14. oldal Sport
Sikerek és jövőkép
A vörösvári kézilabdások kitettek magukért. A 2005-2006-os NB II-es bajnokságban, holtversenyben a 2-3-ik helyen zárták az őszi évadot. A vártnál jobb szereplésnek köszönhetően az északi csoportban most már egyértelműen dobogóesélyes csapatunk van. A záró fordulóban az örök rivális Solymár elleni teltházas csatát is sikerült megnyerniük, miközben meglepetésre az éllovas Balassagyarmat kikapott a Pénzügyőrtől.
Ezeknek a sikereknek több oka van. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a legfontosabb ok az, hogy év közben megerősödött a keret. Nos, ez valóban lényeges, hiszen, ha Hidasi Tamás, Indre Gábor, Manhertz Mihály és Wieszt Károly nem térnek vissza, biztos, hogy a csapat nem állna ilyen jó helyen.
|
A Pilisvörösvári Terranova KSK NB II-es férfi felnőtt csapata
Felső sor: Szabó Sándor, Révész Szilárd, Wieszt Károly, Hidasi Tamás, Pándi Gábor (edző), Hasenfratz Csaba, Indre Gábor, Kovács Péter, Balogh József
Alsó sor: Deli Péter, Tóth Robert Dávid, Müller Péter, Wippelhauser Tamás,
Manhertz Péter, Manhertz Mihály, Béldeki Gergő |
De, és ez nagyon lényeges, visszatértek. Tősgyökeres vörösváriként. Nem máshonnan igazolt játékosokkal, hanem velük erősödött meg a csapat. Pándi Gábor edző biztos benne, hogy ezek a fiúk, a többieket is beleértve, tudnak egymásért küzdeni. Mert van alapjuk, közös élményanyaguk, és mert összetartoznak. Hiszen ha nem így lenne, aligha nyertek volna a hat idegenbeli mérkőzésből ötöt, úgy hogy többször is vesztes állásból fordítottak.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a máshonnan idekerült játékosoknak nincs szerepük a sikerben. Van, és nem is kevés. Hiszen ők maguk jelentkeztek a csapatnál, mert szeretnek nálunk játszani, a „bennszülöttekkel” együtt küzdeni. Mégis, nem elhanyagolható, hogy a csapat zömében vörösvári fiatalemberekből áll. Ez fontos, mert minden település elsősorban a sajátjaira büszke. Lehet úgy is dolgozni, hogy egy klub innen-onnan igazolt játékosokkal ér el eredményeket, és lehet úgy is, hogy elsősorban a saját utánpótlás nevelésére támaszkodik.
Ez a nehezebb út. A mieink azonban már a vörösvári kézilabdázás kialakulása óta ezen járnak. Nincs ez másként az utóbbi évtizedekben sem. Pándi Gábor már 18 éve foglalkozik a fiatalokkal. Első csapatából többen a jelenlegi együttesben is játszanak, és a mai harmincasok mellett ott vannak a tízen-huszonévesek is. Korábbi tanítványai körül jó néhányan pedig, más, magasabb osztályban szereplő egyesületeket erősítenek. A vörösvári kézilabdások közül több korosztályos válogatott is kikerült már. Mindez azt jelenti, hogy nálunk tervszerű és eredményes utánpótlásképzés folyik.
De, még az ilyen nevelő egyesületeknek is célja, hogy ennek a munkának élvezzék a gyümölcsét. Kellenek az eredmények, kellenek a sikerek, mert ezek adnak élményt a sportolóknak, szurkolóknak és támogatóknak. Mindez óriási motivációs erő is, hiszen ha van cél, a játékosok nagyobb erőket tudnak mozgósítani.
Nálunk most van, hiszen a dobogós helyezés megtartása, illetve a bajnokság megnyerése ösztönzi a játékosokat. Nem nehéz őket motiválni, a tudásuk rendben, ezért ha elkerülik őket a sérülések, még az aranyéremre is jó esélyük van. Igen ám, de mi van, ha csakúgy, mint néhány évvel ezelőtt, megnyerik az NB II-es bajnokságot, és felkerülnek az NB I-B-be? Ott már jóval nagyobbak a követelmények, és nagyobbak a költségek is.
Ma évi 4-4,5 millió Ft-ból gazdálkodik a klub. Ezt a pénzt felemésztik a terembérleti díjak, az utazási és a versenyeztetési költségek. A felnőtt játékosok egy fillért sem kapnak, saját szabadidejüket áldozzák a sportra. Amatőrként nyerhetik meg a bajnokságot, ami éppen ezért csodálatos eredmény lenne.
