 |
Kellem és ügyességRemélem, a cikk olvastán Önök is egyetértenek vele, hogy nem túlzás errõl beszélni, hiszen megint lányoknak ajánlott sportágról írunk. A ritmikus gimnasztikázó Kohlhoffer Fannit bemutató legutóbbi anyagunkban megemlítettük, hogy tudunk egy másik nagyon tehetséges vörösvári ifjú hölgyrõl is. Íme, Szalóki Violettának, a Német Nemzetiségi Általános Iskola 10 éves tanulójának miniportréja:
Részletek Némethné Érfalvy Nórának, az Óbuda RGTC vezetõedzõjének írásos szakmai értékelésébõl: „Violettának minden adottsága megvan, hogy kiváló tornász legyen. Nagyon hajlékony, ruganyos és emellett kitartó és céltudatos versenyzõ. A ritmikus gimnasztikában azok tûnnek ki, akik érzékenyek és van bennük mûvészi hajlam, amely megfelelõ elõadókészséggel is párosul. Violettában mindez megtalálható.”
– Ismerõsök, barátok már két éves korában azt mondták, hogy táncosnõ vagy ehhez hasonló lesz a lányom – mondja Violetta édesanyja. – Ha társaságban vagy otthon meghallott egy neki tetszõ zenét, és arra különbözõ mozgásokat improvizált. Amikor ötéves lett, Kohlhoffer
Fannival együtt balett elõkészítõre járt, majd kipróbálta a gyerek fitnesszt is. Részt vett egy ritmikus gimnasztika táborban is, amelynek a végén úgy döntött, hogy ezt a sportágat választja.
– Mit szeretsz benne?
– Megtetszett a mozgás, és jó élményeim, sikereim vannak általa – válaszol a nyúlánk, karcsú lány.
– Milyenek?
– 2003-ban egy ljubljanai versenyen elsõ lettem összetettben és megnyertem a szabadgyakorlatot is, karikával pedig második lettem. A Budapest Bajnokságon hatodik, az országos diákolimpián harmadik lettem – mutatja a saját kezûleg írt eredménylistát.
Amely szerint Violetta csapatban magyar bajnokságot és kupát is nyert. Nem kevésbé sikeres a 2004-es éve sem, következzék kiragadva néhány eredmény a sok közül: márciusban egy ljubljanai hatodik hely, áprilisban egy diákolimpiai arany, májusban Brnoban egy öszszetettbeli negyedik, kötéllel pedig elsõ hely. Júniusban Vilniusban ukránok, oroszok, fehéroroszok által is erõsített mezõnyben egy ötödik hely, októberben csapatezüst az országos bajnokságon, novemberben a kéziszercsapattal Magyar Kupa elsõ hely, majd decemberben OB-arany.
– Mennyi munka van e mögött?
– Naponta több órás edzéseken veszek részt. Általában balettel kezdünk, majd következik a bemelegítés és a zenés gyakorlatok sora, végül pedig egyéb erõsítõ gyakorlatokat végzünk. Heti egy órában jazzbalettal is foglalkozunk. Van, hogy egy nap öt órát is edzünk. És egy hónapban háromszor szombatonként is vannak foglalkozások, télen és nyáron pedig edzõtáborok.
– Hogyan bírod mindezt?
– Nem fáraszt, mert szeretem csinálni - mosolyodik el.
– Amióta Violetta RG-zik, az egész család szigorú napirend szerint él – veszi át a szót az édesanyja. – Nyolcévesen kezdte, azóta naponta hozzuk-visszük az edzésekre. Nagy segítséget jelent, hogy az iskolában magántanulóként tanulhat, így a készségfejlesztõ tantárgyakból csak év végén kell vizsgáznia. Szerencsére kitûnõ tanuló, tavaly a Zrínyi Ilona matematikaversenyen megyei kilencedik volt, így az iskola felajánlotta ezt a lehetõséget.
Most, hogy Violetta bekerült a korosztályos válogatott keretbe is, látjuk csak igazán, mennyit jelent az iskola segítsége.
