 |
Nyílt levéla Polgármesteri Hivatalhoz, a Műszaki Osztályhoz és a Képviselõ-testülethez.
Én, Thiel László, a Pilisvörösvár, Ady Endre út 6. 1. em. 6. ajtó alatti lakás bérlõje kéréssel fordulok Önökhöz. Azért folyamodok ilyen formában Önökhöz, mivel másképp a hivatallal nem tudunk kapcsolatot teremteni, hogy panaszainkat érdemben orvosolják. Azért kell a hivatalhoz fordulnunk, mivel annak ellenére, hogy társasházban lakunk, mi csak bérlõk vagyunk és nem tulajdonosok. Nincs beleszólási lehetõségünk semmibe, minket állítólag képvisel valaki a hivatalból.
Mellesleg megjegyzem, nem tudom társasház-e ez egyáltalán, mivel nincs Szervezeti Működési Szabályzata, és nincs házirendje. Nem tartanak az elõírásoknak megfelelõen évente közgyűlést sem. Nincs nyilvántartás a közgyűlés határozatairól, a bevételrõl és kiadásról, az elvégzett és elvégezendõ munkákról.
A lakások egy része eladásra került. Öt éve a hivatal segítségével gyorsan leírtak és átalakítottak egy többségi tulajdont megtartó társasházat. Ebbõl következik, hogy a tulajdonosok bármit is döntenek, a hivatal többségi tulajdonosként határozza meg, hogy a döntés jó vagy rossz. A huszonöt éve épült házakban és házakon rengeteg munka lenne, amit még karbantartási szinten sem végeztek el. Most ugyanez folytatódik társasházi formában.
Szakadozottak a csatornák, az ablakokba folyik a hólé vagy az esõ. A kémények pedig ledõlnek. Szerencsére ezek a házak lapos tetejűek. Habár a tetõszigetelés mennyezetig át van repedezve. Koszosak a lépcsõházak, festésre és meszelésre várnak.
Mi, bérlõk, az Ady Endre út 2, 4, 6-ban lakók, kérjük a hivatalt, és persze a döntést hozó Képviselõ-testületet, hogy vegyék újra napirendre a bérlakások további eladási lehetõségét! Igaz ez a mostani bérlakási forma hasznot hoz a hivatalnak, még ha keveset is. Az elmúlt évben lakásonként 10-12 ezer forintot fizettünk lakbérként. Félõ, hogy ez az idén emelkedni fog. A hivatal ebbõl lakásonként 4 ezer forintot utal át a társasháznak közös költség címén.
Egyes képviselõk szerint a lakbéreknek el kell érniük a piaci értéket. Vagyis az ilyen nagyságú, azaz a 37 m2-es lakások albérleti díjait, ami lehet a csillagos ég is. De a képviselõk elfelejtik, hogy ezek – állítólag –szociális bérlakások! Már így is van, aki hosszú évek óta nem tud rendszeresen fizetni. Nem baj, majd õket kirakják az utcára! Tudomásom szerint már van olyan személy, aki ellen megindították az eljárást, csak hát ennél rosszabb állapotú lakás már nincs, ahová kitennék õket családostól.
Azért még megjegyezném azoknak, akik nem tudnák, hogy az itt lakók többsége nem önszántából költözött ezekbe a lakásokba. Az itt lakóknak volt saját tulajdonú lakása, amit szanálás címén (Jancsi-telep) ledózeroltak, és minket bekényszerítettek egy szigeteletlen, düledezõ, 37 m2-es úgynevezett komfortos lakásba. Ezek annyival voltak jobbak, hogy a víz és a WC is bent volt. A gázbevezetést, a csempézést, a festést és minden más egyéb modernizálást mindenki maga oldotta meg, még a bérlakásban lakók is.
