5. oldal Ünnep
Karácsony szent ünnepén
„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” Mt.5,8.
Egyik karácsony alkalmával szokásos módon üdvözlő lapot kaptam. A sajátos üdvözlőlap képe egy város karácsonyi bevásárlási forgatagát ábrázolta, ahol mindenki nagy csomagokkal, ajándékokkal és fenyőfával a hóna alatt rohangált a karácsonyi hangulatban. A rohanó városi sokadalom közepette ott állt Szent József vezetve a szamarat, amelyen a Boldogságos Szent Szűz ült csodálkozva a tömeg önfeledt vásárlási lázán.
|
Vékony Krisztián (15 éves):
Angyal és pásztorok |
Először megrökönyödtem a képen, majd elgondolkodva a szokatlan ábrázoláson, igazat adtam neki. János evangélista szavai jutottak eszembe:
„Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött… de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.” /Jn.1,9-11./
A mai karácsonyi bevásárlás is sajnos ezzel a lelkülettel zajlik. Nem a Megváltóról, a megtestesüléséről és megváltottságról szól, hanem az üzletről, pénzről és a birtoklási vágyunkról, amit bizonyos körök még gerjesztenek is. Nem a bevásárlással van a baj, hanem a hozzá állással, mert a lényeg ki marad belőle. Olyan, mint amikor nagy díszes dobozban ajándékot adunk, de az ajándék kimarad belőle. Mintha ilyenkor akarnánk pótolni egész évi mulasztásainkat, szeretetlenségeinket. Mennyivel másabb lehetne a Karácsonyunk, ha megváltásunk feletti önzetlen örömből forrásozna ajándékozásunk. Sokkal örömtelibb ünneplés lehetne, amely talán maradandóbb lenne a hétköznapokban is, ha felismernénk üdvösségünk napját az isteni gyermekben.
Egy alkalommal Fülöp apostol azt kérte Jézustól, mutassa meg nekik az Atyát és az elég lesz nekik. Erre Jézus azt mondta:
„Mióta veletek vagyok, és nem ismersz engem? Aki látja a Fiút, az látja az Atyát is.”
Karácsony szent ünnepén azt kívánom, hogy bűnbánat által megtisztult szívvel felismerjük az Atya nagy ajándékát, Jézus Krisztust, Urunkat és Istenünket, akiben megváltozhat életünk!
Áldott, Boldog, Szent Karácsonyt kívánok!
Zoltán atya
Assisi Szent Ferenc imája
Uram, tégy engem békéd eszközévé...
Hogy szeretetet vigyek oda, ahol egymást gyűlölik,
hogy kibékülést vigyek oda, ahol egymást bántják,
hogy egyetértést vigyek oda, ahol viszálykodnak,
hogy hitet vigyek oda, ahol a kétkedés kínoz,
hogy az igazságot vigyem oda, ahol a tévedés uralkodik,
hogy reményt vigyek oda, ahol a kétségbeesés kerekedett felül,
hogy örömet vigyek, ahol szomorúság van,
hogy fényt vigyek, ahol homály uralkodik.
Ó, Uram, segíts, hogy ne vigasztalásra vágyakozzam,
hanem hogy én vigasztaljak,
ne megértést keressek, hanem hogy én értsek meg másokat,
ne szeretetet keressek magamnak, hanem én szeressek.
Mert aki ad, az kap,
aki megbocsát, az nyer bocsánatot,
aki meghal, az születik új életre!
Siklós József
Hegyről hazafelé
Szelíd leszek, ha megaláznak.
Nem gyötörnek emésztő vágyak,
nem diadalt: – békét kívánok,
s a mennyek országára várok.
Naponta célom: azt keresem,
mi igaz s elveszíthetetlen.
Valódi gazdagságra vágyva
építem házam kősziklára,
lelkemben szent szavak égnek,
hazamegyek hát – sónak, fénynek,
s ha árad felém szitok, átok:
őszintén mindent megbocsátok.
Nem törekszem fénylő babérra.
Szolgálni rejtve: lelkem célja.
Homlokomon nincs gond-barázda,
ráhagyatkozom hű Atyámra.
Őre madárnak, liliomnak:
kezében jó helyen a holnap.
Szívemben béke, számon zsoltár,
a keskeny utat vállalom már.
