11. oldal Útirajz
Irány Martinique!
A Templom Téri Általános Iskolából márciusban öt tanárnak volt lehetősége ellátogatni Martinique szigetére az EU által támogatott Comenius 1 projekt keretében. A most következő írás e felejthetetlen utazásról és az ott lakó kedves emberekről szól.
|
| St. Pierre és a tájat uraló vulkán, a Mont Pelée |
Hosszú hónapok és hetek munkája előzte meg azt, hogy projektünk újabb célállomására eljussunk. A hét ország nyolc iskolájának képviselői már ismerősként üdvözölték egymást Pilisvörösvár után Martinique szigetén. Mindannyian sokat utaztunk, hiszen átrepültük az Atlanti-óceánt és a Karib-tenger egy csöppnyi szigetén beszélhettük meg programunk újabb feladatait.
Az utazásunk fő célja a sziget iskolarendszerének, iskoláinak, nevelési és oktatási céljainak, feladatainak megismerése volt, valamint az ott lakók életének, történelmének, a sziget élővilágának felfedezése. Öten mehettünk a találkozóra és sokat készültünk arra, hogy iskolánkat és Pilisvörösvárt méltóképpen képviselhessük.
Hétfő esti érkezésünk után kedden reggel már „munkába álltunk”. (Az időeltolódás -5 óra.) Iskolalátogatásra mentünk. Részt vettünk tanórákon, megismerkedtünk a gyerekekkel, tanítókkal, nevelési és oktatási programokkal. Vidámság, derű és csínytevések egyaránt jellemzik az ott lakó fekete bőrű gyermekeket is, akárcsak a mieinket. Kíváncsiak voltak magyar szavakra, megmutattuk hazánkat a térképen, szembesültünk azzal a ténnyel, hogy rólunk a történelemkönyveikben nem sokat (2 oldalt) tanulnak. Furcsának tűnt számukra, hogy nálunk a gyerekek öt érdemjegyet kapnak. Az ő tudásukat ugyanis 1-től 10-ig vagy bizonyos iskolákban 1-től 20-ig értékelik. Meglepődve hallgattuk az idei tanév újítását – szeptembertől néhány iskolában kísérleti jelleggel áttértek a szöveges értékelésre (lásd.: hazai elsős osztályok!), ill. a számok helyett betűkkel jelzik a tanulók tesztekben elért eredményét. Három betűről van szó, melyek jelentése: jó, megfelelt, elégséges.
|
Találkozás a sziget volt kormányzójával,
Aimé Césaire-rel |
Jó volt látni, amint a gyermekek szerény körülmények között, de lelkiismeretes tanáregyéniségek irányításával, leleményes tanítói ötletekkel és szemléltető eszközökkel végzik munkájukat.
Iskolarendszerük a francia iskola alapjain nyugszik, hiszen a sziget Franciaország külső, tengerentúli megyéje. Általános iskolásnak számítanak azok a gyerekek, akiket mi alsósoknak hívunk, a mi felsőseink már középiskolások. Ezt az iskolát befejezve szakmát adó, vagy a felsőoktatásra előkészítő intézménybe járnak a nebulók tovább.
Hivatalos utunkon két köztiszteletben álló személy is fogadott bennünket. A város polgármestere koktélpartit adott, melyen kitüntetést nyújtott át a projekt koordinátorainak, ezzel is kifejezve programunk fontosságát, a világban élők összetartozását. A fővárosban pedig beszélgethettünk a sziget első emberének tartott Aimé Césaire-rel. Személye élő legenda. Politikus és elismert író, költő. 1945 óta a főváros polgármestere. Ezen hosszú idő alatt a sziget képviselőjeként és Területi Tanácsának elnökeként is dolgozott. Hivatalából kilépve a helyi kísérőink azonnal felhívták rokonaikat, barátaikat és hadarva mesélték, hogy beszéltek Aimé Césaire-rel, sőt közös fénykép is készült vele.
|
| Vendéglátóinkkal az iskolaudvaron. A baloldalon guggoló fiatalember május 7-től 14-ig a Templom téri iskola vendége volt |
Az iskola udvarán együtt ültettünk egy fát – nyolc ága a programban résztvevő iskolákat, kilencedik ága pedig az összefogást jelképezi.
Ott létünk alatt megismertük a sziget történelmét. Kirándulásokon felfedezhettük és átélhettük az ott élők sorsát, a Mont Pelée vulkán pusztító erejének a nyomait, a régi kulturális és kereskedelmi főváros, Saint-Pierre korabeli nyüzsgő életét. Minden kormos, fekete-köves épület egy letűnt korról mesélt: gazdagok és szegények lépcsője a színház romjain, a zenekari árok, az egyetlen híres-hírhedt túlélő börtöncellája… és még sorolhatnám. Nehéz volt elképzelnünk, hogy 1902, az az a vulkán kitörése előtt az Antillák „Kis Párizsá”-nak hívták a várost.
Fort-de-France-ban, a mai fővárosban megnéztük Josephine szobrát, aki Napóleon felesége volt és erről a szigetről származott. Találtunk második világháborús emlékművet, hiszen francia katonaként az itt lakó férfiak is részt vettek az Európában dúló háborúban. Meglátogattuk a város könyvtárát, ahol a katalógusban nagy örömünkre találtunk magyar útikönyvet is.
|
A közösen ültetett „Barátság fája”
Mourne Rouge-ban |
A vulkánon tett kirándulásunkon megismerhettük a „kupakos hegy” kifejezést és annak magyarázatát. Kráter után ezután már nem kutattunk, de a hegyet „bevettük”! 1255 méteres magasságból ereszkedtünk lefelé a felhők közül, viszonylagos hidegből (fönt 15 °C, lent 35 °C fogadott).
A sziget élővilágának a megismerése következett ezután. Kígyók, kétéltűek, hüllők, rovarok és madarak alkotják a faunát. Ragadozó négylábúak nincsenek. Nagy várakozással mentünk az esőerdőben kialakított arborétumba. Az élmény leírhatatlan! Kolibrik között, pálmák erdejében, kalapban és „esőernyővel” indultunk az útra, mint a felfedezők. Annyira más ez a világ, ez az erdő, hogy az érzésünk a Verne regények és a természetfilmek világába repített. Alig győztük a fényképezőgép gombját nyomogatni, a felvételeket „mozgósítani” a feladatra! Ezt otthon mindenkinek látni kell!! Menynyi dolog, amit mi magunk is csak könyvből ismerünk és tanítunk! Ez maga a csoda! Itt hever a lábaink előtt! Koncentráltunk, hogy ezt a sok látnivalót haza vigyük az iskolánkba, a gyerekeinknek!
Iskolánkban kiállítást készítettünk az élményekről és a látnivalókról. A tanórákon a szemléltetőeszközként a termések, kövek, kagylók, szivacsok, korallok, kakaóbab és cukornád kézzelfoghatóak. A trópusi esőerdő növényei, eredeti fényképekről, mesés helyekről beszélnek.
 |
 |
| Vendéglátóink műsoros bemutatkozása |
Martinique különlegessége a fekete homokú part |
Felsorolni is nehéz mindazt az ismeretet, amivel gazdagodtunk, és amivel szándékaink szerint iskolánk tanulói is megismerkedhetnek.
Krizsánné Ferenczi Ildikó, Vidor Judit
Fotók: Krizsán Pál
