17. oldal Társadalom
A nagycsaládoktól a globalizmusig
Elõadás az idõskor szociológiai problémáiról
„A magyarság száma folyamatosan csökken, a lakosság elöregedik, a társadalom atomizálódik, az idõsek magukra maradnak, a szociális intézményrendszer nem képes pótolni az egykoron jól működõ nagycsaládokat” – mindezen gondok, társadalmi tünetek is szóba kerültek azon a tanácskozáson, amelyet a Magyarországi
Németek Országos Önkormányzata szociális bizottsága és a Napos Oldal Szociális Központ rendezett a gimnáziumban.
Farkas Péter szociológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense elõadásában az idõskor szociológiai problémáinak három alapvetõ okát nevezte meg: a társadalom elöregedését, a családok szétesését és a jóléti állam kudarcát.
Mindenki tudja, hogy Magyarországon fogy a magyarság száma, s a népességen belül egyre nagyobb lesz az idõsek aránya. Mégis megdöbbentõ volt az az adat, amit a professzor úr a hallgatóság elé tárt: a becslések szerint ugyanis 2050-ben minden második magyar 50 éven felüli lesz.
Farkas Péter szerint a modern társadalmakban a nyugdíjkort elérõ állampolgárnak három egy idõben fellépõ negatív tényezõvel is számolnia kell: egyrészt kiesik az aktív munkából, a jövedelme jóval kevesebb lesz, és úgy érzi, feleslegessé vált, másrészt a gyermekei ekkorra már mind családot alapítanak és – mivel manapság már nem divat a generációk együttélése – elhagyják a szülõi otthont. (Ezt a szociológusok „üres fészek effektusnak” nevezik.) A harmadik tényezõ, hogy számolnia kell egészsége megromlásával, testének hanyatlásával is.
Az archaikus társadalomban mindezt az idõsek másképp élték meg. A generációk együttélése, az ún. nagycsalád megoldást jelentett az élet számos nehézségére. A családon belüli szolidaritás erõs volt, nem hagytak senkit magára, és a legkisebbektõl kezdve a legidõsebbekig mindenkinek megvolt a feladata, szerepe a közösségen belül.
A nagycsalád megtartó ereje ma hiányzik a társadalomból. A modern kor szétszaggatta ezeket a közösségeket. Megnõtt az individualitás, az egyéni érdekérvényesítés szerepe. Az „én” sokkal fontosabb lett a „mi”-nél.
Farkas Péter szerint az elmagányosodás az egészségi állapot romlását is magával hozza: egyre több a depressziós ember, egyre gyakoribb a deviáns magatartás, terjednek a drogok. Mindez az ép, boldog családok hiányára vezethetõ vissza. A nagycsaládot az állam nem tudja szociális intézményrendszerével pótolni.
Mindezen felül a magyar társadalom azzal a súlyos értékválsággal is küszködik, ami az ötvenes-nyolcvanas évek hagyatéka. A mentális rendszerváltás még mindig várat magára.
A professzor úr szót ejtett a globalizmus okozta problémákról is. Szerinte a globalizmust három fontosabb dolog jellemzi: a multinacionális cégek hatalma, a pénz mindenhatósága és az információs társadalom létrejötte.
A globalizmus hatására tovább nõ az ún. szegénységi olló: a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, a szegények egyre szegényebbek, miközben számuk folyamatosan nõ.
A kilencvenes években Magyarországon is szétnyílt ez az olló: mondhatni, hogy a rendszerváltás vesztesei a nagycsaládok és a nyugdíjasok lettek.
Különösen az aprófalvakban vált súlyossá a helyzet, ahonnan a fiatalok elvándoroltak és az öregek magukra maradtak. Egyes budapesti kerületekben is megfigyelhetõ az ún. szlömösödés: a lakások és környezet leromlása miatt sokan elhagyják a kerületet, az öregek azonban nem tudnak máshová menni. Magára hagyatottan élnek tovább az egyre sivárabb környezetben…
Farkas Péter megdöbbentõ adatokat közölt arról, hány idõs ember él teljesen elhagyatva.
Ma Magyarországon 2,2 millió idõs ember van, közülük mindössze 450 ezren élnek valamiféle nagyobb közösségben, nagycsaládban. 750 ezer egyedül élõ idõs házaspár van és mintegy 650 ezer idõs ember teljesen egyedül él.
Ez is lehet az oka annak, hogy a felmérések szerint az idõsek többsége elégedetlen a helyzetével. Farkas Péter szerint a megoldást a nagycsaládok erõsítése, a generációk közötti szolidaritás növelése jelenti. Szerinte lehetõvé kellene tenni, hogy az aktív keresõk adójuk bizonyos százalékával támogathassák szüleiket, és át kell gondolni a teljes szociális ellátórendszert is.
F. A.
Szakmai tanácskozás a gimnáziumban
A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata Szociális Bizottsága november 11. és 12. között hatodik alkalommal szervezett országos tanácskozást, melynek házigazdája az idén városunk és a Napos Oldal Szociális Központ volt. A két nap szociális szakmai programjára számos résztvevõ érkezett. Elõadóink a szakma elismert képviselõi
voltak: Waffenschmidt Ibolya asszony, a Tolna Megyei Önkormányzat Módszertani Otthonának igazgatója és dr. Farkas Péter, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense. Mindkét elõadó az aktuális szociális kérdések és feladatok köré építette elõadását, az idõseket érintõ szociális problémákat és lehetséges kezelésüket, valamint a többcélú kistérségi társulások szociális és gyermekjóléti feladatainak ellátásával kapcsolatos problémákat és új típusú szolgáltatásokat mutattak be.
Köszönet a zenészeknek
A Napos Oldal Szociális Központ értelmi sérült fiataljai és hozzátartozói, valamint intézményünk dolgozói nevében köszönetemet fejezem ki a 2005. október 15-i jótékonysági
Zenésztalálkozó szervezõinek, a fellépõ tíz zenekar valamennyi tagjának, a tombola-felajánlásokat nyújtó vállalkozóknak és magánszemélyeknek. Intézményünk 150.000 Ft összegben részesült az est bevételébõl, melyet az értelmi fogyatékkal élõ fiatalok javára fordítunk.
Kovácsné Selymesi Erzsébet intézményvezetõ