Tuti néni megírta, hogy a Bányatelep annak idején mintaszerűen kialakított, rendezett és tiszta, minden szükséges intézménnyel és szolgáltatással ellátott önálló településrész volt. Ma az utakon hatalmas, utcát és házat repesztõ autók közlekednek az épületekkel szemben lévõ ipartelepen. Fület és agyat õrlõ köszörülés, kalapálás hallható még hétvégén is. Az utca végében lévõ villanyoszlop tövében szeméthegyek állnak, nyáron pedig hatalmas a por és a piszok. Tévedés ne essék, ezen ellen mi, itt lakók tevõlegesen is tettünk. De ha segítséget kértünk a hivataltól, csak a levelezésig jutottunk el, amiket bármikor, bárki rendelkezésére bocsátok.
A fentebb leírt kijelentésekért felelõsséget vállalok, és bármikor, bárkivel szívesen konzultálok és egyeztetek. Ma arccal és névvel problémákat, hibákat nyilvánosságra hozni badarság és felelõtlenség. Én azonban nem félek a következményektõl. Nekem már segítettek akkor is, ha bajban voltam. Én is segíteni akarok, ha tudok, akár ezzel az írásommal is.
Tisztelettel:
Thiel László, pilisvörösvári lakosUtóirat:
Telefonon bármikor elérhetõ vagyok:
06-20/483-6944
Vörösváron megállt az idõ
De sokszor éreztük úgy életünk folyamán, jó lenne megõrizni a pillanat varázsát és megállítani az idõt! Megtartani a fiatalságot, az egészséget, energiánkat, gyermekeink jó irányú fejlõdését, szemlélni unokáink aranyos báját éveken át.
De sajnos életünk nem más, mint egy rohanó gyorsvonat. Vele futnak az évek, szélsebesen peregnek a percek.
Most éppen február van, az egyház és mi is készülõdünk a Húsvétra. Az emberek már vásárolják a tavaszi vetõmagokat a kereskedésekben. A kirakatokban már a tavaszi kollekciók láthatók.
Éppen csak nálunk, Pilisvörösváron állt meg az idõ! Itt még mindig Karácsony van. A karácsonyi giccs- (bocsánat) díszkivilágítás idézi a két hónapja elmúlt ünnep hangulatát. Önfeledten gyönyörködhetünk faluszerte a csillogó, villogó ötágú csillagokban és harangokban december közepe óta. Rólunk aztán ne mondja senki, hogy nem követjük az üzletközpontok trendjét, ahol szintúgy egész évben fények sziporkáznak, vízesés hull alá, öröm, mosoly, boldogság és örök Karácsony van.
Azt olvastam, hogy városunkban a fényes díszek föl- és leszerelése évente kétmillió forintba kerül. Akárki akármit mond, szerintem megéri! Hiszen Húsvétig tart! Igaz, csak nálunk.
Sõt, az áramot is mi fizetjük, mégpedig emelt áron. A nemrég itt járt német delegációnak anynyira megtetszett díszes kivilágításunk, hogy ezentúl tõlünk viszik a lámpákat. Hiába, mindig is tudtuk, hogy a németek udvarias emberek és fölöttébb diplomatikusak. Bár mi is szívesen fogadnánk cserébe a kiváló gröbenzelli utakat, járdákat, a pazar kultúrházukat, a jól felszerelt óvodáikat, iskoláikat, sporttelepeiket, egyszóval gazdagságukat. Nálunk viszont megállt az idõ. A fent említett dolgok nálunk mind hiányoznak, csak díszkivilágításunk van és Karácsony egészen Húsvétig.
Dr. Gábeli Zoltánné
A hó mint lakmuszpapír
Minden évszaknak megvan a maga szépsége. De a természet a szépség mellé idõnként tennivalóval is szolgál.
Gyermekkorom emlékei között felbukkannak a telek, amikor valóban tél volt, hosszú hetekig tartó jelentõs hóval és tartós mínuszokkal. Amikor a téli szünetben, és a „szénszünetben” (azután délutánonként, meg a hétvégeken) benépesült a „káli” szánkózó, a „Szent János-tó” pedig korcsolyázó fiatalokkal.
