13. oldal Borászat
Dunába vizet, Vörösvárra bort?
Jókedvű tudósítás a kertbarátok borversenyéről
„Szeretem fogni gömbölyű feneked!” – Mielőtt bárki félreérthetné, gyorsan elárulom, hogy e pajzánnak tűnő mondat április 30-án hangzott a Kertbarátok Körének szokásos évi borversenyén. Történetesen egy ajándékba hozott borosüveg címkéjének felirata citáltatott imígyen. Azaz, hogy a borosüveg fenekét fogdossa az, aki kapja e flaskát. Hiába, a bor- és kertbarátok vidám társaság! Különöst a vörösváriak. Akárki meglássa.
|
Tóth Misi bácsi értékeli a borokat,
mellette Pekó József |
Egy mellettem ülő vendég borász és borszakértő egyenesen azt mondta, ő már sok borversenyen volt, sokszor zsűrizett is, de ilyen meghitt, kellemes hangulatú bormustrán még nem járt.
Persze, riporteri szempontból megvannak egy ilyen borversenynek is a maga nehézségei. Teszem azt, mielőtt az ember bármit kérdezhetne, rögtön az orra alá installálnak kedvesen egy pohár bort a következő laudációval: Ezt kóstold meg, édes komám, ilyen nem terem minden bokorban…
Na de tegyük félre a tréfát, s vegyük elé mustrára az ez évi újborokat.
A szakértő zsűri véleménye szerint ebben az évben is kitűnő nedűket alkottak a vörösvári borosgazdák. A szőlő és a bor kezelésében a szigorú ítészek évről évre egyre kevesebb hibát vélnek fölfedezni, s ez egyrészt a bortermelők ügyességének, szakértelmének és hozzáállásának köszönhető, másrészt annak is, hogy a sok jó tanács, szakmai kritika, ami az elmúlt évek borversenyein a szakértők szájából elhangzott, nem volt pusztába kiáltott szó. (Csak pincébe.)
Tóth Mihály, a zsűri 88 éves elnöke is büszkén jelentette ki: „Beérett több éves apostolkodásunk… A vörösváriak nagyon fogékonyak, a tanácsokat megfogadják. A borok tisztaságával így alig van probléma, a zsűri egy-két kissé opálos borral találkozott csak. Az idei borok minősége az évjáratnak megfelel, a savak dominálnak ugyan, de nem bántóak. A borkezelés majdnem mindegyiknél kiválóra vizsgázott. A zsűrizett borok minősége egyébként a következő hetek során még tovább javulhat.”
Pekó József szerint igen nehéz volt eldönteni a sorrendet. A vásárolt fehér boroknál például öt palack is egyaránt 71 pontot szerzett. Végül is újra kellett kóstolni a nemes nedűket, hogy eredményt hirdethessenek.
A zsűri döntése alapján 2005-ben a következő vörösvári borászok érdemelték ki a legmagasabb elismerést:
|
| Az idei borverseny győztesei: Skoda József, Keszléri József, Altbäcker István és Weiszer Ferenc. Középütt Schreck János elnök |
Saját termelésű szőlőből a legjobb fehér bort Keszléri József, a legjobb vöröset Altbäcker István készítette. Vásárolt szőlőből a legjobb fehér borral Skoda József, a legjobb vörössel Weiszer Ferenc dicsekedhet.
A versenyre közel 50 palack különböző fajta borral neveztek a vörösváriak. Polcsics Gyula, a Kertbarátok Pest Megyei Szövetségének elnöke nem véletlenül kezdte hozzászólását e szavakkal: „Dunába vizet, Vörösvárra bort?” Azaz természetes, hogy e kisvárosban saját készítésű borokkal kínálják a vendéget.
Polcsics úr egyébként nem érkezett üres kézzel Vörösvárra, a megyei szövetség és az Andromeda Travel megállapodásának köszönhetően egyhetes görögországi utazásról szóló utalványt nyújtott át Schreck Jánosnak, a Kertbarát Kör elnökének, valamint Keszléri Józsefnek, Altbäcker Istvánnak és Skoda Józsefnek.
