10. oldal Emlékezés
Békévé oldó emlékezés
Május 9-én Európa-szerte megemlékeztek a második világháború európai befejezéséről. Néhány nappal korábban – május 5-én – a vörösvári temetőben a Bayerischer Soldatenbund (Bajor Katonaszövetség) delegációjának veterán katonái és Grószné Krupp Erzsébet polgármester rövid megemlékezés keretében megkoszorúzták a német katonák síremlékét. Wolfgang Körner, a Bayerischer Soldaten-bund alelnöke, a küldöttség vezetője kegyeletteljes szavakkal emlékezett meg a Pilisvörösvár környéki harcokban elesett és itt eltemetett 46 katonabajtársáról, akik közül kettőt személyesen is ismert. Grószné Krupp Erzsébet polgármester a megbékélés fontosságát hangsúlyozta, s hogy a tisztelet, a főhajtás attól függetlenül megilleti az áldozattá vált katonákat, hogy e pusztító és értelmetlen háborúban a front melyik oldalán harcoltak. Ennek szellemében a német delegáció tagjai és Grószné Krupp Erzsébet koszorút helyeztek el a szovjet katonák síremlékénél is.
|
| A Bayerischer Soldatenbund tagjai tisztelegnek az egykori ellenség síremlékénél |
Wolfgang Körner, a Bayerischer Soldaten-bund alelnöke 12 évvel ezelőtt járt először Pilisvörösvárott. Megdöbbentette őt, mennyire elhanyagolt a temetőnek az a része, ahol a világháborúban elesett német katonák nyugosznak. Rögtön elhatározta, hogy rendbe hozatja az emlékhelyet. Kicseréltette a fejfákat, és a már ott lévő betonkereszt elé egy márvány emlékművet állíttatott, amelyre felvésette az elhunyt katonák neveit. A nevek mellé nem íratta oda, melyik alakulatban szolgáltak. Erre kegyeleti szempontból semmi szükség nem volt, és a megbékélést sem segített volna, ha 15 név mellé odakerült volna a gyűlölt SS jelzés. Az elesett katonák közül 15-en ugyanis a Division Feldenhalle elnevezésű müncheni SS alakulathoz tartoztak, amelyet 1944 végén Budapesten és környékén vetettek be a harcokba. Körner úr a német katonák emlékművet saját költségén állíttatta, és azóta is minden évben küld pénzt az emlékhely ápolására, karbantartására.
Wolfgang Körner egyébként nem harcolt Magyarországon. 1943-ban 16 éves korában került a német flottához, egy tengeralattjárón szolgált gépészként. 1945 januárjában Dover előtt találatot kapott a hajójuk. Az 54 fős legénységből mindössze négyen maradtak életben. ő a torpedóvető csövén keresztül jutott ki a süllyedő tengeralattjáróból. Egy évig angol fogságban volt. Ma is hálával emlékezik arra, hogy az angolok nagyon emberségesen bántak velük. 1953-ban lett tagja a Deutscher Soldatenbundnak, amelynek ma alelnöke és a felső-bajor körzet vezetője.
A katonaszövetséget 1874-ben alapították. Napjainkban 100 000 tagja van: kisebb részt második világháborús veteránok, nagyobb részt a mai német hadsereg nyugdíjazott tisztjei.
|
| Koszorúzás a német katonák emlékművénél |
A szövetség feladatai közé tartozik többek között a veteránok és nyugdíjazottak számára - a határokon kívül is - szociális támogatások nyújtása és a német katonai temetők ápolása.
2002-ben a vörösvári önkormányzat a német partnertelepülések és a katonaszövetség anyagi segítségével ismét megújíttatta az emlékhelyet. A fakereszteket kőkeresztek váltották fel, amelyekre felvésték az elhunytak neveit (5 ismeretlen német katona is nyugszik itt.) Az emlékművet áthelyezték az emlékhely baloldalára, a sírok közötti részt lekövezték. Ezzel együtt a szovjet katonák nyugvóhelyét is rendezték, a sírok elé emlékművet állítottak az elesettek neveivel.
2002 májusába nagyszabású ünnepség keretében avatták fel az újjávarázsolt katonai temetőket magas rangú német és orosz katonai és politikai vezetők jelenlétében.
Egy ideig úgy tűnt, hogy kegyeleti szempontból sikerült valóban békévé oldani az emlékezést…
2003. április 12-én az EU-népszavazásra vendégek érkeztek Vörösvárra partnertelepüléseinkről, így Gröbenzellből is. A német vendégek megtekintették a megújult katonai emlékhelyet is a vörösvári temetőben. A delegáció tagjai felháborodtak azon, hogy az emlékmű elé egy kis emléktábla lett elhelyezve: amelyre felkerült a Waffen SS felirat is.
|
| Todesrune a vörösvári temetőben |
A kis táblácskát, amelyet Dax úr emlékét őrzi, az avatás után helyezték el az emlékmű előtt. (Dax úr volt az, aki a német temetőt legelőször helyreállította és az első, fordított kereszt alakú beton emlékművet felállíttatta.)
Körner urat is mélységesen felháborította az emléklap felirata, s megkönnyebbülését fejezte ki azért, hogy a Waffen SS feliratot az önkormányzat azóta már eltávolíttatta a márványtáblácskáról.
(Amikor idén januárban újabb gröbenzelli delegáció járt Vörösváron, a vendégek első dolga volt megtekinteni a vörösvári temetőt, vajon ott van-e még a kifogásolt felirat.)
A történet ezzel azonban még nem zárult le. Nemrégiben kiderült ugyanis, hogy a Dax úr által kegyeleti célból állíttatott betonemlékmű egy náci szimbólum alapján készült. Az ún. Todesrune ősi eredetű jelkép, amelyet a horogkereszthez hasonlóan a nemzeti szocialisták besoroltak szimbólumaik közé, s gyakran alkalmaztak temetőkben. A fordított tört kereszt a halál jele (egyben az Antikrisztusé is.) Az emlékmű ellen német újságírók emeltek szót az önkormányzatnál. Arról, hogy ez kedvelt náci szimbólum lenne, természetesen a vörösváriak mit sem tudtak eddig, de a temetőben járt német delegációk sem emeltek soha kifogást.
Körner úr szerint a nemzetközi jog ugyan nem tiltja temetőkben az efféle szimbólumok használatát (lásd a vörös csillagot a szovjet hősi emlékművön - a szerk), ám szerencsésebb lenne mégis kegyeletteljes és mindenkinek megfelelőbb megoldást találni.
Körner úr őszintén elmondta, némi aggodalommal érkezett az idei koszorúzásra Vörösvárra, mivel azt hallotta, hogy az önkormányzat el akarja távolítani a kifogásolt keresztet a temetőből. Grószné Krupp Erzsébet polgármester azonban megnyugtatta őt, hogy csak felújításról és ezzel együtt minimális átalakításról van szó. A felújításra azért van szükség, mert a betonkereszt alja teljesen szétfagyott. Ha már úgyis hozzá kell nyúlni az emlékműhöz, ésszerű mindjárt úgy átalakítani, hogy ne emlékeztessen ezentúl a náci jelképre.
Ezzel kapcsolatban még folynak az egyeztetések, amelyek – reméljük – sikerre vezetnek majd, s valóban békévé oldják majd az emlékezést...
F. A.