Más hintón vágtat? Gyalog baktatok.
És mint még soha, oly boldog vagyok.
(Forrás: http://albertzs.home.ro)
Megoldás született
„Akik befogadták, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek”/János evangéliuma. 1,12
Az emberi élet nyitott kérdéseire Isten válasza: Jézus Krisztus.
|
| Gemela Márk: Madonna gyermekével |
Roppant nagy létkérdéseink elintézetlenül fekszenek előttünk: hogyan éljünk együtt békésen társainkkal? hogyan jussunk harmóniába önmagunkkal? hogyan távoztassuk el az idő előtti elmúlás árnyékát? A halál, a diszharmónia, a bűn oly súlyos tehertételként nehezedik ránk, hogy mi magunktól aligha vagyunk képesek a végleges feloldásukra. Azt kell mondanunk, ha lehetséges egyáltalán megoldás, és ha valami képes lehet az emberi életet ezekkel a romboló erőkkel szemben megtartani, az a megoldás csak emberen túlról, Isten felől jöhet.
Ámde hogyan? Isten a mennyben van, mi pedig itt a földön, és létkérdéseink éppen ezzel a földi emberi élettel függenek ezer szállal össze. Testünk minden porcikája a földből való, tulajdonságaink és szokásaink e földi létben alakultak ki életre valónak vagy életellenesnek, és ezen a földön kell úgy közlekednünk, hogy ne ütközzünk egymásba. A megoldás nem jöhet ezek megkerülésével, mintegy az ember „feje fölött”, hanem csakis emberen keresztül, egészen emberi módon.
Van-e hát olyan megoldás, amely az emberi életet a halállal, bűnnel, békétlenséggel szemben isteni erővel megtarthatja, ugyanakkor egészen emberi módon közelít hozzánk?
Karácsony válasza az, hogy van. Talált az Úr Isten megoldást az emberi lét alapkérdéseire, még pedig olyat, amely egészen emberi módon érkezett, s ugyanakkor teljes volt megtartó isteni erőkkel. A karácsonyi örömhír szerint: „született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában”.
I. / A Megtartó Krisztusnak már a fogantatása is az isteni és az emberi tényező együttes érvényesülésével történt. A Magasságos Istennek ereje „árnyékozta be” Máriát; az a teremtő erő, mely az Úr lakozásának helyét, a templomot is köd alakjában betöltötte. Ez az isteni jelenlét, mint ihlető és új életet indító erő azonban kellett, hogy párosuljon a Mária befogadó készségével: „Legyen nékem a te beszéded szerint!” Így indult el Isten Fia a megtartó krisztusi pályafutására, egészen isteni kezdeményezésre és teljesen emberi befogadás által.
A születése is magán viseli ugyanezt a kettősséget. Emberi oldalon mérhetetlen szegénységet látunk istálló jászolának képében, hová rongyokba takarva kénytelen fektetni elsőszülött fiát Mária. De az otthontalanságnak ezt a lefelé már fokozhatatlan nincstelenségét fölségesen kipótolja a „mennyei seregek sokasága” és az ő eget-földet betöltő „glóriájuk” kórusa. Föld és ég ölelkezik itt össze, az emberi alázat és az isteni fenség, mely egyszerre lesz jelen abban, aki most született.
„Isten, ember ő egyben, Eljött hozzánk már testben”, ahogy Ambrosius himnusza zengi.
Lehetetlen észre nem vennünk, hogy a Megtartó Krisztus emberi útján a szegénység és kiszolgáltatottság nem véletlen, nem kényszerűség, hanem isteni terv és program. Karácsonytól kezdve.
