Vörösvári Újság Online

A visszatérõ kérdés:
Lesz-e szabadidõ-központunk?
Vélemények, elképzelések egy visszavont határozat után

Az elmúlt két évben a Vörösvári Újság számos cikket szentelt a szabadidõ-központ létesítésérõl szóló elképzeléseknek: „Lesz-e szabadidõ-központunk?” – „Álom vagy valóság?” – „Most vagy soha!”– „Visszavonhatatlanul: lesz sportkomplexum!” – sorjáznak a megjelent cikkek címei, hogy csak néhányat említsünk. Két év után úgy tûnik, ismét a kérdõjeles címek kerülnek elõtérbe, mivel a képviselõ-testület visszavonta a terület kisajátításáról szóló korábbi határozatát, tapasztalva a tulajdonosok elemi erejû felháborodását. A képviselõ-testület ezek után tárgyalásokat kezdett a tulajdonosokkal annak érdekében, hogy telekcserével vagy más módon az önkormányzat akkora összefüggõ területhez juthasson a szóban forgó 097-es táblán, hogy azon felépíthetõ legyen a tervezett uszoda és sportcsarnok. Hogy a tárgyalások sikerre vezetnek-e, még kétséges.

Elmúlt havi számunkban ismertettük Grószné Krupp Erzsébet polgármester véleményét a szabadidõ-központtal kapcsolatban kialakult helyzetrõl és a továbblépés lehetõségeirõl. Ez alkalommal további tényeket és véleményeket tárunk az olvasók elé.

Rögtön szögezzük le, hogy a szabadidõ-központ létrehozása városunkban nagy támogatottságot élvezõ, remek ötlet. A képviselõ-testület 2003 januárjában egységesen 17 igennel szavazta meg a létrehozásáról szóló határozatot. A lakosság – a témában végzett közvélemény-kutatás eredményei szerint – különösen az uszoda létesítését támogatta lelkesen. A szabadidõ-központ megvalósítására a 097-es tábla egy részén az önkormányzat elõvásárlási jogot jegyeztetett be a Földhivatalnál. Ezt három hónappal késõbb az egész táblára kiterjesztették. Az újabb elképzelés az volt, hogy a 097-es táblán egy városligetszerû, a szabadidõ kulturált eltöltésére alkalmas nagy közösségi teret hoznak létre különbözõ kulturális és sportintézményekkel. (Az elõvásárlási jogot kiterjesztõ határozatot két képviselõ nem szavazta meg, mondván: a szabadidõ-központ megvalósítható lenne a kisebb területen is.)

2003 folyamán megindult a szabadföldeken a telkek felvásárlása. A 27 hektár nagyságú 097-es tábla 97 telekbõl áll, ebbõl 3 volt eredetileg az önkormányzat birtokában közel 1 hektár összterülettel. A többi tulajdonos számát csak becsülni lehet, hiszen sok a résztulajdonos, akik egy telken osztoznak. A Mûszaki Osztály minden ismert tulajdonost háromszor megkeresett levélben, s felajánlotta nekik, hogy az önkormányzat 700 Ft/m2 áron megvásárolja a birtokukban lévõ termõföld besorolású területet.

Múltak a hónapok, de az önkormányzat vételi szándékára 22 telek tulajdonosai mondtak csak igent. Kik azért, mert nagyon kellett a pénz, kik azért, mert a közösség érdekében, az ifjúság egészséges jövõjéért úgy érezték, ezt meg kell tenniük, de beszéltünk olyan tulajdonossal is, aki egyszerûen örült annak, hogy túladhatott a telken, mert betegsége miatt már nem tudta mûvelni, és félt a büntetéstõl a parlagon heverõ földek miatt. (Ami egyébként a korábbi önkormányzat idején meg is történt, igaz, jogtalanul, és csak bíróságon tudta az igazát megvédeni.)

2004 derekán az önkormányzat összesen 6,1 hektár területtel rendelkezett (azaz a 097-es tábla 22 %-ával). Mivel ez a 6,1 hektárnyi (pontosan: 61 534 m2) rész nem alkot összefüggõ területet, nem lett volna alkalmas a szabadidõ-központ megvalósítására. A képviselõ-testület ezért 2004 októberében határozatot hozott a további területetek közcélú kisajátításáról. A képviselõk közül ezt már csak 10-en támogatták, 5-en ellene szavaztak.

