16. oldal Útirajz
Chicago, Chicago…
Egy amerikai turné pillanatképei
A közönség hangos bekiabálással kérte az együttes ismertebb számait. Nem lenne ebben semmi rendkívüli, még abban sem, hogy német nyelven hangzott el a kérés. A Bravi Buam zenészei 25 éve boldogan játsszák el a tőlük kért számokat, hiszen azért zenélnek, hogy másoknak örömet okozzanak. A nem mindennapi az, hogy mindez Chicagóban történt június utolsó napjaiban.
Chicagóról az átlag magyarnak a XX. század elejének gengsztervilága, televíziós sorozatok vagy a Michigan-tó jut az eszébe. Azt csak nagyon kevesen tudják, hogy nagyon sok német származású ember él itt. Sokukat a történelmi Magyarország területéről üldözték el, s itt leltek új hazára. A Chicagóban és környékén élő mintegy egymillió német – különösen az idősebbek – erősen kötődik az óhaza hagyományaihoz, kultúrájához. Alapítványaik, hagyományőrző egyesületeik, kórusaik, színjátszó csoportjaik, német nyelvű újságjaik, rádióadóik vannak. Szívesen hívnak vendégszereplésre német zenekarokat, művészeti csoportokat.
A Bravi Buam az American Aid Society of German Descendants (Amerikai Németek Segélyegylete) meghívására utazott Chicago-ba. Június 25. és július 4. között több ízben nagy sikerrel léptek fel az egyesület kulturális központjában (German-American Cultur Center), amely Lake Villa-ben, Chicago egyik külvárosában található.
A központ kellemes környezetben, egy tó partján emelkedik, s több épületből áll. A főépületben található a Duna-menti Svábok Múzeuma. Az épület udvarán a történelmi Magyarországról elűzött németeknek állított emlékművet láthatjuk. A Bravi Buam a tó partján épített új, hatszáz személyes csarnokban lépett fel.
Az együttes immár harmadízben koncertezett az északi nagyvárosban, az ottaniak közül sokan emlékeztek korábbi fellépéseikre, vannak, akik az általuk megjelentetett hangkazettákat, CD-ket is gyűjtik.
A Deutschland Echo elnevezésű német nyelvű rádióadó is folyamatosan sugározza az együttes felvételeit. Armin Homann, a rádióadó tulajdonosa – ismerve remek muzsikájukat – ottlé-tükkor további fellépéseket szervezett számukra.
Így játszottak a chicagói Brauhausban – amely hasonlatos a híres müncheni Hofbräuhaushoz, bár kisebb annál –, a Black Forest étteremben - amelynek angol neve dacára szintén német tulajdonosa van – és a Frankfortban (nem Frankfurtban!) rendezett folklórfesztiválon.
– Egyhetes amerikai turnénk legemlékezetesebb koncertjét július 4-én, a Függetlenség Napján adtuk Lake Villa-ban – meséli Peller Zoltán, az együttes vezetője. – Ez Amerikában a legnagyobb ünnep. Megtiszteltetésnek vettük, hogy az ünnepre való felkészülésben is részt vehettünk, segíthettünk krumplit pucolni és kolbászt csinálni a helyiekkel. A munka közben sokat hallottunk az ottani német közösség életéről és az óhazából való elűzésükről. Túlnyomórészt bácskai és bánáti svábok költöztek ide, akiket hazájukból elüldöztek. Az öregek könnyes szemmel mesélték el nekünk, hogy a szerbek kővel dobálták, bottal ütötték őket. Minden vagyonukat, személyes dolgaikat hátra hagyva, gyalog kellett menekülniük. A legtöbben Ausztriában, mások Németországban leltek menedéket. Később nagyon sokan közülük Amerikába költöztek. Soha nem látogatták meg szülőhazájukat, s nincs is szándékukban. 50 év után is összeszorul a szívük, és könny szökik a szemükbe, ha azokra a tragikus napokra gondolnak. Végül is ma már örülnek, hogy Amerikában élhetnek. Nyugodt, kiegyensúlyozott életet élnek, nincsenek anyagi gondjaik. A napi nyolc órai munka – ellentétben az óhazával – mindig elég volt. Sok idejük maradt szórakozni, sportolni, piknikezni.
Az öregek csodálkoztak, hogy a vörösváriak hogyan maradhattak meg szülőföldjükön, miért nem lettek kitelepítve, s hogy nálunk van még német mise. Az anyanyelvet – Vörösvárhoz hasonlóan – a fiatalok egyre kevésbé beszélik. Nemzedékről nemzedékre halványodik a nyelvtudás. Már csak az öregek beszélnek egymás közt németül, itt-ott angol szavakkal keverve.
A Bravi Buam tagjainak természetesen jutott idejük egy kis városnézésre is. Hajókirándulást tettek a Chicago-folyón, gyalog bebarangolták a belvárost, sétáltak a Michigan-tó partján. Ellátogattak a Navy Pier nevű óriási vidámparkba is, és felkapaszkodtak a Hanckok-toronyba, amely Chicago második legmagasabb felhőkarcolója, s ahonnan belátni az egész várost.
A Bravi Buam együttes tagjai élményekkel gazdagon és egy jól sikerült turnéval a hátuk mögött hagyták oda az Újvilágot és röpültek vissza Magyarországra.
F. A.
