 |
„A mienk egy valóban tehetséges ország”
Interjú Ókovács SzilveszterrelÓkovács Szilveszter pályafutását az ELTE jogi karán kezdte – volna, ha a sikeres felvételi után zenemûvészet iránti lelkesedése el nem ragadja a gyõri Zenemûvészeti Fõiskolára, majd a Zeneakadémiára. Mindezek után és közben hat éven át a váci Konzervatórium tanára volt. '96-tól a Budapesti Kamaraopera énekese, '97-tõl a Nemzeti Filharmónia szólistája. Dolgozott az Oktatási Minisztériumban, majd a Miniszterelnöki Kabinet tanácsadójaként, jelenleg a Magyar Állami Operaház kommunikációs igazgatója. Emellett a hírTV-n ARTéria címmel kulturális mûsort vezet. December 4-én a Napos Oldal Szociális Központ Gyermekjóléti Szolgálata által rendezett jótékonysági koncert konferálására kérték fel, ez alkalomból beszélgettem vele.
– Gyakran hívnak hasonló, jótékonysági rendezvényre?
– Énekes vagyok, így jótékonysági rendezvényeken leginkább énekelni szoktam. Ám mióta feltûntem a televízióban, szaporodnak a szpíkeri feladatok is. Remélem, nem az énekhangom tereli ez irányba a felkéréseket…
– Nemesebbé teszi a munkát, ha jó célt szolgál. A közönség pedig hálás ezért…
– Valóban. Ha tapsot hallasz és boldog arcokat látsz (lehetõleg jó sokat), netán úgy merészeled érezni, hogy a személyed bármiféle – akár csekély – vonzerõt is jelenthet, akkor örömmel vagy jelen. Ilyenkor én is úgy érzem, volt értelme eljönni és adakozásra buzdítani az embereket valamely nemes cél érdekében.
– Az eredeti program szerint a mûsort Rákay Philip konferálta volna.
– Philip az egyik legjobb barátom. Együtt vettünk részt nemrég a választási kampányban is, amiben õ sokkal nagyobb szerepet kapott, hisz naponta két nagygyûlést vezetett végig, míg én csak egy-egy dalt énekeltem. Jobban el is fáradt, én pedig szívesen jöttem el ma helyette. A másik nagy húzóerõ pedig Gulyás Dénes, aki akkor került a Zeneakadémia magánének tanszakának tanári karába, amikor még ott diákoskodtam…
– Tehát innen ismeritek egymást…
– Igen. Azóta többször léptünk fel együtt, bár ez nem okvetlenül kellemes, hisz inába szállhat az ember bátorsága, ha híres énekessel szerzõdtetik egy mûsorba. Úgy tapasztalom idehaza, hogy a legtöbb magyarnak fogalma sincs arról, mekkora tenorista is Gulyás Dénes. Mûvek mélyére ásó, feltûnõen tiszta szövegû, remek technikájú énekes, de a muzikalitás, a zenei formálás készsége az, amiért legjobban szeretem - és ezt a mai koncerten is bizonyította. Úgyhogy nem kérdés: ha Philip arra kér, amire Dénes kérte õt, akkor itt a helyem! (elneveti magát)
– Mint a hírTV kulturális mûsorának házigazdája, milyennek ítéled a kultúra mai helyzetét?
– Meglehetõsen sablonos választ fogok adni, sajnos. A kultúra minõsége és szerepe, fontosság-nívója is erõs lejtmenetben van. Összefügg a kettõ: ha nem felemelni akar, hanem a könnyebb úton haladva csak kiszolgálni, akkor az untig ismert helyzet áll elõ: „a reklám a fõnök, meg a sorozathõsök”, ahogy Kovács Ákos dala mondja. Hervasztó dekadenciának hathat az is, hogy a világ romló stádiumban van, tehát értékei is, punktum. A másik nagy probléma, hogy a mai napig késik a törvény, amely adóból levonható módon tenné lehetõvé, hogy komoly mecenatúrák alakuljanak ki. A világ boldogabb részein ezek tartják elõnyben a kultúrát. Tehát nemcsak állami támogatásra van szükség, hanem magánerõre is, de az állam ma még jobban félti a kiesõ adóbevételeit, mint sorvadó kultúráját. Márpedig a változásig csak alkalomszerûen odavetett pénzek vannak, amibõl se tartós karriereket, se egzisztenciákat építeni nem lehet. Végül pedig: az államnak nem az a feladata, hogy lavírozzon és egyensúlyozgasson a kulturális ágak között, hanem neki magának kellene határozott irányt mutatnia a minõség felé. Pillanatnyilag ezt nem teszi. Foltozgat, különös érdekek szerint osztogat, ahelyett, hogy mindentõl függetlenül csak a minõséget támogatná. Sajnos, ha ma egy mûfaj, például az operáé, vagy a szimfonikus zenéé, a táncszínházé drága, rögtön gyanússá válik, és a „korszerûsítés”, a pénzügyileg hatékonyra fogalmazott új mûködtetés balsorsát nehezen kerülheti el. Pedig a minõségi kultúra sokkal több forrást igényel, mert nagyságrendekkel több, fajsúlyosabb értéket is tart meg, mint mondjuk, némely „alternatív mûvészeti ágak”, amelyek nem mûvészetek, csak annak látszanak.
