Vörösvári Újság Online

Rosszkedvünk tele lassan múlik, napsütésre, tavaszra vágyunk. A farsangot már eltemettük, a késõn jött februári tél meg legyen a kutyáké. Már gyermekeink is unják a hógolyót s a hóember piros répaorrát. Labdázni a réten, túrázni a hegyekben, virágot szedni a forrás közelében, biciklizni erdei utakon – az volna jó.
Jöjjön már az éltetõ, vidám tavasz, s múljék el végre a csontfagyú, dermesztõ tél...

Az én rosszkedvemet mégsem a hideg februári napok, jeges majd latyakos utak, a vitaminhiány, a bezártság, kevés mozgás okozzák, hanem az, hogy úgy érzem, megint kibabráltak velünk. Vörösvár megint a rövidebbet húzza. Két civil szervezet ugyanis úgy gondolja: a vörösváriak szagolják továbbra is a 10-es úton hömpölygõ gépkocsik benzinokádékát, s gyermekeink, idõseink hadd váljanak gyilkos kamionok prédáivá.

Lukács András és néhány társa megakadályozza, hogy megépüljön a Vörösvárt elkerülõ út. Megakadályozza, hogy ismét normálisan élhessünk. Megakadályozza, hogy át tudjunk kelni halálfélelem nélkül a Fõ úton. Megakadályozza, hogy egészségesebben élhessünk.
Lukács András és társai a Pilist féltik. A fákat, bokrokat, a színes vadvirágokat, énekesmadarakat, a tavaszi szellõ selymességét.
És minket, 13 ezrünket, nem féltenek? Mi már cseppet sem számítunk?
Miért fontosabb egy szál virág, mint egy emberöltõnyi élet?

Lukács András csendes, halk szavú ember.
Csendesen, halk szavakkal is tönkre lehet tenni, meg lehet keseríteni 13 ezer ember életét.
Lukács András most ezt teszi. Szereti és védi a természetet, de ellenünkre. Mi nem vagyunk fontosak a számára.
Én az okos természetvédõket szeretem. Azokat, akik az embert is látják. Az embert is szeretik. Azokat, akik látják a fáktól az erdõt, akik nem keresnek a kákán is csomót, s nem kötnek bele még az élõ fába is.

Lukács András intelligens, csendes, halk szavú ember. Én mégsem szeretem.
Nem szeretem azt, aki nekem, a családomnak, a rokonaimnak, a barátaimnak, a kollégáimnak, az ismerõseimnek, a tanítványaimnak, az olvasóimnak – aki városom lakóinak rosszat akar.
És nem szeretem a Levegõ Munkacsoportot és a Piliscsabáért Egyesületet és összes szimpatizánsukat. És mostantól kezdve nem fogom szeretni a helyi környezetvédõket sem, ha elvtelenül kiállnak mellettük – ellenünkre.

El a kezekkel Vörösvártól!
Felszólítjuk a Levegõ Munkacsoportot és a Piliscsabáért Egyesületet, hogy vonják vissza bírósági keresetüket a 10-es út környezetvédelmi engedélye ellen!
Vörösvár él – és élni akar!
Lukács András gondolkozzon el ezen!

Elzárják a tavaszt elõlem
E szürke, vén hegyek.
Örök felhõben, örök ködben
Az égre rémlenek.
– Elzárják a tavaszt elõlem
E szürke, vén hegyek.

Valahol arra napnyugatra
Száz szín gyújt lángokat:
Tavaszi blúzokon ragyog ma
Aranyos alkonyat.
Táncol a vágyak száz csapatja,
Valahol arra napnyugatra
Száz szín gyújt lángokat.

Valamikor tavasz se kellett,
Arany kor, szép világ,
Bennünk a vágy új bora pezsgett,
Nyílt az álomvirág.
Most keserű könnyek peregnek,
Valamikor tavasz se kellett,
Arany kor, szép világ!

A képviselõ-testület döntött a 2005. évi útépítésekrõl. Az errõl szóló – 5/2005. (II. 03.) Kt. sz. – határozat a következõ utcákat sorolja fel: Hunyadi u., Szondi u., Dugonics u., Dobó u. (Szabadság út és Tavasz u. közötti szakasza), Orgona köz, Erkel F. u. (Tűzoltó u. és Arany J. u. közötti szakasza). Az utcák viacolor burkolatot kapnak.

Február 26-án hatodik alkalommal rendezik meg Pilisvörösvárott, a Német Nemzetiségi Gimnáziumban a Nemzetközi kõkonferenciát. A rendezvényen a köves szakma színe-java képviselteti magát. A szakmai konferencia jótékonysági esttel zárul.

Wass Albert-szobrot állítanak Solymáron. A képviselõ-testület döntése szerint a szobor a Templom téren kerül elhelyezésre. Ez lesz a második köztéri szobor, amit az erdélyi író emlékére avatnak fel Magyarországon. Az elsõt Bonyhádon állították a Wass család ajándékaként.

Dr. Réthy Zoltán „Én így imádkozom” című verseskötete 1938-ban jelent meg. A doktor úr egészen haláláig írt verseket, ám ezek mind kéziratban maradtak. A család nemrégiben elküldött számunkra néhány hetvenes évekbeli verset a költõi hagyatékból, köztük a nagyívű, szívbe markoló „Siratóéneket”, amelyet újságunk 36. oldalán teszünk közkinccsé. A többi vers a www.vorosvar.hu weboldalon olvasható.

A képviselõ-testület újabb két évre Fogarasy Attilát választotta meg a Vörösvári Újság felelõs szerkesztõjévé. Megbizatása 2007. január 31-ig szól.

Újságunk névtelen leveleket nem jelentet meg. A csak monogrammal vagy írói névvel, álnévvel ellátott írások szerzõirõl a szerkesztõség minden esetben felvilágosítást (név, elérhetõség) ad az érdeklõdõknek.

Tisztelettel meghívom Önt és Családját az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából 2005. március 15-én 10 órakor a Hõsök terén megrendezésre kerülõ városi ünnepségre.