Isten országa mindig is a legegyszerűbb emberi körülmények között bontakoztatja ki megtartó isteni erejét. Így volt ez, amikor vándortanító útjai során nem volt fejét hol lehajtania, de tanításaival ámulatba ejtette hallgatóságát, „mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók”. Így volt ez, amikor gyógyításaival jelét adta az Atya helyreállító akaratának és „Isten ujjával űzött ki démonokat”, amiért őneki nem csak a gyógyultak hálája járt ki, hanem az irigység és féltékenység túlontúl emberi reakciója is. Isten megtartó erejének ellene lehetett szegülni az ember oldaláról. Ami Lukács karácsonyi evangéliumában csupán félmondatos magyarázat: „nem volt nekik helyük a vendégfogadó háznál”, az János evangéliumában már az emberi oldal tragédiáját fejezi ki: „Az övéi nem fogadták be őt”. A Mária befogadó készségének hiánya az övéi részéről mégsem hiúsíthatta meg az Isten megtartó szándékát. Sőt éppen akkor, amikor az emberi oldal befogadás helyett a Golgota keresztjére vetette ki
Jézust, akkor jutott csúcspontjára az Isten megtartó és üdvözítő munkája. A kivégzést vezénylő római százados ennek láttára vallotta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” Egész földi életútja során teljesen embernek bizonyult, aki isteni erőkkel emberiségünknek Megtartója lett.
II/ Ezt a megtartó szolgálatot azzal vitte végbe, hogy az embert Isten gyermekévé tette. Tanításai, gyógyító cselekedetei, életvitele, szenvedései és megváltói halála mind ezt a célt szolgálta. Isten Fia minket embereket Isten fiaivá tesz.
Emberi életünknek a halállal, bűnnel, békétlenséggel szemben való megtartását ugyanazokkal az isteni erőkkel munkálta, amelyek őbenne lakoztak, és ugyanazt az emberi készséget kívánta meg tőlünk, ami annak idején Máriában megvolt, a befogadás hajlandóságát: „Legyen nékem a te beszéded szerint!” Emberlétünknek legfelségesebb titka az, hogy cseppnyi készségünkre, mellyel hajlandónak mutatkozunk befogadni Isten igéjét az elménkbe, vele foglalkozni, azt mélyebben megérteni – erre azt az ajándékát adja Isten, amelyet bibliai szövegünk „ekszouziának”, hatalomnak, méltóságnak nevez. „Akik befogadták, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatából, hanem Istentől születtek”.
Ezt a hatalmat tapasztalták meg az első tanítványok, akik Isten Fia követésében maguk is Isten fiaivá születtek ujjá. „Lássátok, mily nagy szeretetet adott nékünk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk!” – lelkendezik János apostol. Pál pedig, akinek sokunkhoz hasonlóan előbb elutasító és ellenséges beállítottságán kellett változtatnia, miután befogadta a damaszkuszi út Krisztusának igéjét, így kiált a fiúság Lelkével: „Abbá, Atyám!” Az ő nyomdokaikban jár azóta is a keresztény hívők beláthatatlan sora a kezdetektől a történelem századain át a beteljesedésig. Az istenfiúság méltóságával felruházva vállalta a lambarénei bélpoklosok gyógyítását Schweitzer Albert és a kalkuttai haldoklók istápolását Teréz anya. Oly magas méltóságra hatalmaz fel az istenfiúság, hogy annak birtokában könnyű szívvel képesek lemondani „kincs, hír, gyönyör” földi javairól azok, akik valóban Isten gyermekei lettek, ha egyszer észreveszik, hogy ezek eltérítenék őket az Isten Fia követésének útjáról. Ezeknél nagyobb értéknek tartják az istenfiúsággal együtt járó ajándékokat, amiket újra és újra boldog örömmel ölelnek magukhoz és használnak életük tökéletesítésére.
– Ilyen ajándék a bizodalmas istenkapcsolat, amelyben a Teremtő és Mindenható Úr Istent úgy szólíthatjuk meg, hogy „Atyám”. Maga az imádkozás őszinte és tiszteletteljes beszélgetést jelent a már egészen közellévő Istenünkkel.
– Az a program is istenfiúságunkból származik, hogy törekszünk belsőképpen hasonlóvá válni Jézushoz, és erkölcsileg is megtisztítatni magunkat, „mint ahogyan ő is tiszta”.
– Együtt jár istengyermekségünk méltóságával az a remény is, hogy a beteljesedés alkalmával „meg fogjuk látni őt”, mégpedig „olyannak, amilyen ő valójában”.
– Arra is elrendelte gyermekeit Isten, „hogy Fiának képmását öltsék magukra, és így ő legyen az elsőszülött sok testvér között”. Már a karácsonyi történet is felvillantja annak a Mindenséget átfogó testvériségnek a képét, amelyben angyali lények és betlehemi pásztorok, később napkeleti bölcsek körülveszik az Elsőszülöttet. Ég és Föld, kelet és nyugat találkozik és kiegészíti egymást az lsten Fia körül valósuló testvériségben.
