25. oldal Sport
Kajakos érmek
Él a városunkban egy hölgy, aki kajak-kenuban, az egyik legnehezebb sportágban tagja a világ élvonalának. Fazekas Krisztina világ- és Európa-bajnok kajakozót ettõl az évtõl a város önkormányzata, valamint a Varpex Rt. és a Kemabo Kft. is támogatja. Nagyon helyesen, teszem hozzá, hiszen az értékeinket meg kell becsülnünk.
Krisztináról évekkel ezelõtt már írtam, de most itt az idõ, hogy újra az olvasók figyelmébe ajánljam. Elvégre idén is érmes volt a poznani Európa-bajnokságon, és mivel csak 25 esztendõs, még hosszú évekig eredményes lehet. Csak a rend kedvéért idézzünk fel néhányat az eddigi sikerei közül.
1997-ben Lahtiban ifjúsági VB-aranyat nyert kajak négyesben 500 méteren. 2000-ben a franciaországi U23-as EB-n ugyancsak aranyérmes, ebben a versenyszámban. 2001-ben a milánói EB-n K-2 1000 méteren harmadik helyezett,
K-4 200 méteren viszont aranyérmes. Ugyanabban az évben, Poznanban K-4 200 méteren világbajnoki aranyat nyer. 2002-ben a duisburgi Világ Kupa versenyen kettesben és négyesben is arany-, ezüst- és bronzérmes a különbözõ távokon. 2003-ban a gainesville-i világbajnokságon K-4 1000 méteren aranyérmes. 2005-ben a poznani Európa bajnokságon K-4 200 méteren ezüstérmes.
Mindezt még felsorolni is sok, nemhogy teljesíteni. Ráadásul a kajakosokat sokszor még az ág is húzza. Évtizedek óta gond, hogy hiába eredményesek a versenyzõk, a sportág pénzügyi nehézségekkel küszködik. Idén az MTK-ban, Krisztina klubjában is beütött a krach.
– Az Európa-bajnokság után még arról volt szó, hogy megjutalmaznak minket, mostanra viszont gyökeresen megváltozott minden – mondja Fazekas Krisztina. – Kiderült, hogy nemhogy jutalom nincs, de egy fillér nem sok, annyi sem jut ránk. Gyakorlatilag elküldtek minket, majd késõbb azt mondták, ha akarunk, maradhatunk, de pénzt nem tudnak adni. Nem mintha eddig is dúskáltunk volna a javakban, de azért ez eléggé mellbevágó. Nem könnyű úgy világszínvonalon sportolni, hogy az egyesület nem tudja biztosítani az ehhez szükséges feltételeket. Az is igaz, hogy már hozzászoktam a nehézségekhez, nemcsak anyagi vonatkozásban.
– Milyen nehézségekhez?
– A mi sportágunkban nagyon nehéz egy jó csapatba bekerülni. A 2003-as VB-aranyomra például azért vagyok nagyon büszke, mert nagy belharcban dõlt el, hogy egyáltalán a mi négyesünk versenyezhet – ha nem is teljesen az eredeti összeállításban. Most nem akarom részletezni a válogatók körüli hercehurcákat, a lényeg, hogy végül a Rasztóczky/Fazekas/Dékány/Janics négyes indulhatott 1000 méteren. Mindent beleadtunk és megnyertük a világbajnokságot. Bebizonyítottuk, hogy mi is jók vagyunk.
– Gondolom, ennek mindenki örült. Vagy nem?
– De, örültek. Mégis, valami megváltozott a VB-re minket felkészítõ Fábiánné Rozsnyói Katalin és a közöttünk lévõ kapcsolatban. Ezért elmentem az MTK-ba, ahol Sztaics Istvánnál folytattam a munkát. Egészen mostanáig.
– Mostanáig?
