11. oldal Kultúra - Néprajz
Koncert és néprajzi kiállítás a Mű-hely galériában
A Mű-hely Galériában június 10-én a pilisvörösvári tájház gyűjteményének részét bemutató tárlat nyílt. A kiállított tárgyak a korabeli, falusi élet egész területét próbálják meg felidézni, a gyermekkortól az időskorig. A tájház és gyűjteményének ápolója, Gromon Mici néni örömmel bocsátotta a galéria rendelkezésére az értékes népviseleteket és használati tárgyakat.
A gyermekviseletek közül kiemelném azt a hátulgombolós kisruhát, mely – érdekes módon – felnőtt méretben is készült. Egy bölcsőben fekvő babán pedig azt az eredeti csecsemőnek készült kisinget láthatjuk, amelyet a gondos kézimunka tesz egyedülállóvá (napjainkban készült másolata szintén kiállításra került). A néhány napos csecsemőt ilyen kisingbe öltöztették, és a több generáción keresztül használt, csipkeszegélyű pólyában a keresztanya vitte a templomba megkeresztelni, valamint egy hétig a lábadozó édesanyának is ő készítette az ételt. A keresztelőre tehát csak a keresztanya és kísérője a bábaasszony, vagy más néven a „gólyanéni” vitte a gyermeket.
Évekkel később, mikor a gyermek iskolás korba ért, szüksége volt a megfelelő tanszerekre: a kiállításon is látható fából faragott, fedeles tolltartóra (melynek „modernebb” változata a redőnyös fedelű tolltartó volt), a golyós „számológépre”, vagy a tintásüvegre, amelynek nyaka mellett külön mélyedés szolgált a toll elhelyezésére. A tintásüveget pedig madzaggal a táskára kötötték, nehogy a tinta kifolyjon belőle. Amikor aztán a gyerek az iskolából hazafelé sietett, megesett, hogy a táska oldalán lógó üveg nekicsapódott valaminek, tartalma pedig a gyerek hátsó felére ömlött – nagy volt ilyenkor a bosszankodás.
Hogy a gyerekek el ne kanászodjanak, Ohmüllner Márton atya, aki 1934-39 között Vörösvár plébánosa volt, összegyűjtötte a fiatalokat. Így alakult meg 1920-ban az elemi iskolás tanulókból a Szívgárdisták csoportja, a parasztcsaládok és iparosok gyerekeiből a Jézus Szíve Egyesület leányköre illetve legényegylete. A kiállításon megtekinthető a Szívgárda zászlaja, valamint a Jézus Szíve Egyesület csoportképei. Mellettük horgolt terítők és más aprólékos kézimunka is látható, köztük az a széles szalag, melyen a leányok gyakorolták a horgolást, hogy mire elkelnek, a kézimunka minden csínját-bínját ismerjék.
Vörösváron régen még a szántóföldi munkákhoz igazították az esküvő időpontját. Ennek megfelelően a lakodalom a farsangi időszakban vagy novemberben került megrendezésre. Az esküvő előtti utolsó napon rendbe tették az egész házat: a bútorokat a pajtába vitték, kitakarítottak, az udvaron felállították a bográcsot és nekiláttak a kenyérsütésnek. Másnap hajnalban már talpon voltak, mert még sok volt a teendő, s miközben a fiatalok elmentek a templomba, már megérkezett a szakácsnő az ebédfőzéshez. Napjainkban is megmaradt szokás, hogy a násznép csak a menyasszony kikérése után indul az esketésre. A menetben a legények egy-egy üveg bort visznek magukkal, melyet a templom előtt összesereglett tömegben szétosztanak. Amíg bent a szertartás folyik, kint a bornak az utolsó cseppig el kell fogynia, hogy a templomból kijövő legényeknek már üres üvegeket lehessen viszszaadni.
Maga az esketés német nyelven, zene és ének nélkül folyt. A kiállításon látható egy menyasszony- és egy vőlegény-koszorú, ez utóbbit a vőlegény fejére tették az elhangzó esküje alatt. Búcsúceremóniaként a menyaszszony egy égő gyertyával körbe sétálta az oltárt, mely szokás napjainkra szintén eltűnt. A templomból hazatérve asztalhoz ült a násznép: az első szobában a menyasszony és rokonai, az első konyhában a zenekar, a többi vendég és a gyerekek pedig a hálószobában, illetve a hátsó szobákban. Az ebédet a legények és maga a vőlegény szolgálták fel, miközben a zenekar halkan játszott, hogy az elhangzó köszöntőket is hallani lehessen. A nyitótánc előtt a menyasszony lábáról lelopták a cipőjét, ami az akkor használatos öt-hat csatos cipők esetében nem lehetett könnyű feladat. Az első tánc után mindenki átöltözött, s szép lehetett, hogy a lányok ezután talpig fehérben táncoltak hajnalig.