Karácsonykor Jézus jövetelével megoldás született emberi létünk alapkérdéseire. Isten Fia bennünket Isten fiaivá képes tenni, akiknek atyjuk az Isten, példaképük Jézus, életprogramjuk a tökéletesedés, reményük az üdvösség és szolgálatuk a testvériség építése. Mindehhez megtartó isteni hatalmat kapnak azok, akik befogadják őt, és Máriával együtt mondják: „Legyen nékem a te beszéded szerint!”
Pánczél Tivadar
ny. lelkész
A valódi Mikulás
Ki is az a Mikulás??? Egy örökké vidám és kövér öregúr? Szent Miklós püspök? Létezik egyáltalán? Ezekre a kérdésekre különböző hitű és nemzetségű népek mind-mind máshogy válaszolnak. Szemezgessünk egy pár gondolatot ezek közül.
A Mikulás vagy Télapó története a legismertebb és egyben legelfogadottabb legenda szerint egészen Szent Miklós püspökig vezethető vissza. Az anekdota szerint a püspök három zacskó aranyat adott három szegény lánynak, hogy az apjuk tisztességesen férjhez tudja adni őket. Ez a történet csak egy kicsiny szelete a Szent Miklóshoz kapcsolódó történetek áradatának, és nem is feltétlenül ezért lenne ő a Mikulás. Sok olyan legenda maradt ránk, amelyekből kiderül, hogy a püspök milyen odaadóan szerette a gyerekeket. Közülük az egyik talán az előző történetnél még nyomatékosabban alátámasztja az ő Mikulás voltát. Ez a történet egy gonosz mészárosról szól, aki megölt három kisgyereket. Szent Miklós a város gyermekei segítségével megtalálta és feltámasztotta a három fiút, a mészárost pedig megbüntette. Valószínűleg innen ered az a szokás, hogy mindenki úgy kap ajándékot, ahogyan egész évben viselkedett, jó vagy rossz volt-e.
Van egy olyan ország, ahol a gyerekeknek nagyon jó dolguk van, ugyanis az ottani hagyományok szerint két Mikulás is létezik. Ez az ország Norvégia. Természetesen az egyik a két Télapó közül ugyanolyan, mint amit mi is ismerünk itthon. Őt Julenissen-nek hívják. A másik, Nisse viszont teljesen különbözik társától. Tulajdonképpen nem is egyes számban kellene beszélni róla, hiszen ez a név a manókat jelöli. Norvégiában számos Nisse-t ismernek. Az egy legismertebb a Fjosnisse. Ő az a manó, aki a farm állataira vigyáz. Ez a kis manócska fajához méltón alacsony termetű, általában szakállas figura, aki az istállókban húzza meg magát esténként. Ruházata egy gyapjúruhából és egy kötött vörös kalapból áll. Mint minden valamire való manó ő is szereti megviccelni az állatokat és az embereket. Van úgy, hogy elfújja a lámpás lángját az istállóban, vagy a kutyát ijesztgeti. Azt mesélik róla, hogy nagyon kedves is tud lenni, akkor, ha megkapja karácsony este a tejbekása adagját.
A mai Mikulás-képünkhöz sokat hozzáadott az amerikaiak fantáziája is. Itt fontos megemlítenünk Thomas Nast-ot, aki Clement Clarke Moor 1823-ban készült „Szent Miklós látogatása” című verséhez rajzolt képeket. Nastnak köszönhetően olyan részleteit ismerhettük meg a Mikulás-mítosznak, amik eddig rejtve voltak előttünk. Ilyen adat volt például a Mikulás rénszarvasainak nevei, vagy hogy a műhelyének helye az Északi-sarkon van.
Persze a napvilágra került titkok között is volt egy-két téves darab. Az egyik ilyen tévedés leleplezésére 1927-ben került sor, amikor a Finn rádió „Gyermekóra” című műsorának vezetője bejelentette, hogy a Mikulás Lappföldön, Korva-tunturiban lakik a manókkal és minden más csodálatos lénnyel együtt már réges rég, és itt található meg a csodálatos játékműhely is, ahol az ajándékok készülnek.