Egy osztállyal feljebb azonban ez már nem megy. Ott már nem elég a heti két edzés, legalább három, de inkább négy foglalkozásra van szükség. És nem elég a több munka, több pénz is kell. Baranya megyének például négy NB I-B-s csapata van. Oda elutazni, több idő és nagyobb költség. Summa summarum, az NB I-B-hez évi 10-12 millió Ft kell. A csapat vagy idén, vagy jövőre, képes ide feljutni. Milyen jó lenne, ha újra ebben az osztályban drukkolhatnánk nekik, és örülhetnénk a sikereiknek!
De mi van, ha megnyerik a bajnokságot, de nem sikerül összeszedni a szükséges pénzt? Akkor valószínűleg nem vállalják a magasabb osztályt, inkább maradnak az NB II-ben. Lehet-e azonban ekkor még motiválni őket, lehet-e célt kitűzni eléjük? Nem biztos, hogy egy újabb bajnoki aranyérem elég vonzerő. Hiszen nincs fejlődés, nincs többlet, amiért érdemes hajtani.
Akárhogy is, a tavaszi első fordulók meghatározóak lesznek. Az első fordulóban a Hort a Balassagyarmattal találkozik, míg Vörösvár a sereghajtó Erdőkertessel játszik. A második fordulóban a mieink Balassagyarmatra mennek, a negyedik fordulóban pedig, következik a Hort elleni csata. Balassagyarmatnak van pénze, és már évek óta fel akar jutni. A Hort tavaly bajnok lett, de anyagi okok miatt maradt az NB II-ben. És most csatlakozik hozzájuk Vörösvár, amely szintén nyerni, és feljutni akar.
A város és néhány cég illetve vállalkozó – egyébként nagyon helyesen – mostanában felkarolt pár eredményes vörösvári sportolót. Remélem, ez a folyamat nem áll meg. Melléjük azonban bejelentkeztek mások is. Például a kézilabdások, akik idehaza és külföldön már évtizedek óta viszik a jó hírünket. Van tömegbázisuk, vannak szurkolóik, vannak eredményeik. Ideje hát rájuk is gondolni.
Várhegyi Ferenc
Tíz év, két kerék, száz győzelem
Megyei kitüntetést kapott a tízéves PCCC
1995 tavaszán két fiatalember kereste fel Grószné Krupp Erzsébet polgármestert a községházán. Hidas Péter és Benkó László a Pilis Cross Country Club megalakulásáról hoztak hírt, és az önkormányzat támogatását kérték az országban elsők között létrejött hegyi-kerékpáros egyesület működéséhez. Azóta tíz eredményes, sikerekben gazdag év telt el. Mára a PCCC az egyik legjelentősebb montis klubbá vált, utánpótlás-nevelésben pedig nem akad párja. Az idén jubiláló klub születésnapi tortája mellé egy fényesen csillogó érem is került: 2005. december 3-án a Megyeházán dr. Hidas Péter, a klub elnöke árvette a Pest Megye Közgyűlése által alapított Testnevelési és Sport Díjat.
|
| Dr. Hidas Péter, az egyesület elnöke a megyenapon átveszi a Pest Megye Közgyűlése által alapított Testnevelési és Sport Díjat |
A díjátadás előestéjén rendezett jubileumi évzárón dr. Hidas Péter megdicsérte a versenyzőket idei teljesítményükért, megköszönte a szponzorok nagylelkű támogatását, és megosztotta a nagyszerű hírt a megyei díj odaítéléséről a klubtagokkal. Az elnök úr nem tartott hosszú beszédet. Ennél a társaságnál ugyanis nem a beszédek, hanem az eredménylisták hosszúak. A csapat többségét alkotó gyerekek imádják a két keréken száguldozást a szabad természetben, s már most az új versenyszezonon forog az agyuk. Őszintén szólva: a beszédeket inkább kihagynák. Meg aztán ez alkalommal ínycsiklandózóan vártak rájuk az évzáróra rendelt hidegtálak is.
Miután dr. Hidas Péter átadta a legjobb versenyzőknek járó elismeréseket és ajándékokat, a gyerekek meg is támadták a finom falatokat.
Grószné Krupp Erzsébet az elnöki asztalnál foglalt helyet – nemcsak polgármesterként, hanem az egyesület alelnökeként:
– Amikor a rendszerváltás után öt évvel megjelent nálam a két szimpatikus fiatalember a PCCC feliratú pólóban, egy kicsit meglepődtem, azt gondoltam, ez valamiféle kaján politikai fricska, egy rossz emlékű betűszó eltorzítása – emlékezik vissza. – Örömmel tudtam meg aztán tőlük, milyen nagyszerű kezdeményezés fűződik ehhez a rövidítéshez. Felkaroltam az ötletet és önkormányzat azóta a legjelentősebb szponzorává vált ennek a nagyszerű társaságnak. Hamarosan az én fiam is tagja lett a csapatnak, és segítségükkel szép sikereket ért el. Két ciklus óta pedig már alelnökként is segítem az itt folyó munkát, amihez az elkövetkezendő tíz évre is sok sikert, az eddigiekhez hasonlóan szép eredményeket kívánok.
