 |
Televízió és agresszió
Erõszak a képernyõn és a statisztika tükrébenAz utóbbi években az erõszak mindenféle formájának jelentõs felerõsödését tapasztalhattuk, mely negatív tendenciát – többek között – a televízió-nézés általánossá válásával hozzák összefüggésbe. A világon elõször az Egyesült Államokban végeztek ilyen irányú felméréseket harminc évvel ezelõtt, melyek szerint a képernyõn bemutatott agresszív képsorok száma 1951 és 1953 között 15%-kal, 1964-ig pedig 90%-kal növekedett, továbbá kimutatták, hogy a 60-as évektõl az erõszak egyre gyakoribb eszközévé vált a filmbéli hõsöknek céljaik eléréséhez, rossz példát mutatva ezzel elsõsorban a fiatalságnak.
Szintén a 60-as években készített becslés szerint egy amerikai fiatal 15 és 25 éves kora között átlagosan több mint 13 400 ember erõszakos halálát nézi végig a képernyõn, s ez a szám az esztendõk múlásával folyamatosan nõ, hiszen a rossz forgatókönyveket a legegyszerűbben és legolcsóbban erõszakkal lehet megfűszerezni, a műsorszolgáltatók pedig így növelik az adások nézettségi szintjét, valamint a műsorok közti reklámokból származó bevételeket. Ezek miatt tehát hiába reménykedünk abban, hogy a programok minõsége javulni fog, illetve csökken a televízióban látható erõszak.
A tiltakozások nyomására az utóbbi esztendõkben ugyan elérték hazánkban, hogy a képernyõ sarkában megjelenõ körben számmal jelezzék a sugárzott műsor korhatárát, „mosva kezeiket” és egy idõben a szülõre hárítva a felelõséget. A korhatár-megjelölés és a sugárzási napszak meghatározása alól a hírműsorok kivételt élveznek. Pedig tény: egy-egy bűncselekmény nyilvánosságra hozatalát követõen megsokszorozódik a hasonló tettek száma. Természetesen nem várható el, hogy a szörnyű eseményeket elhallgassák a lakosság elõl, azonban szembetűnõ, hányféle módon képesek tálalni különbözõ csatornák ugyanazt a hírt. Épp ezért érthetetlen, hogy míg az egyik hírműsor puszta információként számol be az adott eseményrõl, addig a másik miért érzi szükségét, hogy közlendõjét sokkoló képekkel is illusztrálja?
A korhatár megjelölése a híradókon kívül a műsorajánlók alatt is eltűnik, holott a rövid bejátszások alatt a filmek legbrutálisabb jeleneteit vágják össze olyan képsorokká, hogy az ember ijedtében lefordul a székrõl. Szakemberek vizsgálatai szerint az erõszak látványa gátlásokat ébreszt a nézõben. És ismét az adatok: 10-bõl 8 adás, sõt, azokban a hétvégi órákban, mikor leginkább gyermekek ülnek a televízió elõtt, 10-bõl 9 adás tartalmaz erõszakot. Megközelítõleg 6-7 fõhõs követ el erõszakos cselekedetet a 10-bõl, s szomorú, de a gyermekprogramok esetében ez az arány 10-bõl 8-9 körül mozog.
M. Frydman, a belgiumi Mons-Hainant-i Egyetem professzora, A. M. Stein, L. K. Friedrich, Wells és további kutatók kísérleteket végeztek 4-6, 9-14 és 14-17 éves nézõk csoportjaival. A vizsgálatok eredményei után a következõ konklúziót fogalmazták meg: „Kimutattuk, hogy az erõszakos filmek minden esetben hozzájárulnak az agresszivitás fokozásához.” A vizsgálatok legfõbb újdonsága azonban a filmezett erõszak káros hatásait megelõzni hivatott technikák alkalmazása volt.
Módszereik közül a film tartalmáról folytatott beszélgetés tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy csökkentse a filmezett erõszak által kiváltott reakciókat, és elõsegítse a látvány-keltette érzelmek feldolgozását. Az erõszakmentes adások követelésének hiábavalósága, illetve a televíziónak és mozinak tulajdonított káros hatások lehetséges prevenciója arra ösztökélte a szociálpszichológusokat, hogy olyan nevelési programot kezdeményezzenek az iskolákban, mely felkészítené a gyerekeket és fiatalokat az erõszak látványára, mely alól napjaink erõszakos világában képtelenek kivonni magukat. Hasonló kezdeményezés hazánkban is szükségessé vált, hiszen a média által keltett szociálpszichológiai probléma a magyarországi fiatalok körében is egyre gyakoribb jelenség lett.