Látjuk tehát, hogy különböző népeknél, milyen sokban különbözik a Mikuláshoz kapcsolódó szokások listája és így nagyon nehéz megválaszolni a cikk elején feltett kérdésre. De egy azonban biztos. Bárki is legyen a Mikulás, amíg a gyerekek szívében a benne lévő hit él, ő sohasem fog eltűnni az életünkből.
Kókai Márton
A Mikulás nevei:
Amerikában és Kanadában: Santa Claus
Angliában: Father Christmas
Brazíliában és Peruban: Papa Noel
Dániában: Sinter Klaas
Finnországban: Joulu Pukki
Franciaországban: Pere Noel
Hollandiában: Kerstman
Japánban: Jizo
Kínában: Shengdan Laoren
Magyarországon: Mikulás, Télapó
Marokkóban: Black Peter
Németországban: Nikolaus
Norvégiában: Julenissen
Olaszországban: Befana, Babbo Natale
Oroszországban: Gyed Moroz
Spanyolországban: Papa Noel
Svédországban: Jultomten
Luca-napi népszokások
Az adventi időszakra – mely, mint tudjuk, a karácsony előtti várakozás ideje – több ünnep is esik, ezek pedig rendkívül fontosak a hozzájuk kapcsolódó néphagyományok illetve népszokások miatt. Az úgynevezett asszonyi ünnepek közül talán a Luca napja a legjelentősebb hazánkban.
A Gergely naptár bevezetéséig, tehát a 16. századig, december 13. volt az év legrövidebb napja, egyúttal a téli napforduló is. Szent Luca vértanú névnapja, akinek nevét a lux szóval lehet összefüggésbe hozni, melynek jelentése fény, világosság. Luca 304 körül élt Syracusában. A vakok, szemfájósok, utcanők és a menyasszonyok védőszentje. Nevenapjához, december 13-ához számos hiedelem és népszokás kapcsolódik. A legismertebb talán Luca székének az elkészítése. A készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy keveset, csak karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke.”
A hagyomány szerint kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye- fenyő-, cser-, és rózsafából. Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott felállt rá, nyomban meglátta, ki az, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. A leleplezés után azonban jól tette, ha olyan gyorsan szaladt, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Miután hazaért, a Luca széket el kellett égetnie.
Luca székét Pilisvörösváron nem készítettek. Városunkban a hagyományokból a Luca-búza vetése maradt fenn egyedül, amelyet számos család ma is őriz. Egy cserépbe búzát vetnek, hogy karácsonyra kikeljen. Akkor a karácsonyfa alá teszik, mint az élet jelképét. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikel, akkor a következő évben bőséges termésre lehet számítani.
Az időjárásjósló praktikák ideje a Luca-naptól karácsonyig terjedő időszak. E 12 nap időjárásából jósolnak az elkövetkező 12 hónap időjárására, ez az úgynevezett Luca kalendárium. A karácsonyig eltelt 12 nap a 12 hónapot jelöli. Luca-nap a január, az utána következő nap a február és így tovább. Eszerint minden hónap olyan lesz, mint a neki megfelelő nap a tizenkettőből. Ha esik, esős, ha száraz, akkor a hónap is száraznak várható.
A másik gyakori, de városunkban nem elterjedt népi időjósló praktika az úgynevezett hagymakalendárium. Segítségével előre megjósolhatjuk az esős és a száraz hónapokat. Egy jókora fej vöröshagymát (helyenként fokhagymából készítik) négyfelé vágnak és széjjelszedik ízekre.
Kiválasztanak tizenkét egészséges lemezt és mindegyikbe egy csipetnyi sót szórnak. A hagymalemezeket sorban egy tányérba vagy tepsibe teszik, megjegyezve, hogy melyik milyen hónapot jelöl, és felteszik a kályha tetejére. Másnap reggel megnézik, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só. Az a hónap esős lesz, s amelyikben száraz maradt, abban a hónapban nem várható eső.