Akkoriban az utcákon – a Fõ úton is – szinte csak lovas-szánkóval lehetett közlekedni. A házak elõtt viszont – még ha földes és nem betonozott volt is a járda – a hó mindig el volt takarítva. Az emberek kötelességüknek tartották saját portájuk tisztántartását, amibe (akkor még) beletartozott a járdák rendszeres takarítása, sõt nyáron, az – akkoriban még földes – utcák portalanítása is. Ez valahogy akkor természetes volt, fiatalnak és idõsnek egyaránt. (Pedig még közterület-felügyelõk sem voltak.) Akkoriban a falu lakosai jobban figyeltek egymásra is, ami nem csak abban nyilvánult meg, hogy a rokonok és a szomszédok segítettek egymásnak, ha úgy hozta a szükség.
Az is szempont volt, hogy mondjuk a házak elõtti járdán mindenki (így én is) biztonságosan tudjon közlekedni, hiszen az emberek szinte kizárólag gyalog vagy kerékpárral jártak. Még azt is megtették a szomszédok, hogy a beépítetlen telkek elõtti járdarészen is (legalább egy lapátnyom szélességben) „felesben” ellapátolták a havat.
És bár, szinte minden házból korán reggel a felnõttek elmentek dolgozni, késõbb pedig a gyerekek iskolába, mégis szégyennek érezte volna mindenki, ha nem így cselekszik.
Mindez arról jutott eszembe, hogy ezen a télen, jószerével annak derekán esett az elsõ (mérhetõ mennyiségű) hó, és maradt is meg a tartósan nulla fok alatti hõmérsékletnek köszönhetõen. Ehhez február elsõ harmadának végén adódott még néhány centiméternyi. Ez a városunkban eddig lehullott – mintegy 15-20 cm-es – hómennyiség, három okból biztosan hasznos volt.
Elõször is, a gyerekek végre elõvehették a szánkókat és élvezhették a hó nyújtotta örömöket – beleértve a hógolyózást és a hóemberépítést is – kint a szabadban, a jó levegõn.
Másodsorban jótékonyan eltakarta (betömte) a kátyúkat, amely állapotot – hála a város utcáin csak nagyjából elkotort hónak – a tartós fagy konzervált. Így csak az olvadás után veszi majd észre a (gépjárműadóval terhelt) kocsival közlekedõ, hogy például a Kápolna utca elejére megoldásként kitett KRESZ-tábla mire is figyelmeztet!
Harmadrészt - mint "lakmuszpapír" - kimutatta korunk(?) terjedõ népbetegségét: a közönyt és a haszonelvű magatartás-formát.
Rokkantnyugdíjasként naponta teszek több kilométeres – kondicionáló – sétákat a város utcáin és mindezt érzékelem, mint ahogy velem együtt minden ma is gyalog közlekedõ. A város lakóinak döntõ többsége úgy látom, ma is a hagyományoknak megfelelõen, kellõ kötelességtudattal éli életét.
Nem elhanyagolható viszont már azok száma, akiket csak a „kerítésen belüli dolgok” érdekelnek. Akik, mivel a járdáról való hóeltakarítás közvetlen hasznot (pénzt) nem hoz, nem is végzik el. Akiket nem érdekel, hogy a gyalogos a háza elõtti járdán a nyakát töri-e, a lényeg, hogy a távirányítós kapuján a több milliót érõ autójával (mert õ gyalog nem jár) ki tudjon állni. Elmondható viszont ugyanez nem egy helyen, kevésbé módos porták esetén is. Mint ahogy természetesen, az elõbbiekben említetteknek az ellenkezõjére is van számos példa.
Úgyhogy a nevek és címek felsorolásának nincs semmi értelme. Itt ugyanis egy olyan életfelfogásról van szó, amely tekintet nélkül „fertõz” és terjed. Vannak természetesen az átlagosnál jobban „veszélyeztetett” rétegek, mégis azt tapasztalom, hogy kialakulása nem kifejezetten „vagyonspecifikus”. A „fertõzött területek” feltérképezésére az érdeklõdõknek ajánlok egy kiadós sétát városunk járdáin hóesés után. (Gondolom a közterület-felügyelõknek ez ügyben a sétán túl még „eljárási” kötelezettsége is lenne!) Fáradékonyabbaknak elég, ha a „szem elõtt lévõ” Fõ úton, a páros oldalon tesznek egy rövid sétát, mondjuk a Postától a vasútállomásig.
