22. oldal Közélet
Való világ és való mesevilág
Ülünk a szõnyegen. Jobbra tõlem a három unoka, balra a tévé. Közöttünk, semleges helyen (megegyezés alapján) a távirányító. Természetesen csak én kezelhetem. Azt az ukászt kaptuk a szülõktõl, hogy a gyerekek nem nézhetik a tévét, az otromba meséket. Azt mondják, a tévék szennyáradatot sugároznak a csatornákon, ezért ennyi az agresszív gyerek. Fenyegetik, megtámadják a tanárokat, vandálok, trágár módon beszélnek, mert a tévé képernyõjére szegezve tekintetüket válogatás nélkül nézik a sok rájuk zúduló vadságot.
Bármelyik mesecsatornán próbálkozunk, a régi, klasszikusan megrajzolt „jancsijuliska” figurák helyett lila kockafejűek üldözik a sárga tojásfejűeket, melyet csak néha szakít meg egy vérzõ fejű bálna, amelynek a gyomrában tankok és ufók robbannak fel. Hát kérem, ez a való mesevilág. Láthatjuk, hogy a filmgyártóknak több közük van a piachoz, mint a gyermeki lélekhez. Nekem, mint nagyszülõnek mindenesetre az a „feladatom”, hogy a gyerekeket lekössem valami hasznos tevékenységgel (így mondta az anyukájuk). A gyurmázáson és a rajzoláson már túl vagyunk, sakkozni próbálunk. Igaz, közben a két kicsi (5 és 6 évesek) a szõnyegen unatkoznak, persze õk nem tudnak még sakkozni. Azzal ostromolnak, mikor lehet már tévét nézni. Kitartóan végzem nagyszülõi kötelességemet: „Még nem lehet!”
Közben ujjam kedvenc csatornám, a Hírtévé gombjára téved, és megnyomom. Szerencsére a gyerekek közben feltalálták magukat, és gyufásdobozokból mobiltelefont gyártanak. Örömöm hirtelen alábbhagy, ugyanis három napja újból nincs adás a Hírtévén, csak hang fej nélküli alakokkal, akár a modern mesecsatornákon. Pedig jó lenne egy-két hiteles, igaz embert látni, így október 23-án vagy november 4-én, akik elmondanák, hogy verték le az 56-os forradalmat. Ilyenkor, amikor kimarad az adás, tucatjával cseng a telefon, hogy mégis mit szólok ehhez, és kihez lehetne fordulni? „Ugye nem szánt szándékkal akadályozza meg valaki, hogy ezen a csatornán tökéletes legyen a műsor?” – kérdezik. Ha kell, százszor is elismétlem, hogy több száz elkeseredett vörösvári aláírásával többször is panaszos levél jutott el a műsorszóró Fibernethez, hogy ne csak a tarifát emeljék, műsort is adjanak!
Kínomban kapcsolgatok, az egyik adón duzzadt fejű, ápolatlan, szörcsögõ, orrsövényműtét elõtt álló műsorvezetõ divatja múlt politikusokat próbál körbehízelegni (hátha jól jönnek még egyszer). Lépegetek tovább.. Öldöklés… tovább… Gyilkolás és verekedés... tovább… Mónika igyekszik két idült alkoholistát a szerelem magasabb dimenziójába röpíteni… Na végre, Gyõzike, a példakép. Míg egyesek október 23-án gyászba borulva halottaikat gyászolják, börtönbezárt, felakasztott kiskorúakra emlékeznek mély fájdalommal és a kegyelet virágaival, addig mások…(?!)
Félre a gyásszal, a könnyekkel, a pislákoló mécsesekkel! Itt van nekünk Gyõzi! A hõs idol, aki újabban polgármesteri álmokat dédelget. Aki majd megmutatja, hogy nem emlékezni kell, hanem tortát szétkenni a másik fején.
Ülök zsibbadtan a szõnyegen, körülöttem üresség. Az unokák már szépen elcsendesedtek, a távirányító a kezemben. Kezemben és a szívemben a döntés. Akarok-e változtatni a helyzetemen? A képcsõ nagyot pattogva elsötétül. Erre még a gyerekek is feleszmélnek csendes elfoglaltságukból, és hangosan kiabálják:
„Mikor kapcsoljuk be a tévét? Most jön Szonik, a kék sündisznó!”
Dr. Gábeli Zoltánné
****************************************************************************************************************************************
November negyedikén a Magyar Demokrata Fórum Pilisvörösvári Szervezete gyertyagyújtással emlékezett meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hõseirõl és áldozatairól. Fontosnak tartjuk, hogy ne felejtsük el, ki és melyik oldalon harcolt annak idején, ahogy azt sem, hogy az egyes politikai erõk milyen örökséget hordoznak a múlttal kapcsolatban. Gyertyáink lángja azokért lobogott, akik egy szabad Magyarországért harcoltak, olyan országért, amely maga határozza meg, hogy milyen úton és milyen politikai rendszer keretei között fejlõdik, ahol nem idegen hatalmak érdekei döntik el, hogy a nemzetre milyen jövõ vár.
Megemlékezés november 4-én
A polgári körök közleménye
1956. november 4-én a magyar szabadságért folytatott forradalmat a belsõ elnyomás és az orosz csapatok vérbe fojtották. A forradalom leverésének 49. évfordulóján a pilisvörösvári polgári körök gyertyagyújtással rótták le kegyeletüket Fedor Lajos és 1956 áldozatainak emléke elõtt.
Dr. Pákh Tibor (jogász) személyes jelenléte és irányt mutató gondolatai tették emelkedettebbé a megemlékezést.
Rásonyi Gyõzõné fotói:
Az emlékezõk a Hõsök terén
Dr. Pákh Tibor az emlékmű elõtt
Gyertyák és virágok a hõsi emlékművön