Azután, hogy ez a határozat megjelent a Vörösvári Újságban, az érintett 72 telek tulajdonosai összefogtak, hogy telkeik kisajátítását megakadályozzák. Bizottságot és szószólót választottak, s megkérték az egyik önkormányzati képviselõt, hogy tegyen elõterjesztést a kisajátítási határozat visszavonásáról. A téma körülbelül 40 tulajdonos jelenlétében a december 2-i ülésen került napirendre. A képviselõ-testület ezen az ülésen 11 igen, 5 nem és 2 tartózkodás mellett viszszavonta a kisajátítási határozatot. (A kisajátítást korábban megszavazó 10 képviselõbõl tehát már csak 5-en tartották magukat eredeti döntésükhöz.)

A kialakult helyzetben minden azon múlik, hogy sikerül-e a tulajdonosoknak és az önkormányzatnak kompromisszumot kötni, és a tárgyalások során érvényt tudnak-e szerezni a közösség érdekeinek és az egyéni érdekeknek egyaránt. Mindnyájan tudjuk: ez nem lesz könnyû.

Bruckner Katalin képviselõ, a Sport- és Rekreációs Bizottság elnöke mindenesetre továbbra is bizakodó, sõt eltökélt:

– Most nem sikerült átvinni az elképzeléseinket, de a városliget-koncepciót nem hagyjuk elveszni. Határozottan meg vagyok gyõzõdve arról, hogy városfejlesztési szempontból csakis az egész területben szabad gondolkodni. Képviselõ-társaim többségének is ez a véleménye, egyedül a módszert, a kisajátítást utasították el.

Remélem, a tárgyalások sikerre vezetnek majd, bár úgy látom, hogy a tulajdonosoknak egyelõre nem sikerült közös álláspontot kialakítaniuk a kérdésben. A közösségi és a magánérdek közötti ellentétet nagyon nehéz feloldani, erre lett volna alkalmas a kisajátítás. A legnagyobb baj az, hogy a tulajdonosok továbbra is arra számítanak, hogy majdan építési telkek lesznek a mostani szántóföldek helyén. De tévednek. Az önkormányzatnak nem szabad hagynia, hogy ez lakóterület legyen. Elõre kell gondolkodni, mindent el kell követni azért, hogy ne egy zsúfolt városban éljenek majd unokáink. Remélem, hogy ezt elõbb-utóbb a tulajdonosok is belátják, és sikerül megvalósítani eredeti elképzeléseinket. Én továbbra is bizakodó vagyok, s remélem, 2006-ra akár meg is kezdõdhet a beruházás.

Szakszon József alpolgármester a szabadidõ-központtal kapcsolatban kezdettõl fogva minden döntéssel egyetértett, kivéve a kisajátítással. Többször javasolta, hogy üljenek le és tárgyaljanak a tulajdonosokkal.

– Véleményem szerint ez a terület alkalmas a szabadidõ-központ létrehozására, nincs messze a városközponttól, ugyanakkor az itt megrendezett nagyobb szabású ünnepségek nem zavarnák a lakókat úgy, mint mostanság. Az egész területet továbbra is egységesen kell kezelni, és ennek szellemében kell tárgyalni a tulajdonosokkal. A kisajátítást ellenzem, szükségességérõl legfeljebb akkor gondolkodnék el, ha a tulajdonosok túlnyomó többségével sikerülne megegyezni, de egy-két ember makacs ellenállása miatt kudarcba fulladhatna az építkezés.

Pándi Gábor képviselõ, a város sportéletének kiemelkedõ személyisége kezdetben megszavazta a kisajátítást, de látva az emberek tiltakozását, más megoldáson kezdett gondolkodni:

– Mint két pilisvörösvári sportegyesület elnöke, azok közé tartozom, akik a legtöbbet használják (használnák) a sportlétesítményeket. Vörösvárnak elemi érdeke, hogy ezek végre megépüljenek. A város ugyanakkor furcsa helyzetben van, hiszen meglehetõsen kevés a rendelkezésére álló földterülete. Ennek két fõ oka van. Az egyik az, hogy a rendszerváltás elõtt az akkori tanács eladta a jelenlegi kemping területét, amely ma nagyon hiányzik. A másik, hogy a rendszerváltás utáni elsõ két önkormányzati ciklusban a város sajnálatos módon nem vásárolt elegendõ földterületet a kárpótlások során.

