5. oldal Kultúra
Pilisvörösvári Napok 2005
Összefoglaló a rendezvénysorozatról
Határon innen, határon túl
A Vörösvári Napok nyitásaként a Mű-hely Galériában nagyszabású kiállítás nyílt határon túli magyarok alkotásaiból. Grószné Krupp Erzsébet polgármester asszony köszöntő szavaiban kiemelte az évente megrendezésre kerülő Vörösvári Napok jelentőségét, és minden kedves vendéget – köztük a határon túlról érkező kiállítókat is – a több napig tartó ünnepségsorozatra invitált. Czeglédi Gizellát, a Mű-hely Galéria háziasszonyát külön köszönet illeti, amiért teret engedett a határon túli alkotók munkáinak is.
Trianon óta az anyaországtól elszakított területekkel többek között olyan művészeti központok kerültek határainkon kívülre, mint Nagybánya vagy Arad. Az előbbinél Hollósy Simon, Thorma János, Réti István, Iványi-Grünwald Béla, Ferenczi Károly vagy Csók István, az utóbbinál Paál László, illetve Munkácsy Mihály nevét említhetnénk. Nem csak oktatási központok, de számos alkotó és azok munkásságának gyümölcsei is határainkon kívül rekedtek. Nekünk, anyaországbelieknek kötelességünk felkarolni és segíteni más országban élő magyarjainkat, elsősorban azért, mert testvéreink, akik másra nem számíthatnak.
|
| Grószné Krupp Erzsébet polgármester köszönti a
Mű-hely Galéria
operaestjének közönségét |
Az alkotók közül Balla Magdolna sokszorosított grafikákat hozott Újvidékről, tanulmányait Bezdanban, Szabadkán és Újvidéken végezte, s jelenleg szakorvosként dolgozik egy gyermekklinikán. A következő kiállító, Lázár Erika Aradon született, s ugyanitt tanulta a festészetet is. Jelenleg otthon dolgozik, különböző dísztárgyak festésével foglalkozik, a Mű-hely Galériában bemutatott képeit a szürrealizmus, azon belül is Salvador Dalí ihlette. Gothárd Veronika Hargita megyében született, képei mellett festett bútorokat is készít. Motívumait a régi hagyományokból meríti, azonban sosem másol, képzeletének teret engedve újra stilizálja azokat. Magyar Aranka, aki Bécsben maga is galériát vezet, különböző témájú képeit hozta városunkba. Alkotásai között láthatunk csendéletet, életképet és tájképet is. Géczy Jenő a szlovákiai Dunaszerdahelyről érkezett. A festészet és rajzolás mellett tárlatvezetőként dolgozik a Csallóközi Múzeumban. Kedvenc témái a tájképek, portrék és aktok. Kász Attila a dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskolában végzett, 1998-tól foglalkozik olajfestészettel. Képein a reális ábrázolás dominál, mely néhol a képzelet szülte formákkal keveredik. Retek László a Vajdaságból érkezett autodidakta festő, akinek nagyméretű alkotásain emberi alakok jelennek meg az expresszionizmus stílusát követve. A festéket önmaga keveri ki porfestékből és lenolajból, s a kereteket is maga készíti. Lendvai Zoltán Nagykárolyban született és ott is él. Elsősorban tájképfestőnek tartja magát, de a portréfestészettel is rokonszenvez. Hitvallása, mely szerint az igazi pillanatokban megvillan az örökkévalóság, jól jellemzi képeinek mondanivalóját. Keresztessy Koszta Árpád erdélyi festő, aki végül orvosként szerzett diplomát, s tudományos tevékenységével az orvostudomány doktora lett. Gyermekkora óta foglalkozik a művészetekkel, elsősorban festészettel, illetve zeneművészettel. Ez utóbbit hegedűjátékával is bizonyította a Mű-hely Galéria megnyitóján.