Éjfél előtt a menyasszony visszavette menyasszonyi ruháját, ekkor kötötték az aszszonyi kendőt a fejére. A menyasszony ruhája 1910-ig sötét anyagból varrt szoknyát és színben hozzá illő kabátkát jelentett. Ezután az egész öltözéket ugyanazon anyagból készítették (ez látható kiállítva), elé fehér kötényt kötöttek, fehér harisnyás lábukat pedig a már említett csatos cipőbe bujtatták. A vőlegény sötét öltönyt viselt fehér inggel, csizmával és kalappal. A hagyományos és egységes népviselet csak a XVIII. század második felében alakult ki. A férfiak ünnepi öltözéke sötétkék (később fekete) öltönyből, fehér ingből, ezüstgombos mellényből és csizmából állt. Hozzá nyáron filckalapot, télen pedig szőrmesapkát viseltek. A nők vasár- és ünnepnapokon fekete szövet vagy selyem ráncolt szoknyát, fekete kötényt, fejükön selyemkendőt, vállunkon rojtos kendőt, kabátkát (az ún. surákot), harisnyát és bőr félcipőt hordtak.
A felnőtt lányok hajadonfőtt jártak, feltűzött, copfokba rendezett hajjal. Vasárnap ráncolt selyemszoknyát, hátul megkötött, rojtos selyemkendőt, nyáron rövid ujjú, csipkebetétes, kikeményített blúzt, selyemszoknyát, fehér kötényt, fehér harisnyát, valamint bőr illetve bársony félcipőt viseltek. Kezükben mindig ott volt a gazdagon díszített zsebkendő.
A Mű-hely Galéria (Hunyadi u. 70.) kiállításán az esküvői öltözékek mellett az ünnepi illetve hétköznapi viseletek és különböző használati tárgyak is megtekinthetők augusztusig 1-jéig.
A Mű-hely Galéria estjének második felében a Bourdon együttes szórakoztatta a közönséget, akik a lovagkor romantikáját, várkastélyok termeinek és a királyi lakomáknak hangulatát, valamint az énekmondók világát idézték meg. Korhű hangszereiken tolmácsolt muzsikákon keresztül a középkori és reneszánsz magyar és európai zene és irodalom jelenik meg, vagy másképpen, a korabeli ember lelkülete a mai ember számára. A zenekar alapító tagjai: Bennő Katalin (furulya, tekerőlant, ének), Buda Ádám (tekerőlant, koboz, lant, ének, furulya), Molnár Péter (furulya, zergekürt, kaval, töröksíp, schalmei, krummhorn), Nagy Balázs (tekerőlant, koboz, ének).
A zenekar nevét a bourdon-hangzás után kapta, amely jellemző zenei stílust jelentett a középkorban. A bourdon-hangzás, a hangszerek kísérőhúrjain, bourdonhúrjain megszólaló alaphangot jelenti. Ennek megfelelően, például a duda, a tekerőlant, vagy a citera a dallamhangok mellett képes az alaphangok megszólaltatására is. Műsoraik elengedhetetlen „kelléke” a tekerőlant, amely a bourdon-hangzás legjellemzőbb hangszere. De a többi hangszerük is a középkorra jellemző fajtájú, kidolgozású, hangolású instrumentum. Egyedi darabok ezek, melyeket kifejezetten az erre a műfajra szakosodott hangszerész mesterektől rendeltek, másokat, melyeknek beszerzése lehetetlen, maguk készítették.
|
|
Idősebb asszony ünnepi öltözete |
Kislány kékfestő ruhában |
|
|
Menyasszonyi ruha |
Kislány etetőszékben, partedlivel |
|
|
Iskolaszerek, játékok, konyhai eszközök |
Esküvői öltözet |
|
| A Bourdon együttes |
A várjátékok és jeles vacsorarendezvények állandó zenekara most városunkba is ellátogatott, és elhozta nekünk különleges hangzásvilágú muzsikáját. Előadásuk színvonalát emelte, hogy nemcsak hangszereik, de öltözékük is a korabeli ruhák mintájára készült. Repertoárjukból főként magyar, Mátyás király korát felidéző zenedarabokat, valamint európai és törökös hangzású muzsikát játszottak. Előadásukkal felejthetetlen estét szereztek a vörösvári közönségnek is.
Vörös Ildikó
A rajzpályázat eredménye
 |
 |
| Berkes Réka |
Faluvégi Rudolf |
 |
 |
| Maglódi Alexandra |
Tóth Dominik |
A Közösségi Ház József Attila születésének 100. évfordulója alkalmából gyermekrajz-pályázatot hirdetett, amelynek témája a költő egy versének illusztrálása volt. A látogatók szavazatai alapján a rajzverseny nyertesei:
Óvodások körében: Tóth Dominik (Széchenyi Utcai Óvoda)
Alsó tagozatosok korcsoportjában: Berkes Réka (Pilisszentkereszti Ált. Isk. 3. oszt.)
Felső tagozatosok között: Maglódi Alexandra (Templom Téri Ált. Isk., 7. oszt.)
Művészeti tagozatosok körében: Faluvégi Rudolf (Templom Téri Ált. Isk. 4/M oszt.)
A nyerteseknek gratulálunk, a díjakat a Pilisvörösvári Napok keretében vehetik át.