Vörös Ildikó
Vörös Ildikó megnyitja Fekete Mária (jobboldalt)
kiállítását.
Fotó: Saufert GyulaKulturális estek a Mű-hely Galériában
Ahogy arról folyamatosan hírt adtunk, a Mű-hely Galéria minden hónapban színvonalas kulturális estekkel várja a művészetek iránt érdeklõdõket. Január 14-én Fekete Mária festményeibõl, többek között indiai ihletésű portréiból és ikonjaiból nyílt kiállítás. Az alkotó a Független Magyar Szalon Képzõművészeti Egyesület alapító tagja, emellett a Művészetbarátok Egyesületének tagja. Gyakran látogat el Indiába, hogy a keleti világ misztériumából ihletet merítsen képeihez. Néhány éve ezen alkotásait Budapesten is bemutatta, ahol Laksim Puri, India magyarországi nagykövetasszonya elismerését fejezte ki a festõnek.
A kiállítás-megnyitót követõen Vitai Ildikó ének- és gitárművész, valamint lánya, Varga Rita énekművész szórakoztatta a felnõtteket és gyermekeket. A hálás közönség vastapssal fejezte ki köszönetét a nagyszerű elõadásért, mely könynyekig meghatotta az elõadóművészeket.
Néhány héttel késõbb, február 4-étõl Vagyóczki Kata kiállítását tekinthették meg a Mű-hely Galériába látogatók. A művészeti díjas író és festõ maga is évekig élt Vörösváron. Késõbbi látogatására ekként emlékezett: „Természetesen nem tudtam csak 'úgy' hazamenni! Elmentem megnézni régi otthonomat. A szívem sajdult, mikor megláttam a Kálvária dombot és a környezõ hegyeket! Annak idején, ezért a gyönyörű környezetért, a Pilisi-medence látványáért építettük házunkat a Lõcsei utcába…”
Az alkotó ma ismét szülõvárosában, Budapesten él. Képeit különbözõ anyagokkal, olaj-, akril-, pasztell-, valamint akvarell-technikával készíti. Témaválasztása is változatos, képei között található portré, tájkép, utcarészlet, illetve csendélet is.
Az est fellépõje ezúttal a Smirgli Parodista és Kabaré Egyesület volt, melynek tagjai Kapocsi Endre vezetésével „Szociális életképtelenségek” című, a hétköznapokból vett, félreértéseket szülõ helyzeteken alapuló vidám műsorukat adták elõ, ugyancsak hatalmas sikerrel.
A Mű-hely Galéria következõ estjén, mely március 4-én, pénteken, 19 órakor lesz, Barkos Bea és Simon Miklós házaspár mutatják be tűzzománcaikat és festményeiket, valamint musical- és operettrészletekkel színpadra lépnek a Sziget Színház művészei: Bordás Barbara, Vörös Edit és Mezõ Zoltán. Elõadásuk a „Tavaszi hangok” címet kapta. Az estnek sztárvendége is lesz: Pintér Tibor, akit az operett kedvelõk szintén jól ismerhetnek.
A galéria háziasszonyának, Czeglédi Gizellának köszönhetõen a kulturális estek mellett immáron Magyar Táncház is várja az érdeklõdõket minden hónapban, legközelebb február 26-án, majd pedig március 19-én (zene: Halmos Attila és zenekara), szombati napokon, 17 órától. A belépés továbbra is minden rendezvényükre ingyenes.
Vörös Ildikó
* * *
Svájc Piliscsabán
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszéke 2005-ben ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Ebbõl az alkalomból a Francia Tanszék ünnepségsorozatot rendez, amelynek elsõ kulturális eseménye 2005. március 1-jén 11 órakor a Stephaneum Pázmány Termében kerül megrendezésre, Svájc Piliscsabán címmel. A rendezvényt Marc-André Salamin Úr, Svájc magyarországi Nagykövete, is megtiszteli jelenlétével.
