe vették július 28-i elfogásakor. A. László egy óbudai ház galambpadlásán rejtőzött. (A részletekről lásd rendőrségi rovatunkat a 28. oldalon.)
Lemondott az igazgatónő
Lemondott Haász Éva, a Közösségi Ház igazgatója. Az igazgatónő június 28-án kelt levelében jelezte Grószné Krupp Erzsébet polgármesternek, hogy szeretne távozni az általa vezetett intézmény éléről és egyben szeretné munkaviszonyát közös megegyezéssel megszüntetni. Mivel a Pilisvörösvári Napokkal kapcsolatban megkezdett munkáját nem kívánta befejezetlenül hagyni, a lemondás idejét augusztus 31-ben jelölte meg.
A lemondás okairól az igazgatónő újságunknak nem kívánt nyilatkozni.
Zebrák csíkok nélkül
Elkészültek az új gyalogátkelőhelyekhez vezető járdaszakaszok. A csíkok felfestését és a közlekedési lámpák kihelyezését a Pemák fogja elvégezni.
(Képünkön a Szabadság út–Major utca sarkán lévő gyalogátkelőhely látható.)
Tuskót a tuskóknak
...eddig bírta az egyik pad a Vásár téren a vandálok tevékenységét, mostanra szinte teljesen széttörték. Nyilván a többi sem kerülheti el sorsát. Tanulság: betontuskóknál egyebet nem érdemes kitenni köztereinkre. Azt még ezek a „tuskók” sem tudják széttörni...
Szerkesztőségünk hírei
Örömmel tudatjuk Olvasóinkkal, hogy nemzetiségi rovatunk szerkesztője, Sax Ibolya fiúgyermeknek adott életet. Gratulálunk, és sok boldogságot, jó egészséget kívánunk az egész családnak!
Sax Ibolya előre láthatólag fél évig szünetelteti tevékenységét az újságnál, teendőit ideiglenesen más veszi át.
Megtiszteltetés érte újságunkat is azzal, hogy sport rovatunk szerkesztőjét, Várhegyi Ferencet megválasztották a Sport és Rekreációs Bizottság külsős tagjává. Gratulálunk. Önkormányzati munkájához sok sikert kívánunk!
Felhívjuk Olvasóink figyelmét arra, hogy városunk honlapjával együtt megújult a Vörösvári Újság on-line változata is. Az internetes változat nemcsak a www.pilisvorosvar.hu oldalról érhető el, hanem közvetlenül is megnyitható a következő címen:
http://vorosvariujsag.pilisvorosvar.hu
Az on-line változathoz külön Fórum is tartozik, ahol Olvasóink megjegyzést tehetnek lapunk tartalmával és szerkesztésével kapcsolatban.
Továbbra is várjuk Olvasóink leveleit, véleményét közérdekű témákról.
A Szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy az olvasói leveleket szerkesztett változatban, szükség szerint rövidítve, a mondanivaló csorbítása nélkül tegye közzé. Névtelen levelet nem közlünk, és nem válaszolunk rá! Kéziratokat nem őrzünk meg.
