11. oldal Rendezvényekről
A Nyugdíjas Klub évzárója
„Nyugdíjas Klub, hová összejárunk,
Benne szinte otthonra találunk,
Legyen minden együtt töltött óra
Békesség és öröm hordozója...”
|
János bácsi ismét táncba vitte
a polgármester asszonyt |
– énekelték együtt a pilisvörösvári Nyugdíjas Klub tagjai november 19-i évzárójukon a Közösségi Házban dalban kifejezve érzéseiket közösségükrõl, amely létszámát tekintve a legnagyobb városunkban.
És valóban békesség és öröm hordozója volt az a néhány meghitt óra, amelyet az „idõs emberek” együtt eltöltöttek. Idõseket mondunk, mert ahogy az évzárón Angeli Mártonné, Rózsika néni is hangsúlyozta: „Idõsek vagyunk, de nem öregek!” Öreg az, aki lélekben megöregszik.
Az évzáró taggyűlés Angeli Mártonnénak, a klub elnökének éves beszámolójával kezdõdött. Gazdag programú évet tudhat maga mögött a Nyugdíjas Klub a februári farsangi báltól az október 23-i fáklyás felvonulásig, amelyen a hagyományokhoz híven a klub tagjai is részt vettek. Ebben az évben összesen 10 kirándulást szerveztek, amelyekrõl Prohászka István szervezõ beszélt részletesebben. E kirándulásokon a látnivalók, nevezetességek megtekintése után mindig egy-egy meleg vizű fürdõhelyre is ellátogattak a klubtagok, s mindegyik útjukat a jókedv, a kellemes emlékek jellemezték, annak ellenére is, hogy az idõjárás nem fogadta õket mindig kegyeibe.
Prohászka István szerint a legemlékezetesebb a nagykátai útjuk volt, amelynek keretében ellátogattak Pilisre is, az ottani Nyugdíjas Klub meghívásának eleget téve. A „névrokon” községben szeretetteljes fogadtatásban részesültek. A helyi klub tagjai meginvitálták a vörösváriakat a szõlõhegyre, ahol a présházban jófajta borocskával és káposztás buktával látták õket vendégül.
|
Angeli Mártonné a Kohlhoffer-
házaspárt köszönti |
A beszámolók után Grószné Krupp Erzsébet polgármester köszöntette az idõseket. A polgármester asszony egyetlen alkalmat sem mulaszt el, minden nyugdíjas évzárón ott van, hogy tiszteletét és megbecsülését fejezze ki városunk munkában, tisztességben, becsületben megõszült tagjainak.
Kedves színfoltja volt a délutánnak a Kohlhoffer István – Aczélos Mária házaspár köszöntése, akik ötvenedik házassági évfordulójukat ünneplik.
(Az idõs házaspárt karácsonyi számunkban külön cikkben is köszönteni fogjuk – a szerk.)
Az évzáró alkalmából versekbõl, énekekbõl, táncokból összeállított műsor szórakoztatta az idõseket.
Nagy sikert aratott Manhertz Istvánné, aki sajátos idõutazásra hívta klubtársait. Saját visszaemlékezéseibõl és versekbõl, korabeli slágerekbõl összeállított monológjában a XX. század történéseit elevenítette fel az elsõ világháborútól napjainkig. A dalokat együtt énekelte vele a kultúrház nagytermét megtöltõ közönség.
Henrik István Petõfi Sándor Szeptember végén és Egy estém otthon című verseit mondta el, Parádi József Szakály Éva egy humoros, ironikus versét adta elõ az öregségrõl.
A műsort a Német Nemzetiségi Táncegyüttes produkciója zárta.
A színpadot ezután elfoglalta a Napsugár Sramli, és felcsendültek a talpalávaló slágerek.
Hasenfratz János bácsi, aki aznap ünnepelte 84. születésnapját, nem teketóriázott sokáig, és szokása szerint elsõként Grószné Krupp Erzsébet polgármestert kérte fel táncolni. – Egy tánc többet ér minden gyógyszernél – szokta mondani János bácsi és lám, most is egyik hölgyet kérte fel a másik után. De a többi férfi klubtag sem tétlenkedett: hamarosan táncospárok töltötték meg az asztalok közét, s a Nyugdíjas Klub tagjai még órákon át élvezték az együttlétet, a zsongító melódiákat és a tánc egészséges örömét.
A Vörösvári Újság szerkesztõsége nevében is köszöntöm a húszéves Nyugdíjas Klubot, örömteli programokat, jó egészséget kívánok minden egyes tagjának.
Fogarasy Attila
Márton-nap
|
Szent Márton kettévágja a köntösét –
A Rákóczi utcai Német Nemzetiségi Óvoda Márton-napi műsorának jelenete |
Szép hagyománnyá vált Vörösváron a Márton-napi lampionos felvonulás. Ma már szinte minden iskolában és óvodában megemlékeznek errõl a napról. A gyerekek nagyon élvezik ezt az ünnepet, a meleg fényű, játékos formájú lampionokat, a különös árnyékokat vetõ gyertyalángot, és ne feledkezzünk meg az ajándékba kapott sós perecrõl vagy más finomságokról sem.
Az idén november 10. és 12. között tartották meg intézményeinkben az ünnepet. A lampionos felvonulást megelõzõen egy-egy rövid jelenetben játszották el a gyerekek a Szent Márton-legenda legismertebb történeteit. Így azt a szép és tanulságos esetet is, amikor Szent Márton megosztotta köpenyét egy koldussal.
A Vásár téri Német Nemzetiségi Általános Iskola tanulói a korábbi évekhez hasonlóan most is a plébániatemplomban adták elõ Márton-napi műsorukat, majd a lampionok fénye mellett átvonultak az iskola udvarára. Aki megéhezett, libazsíros kenyérrel csillapíthatta éhségét. Még az is, aki sohasem hallott arról, vajon mi köze lehet Mártonnak a libákhoz...
F. A.
Ki volt Szent Márton?
Márton 316-ban Pannóniában született, a mai Szombathely helyén, egy római katonatiszt fiaként. Késõbb az itáliai Paviában nevelkedett, s tizenkét évesen a templomba szökött, hogy ott hittanulók közé történõ felvételét kérje. Azonban elrendeltetett, hogy a veterán katonák fiainak is hadba kell vonulnia, ezért 331-ben a római hadba rendelték.
Amint egyszer télvíz idején kilépett Amiens kapuján, egy mezítelen koldusba botlott, aki senkitõl sem kapott alamizsnát. Márton ekkor kardot rántott, kettévágta palástját, és egyik felét a koldusnak nyújtotta. A következõ éjszakán megjelent neki Jézus, azzal a köpennyel, mellyel Márton a koldust betakarta, és így szólt: „A hittanuló takart be engem ezzel a ruhával.” Ekkor Márton eldöntötte, hogy amint letöltötte tribunusi szolgálatát, visszavonul a világtól, s csak Istennek fog élni. Miután otthagyta a katonaságot, Hilariushoz, a késõbb szentté avatott francia püspökhöz sietett. A városhoz közel, Tours mellett kolostort alapított, mely a középkori Franciaország vallási központja lett. Tours lakói 371-ben püspökükké választották. A legenda szerint egy liba árulta el Tours lakóinak Szent Márton rejtekhelyét, mikor az szerénységében elrejtõzött a püspökválasztás elõl. Az ünnepnapja körüli idõben szokták levágni a hízott libát, ekkor kerül asztalra a Márton-napi lúd.
Vörös Ildikó
