 |
Dr. Guth Zoltán igazgató ünnepi beszéde a gimnázium szalagavatójánLiebe Schülerinnen, liebe Schüller! Ver-ehrte Gäste!
Das Band, was ich jetzt von euch bekommen werde, ist das fünfte in meinem Leben. Das erste war blaufarbig, mit den Jahreszahlen 1965-69. Für mich bedeutete es: „Erinnere dich an diese Jahre, erinnere dich an diesen Tag!” Als ich heute an diese Jahre zurückdenke, fallen mir Goethe's Worte ein:
„Zum Augenblicke möcht' ich sagen, verweile doch, du bist so schön!”
Felvonulás szalagkötéshez Welche Rolle spielt in unserem rasenden Leben das Ereignis, was dieses Band symbo-lisiert? Es kann für den Zusammenhalt stehen, man kann Rechenschaft von den vergangenen 4-6 Jahren ablegen, man muss und soll Abschied nehmen von der vertrauten Schul- und Klas-sengemeinschaft, oder man soll den Blick in die Zukunft werfen.
Der Philosoph, Kirkegaard hat es so formu-liert: „Leben kann man nur vorwärts, verstehen nur rückwärts.” Den Rückblick hat jeder für sich, und in die Zukunft blickt auch jeder mit seinen individuellen Erwartungen.
Warum brauchen wir Rückblick, Feste wie die Bandweihe, Bräuche überhaupt? Es muss Feste, also Bräuche, auch Schulbräuche ge-ben. Jeder Tag ist gleich, man muss auch Fest-tage haben. Es scheint, nur wegen der Hektik unserer Zeit auch notwendig zu sein. Die Zeit, die zu messen, Bräuche und Feste helfen dabei.
Feste sind immer im ursprünglichen Sinn des Wortes sinnliche Feste. Man kann jedes Fest empfinden, sehen, hören, riechen, schmek-ken, anfassen.
Wirkliche Feste sind es dann, wenn Seele und Herz, Glauben und Verstand anspre-chen. Ich glaube, wir werden heute Abend von unseren groß gewordenen Kindern, von unse-ren Jungherren und Jungdamen angesprochen.
Das Band, das heute an die Brust unserer jungen Damen und Herren angeheftet wird, symbolisiert das Erwachsenwerden und dass sie vor einer Reifeprüfung stehen.
Ich wünsche Euch eine glückliche Zukunft, und hoffe, dass Euch „das Zeugnis der Reife” (das Abitur) die Tür zum Beruf eurer Wahl leichter öffnet.
Ich bedanke mich bei unserer Kollegin Frau Bársonyi und Kollegen Herr Veres und Herrn Engerth für ihr Engangament, mit dem sie ihre Klasse betreut, und diesen festlichen Abend organisiert haben.
Liebe Gäste, lassen Sie sich dazu einladen!
Kedves lányok és fiúk, tisztelt szülõk, kollégák! Tisztelt vendégeink!
Ma este ötödször tûzik a kabátom hajtókájára a megmérettetésre való készülés és a búcsúzás kék szalagját. Az elsõ szalagomat éppen harmincöt éve kaptam, ebben a gimnáziumban, az elsõ érettségizõ osztály tagjaként.
Visszaemlékezve erre az eseményre, ezekre az évekre, Arany János szavai jutnak eszembe:
„Hajt az idõ gyorsan, rendes útján eljár,
Ha felülünk, felvesz, ha maradunk, nem vár.”
Ez a több mint egy évszázados intelem ma aktuálisabb, mint Arany János valaha hihette, hiszen az állandó, gyorsuló alkalmazkodás kényszerét fogalmazza meg. Milyen szerepe van mai zaklatott, rohanó életünkben az ünnepeknek, szokásoknak? Mit szimbolizál ez a szalag, ez a szalagavató ünnepség?
Kifejezi az összetartozást, az elmúlt 4-6 év összegzõ értékelését adhatja, elõrevetíti a búcsúzást a meghitt iskolai és osztályközösségtõl, egy egész életformától, és természetesen a jövõre való izgalmas készülõdés kezdetét is jelenti.