(Kohlhoffer Fanni is remek tanuló, úgy látszik, a mi RG-s lányaink szerencsére nem csak az edzésmunkában, hanem az elme pallérozásában is jeleskednek. – a szerk.)
– Eddig heti egy szabadnapom volt, ehelyett most a keretedzésekre is kell járnom – mondja Violetta.
– Mondd csak, megváltoztál ennek az életmódnak a hatására?
– Talán nem vagyok már annyira érzékeny, mint korábban.
– Violetta szerencsére jól tud egy adott feladatra koncentrálni – fûzi hozzá az édesanyja. – És ezt egyértelmûen a sportnak köszönheti.
– Mik az álmaid?
– Szeretnék minél jobban szerepelni a versenyeken. És jó lenne majd olimpián is indulni – teszi hozzá, kicsit szégyenlõsen.
Búcsúzás elõtt még megnézünk néhány versenyen készült videofelvételt Violettáról. Engem meggyõztek a látottak. Remélem, mások is így vélik majd a kellem és ügyesség láttán.
Várhegyi Ferenc
Hátsó sor balról jobbra haladva:
Baska Gábor, Braun István, John Márton, Diószegi Gábor, Manhertz Péter.
Elsõ sor: Engert Zsolt, Kun Zoltán, Mogyorósi Péter, Pándi Gábor, Feldhoffer Mátyás.A Handball az élen
Korábban egy rövid híradásban már megemlítettük, hogy a második vörösvári kispályás labdarúgó-bajnokságot a Handball csapata nyerte. A hír mellé most már egy, a gyõztesekrõl készített fényképet is mellékelhetünk. Gratulálunk a Handball csapatának, további sok sikert kívánunk nekik és a bajnokság minden résztvevõjének!
A március végén, április elején kezdõdõ bajnokságra március 15-ig lehet jelentkezni Pándi Gábornál. Tel: 06-70-2266-639
A kispályás labdarúgó bajnokság állása
M = mérkõzés, Gy = gyõzelem, D = döntetlen, V = vereség, GK = gólkülönbség, P = pont
A technikai sportok szerelmese
Elsõ hallásra semmi meglepõ nincs abban, hogy a város egyik legnagyobb cégének, a fuvarozással foglalkozó Liegl–Dachser Kft.-nek ügyvezetõ igazgatóhelyettese kedveli az autósportot. Az viszont már érdekes, ha kiderül, hogy az illetõ úriember korábban alpesi sízõ volt, tehát egy teljesen más sportágban jeleskedett. Bognár Zsolt ezen kívül szereti a focit is, a vörösvári labdarúgók elkötelezett támogatója. Ideje hát, hogy egy kicsit közelebbrõl is megismerkedjünk vele.
Elõtte azonban engedjék meg, hogy elmondjak egy érdekességet. Akik az utóbbi idõben figyelemmel kísérték a világ autósportját, tudják, hogy a francia Luc Alphand személyében egy korábbi alpesi sílesikló Világkupa-gyõztes versenyzõ egyre jobb eredményeket ér el a hosszú távú tereprally viadalokon. Õ a legjobb példája annak, hogy sízõbõl is lehet jó autóversenyzõ.
– Én nem voltam olyan jó, mint Alphand – neveti el magát Bognár Zsolt. – De tény, hogy nagyon szerettem síelni, és a Külker SC sportolójaként évekig részt vettem a különbözõ viadalokon. 1974-tõl 1989-ig versenyeztem, csapatbajnoknak mondhatom magam. Ma azonban már csak a régi barátokkal járok síelni, hiszen néhány évvel ezelõtt rallycrosszozásra adtam a fejemet.
– Miért?
– Ismerem Harsányi Zoltánt, az egyik remek magyar rallycrosszost. Megnéztem néhány versenyét és megtetszett a dolog. Fõleg akkor, amikor az egyik viadal után beültetett maga mellé, és ment velem egy kört. Teljesen másként közlekedett az autóval, mint ahogy a hétköznapokon megyünk a kocsival. A versenyautó hihetetlen gyorsulása, a rövid fékutak, a lendület, az erõ, óriási élményt adtak.