(Én a magam részérõl egyedül az Orvosi rendelõt nem marasztalom el, mert ott vélhetõleg nem õk a tulajdonosi „jogok” gyakorlói, de legalább a letaposott hótól eljegesedett járdán esetleg törést elszenvedõk helyben ellátásban részesülhetnek.)
Egyes kutatók – az üvegházhatás miatt – szélsõséges idõjárási viszonyok kialakulásával, az évszakok jellemzõinek megváltozásával számolnak. Én mégis úgy gondolom: rövid és középtávon továbbra is számolnunk kell az egyes évszakok sajátosságaiból adódó következményekkel.
Vagyis továbbra sem kizárt, hogy nyáron sütni fog a nap és meleg lesz, télen pedig elképzelhetõ a hóesés és a hideg. Úgyhogy jó lenne valamit kitalálni e „lépfene” terjedésének megállítására. Talán a pozitív példák bemutatása és a „nevelõ célzatú”, de hatásos fegyelmezés együttesen alkalmazva megfelelõ „szérum” lenne. De úgy vélem, hogy ennek érdekében minden jobbító ötlet csakis városunk érdekét és embertársaink testi épségének védelmét szolgálná.
ifj. Viola János
Egyesületi támogatás, avagy kampánypénz?Ez a kérdés miért is lett kérdés számomra? Talán azért, mert egyik önkormányzati képviselõ barátomnál nézegettem a város ez évi költségvetését és az egyesületi támogatásoknál egy számomra érdekes dologra figyeltem fel. Évek óta van egy olyan egyesület, amely civil köntösbe bújva kõkeményen politizál. Éppen ezért soha nem kapott támogatást, ez évben majd félmillió forinttal támogatja az önkormányzat, az adófizetõk pénzébõl. Vajon miért? - itt az újabb kérdés.
De mielõtt a fenti kérdést megválaszolnám, elõbb nézzük meg, hogy működik néhány egyesület, valóban egyesületként. Itt a kórus, a Kohlhoffer Misi vezetésével énekelnek, dalolnak, a régi sváb dalokat életben tartják és próbálják a jövõ számára megõrizni, népszerűsíteni itthon és külföldön egyaránt. Vagy a német hagyományõrzõ egyesület a Manhertz Teri vezetésével, õk szervezik a szüreti báli felvonulást, májusfa-állítást, az utcabált. Vagy a környezetvédõ egyesület, akik erdõt takarítanak, fákat ültetnek és hadakoznak velünk a környezetünk szebbé és jobbá tételéért. Igazuk van, mert ahhoz, hogy életünk élhetõbb legyen több figyelmet kéne fordítani környezetünkre és egymásra. Vagy a kerékpározó fiatalok egyesülete és a sport egyesület működése is igen fontos, hiszen gyerekeinket elrángatják a számítógépek világából, a TV elõl, és kiviszik a szabadba sportolni, mozogni, egészségesen élni. Ami a mai világban fontos a gyerekeink számára.
Ezek a fent felsorolt egyesületek minden támogatást megérdemelnek. Valóban sokat tesznek a városért és közösségéért. Ami fontos: az egyesület maga nem politizál. Szemben a FIVE-vel, amely aktívan politizál. Látom, most felkapják a fejüket, már nincs köztük Fidelitas-tag. Ez igaz. De a FIVE-nek három képviselõje ül a képviselõ-testületben, Havas Feri, Müller Marci és Bruckner Kata. Ez mit is jelent? Azt, hogy indul a választásokon, képviselõkkel képviselteti magát és listát állít az egyesület, ez aktív politikai tevékenységet jelent. A bejutott képviselõi aktívan részt vesznek a testület munkájában. Mit is tesz ez a képviselõ-testület? Politikai döntéseket hoz, irányvonalakat szab meg, rendeleteket és határozatokat alkot. A szakmai munkát ehhez a polgármesteri hivatal köztisztviselõi végzik a jegyzõ irányításával. Biztos vagyok benne, hogy a FIVE 2006-ban is indul az önkormányzati választásokon. Tehát a kérdésem jogos: a majd félmillió forint az támogatás vagy kampánypénz? Bevallom õszintén eléggé zokon venném, ha az én adóforintjaimból FIVE- kampányt támogatnának. Úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, jó néhány ember zokon veszi ezt.