December 13-hoz munkatilalmak is kapcsolódnak. Nem szabad ezen a napon fonni, illetve varrni, mert úgy tartják, ha ezen a napon fonnának vagy varrnának, akkor ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét és nem tudnának tojni. Nem szabad sütni, mert a kenyér kővé válik, illetve Luca ott ül a kemence száján és megeszi a kenyeret, a gazdasszonyt pedig belöki a kemencébe. De nemcsak tiltott, hanem előírt női munkák is vannak ezen a napon: mindenfajta fejtő-, bontómunkát alkalmasnak tartanak. Jó ilyenkor babot fejteni, tollat fosztani, hogy a tyúkok könnyebben tojjanak.
Kevés olyan jeles nap van, amelyhez ennyi hiedelem és szokás kapcsolódna, mint a Luca-napjához, talán ezért nem is említettem jó néhány ismert és kevésbé ismert népszokást, például az ország nyugati részére jellemző lucázást, más néven kotyolást, a számos házasságjósló eljárást és a lucacédula, lucapogácsa vagy tollaspogácsa és a lucaostor készítését.
Bottyán Renáta
Erzsi néni 100 éves
December 7-én ünnepelte századik születésnapját Demény Károlyné, született Kávás Erzsébet, Pilisvörösvár legidősebb polgára. Erzsi nénit – aki a Szent Erzsébet Otthon lakója – felkereste Grószné Krupp Erzsébet polgármester, hogy átadja városunk polgárainak nevében is jókívánságait e rendkívüli születésnap alkalmából.
Erzsi néni az elmúlt években még maga nyitott ajtót a születésnapjára érkezőknek, ma már azonban betegsége a nap nagy részében ágyhoz köti. Csak ritkán kel föl az ágyból, hogy mindennapi teendőit elvégezze. Segítségre azonban még most, százéves korában sem szorul.
– Milyen érzés 100 évesnek lenni? – kérdezi őt a polgármester asszony.
– Hát... eddig jó volt, meg sem éreztem a koromat, sajnos mostanában már annyira szédülök, hogy alig merek felkelni az ágyból, meg aztán az utóbbi időben a hallásom is nagyon megromlott – panaszkodik.
A polgármester asszony egy csokor virággal és egy üveg 5 puttonyos Tokaji aszúval kedveskedik neki. Tudja, hogy Erzsi néni szereti a jófajta borokat.
– Mi a hosszú élet titka? – teszem fel kis idő múltán az elmaradhatatlan kérdést.
– A mértékletesség és a kevés idegeskedés – válaszolja a százéves asszony. – Mindent lehet enni, csak mértékkel. Én például nagyon szeretem a húst, leginkább húst hússal ennék, és mindennap megiszom egy pohárka vörösbort.
Erzsi néni olvasni, tévét nézni már nem tud, így naphosszat a Kossuth Rádiót hallgatja. Még mindig nagyon érdeklik a közügyek, a politika, a világ sorsának alakulása, a magyar nemzet létkérdései.
Világlátott asszony, életének egy részében a napfényes Kaliforniában élt.
– Az bizony olyan volt, mintha üdültem volna, ott soha sincs tél és könnyű az élet – nosztalgiázik Erzsi néni az Otthon takaros lakrészében, miközben künn hideg szelek zörgetik az ablakot...
Itt bent azonban jó meleg van, szeretet és tisztelet övezi a sokat látott és tapasztalt hajlott korú asszonyt. Az otthon lakóitól díszes tortát kapott és egy pompázatos csokrétát. Ha a torta el is fogy és a virág el is hervad – kívánjuk, hogy Erzsi néni türelemmel tűrhesse betegségét és még hosszú évekig éljen békében, szeretetben. Isten éltesse városunk 100 éves lakóját!
F. A.
Karácsonyi készülődés a Baba-mama Klubban
„Miért szeretsz idejönni?”
„Eloszlatja a bizonytalanságot, megerősít, hogy jól csinálod a dolgaidat, tapasztalatcsere és változatosság mindkettőnknek...”
Az adventi időszak elején, kellemes hangulat fogadta a baba-mama klubba érkező anyukákat és gyermekeiket. Az asztalon fenyőágak, szalagok, termésdíszek sorakoztak, középen pedig, a megszokott játékszőnyeg leterítve rengeteg játékkal. Érződött, hogy a szervezők készültek az aznapi összejövetelre. Egriné Ági, az Otthon Segítünk Alapítvány helyi vezetője és Berényi Ildikó a Művelődési Ház művelődésszervezője adventi koszorúkészítésre hívták az érdeklődőket.