– Hogyan gyorsul egy jó rallycrossz autó?
– Az enyém 6 mp alatt van százon, de akad, amelyik 2,8 mp alatt eléri a 100 km/órás sebességet. Ez nagyon rövid idõ, de hozzá lehet szokni.
– Mennyi idõ alatt?
– Nyilván egyénenként változik, hogy ki mikor tanulja meg az autót. Én öt évvel ezelõtt kezdtem, és a 2000-2001-es másodosztályú bajnokságban a 15. lettem. Az volt a tanulóidõ. A következõ évben már bronzérmet szereztem egy Seat Ibiza Cuprával, a 2002-2003-as bajnokságot pedig megnyertem. Az elmúlt idényben már az elsõ osztályban indultam, és az EURO 2000-es géposztályban ezüstérmes lettem. A hét versenybõl kettõt megnyertem.
– Milyen kocsival?
– Még mindig a Seattal megyek, amelynek a 2000 köbcentiméteres, 16 szelepes motorja 170 lóerõt tud. Az én kocsim nem egy teljesítménybajnok, hiszen a csúcskategóriában nem ritkák az 500 lóerõnél is erõsebb masinák, de ezzel is nagyon jókat lehet döngetni. Voltak persze kalandjaim is, az ausztriai Greinbachban például fejreálltam, de ez mindenkivel megesik. A kocsi bukókabinja megvédi az embert a sérülésektõl.
– Mit tervez a folytatásban?
– Jó lenne egy Mitsubishi EVO VI-osba beülni, mert az már minõségi ugrást jelentene. Remélem, sikerül, mert nagyon szeretném kipróbálni magam egy ilyen géppel.
Várhegyi Ferenc
Serlegszemle
Látogatóban egy sportlövész házaspárnálEgy mindössze félmilliméteres pötty a 10-es: íme, ebbe kell beletalálni 10 méter távolságból annak, aki nemcsak verebekre lõdöz légpuskával, hanem komoly versenyeken méri össze tudását lövésztársaival. A sportlövészet az önuralom próbája: a lövész önmagával küzd a lövés technikailag legtökéletesebb végrehajtásáért. Ez a sport sok gyakorlást és hideg fejet kíván a sportolótól. Ahogy a különös nevû kisöbû sportpuska vagy a középkort idézõ, romantikus hangulatú számszeríj használata is. E sportágak kiváló mûvelõi közé tartozik egy vörösvári házaspár is: Török István és Zsótér Judit.
Szabadságligeti házuk egyik szobája telis-tele van serlegekkel, tanúsítva e kiváló sportolók eredményeit.
– Ezek jórészt a feleségeméi – mondja Török István –, az én idõmben még nem adtak serleget a dobogós versenyzõknek, csak oklevelet és érmet. Én már tizennégy éve abbahagytam az aktív versenyzést – a megélhetésünk biztosítása fontosabbnak bizonyult –, de kedvtelésbõl azóta is rajthoz állok különbözõ versenyeken. Persze így, gyakorlás nélkül már korántsem érek el olyan jó eredményeket, mint amikor magyar bajnok voltam.
Török István Szombathelyen született, édesapja városi és megyei sportlövész bajnok volt. Egy alkalommal technikai problémák miatt bezárták a városi lõteret, így otthon, a kertben készült fel egy közelgõ versenyre. István érdeklõdve figyelte édesapja tevékenységét, aki látva ezt, próbaképpen a kezébe adta a légpuskát. Az elsõ próbálkozás kitûnõ eredménynyel járt, és édesapja beíratta õt a városi MHSZ lövészklubba.