Végül még egyszer szeretném tisztázni, mielõtt valaki félreérti vagy félremagyarázza az írásomat. Nem az a probléma, hogy az egyesületi tagok milyen színűek, jobb- vagy baloldaliak, ez mindenkinek a magánügye, sõt, ha egy civil szervezetben jobb- és baloldaliak egy közös célért együtt dolgoznak, az a mai Magyarországon csak példaértékű lehet. A probléma az, ha egy civil szervezet politikai porondra lép, és a politikai pártokkal együtt csatározva képviselõket jelöl és még listát is állít. Ettõl kezdve az elbírálásnál a politikai pártokat azonosan kell tekinteni, mert ha nem így történik, akkor jogos a kérdés: támogatás vagy kampánypénz?
Horváth József
A Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület hírei
Mint köztudott, az egyesület megalakulása óta évrõl évre megrendezi hagyományos farsangi bálját és a farsangtemetést (az utóbbi mindig belépõ nélküli).
De sajnos, az a tapasztalatunk, hogy egyre kevesebben vesznek részt ezeken a rendezvényeken. Manapság sokan próbálnak rendezvényt szervezni, amit nagyon jónak tartok. Csak abban látom a hibát, hogy a hagyományokhoz fűzõdõ rendezvények nem alkotnak rendszert.
Régen áttekinthetõ volt minden. Újév után kezdõdtek a farsangi báli szezon rendezvényei, majdnem minden szombatra volt egy bál beütemezve. Mindenki megtisztelhette azt a rendezvényt, amelyre el szeretett volna menni.
De most nem így működnek a dolgok. Hiába szeretnék egy jótékonysági bálba menni, mikor éppen nekünk is rendezvényünk van. Ilyenkor a képviselõk se tudják, hogy kiket tiszteljenek meg: a hagyományõrzõ rendezvényt, a jótékonyságit vagy a szomszéd faluban megrendezésre kerülõt.
Mint az egyesület vezetõje és a Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselõje, nagyon sérelmezem mindezt. Nagyon sok munka és gond egy-egy hagyományõrzõ rendezvény megszervezése: a kellékek megszerzése, a régi ruhák összegyűjtése. Kevesen vállalnak szerepet ma már a farsangtemetésen: nem sok ember van, aki ilyesmit felvállalna.
De most nem ez a lényeg. Megint elmúlt egy farsangi rendezvény, s szeretném megköszönni az egyesület nevében támogatóink segítségét: Gilde sörözõ dolgozói, Krigli sörözõ, Mátrai Mátyás, Gemela Mártonné, Müller Festék, Szamos Marcipán, Morocz óra-ékszer, Jutka+Margit óra-ékszer, Baba bolt, Marika fotó, Pékbolt, Horgászbolt.
A farsangtemetés résztvevõi:
Halott: Füzi Ernõ, pap: Sajtosi János, ministráns: ifj. Füzi Ernõ, sirató: Balázs Attila, koporsóvivõk: Víg Péter, Botzheim Tamás, borbély: Marlok Lajos.
Manhertz Mártonné
Heimatverein elnöke
A Magyar Demokrata Fórum Pilisvörösvári Szervezete
Szeretettel meghívja Önt és kedves családját:
Az ügynök élete című film
ingyenes vörösvári bemutatójára.
Vendégünk lesz a rendezõ: Papp Gábor Zsigmond
Helyszín: Közösségi Ház, nagyterem
Idõpont: 2005. március 18., péntek 19 óra
A BM Rendõrfilm Stúdiójának oktatófilmjeibõl készített alkotásból képet formálhatunk arról, hogyan folyt az ügynökök és besúgók beszervezése a Kádár-korszakban. A legérdekesebb részletek kiválasztásával az alkotók bemutatják a kádári diktatúra erõszakszervezetének működését és észjárását. A film négy részbõl áll: 1. Hová helyezzük a poloskát? 2. Bevezetés a házkutatásba 3. A beszervezés fõ fogásai 4. A hatékony hálózati munka.