A borversenyt a vendégek köszöntői követték: a Nagymarosról, Pécsről, Alsógödről, Esztergomból és Pomázról érkezett kertbarátok elmondták jókívánságaikat és átadták ajándékaikat a vörösváriaknak.
Ezután vendégek és vendéglátóik közösen elköltötték az ebédet. Az ízletes fokhagymás sültet természetesen ismét jófajta borokkal öblítették le.
Vidám beszélgetés és tánc mellett késő délutánig múlatták az időt a derék kertbarátok a kultúrház fehér asztalos nagytermében.
Poharak koccanó kacaja, vidám muzsikaszó mellett próbáltam szóra bírni az idei győzteseket, hátha kikotyognak valamit legféltettebb borászattudományos titkaikról.
|
| Várkonyi Andrásnak is van néhány tőkéje az őrhegy utcában, most azonban Alt-bäcker István pompás borát kóstolgatja |
Keszléri József az elmúlt évek során már többször is aranyérmes lett saját szőlőből készült boraival. Amikor megkérdeztem tőle, mi ennek a titka, váratlanul Fekete István egyik novellájából idézett nekem két mondatot: „A bornak lelke van. A bor beszél annak, aki megérti.” Nem kellett sokat magyaráznia, e két rövid mondatból is megértettem, hogy a hozzáértésen kívül mi az plusz, ami a jó borászt teszi, s a jó borokat szüli. Később még Horatiustól is elszavalt néhány verssornyit, emelendő a délután hangulatát:
„…szűrd meg bölcsen a bort, balga reményt tilt az irígy idő / hosszan szőni. Amíg szánkon a szó, már tovatűnt a nap: / élvezd, míg teheted; holnapokat, Leuconoe, ne várj.”
Altbäcker Istvánt arról kérdeztem, hogy kell jó vörösbort készíteni. Készséggel elmondta, hogy villányi sváboktól tanulta a borkészítés csínját-bínját. A villányiak a ledarált szőlőt 13 hektós kádakba rakják, szőlőlevelekkel letakarják és agyaggal lefedik. Három hétig hagyják az egészet érni, majd kibontják és lepréselik. Az újbort szükség szerint kénezik és kétszer-háromszor lefejtik. Pista azért sokatmondóan hozzáfűzte a leíráshoz, mindent persze ő sem árulhat el az egészből, marad még elég titok a tarsolyában…
Weiszer Ferenc némileg másképp magyarázta nekem a teendőket. Nyolc napig szabad csak törkölyön hagyni a szőlőt, és mindennap át kell forgatni. A nyolcadik napon azután le kell préselni, méghozzá úgy, hogy a levét egész addig vissza kell öntögetni, míg a törköly el nem fogy. Így lehet biztosítani, hogy a kipréselt lé egyforma minőségű legyen. Három hét után le lehet fejteni, és a minőségétől függően jöhet egy kis kénezés. Weiszer úr úgy tanulta az öregektől, hogy a következő fejtésnek karácsony után kell megejteni. Akkor lesz jó borunk az új évre.
Skoda József a felvidékről származik, 43 éve él Pilisvörösvárott. A szőlészetet-borászatot felesége édesanyjától tanulta meg, akinek akkoriban szép nagy szőlője volt a faluban. Később a szőlőt eladták, de a szőlőművelés szeretete megmaradt. Skoda úr 25 éve lépett be a kertbarátok körébe. Mostani nyertes borát Irsai Olivérből készítette. Amikor azt kérdeztem tőle, hogy a borkészítés során mire kell a legjobban ügyelni, elmondta, hogy a hordókezelés az alapja mindennek, ha a hordó megfelelően elő van készítve, le van kezelve, nyugodt szívvel tölthetjük bele a szőlő gyöngyöző levét. Jegyezzem hát meg: a hordó a legelső.
Sok szakmai tippet, tanácsot, rafinériát kaptam hát az idei győztesektől, csak hát bizony nem tudok dönteni arról, kinek a módszere jobb s követendőbb, mert magam nem értek a borkészítés tudományához. Egyet azonban biztosan tudok: mindegyikük pincéjében kitűnő bor terem. Ne legyen Noénak semmi köze a szőlővesszőhöz, ha nem mondtam igazat.
F. A.