István rövid idõn belül „belõtte” magát a legjobbak közé, és serdülõ korcsoportban megnyerte a városi bajnokságot. 1974-ben az úttörõ-olimpián elsõ helyet ért el, 1975-ben a serdülõ korcsoport országos bajnoka lett. Az ezt követõ évek során 15 országos bajnoki címet gyûjtött be légpuska és kisöbû sportpuska versenyszámokban. Nemzetközi versenyeken a legjobb eredménye egy Európa-bajnoki 5. hely volt csapatban. Európa számos országában megfordult versenyzõként, de legemlékezetesebb számára egy 1986-ban tett októberi észak-koreai út. (Lásd cikkünket a 32. oldalon. – a szerk.)
Közben 1980-ban sportkarrierje érdekében Budapestre költözött. A sportolás mellett kitanulta a nyomdászmesterséget és szakedzõi végzettséget szerzett a Testnevelési Fõiskolán. Tanult mesterségének jó hasznát vette, amikor a rendszerváltás után kiderült, hogy sporttevékenységbõl már nem tud megélni, mivel a lövészsport állami támogatása megszûnt.
Ekkor felhagyott az aktív versenyzéssel és alapított egy nyomdaipari céget, melynek telephelye Pilisvörösváron volt.
1990-ben ismerkedett meg Zsótér Judittal, akit késõbb feleségül vett és kiköltöztek Pilisvörösvárra.
Zsótér Judit ma is aktív versenyzõ, és szintén többszörös országos bajnok, sõt számszeríj sportágban egy Európa-bajnoki és egy világbajnoki aranyérmet is magáénak mondhat.
– Hódmezõvásárhelyrõl származom, 1980-ban kezdtem sportolni az ottani MHSZ-klubban. (A fiatalabbak kedvéért: MHSZ = Magyar Honvédelmi Szövetség – a szerk.) Elsõ eredményem egy országos 3. hely volt az ifjúsági bajnokságon. Ettõl kezdve minden országos bajnokságon dobogós helyen végeztem. A dobogó legfelsõ fokára elõször 1986-ban állhattam fel.
Judit 1989-ben átigazolt egy budapesti egyesülethez (Angyalföldi Polgári Lövészegylet), és felköltözött a fõvárosba. 1993-ban megalakult a Magyar Számszeríj Szövetség, a sportlövészek közül többen kipróbálták ezt az új sportágat is. Juditnak olyan jól sikerült ez a próba, hogy a következõ évben Ausztriában megnyerte az Európa-bajnokságot „match” kategóriában.
Tudnivaló, hogy a „match”-számszeríjasok közel állnak a puskás sportlövészethez. Teremben versenyeznek, részben a puskásoké-hoz hasonló lõtávolságból (10 méter) és azonos lõlapokkal. A hosszú táv (30 m) eltér a puskásokétól (50 m) és a lõlapok is mások.
A másik „számszeríj-mûfaj” a „field” (terep). A nevében is benne van, hogy ezt a sportot szabadtéren, terepen ûzik és inkább az íjászathoz hasonlít. A lõtávok: 35, 50 és 65 méter.
Judit „field”-ben is remekelt, mivel 2003-ban Angliában világbajnokságot nyert egy újonnan alakult szövetség világversenyén.
További kiemelendõ eredményei:
1998: világbajnoki II. helyezés „field”-ben.
2003: világbajnoki II. helyezés „match”-ben.
Befejezésül el kell árulnom, hogy a Török István – Zsótér Judit házaspár egyáltalán nem olyan harcias, mint amire sporteszközeikbõl következtethetnénk, hanem nagyon kedves, vendégszeretõ emberek. Ottjártamkor kedélyesen elbeszélgettünk kupákkal, serlegekkel teli nappalijukban egy üveg vörösbor mellett. Elmondták, nagyon szeretnek Pilisvörösváron lakni, környezetükben érdekes és remek emberek laknak, s szeretnék, ha az újság hasábjain õket is bemutatnánk…
F. A.
Kapcsolódó linkek:
http://www.magyar.sport.hu/sport/jatekszabalyok/j_szamszerijaszat.htm
http://www.hunshooting.hu = a Magyar Sportlövõk Szövetségének honlapja