A most tervezett beruházással kapcsolatban is ez okozza a legnagyobb gondot. Ettõl függetlenül, képviselõként az elsõ körben támogattam a jelenlegi tervet, hiszen a sportcsarnok és az uszoda is régi álmunk már. Sõt, a kisajátítási eljárás megkezdésével is egyetértettem, mert úgy gondoltam, ha az emberek látják az önkormányzat szándékainak komolyságát, hajlandóak lesznek eladni a földjeiket. De kiderült, hogy az érintettek többsége erõsen tiltakozik ez ellen, mert eltökélten ragaszkodnak a földjeikhez. Be kellett látnom, hogy más megoldást kell keresni.

Úgy vélem, hogy a leendõ vörösvári szabadidõ- és sportközpontot a vörösvári tavak mellett kellene megépíteni. Errõl az elképzelésrõl szeretnék hamarosan részletesen is beszámolni. És még valamit: azokat, akik az önkormányzat hívó szavára hallgatva már eladták a földjeiket, mindenképpen kárpótolni kell, hiszen nem tehetnek errõl a helyzetrõl. Ha a jelenlegi terveket nem tudjuk megvalósítani, ki kell dolgozni az érintettek kártalanításának módját.

A Pándi Gábor által elmondottakkal egybecseng Várhegyi Ferenc sportriporter, szerkesztõtársunk véleménye:

– Bárhogy is alakul a vörösvári sport- és szabadidõ-központ sorsa, két dolgot szem elõtt kell tartaniuk a döntéshozóknak. Az egyik, hogy a sportlétesítményeket meg kell építeni, mert a városnak nagy szüksége van rájuk. A másik, hogy azokat, akik erre a célra már eladták a földjeiket, egyetlen fillér kár sem érheti. Ez becsületbeli ügy. És egy magára valamit is adó önkormányzat kényes erre.

Wippelhauser Tamás, aki a december 2-i ülésen a tulajdonosok szószólója volt, hangsúlyozza, hogy õk is szeretnék, ha a szabadidõközpont létrejönne, de véleményük szerint ez sokkal kisebb területen is megvalósítható. A kisajátítást nem tartják megengedhetõ módszernek, s nem is értik, hogy vetõdhetett fel a gondolata is.

– Erre a területre mindig is úgy tekintett mindenki, mint tartalék lakóterületre. A város egyszerûen nem is tud másfelé terjeszkedni. Az emberek így jogosan gondoltak arra, hogy ez is elõbb-utóbb be fog épülni. Az önkormányzat által 1993-ban elfogadott Általános Rendezési Tervben a 097-es tábla fejlesztési területként szerepel, besorolása pedig tartalék lakóövezet volt. Ezt a besorolást 2001-ben az önkormányzat megerõsítette, sõt kiterjesztette az alatt fekvõ 095-ös táblára is.

A tavaly év végi események teljesen váratlanul értek minket. Bevallom õszintén, egyszerûen nem akartuk elhinni a szóbeszédet, hogy az önkormányzat tényleg elindítja a kisajátítási folyamatot. Amikor aztán elolvastuk az újságban a határozatot, nagyon meglepõdtünk, de világossá vált, hogy egységesen kell fellépnünk és a véleményünket határozottan el kell mondanunk az önkormányzat számára.

Ezen a területen sok olyan idõs embernek van telke, akinek ez az egyetlen kis vagyona. Van, akinek a háború után mindenét elvették, s csak ez maradt meg neki. Ezt tudja egyedül örökül hagyni a gyermekeinek. És ami mindig is magántulajdon volt, azt most a szabadon választott önkormányzat akarná elvenni?

Szerencsére a képviselõ-testület józan belátással visszavonta a határozatot. Biztos vagyok benne, hogy a képviselõk belegondoltak abba, hogy egy hosszan tartó pereskedés mindenkinek ártana. Most mindnyájunk közös érdeke az, hogy kialakítsunk egy összefüggõ területet a szabadidõ-központot megvalósítására. Ez kompromisszumok nélkül nem megy, és éppen ezért kérem tulajdonostársaim támogatását és józan megértését. Véleményem szerint egy, kis jó akarattal még a városliget is megvalósítható, ha azt nem észak felé, hanem északkelet felé próbálnánk kiterjeszteni a Házi-rétipatak irányába. Szeretnénk, ha a képviselõ-testület megfontolná ezt az elképzelést is...