Az est második felében, ahogy azt már megszokhattuk, előadók léptek színpadra. Barokk háttér előtt, korabeli jelmezekben a Marquise együttes tagjait hallhattuk. Felszeghy Judit és Blaskovics László szopranistákat Gál Márta kísérte csembalón, a ceremóniamester Kocsis Dénes volt. Elsőként a barokk Itáliába kalauzoltak el bennünket Verdi szerelmes duettjével, majd a lírai hangvételt követően egy vidámabb, francia muzsikát hallhattunk. Velencét Vivaldi Grizelda operájának részletével idézték fel. Verdi és Vivaldi művei után magyar zeneművet is műsorukra tűztek, mely a kor viharos évszázadai ellenére is fennmaradt Esterházy-gyűjteményből való. Ezt követte a messze földön híres zeneszerző, Domenico Cimarosa csembaló-szonátája, majd Händl Julius Caesar operájának szerelmi áriája, melyet az operaházak előszeretettel tűznek műsorukra.
A Mű-hely Galéria szervezésében legközelebb szeptember 13-án 17 órakor lesz kiállítás-megnyitóval egybekötött műsor a Polgárok Házában (Bp., VIII. ker. Visi Imre út 6.), melyen a most városunkban bemutatkozó alkotók művei lesznek kiállítva, valamint a Szabad Ötletek Színházának fellépői szórakoztatják a közönséget. Azonban, aki nem tud ellátogatni a budapesti helyszínre, annak a szeptember 23-i kiállítást ajánlom figyelmébe, ahol Takár Emőke festményeit és Környei László intarziaművész alkotásait láthatja, a színpadon pedig Dévai Nagy Kamilla és az általa alapított Krónikás Ének Zeneiskola határon túli növendékei adják elő műsorukat „Dallamos rímek” címmel.
Virágok nyelvén
Bár egy nappal korábban a Mű-hely galériában már megnyitotta a Vörösvári Napokat a polgármester asszony, a hivatalos ünnepség mégis szombaton, a Közösségi Házban zajlott. A színházteremben a Kertbarátok Egyesületének büszkeségeit tekinthették meg az érdeklődők. Mócsai Jánosné, Kallóczky Pálné, Braun Márton, Gechter Antal, Schreck János, Ocsenás Miklósné, Keszléri József, Czindritty Antal, Szőllősi János, Pécs Pál, Marlokné Angeli Márta, Braun József, Weiszer Ferenc és Szikra György zöldségtálakat, dúsan termő növényeket, Szauter Gyula virágokat állított ki. Az egyesület tagjai sajnálták, hogy a gyakori kora-őszi időjárás nem kedvezett a növényeknek, még sincs okuk panaszra a bemutatott növények láttán, melyek a kiskertet ápolók odaadó munkáját dicsérik. A terem bejárata mellett Búsné Vesző Erzsébet csuhébabái kaptak helyet, emelve a kiállítás fényét.
A kávézóban Gáborházy Károly tempera képei (csendéletek, portrék, tájképek) kaptak helyet, míg az emeleti nagyteremben Kovács Adrienn festményeit lehetett megtekinteni. A megnyitó ünnepség Holló Mirella hegedűjátékával vette kezdetét, aki testvéreivel, Noémival és Áronnal vidám népdalokat adott elő tiszta, angyalka hangon. Haász Évának, a kiállítás szervezőjének köszöntője után Berchy Viola Bartalis János Pilisről szóló versét szavalta el, őket Grószné Krupp Erzsébet beszéde követte. A polgármester asszony kiemelte, hogy minden esztendőben van valami, amely az adott ünnepséget mássá teszi. Az itt élők bizonyították, hogy szorgalmasak, valamint, fontos számukra, hogy szép ünnepük legyen. Méltatta a Mű-hely Galéria előző napi rendezvényét, és mindenkinek figyelmébe ajánlotta a Vörösvári Napok ünnepségeit, hiszen, mint elmondta, mi, vörösváriak ezzel a rendezvénysorozattal búcsúzunk a nyártól.