Több mint 15 anyuka jött el gyermekével. A csemeték a megérkezés után rögtön élénk játszadozásba kezdtek, ki egyedül, ki egy másikkal, ki az anya szoknyájába kapaszkodva. A legtöbb felnőtt pedig nekilátott, hogy elkészítse a karácsony közeledtét hirdető díszt. Ha valaki nehezen boldogult, természetesen segítséget is kapott a házigazdáktól. Hol egy kisgyereket kellett lefoglalni, amíg az anyuka a fenyőágakat kötözte, hol a szalagokat rendezgették egy-egy csáléra sikeredett koszorún. A végén, bár lehet hogy nem született mindenkinél remekmű, boldogan vittük haza és raktuk az asztal közepére az alkotásokat.
Ez csupán egy program a sok közül, amelyet a Baba-mama Klub nyújtott egész évben a kisgyermekes szülőknek. Ugyanis februárban lesz az évfordulója, hogy újra elindították a klubot Pilisvörösváron. Ez alatt a majd' egy év alatt, nem csupán a szülők és a gyerekek köthettek barátságot egymással, hanem gyakorlati segítséggel, információkkal is gazdagabbak lehettek a gyermeknevelés területén. Az előadások a legkülönbözőbb témákat járták körül. Szó volt a korai fejlesztés lehetőségeiről, a gyermekbetegségekről vagy a védőoltásokról és még számos más érdekes dologról.
– Mi alapján állították össze az előadások témáit?
– Még az indulás előtt, de az első alkalommal is közvélemény-kutatást tartottunk – tájékoztat Egri Gáborné – és az igényekhez igyekeztünk alkalmazkodni. Egyébként többen is jelezték, hogy éppen az előadások miatt járnak ide a környező településekről. Szakelőadókat hívtunk meg: orvost, állatorvost, akik váratlan helyzetekhez adtak tanácsokat. Például, mit tegyünk lázgörcs esetén, vagy ha valamit lenyel a gyerek, stb. Ezek vészhelyzetek, de foglalkoztunk a hétköznapokkal is. Egy ötgyermekes családanya adott gyors receptötleteket, illetve hasznos tippeket a háztartás vezetéséhez.
– Ön az Otthon Segítünk Szolgálat helyi szervezője is. Céljuk; a kisgyermekes szülők támogatása, segítségnyújtás baráti formában. Ingyenes szolgálat, amely önkéntesekkel dolgozik. Ugyanakkor a Baba-mama Klub egyik szervezője is. Miért tartja ennyire fontosnak a kisgyermeket nevelő családok támogatását?
– Mert sokan szorulnak segítségre, bár nem mindenki meri ezt felvállalni. Ha mégis elfogadják a támogatásunkat, gördülékenyebb lehet az életük, magabiztosabbá válnak az anyukák, boldogabb lehet a családi élet. Próbálom azokat a szülőket is a klubba terelni, akikhez korábban már jártak önkéntesek. Ebben a közösségben tovább tarthatjuk fenn a kapcsolatot.
– Az Otthon Segítünk Szolgálat rendkívül dinamikusan fejlődik a térségben. A 2005-ös év milyen eredményeket hozott?
– Még mindig nagy az érdeklődés a szervezet iránt. Csak szeptemberben öt családot kezdtünk támogatni. Több önkéntesre lenne szükségünk, hogy a folyamatosságot biztosítani tudjuk, ha esetleg váratlan helyzetek adódnának. Sajnos néhány család várólistára került, mert pillanatnyilag nem tudtunk kit küldeni hozzájuk. Mégis bővül a szolgálat. Bekapcsolódott Piliscsaba is a szervezetbe, ahol jelenleg három családot látogatunk. Két tanfolyamot is elvégeztem az idén. Az egyik egy szociális és egészségügyre vonatkozó pályázatíró tanfolyam volt, amit az idei pályázatok alkalmával már kamatoztatni is tudtam. A másik, egy a nők munkaerőpiacba való visszatérését segítő tréning volt. Tervezem, hogy a 2006-os évben ebben a témában képzést is indítok a környéken. Célom, hogy a civil szervezeteket összefogjam a térségben, így eredményesebben működhetnénk mindannyian a saját területünkön.
– Sok sikert kívánok a munkájukhoz!
Pogány Bernadett