Indulatok, vélemények, elképzelések és ábrándok kavarognak egy valaha tán megvalósuló, most még csak papíron létezõ városliget és szabadidõ-központ körül. Hosszú tárgyalások, nehéz egyeztetések elõtt állnak az ügyben közvetlenül érintettek. Csak gyõzzék higgadtsággal és józan ésszel… – aggódik magában a szerkesztõ. – És a város? A polgárok ezrei, kiket ugyan se vagyoni, se érzelmi szálak nem fûznek ehhez a 27 hektár szántóföldhöz, de szeretnék egészséges életmódra, sportolásra, úszásra szoktatni gyermekeiket – õk vajon miért hallgatnak, miért nem türelmetlenek vagy csalódottak? Tán csak nem azért, mert mesének hitték eddig is az egészet, ugyanúgy, mint az új 10-es útról szõtt csalfa mítoszokat?

Egy újságban a közelmúltban megjelent cikk címe: „A következmények nélküli ország”.
Azt, hogy az újságíró nem tévedett a fenti megállapításnál, senki nem vitatja, hiszen mindannyian tapasztalhattuk már saját életünkben ezt a jelenséget. Jó példák erre a büntetõeljárások 8-10 évig húzódó perei, melyek közben – és gyakran utána is – a bûnösök vidáman élik pazar életüket. Eközben a törvénytelenséget elszenvedõk minden lehetséges fórumon próbálják a törvényes utat járni, többnyire hiába...

A demokráciára, a hitelességre, a törvények betartására egyelõre még várni kell.
De térjünk vissza a tárgyhoz, a következmények nélküli sorozatos hibákhoz!

Az elmúlt évben a HÍR TV nyerte el a Príma Primissima díjat objektív, kiegyensúlyozott mûsorszolgáltatásáért. A csatorna mûsorait országszerte megkedvelték, akárcsak itt, Pilisvörösváron. Állításuk szerint sokan családi, társadalmi programjaikat is a csatornán sugárzott kedvenc mûsoraikhoz igazítják. Elszomorító jelenség, hogy a Hír TV adása Pilisvörösváron gyakran napokig szünetel „Channel locked” felirattal, cserbenhagyva hûséges nézõit. A lakosok eleinte finoman, betelefonálva, levelet írva kérték a Fibernet Kommunikációs Rt. ügyfélszolgálatát, hogy adjanak magyarázatot a napokig tartó adásszünetekre. A válaszok elutasítóak voltak, õk nem mulasztottak, nem központi a hiba stb...

Felvetõdik a kérdés, ki van kiért; úgy tudjuk, hogy a mûsorszolgáltató van a nézõkért és nem fordítva. Egy valamit magára adó „jó nevû” cég nem hagyhatja cserben elõfizetõit. Annál is inkább a nézõk kedvében kellene járni, mivel az elõfizetési díjat bátran emelik évrõl évre.

Karácsonykor három napig az üres kék színû képernyõ elõtt ülhettek a Hír TV nézõi, mely újabb felháborodást váltott ki a vörös-váriak körében, nem tûrve a további packázást.

A szolgáltató újabb kifogása az volt, hogy a két ünnep alatt a Kultúrház zárva volt és a szerelõk nem tudtak bejutni, de amúgy sem dolgoznak ünnepnapokon. A nézõk azt kérdezik, mi lenne, ha megtagadnák a díjfizetést vagy a mûsormentes napokat levonnák a számlából?
Elõbb-utóbb megjelenik egy konkurens cég, amely nem fog vonakodni attól, hogy a hibát azonnal kijavítsa.

Régészeti feltárás folyik solymári területen, a katonai temetõ mögött. A régészek úgynevezett leletmentést folytatnak, mivel a területen bevásárlóközpont épül. Ennek érdekében már megkezdõdtek a szakhatósági egyeztetések is.

Enczmann László, Solymár polgármestere szerint ha minden jól megy, õszre megnyílhat az áruház.

A polgármester úr a Solymári Hírmondóban neki feltett kérdésre, mely szerint az Auchan nyit-e áruházat Solymáron, így válaszolt: „A beruházó képviselõjével úgy egyeztünk meg, hogy az építési tervek benyújtásáig nevüket nem hozzuk nyilvánosságra.”