– Igen. Említettem a klub nehéz anyagi helyzetét. Elég kilátástalan a helyzetünk, így Sztaics István abba is hagyta az edzõi munkát. De, hogy ne maradjunk szakember nélkül, és ne vesszünk el a sportág számára, megkérte az UTE edzõjét, Fábiánnét, hogy vegyen át minket.
– Kiket?
– Patyi Melindát, Paksy Tímeát és engem. Egyébként én is szerettem volna hozzá visszamenni, többször is beszéltem vele ebben az ügyben. Nem volt könnyű õt erre rávenni, de végül beleegyezett. Igaz, nagyon nehéz dolgunk lesz, hiszen számára érthetõen a saját csapata, a saját klubja az elsõ. Nekem is duplán kell majd bizonyítanom nála.
– Sok ilyen harcot kell megvívnod?
– Sokat. De ez nem csak velem van így. 2004-ben nagy port vert fel Janics Natasa és Kovács Katalin küzdelme is az athéni egyes indulási jogáért. De említhetek még egy személyes példát is. Idén például dacára a válogatón elért eredményeimnek, nem vittek ki a világbajnokságra. De az EB-n bebizonyítottam, hogy számolni kell velem. A Paksi/Patyi/Viski és jómagam alkotta négyesünk csak egy hajszállal maradt le 200 méteren az aranyéremrõl. Ott vagyunk, vagyok tehát az élvonalban.
– Hogyan tovább? Nem unod még a pénzügyi nehézségeket és az állandó harcot?
– Remélem, hogy az anyagi gondok végül megoldódnak. A harcot meg egyáltalán nem bánom, mert nagyon elszánt vagyok. Éppen Kovács Katalin mondta nekem, hogy senki sem legyõzhetetlen. 2006-ban feltett szándékom K-1 500 és 1000 méteren is indulni, mert egyéniben is szeretném bebizonyítani, hogy ott a helyem a válogatottban. Mivel a szabályváltozások miatt Kovács Katalin és Janics Natasa várhatóan párosban indulnak majd, lehet keresnivalóm. Úgy érzem, hogy a jelenlegi 500-as menõt, Viski Erzsébetet le tudom gyõzni. Egy jó egyéni eredménnyel könnyebben kerülhetek be valamelyik csapatba is. És nem csak a következõ évre tervezek. Feltett szándékom, hogy kijussak a 2008-as olimpiára is.
|
Verseny közben. Jobbról a második
Fazekas Krisztina |
– Sok sikert kívánok hozzá!
– Köszönöm.
Íme, néhány epizód egy tehetséges vörösvári sportoló életébõl. Fazekas Krisztina olyan versenyzõ, aki sok örömet okozhat még a sportkedvelõknek. Mivel hivatalos formában támogatjuk, magunkénak érezhetjük a sikereit, és osztozhatunk a nehézségeiben is. Krisztina körül most forrnak a dolgok. Remélem, hogy hamarosan jó hírekrõl számolhatok be vele kapcsolatban.
Várhegyi Ferenc
Helyzetek, gólok, izgalmak
Az utolsó mérkõzésen dõlt el minden. A Szabadidõsport Egyesület által kiírt vörösvári amatõr kispályás labdarúgó bajnokság elsõsége volt a tét. A Szamba játékosai az FC Kartel elleni gyõztes mérkõzésük után ott toporogtak a pálya szélén, és nagy izgalommal várták, mi történik a Wuttman–Gilde összecsapáson. Õk megtették, amit kellett, a sorsuk viszont a másik két csapat kezében volt.
Ha a Gilde nyer, bajnok, döntetlen esetén második, ha kikap, bronzérmes. Ha a Wuttman nyer, második, ha döntetlent ér el vagy vereséget szenved, csak harmadik. A Wuttman számára nem a legjobbak az elõjelek, hiszen Kovács István, az egész bajnokság legjobb góllövõje nélkül állnak ki a sorsdöntõ mérkõzésre. Esély tehát a Gildének, de kérdés
tud-e a csapat élni a lehetõséggel?