– Mit jelent számodra magyarnak lenni?
– Magyarnak lenni sokrétû, összetett érzés, Vörösmarty, Kölcsey, Radnóti, Márai után mit tehetnék hozzá? De ha már a kultúráról beszélünk, fogalmazzuk át úgy a definíciót, hogy magyar az, aki mûvészként, szervezõként a magyarságát azzal is meg tudja mutatni, hogy magyar mûvészek alkotásait magas színvonalon tolmácsolja, és ügyel arra, hogy mindig legyen magyar elõadó is a mûsorán. A mienk egy valóban tehetséges ország. A világ zenei élvonalába magyar mûvek is tartoznak Erkeltõl Kurtágig, és ezeket a magyar mûveket meg is kell mutatni, lehetõleg autentikus, tehát magyar mûvészek által. Van erre egy kiváló példám, a magyar karmester, Fricsay Ferenc életmûve. 1948-ban elfogyott körülötte a levegõ, egyszerre volt horthysta, dinasztikus katonazenész és zsidómentõ széplélek, hát külföldön kellett boldogulnia. Világkarriert futott be, de szinte nem dirigált olyan koncertet, operaelõadást vagy lemezfelvételt, amelyen magyar mûvet ne mutatott volna be, vagy legalább magyar mûvészt ne hívott volna meg.
– Mûsorod fiatalos lendületét mennyiben határozza meg a csatorna ugyancsak hasonló arculata?
– A hírTV-nek, sok más mellett az is erénye, hogy rengeteg fiatalt gyûjtött össze. Itt az ember olyan barátokat talál, mint Philip. Velük egy olyan, a karót nyeltség és a nyegleség közötti középutat meglelõ kulturális televíziózás is elképzelhetõ, ami ugyanakkor – hitünk szerint – nem téveszti szem elõl az igazi értéket. Azokat, akik/amik máshol nem érdemelnek nyilvánosságot. Talán túlontúl értékesek.
Vörös Ildikó
Versek a Pilisrõl
Dr. Réthy Zoltán
Pilisi éjszakákCsodásak itt a nyári éjszakák!
Csillagot ringat párnáin az ég,
Ezüst hegyeken alusszák álmuk
Fák, virágok, fáradt jegenyék.Csenden, holdon ketten osztozunk csak,
A kedvesem s magam, más senki, semmi,
Be jó lesz egyszer örök éjszakákon
A Pilisek közt megpihenni.Sík Sándor
Szél a PilisenLombringató erdõszegély,
Lombringató, gondringató.
A Pilisen sikong a szél.
Szabad-e ülni csendesen?
Szabadon, széltõl mentesen?
Sikong a szél a Pilisen.
Szabad-e élni rendesen,
Mintha nem volna semmi sem,
Se szél, se tél, se könny, se gond?
A Pilisen a szél sikong.
Puszta Sándor:
HalhatatlanságA Pilisaljból, egészen föl-ig,
Bûvölõ kakukkszó kísért.
Dalukban, lehet bûn vagy babona
Mégis az öröklét kísért.
Lent még kötõdtem. De kezdem
Megszokni, itt fönt, a csúcson állva.
Csupán az elsõ öt-hat perc
Szokatlan a halhatatlanságba…Béke
Hajlik a hold arany ága
hold aranya a faágra
hajlik az ág a gyümölccsel
játszik a fény a szívemmelPilisekbõl jön az este
pár csillagot ejt szívemre
a szívemre, levelekre
teríti az õszi csendreráteríti a világra
csupa arany minden ága
csupa csend és csupa illat
a szívem meg csupa csillag
