 |
Veszélyben az élõvilág
A Földön manapság több mint 5 milliárd ember él, ennyi embernek van szüksége otthonra, élelmiszerre, tüzelõanyagra és nyersanyagokra. A világ erdeit, tengereit és füves pusztáit úgy védik, hogy természetvédelmi területté nyilvánítják, ahol a növények és az állatok békében élhetnek. De ez sajnos nem mindig elég. A tudósok véleménye szerint a 3. évezredre közel 1 millió növény- és állatfaj fog kipusztulni. Tehát ezek teljesen eltűnnek a Föld színérõl, ha az emberek ezt nem akadályozzák meg.
Az élõlények számára a természetes környezetük elpusztítása jelenti a legnagyobb veszélyt. Azonban számos állatfaj azért sodródott a kihalás szélére, mert értékes bundájáért vagy szarváért vadászszák. Sok növény pedig a lelkiismeretlen gyűjtõk miatt van veszélyben.
Az elmúlt 300 évben az ember sokkal több élõhelyet semmisített meg, mint azelõtt. A legutóbbi idõkig Földünk felszínének kb. 6 %-át borította erdõ. Mára ennek csak a fele maradt meg. Vannak helyek, ahol már csak elszórt rezervátumokban maradt meg az esõerdõ. Az USA déli részén elterülõ mocsaraknak már több mint a felét lecsapolták, így eltűntek az ott élõ növényekkel és állatokkal együtt.
A legnagyobb veszélyt az üzemek vegyi hulladéka jelenti, ami a folyókba és tengerekbe kerül. A rengeteg elégetett üzemanyag és az autók kipufogógázai pedig a levegõt szennyezik. Az ilyen erõsen szennyezett területen a növények és az állatok képtelenek élni. Egyszerűen megbetegszenek és elpusztulnak, vagy képtelenek szaporodni.
Köztudott, hogy a rovarölõ szereket az egyes növényeket kárósító rovarok ellen fejlesztették ki. De sajnos nincs mindenki tisztában azzal, hogy ezek a szerek a földekre jutva hasznos rovarokat és kisemlõsöket is elpusztíthatnak! Amikor nagyobb ragadozók, pl. sólymok vagy sasok esznek mérgezett állatokat, õk is elpusztulhatnak, ha a vegyi anyagok beépülnek szervezetükbe. Elszomorító, hogy évente 2 millió tengeri madár pusztul el a parton vagy a vízben felgyülemlett szemét miatt.
Azonban a szárazföld mellett a tengerek és tavak élõvilágát is hatalmas vész fenyegeti! Számos hal-, kagyló-, valamint csigafaj a túlhalászás miatt van veszélyben. A modern halászhajók ugyanis 200 tonna halat is ki tudnak fogni egyszerre! Visszhangtechnikával ellátott berendezésekkel keresik meg a halrajokat, hogy aztán sikeresen vethessék ki hálóikat. De ha egyszerre túl sok azonos fajhoz tartozó halat fognak ki a vízbõl, akkor az a halfaj nem tud szaporodni. És az végzetes következményekkel járhat. Más halfajok vagy emlõsök viszont tévedésbõl válnak a halászhajók áldozatává. Az utolsó 30 évben több mint 5 millió delfin pusztult el a tõkehalaknak kitett hálók foglyaként.
A svájci székhelyű Nemzetközi Természetvédelmi Unió (WCU) a nyilvánosság elé tárt kibõvített adatbázisában 11 ezer növény- és állatfajt sorol fel, amelyek életterének visszaszorulása okot adhat a környezetvédõk fokozott figyelmére. A legutóbbi, négy évvel ezelõtti "leltár" óta 13-ról 19-re nõtt az igen erõsen veszélyeztetett fõemlõsök, 168-ról 182-re az ugyanilyen helyzetben lévõ madarak száma. A listán szereplõ fajok közül minden negyedik hüllõ-, minden ötödik kétéltű- és csaknem minden harmadik – fõleg édesvízi – halfaj kapott a veszélyeztetettnél kisebb bajt jelzõ „fenyegetett” besorolást.
Sajnos az emberi civilizáció által okozott veszedelemre jellemzõ, hogy az elmúlt 500 évben a 816 állatfaj tűnt el véglegesen a Föld színérõl. A WCU adatai szerint a Madagaszkár szigetén honos emlõsök létét fenyegeti a legnagyobb veszély, hiszen a természetes életterük 90 százalékát már elveszítették. De a nagy veszélyeztetõk sorában ott van Indonézia (135 faj), India (80), Brazília, Kína, és Thaiföld. Az USA (29 fenyegetett faj) „kiesett” az elsõ 20 „legveszélyesebb” élõhely közül, kiszorította Tanzánia (38) és Oroszország (35). A madarakra a Fülöp-szigeteken leselkedik a legtöbb veszély, a növények pedig Malajziában vannak a legroszszabb helyzetben: 681 ott honos trópusi fafajta került a kipusztulás szélére.
Ha pedig egy faj eltűnik, azt utólag már nem könnyű jóvátenni; ezt bizonyítja a vörös farkasok észak-Karolinai története is. A hal- és vadvédelmi szolgálat 25 évvel ezelõtt összegyűjtötte a megmaradt néhány vörös farkast, és több mint egy évtizeden át próbálták tenyészteni, majd „visszahonosítani” õket az eredeti lakhelyükre, ahol késõbb aztán már száz új farkascsemete született. Az ottani farmerok azonban, akik nem nézték jó szemmel a háziállataik körül ismét feltűnõ ragadozókat, le-lepuffantották a farkasnépesség szemük elé kerülõ egyedeit. A dologból per lett, az orvvadászatért megbüntetett farmerok bíróságra mentek. A szövetségi szinten meghozott salamoni döntés végül kimondta: a farkasokat tilos pusztítani! De helyeslendõ megoldás, ha a vadvédelmi hivatal kárpótlást fizet a „védencei” által okozott károkért.
De a veszélyeztetett fajok kérdésének megoldásában nem is kell messzire mennünk, hiszen hazánkban is számos fajt fenyeget a kihalás. Nemrégiben a tudomásomra jutott, hogy a rákosi vipera – népnyelven homoki vipera – a világon már kizárólag csak Magyarországon él. 1982-ben nyilvánították védetté az állatott, számuk manapság mégis csupán kb. 500 egyedre tehetõ. Egy ilyen példány értéke elérheti az 1 millió forintot is. Ezek az állatok eredetileg a Rákos-patak mentén éltek, de a közeli város beépülése során eltűntek a környékrõl ezek a kígyók. A végleges kipusztulásuk ellen a szakemberek mesterséges szaporítással próbálnak védekezni. De a rákosi vipera mellett még védett magyar õshonos állatnak számít a röpképtelen túzok, a szürkemarha, a racka juh és a göndörszõrű mangalica, amelynek a zsírja a többi sertéstõl eltérõen nem tartalmaz koleszterint.
Vajon mikor ébredünk rá arra, hogy magunk alatt vágjuk a fát? Hiszen a környezetvédelem végsõ soron nemcsak a természet, hanem az emberek érdeke is.
ZsilO
