3. oldal Köszöntő
Amikor kislány voltam, úgy gondoltam, a Jézuska karácsony napján egyszerűen csak berepül az ablakon, és a mi csodagyönyörű karácsonyfánk alatt hagyja a legszebb ajándékokat. Mivel lakótelepi gyerek voltam, és az ajándékozás délutánján mindig leküldtek a ház elé játszani a szüleim, így a barátnõmmel (õt is mindig leküldték) lestük az emeleti ablakunkat, nehogy szem elõl tévesszük az éppen arra szálló Jézuskát.
|
Bursits Laura (9 éves):
Mária |
A baj, csak az volt, hogy a lépcsõházunknak két bejárata volt, így a Jézuska valahogy mindig túljárt az eszünkön, és ha a ház elõtt figyeltük, akkor a hátsó ajtón suhant be, ha pedig hátul álltunk õrt, akkor elöl szállt be az ablakon. Persze, ketten voltunk a barátnõmmel, megoszthattuk volna a terepet, de bevallom, azért egy kicsit féltem is, fõleg, hogy korán esteledett. Nem mertünk különválni.
De egyik évben aztán kitaláltam egy nagyon leleményeset. Akkor voltam nagycsoportos ovis, és én bizony úgy döntöttem, nem megyek le játszani, hanem kilesem a Jézuskát. Betelepedtem az ágyamra, onnan nagyon jól ráláttam a karácsonyfára. És vártam… csak vártam… és vártam… és elaludtam. Már nagyon sötét volt, amikor felébredtem, csak a karácsonyfa fényeit láttam. Megijedtem a nagy csöndtõl, szegény szüleim pisszenni sem mertek, arra vártak, mikor ébredek fel.
És persze azonnal tudtam, hogy megint lemaradtam. Emlékszem, annyira elkezdtem sírni, hogy nem lehetett megvigasztalni. Nem kellettek az ajándékok sem, és egyáltalán nem értettem a szüleimet, hogyan lehetnek ennyire önzõk… miért nem tudtak felébreszteni… bezzeg, õk találkoztak a Jézuskával.
Aztán apukám, miközben törölgette a könnyeimet, így szólt:
– Olyan mélyen aludtál, hogy képtelenek voltunk felébreszteni, pedig tényleg mindanynyian próbálkoztunk. De a Jézuska búcsúzóul még egy puszit is adott az arcodra.
Abbahagytam a sírást. Hogy engem megpuszilt a Jézuska?! Tyű, ha ezt az oviban megtudják! Hozzánk nem csak úgy berepül, meg kirepül, hanem leül az ágyamra, megpuszil, mintha családtag lenne! Alig vártam a szünet végét, hogy a nagy karácsonyi beszámolón a csoportban elmesélhessem, mi történt velem.
Eljött ez a nap is, és büszkén meséltem el, hogy engem bizony karácsony estéjén megpuszilt a Jézuska. És akkor az egyik ovis társam vigyorogni kezdett. Nagyon kuncogott, a markába rejtette a kacarászását. Éreztem, hogy engem nevet ki:
– Megpuszilt egy fiú! – csúfolódott velem.
Szóhoz sem jutottam. Nekem addig soha senki nem mondta, hogy a Jézuska fiú. Én azt hittem egészen addig, hogy akirõl ilyen sok szépet mesélnek, akit ennyit dicsérnek, akit ennyire várnak, az csakis lány lehet, mint én.
Nagyon sok idõ eltelt már az ovis évek óta. Már nekem is vannak kis-nagylányaim, de ez az emlék minden karácsonykor velem van. Sokféle érzést idéz fel újra és újra: a vágyakozást a csodára, a szüleim dédelgetõ, vigasztaló kedvességét, a várakozást, és azt a gyermeki naivitást is, ahogyan nekilódulunk az életnek. És hogy nem baj, ha kinevetnek is néha, az se baj, ha másképp gondoljuk a világot, mert ha elalszunk, akkor valaki csókot lehel az arcunkra.
Szeitz Teodóra
Hírek röviden
Ajándék az idõseknek
1400 hetven év feletti nyugdíjasnak adták át a karácsony elõtti hetekben az önkormányzat ajándékát: egy 2500 forintos vásárlási utalványt.
Az ajándékozás a Szociális és Egészségügyi Bizottság keretébõl történt és összesen 3,5 millió forintba került.
Útépítés jövõre is
A képviselõ-testület döntött arról, hogy jövõre minden olyan belterületi utcát, amely már közművesítve van, de útépítés még az utcában nem történt, lehetõség szerint szilárd burkolattal lát el. Az útépítést a 2006. évi súlyadóból és pályázati pénzekbõl kívánják megvalósítani.
Útfelújítás sikeres pályázat esetén
Az ideihez hasonló útfelújításokra kerülhet sor jövõre is, amennyiben ennek megvalósítására sikerrel fog pályázni az önkormányzat. A képviselõ-testület döntött arról, hogy az állami támogatás elnyerése esetén mely utcákban újíttatnák fel az elöregedett, illetve a közműépítések és -javítások miatt felszabdalt aszfaltburkolatot.
(Müller János, a pénzügyi bizottság vezetõje novemberi számunkban még csak három ilyen utcát említett, azóta a lista bõvült. Lásd a képviselõ-testület határozatát a 8. oldalon.)
Új tetõt kap az óvoda
A képviselõ-testület döntése szerint jövõre új tetõt kap a Zrínyi utcai óvoda. Az elöregedett lapostetõre hagyományos sátortetõt emelnek zsindelyfedéssel. A tervek Csikós Mihály építészirodájában készültek el – felajánlásból.
Összeállította: F. A.
Kiállítás és koncert
Decemberi számunk borítóján és a közelgõ ünnepekkel kapcsolatos cikkek illusztrációjaként a zeneiskola művészeti tanszakának alkotásait láthatják.
E művek eredetijét is megtekinthetik és még nagyon sok szép, fantáziagazdag és izgalmas gyermekmunkát csodálhatnak meg olvasóink, ha felkeresik a tanszak kiállítását a zeneiskola aulájában. Az alkotások január 15-ig lesznek kiállítva.
* * *
Január 1-jén 17 órakor a zeneiskola koncerttermében újévi hangversenyt ad a Zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekara, amelyre minden kedves érdeklõdõt szeretettel várnak.
Műsoron: filmzenék, tánczenék, polkák, operettrészletek... A rendezõk minden korosztályra gondoltak...
Belépõdíj: 500 forint.
Zsirai László
Hóval hajlik…
Hóval hajlik a fák
vállaira az ég,
így ünnepel a Pilis,
kedves hegyünk.
Bízva, erdõnk felett
a Nap felfénylik még,
várakozunk mi is.
Ki tilthatná meg ésszel nekünk,
hogy boldogok legyünk?
Hogy boldogok legyünk.
Messze siet az út,
szaporázza léptét
az álom. Vajon hova?
Mit is ígér
a tavasz távolban
felsejlõ homloka?
Mosolygó zászlóit
lobogtatja reménylõ hitünk,
míg bízik a szívünk.
Míg bízik a szívünk.