Néhány órával később az Emil Cukrászdában várták a vendégeket kiállításra. Kósa Klára, a Kósa Reneszánsz Műhely alapítója beszédében a boldogságra helyezte a hangsúlyt: „Ezen a helyen van a Föld legkülönlegesebb erőtere, itt vagyunk boldogok, itt alkotunk”. Az Emil Cukrászdával kapcsolatban elmondta, hogy egy cukrász is alkot, méghozzá süteményeket, s aki az Emil Cukrászdában megfordul, biztos, hogy valamilyen süteményre elcsábul. Ez az alkotás lényege. A Kósa Reneszánsz Műhely is hozott egy kis „kóstolót” saját alkotásaiból, a kerámiákból, melyek a bejárat előtt voltak kiállítva. Az est fénypontja a gyertyagyújtás volt. A feldíszített, hatalmas koszorún az első gyertyát maga a polgármester asszony gyújtotta meg, majd minden percben egy újabbat és újabbat (összesen huszonötöt) további ismert emberek. Közben a háttérből egy zenekar reneszánsz magyar zenét szolgáltatott. A miliő, a műsor és az ötlet igen színvonalas volt.
Tánccsoportok találkozója
Augusztus 14-én, vasárnap délután a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Fúvószenekar, Feldhoffer János vezetésével, hangolta jókedvre a közönséget a tánccsoportok bemutatója előtt. A kedvcsinálás annyira jól sikerült, hogy a táncparketten megjelentek a „nyitótáncosok”, Hasenfranz János és Putz Jánosné, akik vígan ropták a sváb dallamokra.
|
| A töttösi nemzetiségi táncegyüttes a folklórdélutánon |
A táncműsort a Breier Anita vezette Pilisvörösvári Gyermek táncegyüttes kezdte a Zenészpolkával és a Vörösvári rezgős polkával. A tánccsoport legkisebbjei, négy-ötéves koruk ellenére is lépést tartottak a nagyobbakkal, mely igyekezetüket vastapssal jutalmazta a közönség. Õket a Komárom megyei Csolnoki Wagenhoffer Kórus követte a színpadon. A tizenegy fős aszszonykórus harmonikakíséret mellett adott elő német dalokat. A további fellépők között voltak a Diós Zoltán által vezetett Budakalászi Német nemzetiségi Táncegyüttes fiatal táncosai, akik különböző, színes ruháikban vidámságot hoztak a színpadra. A Veszprém megyéből érkezett Tótvázsolyi Német Nemzetiségi Táncegyüttes (vezetőjük: Heiligné Hauck Veronika) lányai kékfestő szoknyákban solymári táncokat adtak elő, majd párjaik kalapjára rozmaringot tűzve együtt ropták a polkát.
A következőkben a különböző díjakkal kitűntetett, köztük aranyminősítéssel rendelkező Szekszárdi Ifjú Szív Német Nemzetiségi Táncegyüttes hat táncosa lépett színpadra, ahol hibátlan tánclépéseket mutattak be. Később, átöltözve ismét visszatértek, majd néhány fiatal lány táncossal kiegészülve perdültek-fordultak a közönség örömére. Õket követték a Krupánszki Lajosné vezette Szomori Német Nemzetiségi Táncegyüttes felnőtt táncosai, mely tánccsoport 2003-ban nyolc párral alakult. Kezdetben csak Komárom megyében léptek fel, de később szerte az országban bemutatták tánctudásukat, akárcsak most Vörösváron. Hagyományos, sváb ünnepi viseletben, fejükön kendővel nagyszerű műsort adtak elő, mellyel belopták magukat a vörösvári közönség szívébe is.
A Tolna megyéből érkezett Csikóstöttösi Táncegyüttes szintén díszes ruhákban, aranyhímzéssel díszített ruhákban álltak színpadra. A tánc mellett énekkel is kedveskedtek a rendezvénysátorba sereglett érdeklődőknek. Majd a Fejér megyei Mányi Német Nemzetiségi Táncegyüttes fiatal táncosai ropták a gyors polkákat, akiknek vidámsága már az első percekben átragadt a közönségre is. A folklórműsort a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes ifjú párjainak előadása zárta, akik most sem okoztak csalódást, és táncuk méltó befejezése volt a vasárnap délutáni rendezvénynek.