Hiszen a korábbi találkozójukon a két együttes nem bírt egymással. Az a mérkõzésük gól nélküli döntetlennel ért véget. Sõt, a Gilde elsõre a másik nagy ellenfél, a Szamba ellen is 0-0-át játszott. Igaz, másodjára nagy küzdelemben 2-1-re nyert. A Szamba viszont kétszer is legyõzte azt a Wuttmant, amelynek most gõzerõvel drukkoltak, hátha megveri a Gildét.
Mintha egy izgalmas regény vagy film cselekménye bontakozott volna ki elõttünk. Csak sokkal érzékletesebben, mint a papíron, vagy a filmvásznon, hiszen ez maga volt a valóság. Az élõ sportnál kevés izgalmasabb dolog van a világon, és ez ezen a mérkõzésen is bebizonyosodott. Mert a Wuttmanból ugyan hiányzott Kovács, de ott volt Bogár. Bogár István, aki egymaga hármat rúgott a Gildének, fõszerepet játszva csapata 4-3-as gyõzelmében.
Természetesen a Gilde játékosai is mindent megtettek a sikerért. Küzdöttek, hajtottak, de végül alulmaradtak. Szomorúságra még sincs okuk, hiszen tavaly még Handball néven bajnokságot nyertek és idén is az elsõ háromban végeztek. Tehát stabilan a legjobbak közé tartoznak. Mint ahogy a már harmadszor második Wuttman is. Érdekes, hogy õk mindig tűzközelben vannak, de még nem nyertek. Talán Polyák Imrének, az évszázad magyar birkózójának a példáját követik, aki az ezüstök után az ötödik olimpiáján nyert aranyérmet.
Ebben az évben a Szamba lett a legjobb. Megérdemelten nyertek, a legnagyobb ellenfelek közül a Wuttmant kétszer is legyõzték, a zárófordulóban pedig, nyolcat rúgtak a Kartelnek. Csak a Kon-Trans és a Gilde tudta õket legyõzni. Náluk egyébként két testvérpár, Csonka Péter és Tamás, valamint Pastucha József és Tamás is játszott. Nem mellékesen jól, hiszen a Szamba 73 góljából 42-õt õk szereztek. (A családok részvétele mindig örömteli, hiszen a szabadidõsport egyik legnagyobb érdeme, ha az egyének mellett közösségeket is be tud vonni a rendszeres testedzésbe.) Gratulálunk nekik és az egész csapatnak a bajnoki elsõséghez! Az aranyérmes együttes névsora: Csonka Péter, Csonka Tamás, Fetter Zsolt, Gosztola Gyula, Majnek Pál, Mauterer Tibor, Orosz András, Pastucha József, Pastucha Tamás, Vida Zoltán, Wohl László.
Jár az elismerés a helyezetteknek is, hiszen a többségük szívvel-lélekkel játszott. Azért viszont kár, hogy a FIVE csapata kétszer nem tudott kiállni, így kizárták õket a bajnokságból, és az sem öröm, hogy az LTFC menet közben lépett viszsza a küzdelmektõl. De talán jövõre újra megpróbálják. Egyébként ezt új csapatok is megtehetik, mert a nagy sikerre való tekintettel a Szabadidõsport Egyesület 2006-ban is kiírja és megszervezi az amatõr kispályás bajnokságot. Jelentkezni a 06-70-226-6639-es telefonszámon, Pándi Gábornál lehet. Jó játékot kívánunk!
Várhegyi Ferenc
Legjobb góllövõk
Kovács István 28
Horváth Gábor 22
Csonka Péter 22
Feldhoffer Mátyás 19
Csonka Jenõ 18
Szõregi Kristóf 18
Debreceni Ákos 18
Bogár István 17
Diószegi Gábor 15
Schreck Béla 14
Pongrácz László 13
Wenczel Attila 10
Szikra Csaba 10
További eredmények, statisztikai adatok a www.szse.atw.hu oldalon találhatók.