Benkó László – a csapat edzője és „motorja” így idézi fel tíz évvel ezelőtti megalakulásukat:
– A mountain-bike nagyon fiatal sport, amely igen rövid idő alatt népszerűvé lett az egész világon, és olimpiai sportággá vált. A 70-es évek elején a kaliforniai hippik találták ki, akik mindenféle összetákolt bringával vonultak ki a hegyekbe. Magyarországon elsőként síelők kezdték nyári kiegészítő sportként űzni. Én magam a 90-es évek elején láttam először mountain-bike kerékpárt. Ekkoriban Magyarországon azonban még nem lehetett kapni. Ezért barátaimmal együtt kimentünk Ausztriába és mindegyikünk vett egy-egy montit. Hazafelé már két keréken jöttünk.
Elkezdtünk versenyekre járni, értünk is el eredményeket, de egy idő után ráébredtünk arra, hogy ha nincs mögöttünk egy komoly csapat, akkor nem lehetünk igazán sikeresek.
A hegyi-kerékpározás ugyan szólósport, a versenyeken a bringás egyedül ül a nyeregben, de a felkészülés során nélkülözhetetlen az edzői irányítás, a társak segítsége és a megfelelő technikai háttér.
Akkoriban tért haza rengeteg tapasztalattal a tarsolyában Svájcból, a montain-bike európai fellegvárásból dr. Hidas Péter. Meghánytuk-vetettük vele is a dolgot és elhatároztuk, hogy alapítunk egy egyesületet. Elnöknek sikerült megnyernünk dr. Gál Tibort, aki sokat segített az első lépések megtételében.
A kezdeti 10-ről, néhány éven belül felment a létszámunk 30-ra, egyre több versenyen indultunk és értünk el eredményeket. Hamarosan országszerte is ismertek lettünk. Már voltak elit versenyzőink is, így például Melts András, aki a világkupákon is remekül szerepelt, így a madridi világkupán harmadik helyezést ért el.
Klubunk kezdettől fogva nagy súlyt fektet az utánpótlás-nevelésre. Ennek köszönhetően ma már olyan saját nevelésű versenyzőink is vannak, így Grósz Béla és Tátrai Zoltán U23 kategóriában, akik együtt kerekeznek az elit versenyzőkkel, köztük Buruczky Szilárddal, a tavaly hozzánk igazolt bringással.
A serdülők között is sok nagyon tehetséges versenyző van: Benkó Barbara, Dancsuly Dávid, Siklósi Konrád és Solymosi Bálint – hogy csak néhányukat említsem...
A klub versenyzői közül heten tagjai a nemzeti válogatottnak: Benkó Barbara, Buruczky Szilárd, Dancsuly Dávid, Grósz Béla, Kincses Nikolett, Solymosi Bálint és Tátrai Zoltán.
Sikereink jó részt a következetes edzésmunkának köszönhető. Tavasztól őszig heti kétszer tartunk edzést a környék hegyi útjain, egy alkalommal pedig ügyességi edzést iktatunk be. Télen versenyzőink tornateremben, fittnessteremben és uszodában végzik az alapozást. Kiváló szakemberek vesznek részt felkészítésükben. Külön edzőt szerződtettünk például esésgyakorlatokra. Rendszeresen járunk edzőtáborba is, idén februárban Ciprus szigetére készülünk. Addig azonban még hátra van a januári sítábor is, amelyet valószínűleg Szlovákiába szervezünk.
1996 óta rendezzük meg a Pilis Kupa hegyi kerékpáros versenyt, amely olyan sikeres, hogy egyszerű versenyként indult, de az elmúlt évtől kezdve már E2 kategóriás nemzetközi versenyként szerepel a naptárban. A jövő évi verseny időpontja: április 23. Ezt a kupát már szeretnénk Pilisvörösváron megrendezni.
Az utánpótlás-nevelést szolgálja az a hatfordulós versenysorozat, amelyet a Pilisi-medence általános iskolás korosztálya számára szervezünk jövőre. És hadd áruljam el egy dédelgetett tervünket is: szeretnénk néhány éven belül Európa-bajnokságot rendezni városunkban. Úgy érzem, erre az elmúlt 10 évben elért eredményeink és versenyszervező tapasztalataink is feljogosítanak.
Szerkesztőségünk nevében további jó versenyzést, sikerekben gazdag új évet kívánok a jubileumát ünneplő montis csapatnak. Találkozunk jövőre a Pilis Kupán!
Fogarasy Attila
– a PCCC pártoló tagja