Sztárvendégek
A korábbi évek szokásaitól eltérően, ahol egyazon időpontban különböző helyeken rendeztek koncerteket, idén egyetlen helyszín, a rendezvénysátor várta a szórakozni vágyó közönséget. Számos vendégtől lehetett hallani, hogy sokkal jobb ez a megoldás, mert így a társaság tagjai nem szélednek szét, illetve nem okoz fejtörést, hová menjenek bulizni. Nem sokkal a koncertek kezdete előtt a bejáratnál hosszú sor kígyózott, és a közönség rövid idő alatt megtöltötte a rendezvénysátort, sőt, a mellette felállított padsorokat is.
Nagy várakozás előzte meg az R-GO élő koncertjét, mely a vártnál egy kissé később kezdődött, hiszen a megfelelő előkészületek hoszszabb időt vettek igénybe, mint amire számítani lehetett. Míg a zenészek és a gidák fel-alá szaladgáltak a színpadon, Szikora Robi pihenéssel készült a koncertre, mely pihenést egy röpke beszélgetés erejéig megszakította, és megosztotta velem az R-GO-hoz fűződő régi és újabb emlékeit. A kedélyes beszélgetést olykor a rá jellemző, néha követhetetlen fordulatok tarkították, majd a végén eljutottunk oda, hogy már ő kérdezett kíváncsian Vörösvárról, a helyi rendezvényekről és az itt élő közösségről. Nem volt hiába a sok várakozás, a közönség tombolt, mikor a zenészek a színpadra léptek. Ez a hangulat a koncert alatt pedig még inkább fokozódott. A régi, jól ismert R-GO-dalok mellett a legújabb albumról is hallhattunk ízelítőt. A koncert nem
fejeződhetett be ráadás-dal és magyar zászló nélkül. Szikora végül köszönetet mondott a közönségnek, s vallásos ember lévén, magának az Istennek is ezért a napért. Mi is köszönjük!
A Bikini az államalapítás ünnepét megelőző estén lépett fel a rendezvénysátorban. Régi ismerősök ők itt, Vörösváron. Ahogy maguk fogalmaztak, már-már hazajönnek városunkba, hiszen mondhatni, állandó fellépői a Vörösvári Napoknak. A tíz órás kezdésre az érdeklődők meg is jelentek, azonban a Bikini helyett csupán egy előzenekarral kellett beérnie a közönségnek. Végül, éjféltájban, taps és ováció jelezte, hogy színpadra léptek a várva várt kedvencek. Egy rövid hangolást követően, ahogy egy kedves rocker barátom mondaná, beindult a buli. A küzdőtér teljesen megtelt, a hangfalakból dübörögtek a jól ismert Bikini-dalok. A hosszas várakozásban elfáradt emberek pedig a sátor végéből, vagy a sátor mellett felállított padokból nézték és hallgatták a koncertet, mely a programhoz képest két órát csúszott, de mit sem veszített hangulatából.
Bár a Megasztárok koncertje időben korábban volt, mint a Bikinié, mégis utoljára említem, mert úgy gondolom, ilyen érdeklődés Vörös-váron még semmilyen más rendezvényt nem kísért. A kapun özönlött a nép, s nemsokára már a színpadot sem lehetett látni a hatalmasra duzzadt tömegtől. De, ami ezután következett, az maga volt az őrület: sikoltozás, kiabálás mindenhonnan. Az énekesek részére fenntartott pihenő-sátorban sem hallottuk egymás hangját. A szervezők a kezüket tördelték: „csak baj ne legyen!” Volt itt minden: döntős dalok a rajongóknak, duett Torres Daninak és Caramelnek, akik nem lehettek itt, és természetesen az elmaradhatatlan Csillagdal. A csapat managere végül
lemondta a beígért, egész Megasztár-csapattal készítendő interjút, és a koncert után az énekeseket a hátsó kijáraton menekítették ki a buszhoz. A vörösváriak így sem maradnak megasztáros interjú nélkül, a csapat egyik nagy kedvencével készült beszélgetést későbbi számunkban olvashatják.