A hétköznapok egyformaságában szükségünk van arra, hogy idõnként megálljunk és visszatekintsünk, ünnepeljünk. Szükségünk van iskolai ünnepekre is, hogy értelmezhessük a múltat és célokat fogalmazzunk meg a jövõre. Olyan jövõt érdemes élni, amelyet magunk alakítunk, szociális felelõsséggel, civilkurázsival.
Kedves lányok és fiúk! Nem véletlenül mondok két ünnepi beszédet, amelyek nem egyszerûen egymás szószerinti fordításai, remélem, számotokra ez természetes, hiszen ebben a két kultúrában éltetek az elmúlt években.
Egy ünnep akkor igazi, ha szívvel és lélekkel éljük át, ha a hitünk és az értelmünk mozgatja. Hiszem, hogy ma este felnõtté vált hölgyek és urak szólítanak meg minket, szeretettel és nagy gonddal összeállított programjukkal. A szalag, amelyet ma este ruhájukra tûznek, a felnõtté válást és az érettségi megmérettetést hivatott jelképezni. Kívánom nektek, hogy sikerrel álljatok helyt nemcsak az iskola érettségi vizsgáján, és találjátok meg a boldogságot a felnõtt életetekben.
József Attila gondolatával szeretném zárni ünnepi beszédemet:
„Én mondom: még nem nagy az ember,
de képzeli, hát szertelen.
Kísérje két szülõje szemmel,
a Szellem és a Szerelem!”
Elhunyt Simák Éva
Simák Éva Ürömön született 1931 december 16-án. Tanári diplomáját az Apáczai Csere János Pedagógiai Fõiskolán szerezte 1954-ben biológia-földrajz szakon. Utána Vasadon kezdett tanítani, majd 1957-tõl Pilisvörösváron dolgozott tovább, egészen nyugdíjazásáig, sõt nyugdíjasként még két évig tanított, 1992-ig. Folyamatosan képezte magát, informálódott, naprakész volt.
Emellett Vöröskeresztes szakkört vezetett, a pályaválasztással kapcsolatos feladatokat koordinálta, majd 1975-tõl az iskola Gyermek- és Ifjúságvédelmi felelõse lett. Személyét mindig a rendkívüli precizitás jellemezte.
Az élete a tanítás, az okítás volt. Mindig egyedül élt, de minden figyelmét nekünk szentelte. A halál is egyedül érte ürömi otthonában…
Forrás: Pilisportál
„Mily rövid idõköz ez az élet, s mennyi baj között, mily léha társaságban, mily törékeny csolnakban kell megtennünk. Szót sem érdemel! Hátad mögött egy örökkévalóság, elõtted egy örökkévalóság; s közötte – különbség-e, hogy három nap vagy három évszázad van-e?”
Marcus Aurelius
Sehr geehrter Herr Rieder!
Im Namen des Ungarndeutschen Wirtschaftsgymnasiums Werisch-war möchte ich mich bei Ihnen für Ihre langjährige Tätigkeit herzlichst bedanken.
Mit Ihrer Hilfe bekam unsere Gemeinde vom Freistaat Bayern 1 Million Deutsche Mark zum Aufbau des Bildungszentrums. Dank Ihrer freundlichen Unterstützung wurde die Erweiterung des Schulgebäudes und gleichzeitig die Verbreitung unserer schulischen Tätigkeit ermöglicht.
Die Verwirklichung des jetztigen Bauprojektes der Schule kam durch eine weitere finanzielle Unterstützung der Gemeinde Gröbenzell zustande, die auch Ihnen zu verdanken ist. Das ganze Lehrerkol-legium, und alle Schüler möchten sich bei Ihnen bedanken, dass wir unter so hervorragenden, lernfördernden Umständen arbeiten können.
Wir glauben fest daran, dass der bisherige enge und freundliche Kontakt zwischen der Gemeinde Gröbenzell und unserer Schule auch zukünftig unverändert bleibt und aufrecht erhalten werden kann.
Ildikó Kalmár