István, a király
Nagy sikerrel mutatták be augusztus 20-án, az Államalapítás ünnepén az István, a király című rockoperát a Vörösvári Napok keretén belül.
Mikor az ember egy újabb társulat tolmácsolásában látja ezt a rockoperát, akaratlanul is öszszehasonlítja a királydombi, illetve a csíksomlyói ősbemutatóval. E tekintetben is számos meglepetés érte most a nézőket.
Mint utóbb kiderült, a kaposvári Roxinház társulata amatőr színészekből áll, akik példaképeik után, a Rock Színház mintájára, hozták létre az ezredfordulón színicsapatukat. Megalakulásuk óta közel háromszáz fellépést tudhatnak maguk mögött, köztük a Jézus Krisztus Szupersztárt, a Hairt, valamint a Dzsungel könyvének színpadi változatát, melyeknek első bemutatói Somogyvár történelmi emlékhelyén voltak. Magyarország kilenc megyéjében, illetve külhonban, Erdélyben és Horvátországban is közönség elé léptek. A Kaposvári Színháztól teljesen független társulat támogatások nélkül is képes fenntartani magát. A fellépésekből befolyt összeget a díszletre, jelmezekre, és egyéb nélkülözhetetlen kellékekre költik. A színpadot maguk szállítják és állítják fel, ahogy történt ez a vörösvári fellépés esetében is.
A rockopera helyi bemutatójára készülődve, maga Vikidál Gyula ajánlotta a szervezők figyelmébe a kaposvári színészeket, akiknek nem volt új a gesztus, hiszen több alkalommal ugrottak be a nagy elődök, Vikidál vagy Varga Miklós helyére. Amint a főszereplőktől megtudtam, nemcsak nagy megtiszteltetés számukra ez a
bizalom, de hatalmas feladat is olyan kiváló énekesek után eljátszani ezeket a szerepeket, akik tudásukkal örökre beírták magukat a zenei élet halhatatlanjai közé. Illő ezek után a szereposztást legalább nagyvonalakban ismertetni: István királyt Jusits Zsolt, Koppányt Szabolcsi János, Tordát és Laborcot egy személyben Sebesi Tamás, Saroltot Békei Detti, Gizellát Károly Krisztina, a három főúr szerepét Szerecz Róbert, Györei György és Palásti Kristóf játszotta. Minden elismerés mellett, a legnagyobb meglepetést mégis egy mellékszereplő, a Rékát alakító Gergely Anna okozta. Mint ismeretes, Koppány lányának hangját az eredeti rockoperában a méltán nagyszerű énekes, Sebestyén Márta kölcsönözte. A vörösvári bemutatón azonban egy olyan tiszta előadást hallhattunk Gergely Annától, mely vetekszik a már jól ismert énekhanggal.
A társulat a Fekete Hollók Rendjének valamint a Lengyeltóti Ördöngős Néptáncegyüttes táncosaival egészültek ki, akiknek a koreográfiát Takács János és Szerecz Róbert tanította be. A díszlet Székely György munkája, míg a csíksomlyói előadást idéző jelmezek egy népi iparművész, Csörsz Klára kézügyességét dicsérik. Mindent egybevetve, a helyi bemutató nem okozott csalódást azoknak sem, akik a Varga Miklós-Vikidál Gyula-féle változatot tartják az egyetlen élvezhető előadásnak. Ez a megközelítés abból is adódik, hogy az István, a király – ahogy azt Szörényi Levente is megfogalmazta –, bár, nem a legsikerültebb rockoperája, de kétség kívül a legsikeresebb, azáltal, hogy önálló életre kelt. A másik félreértés, mely ezt a rockoperát kíséri, hogy a látszattal ellentétben nem annyira Istvánról, mint inkább Koppányról szól. Ez a mű sokkal drámaibb, mint amilyennek sokan gondolják. Talán a jövőben alkalmunk lesz az István életét feldolgozó folytatást, a Veled, Uram! címmel írt művet is megtekintenünk.
Vörös Ildikó
