16. oldal Néprajz - Helytörténet
Egy követendő példa:
az Ócsai Tájház
Az elmúlt hónapokban egyfajta párbeszéd alakult ki az újság hasábjain a Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Hagyományőrző Egyesület között a Tájház jövőjéről. Nem kívánunk állást foglalni a reményeink szerint megoldáshoz vezető vitában, de szeretnénk egy pozitív példát bemutatni az olvasóknak.
Július egyik utolsó napján Török Istvánnal, újságunk nyomdászával egy lövészversenyről jövet megálltunk Ócsán, hogy megcsodáljuk a románkori magyar építészet egyik jeles alkotását, a református műemléktemplomot.
A templom megtekintése után körülnéztünk annak környékén is, és legnagyobb meglepetésünkre a műemlék tövében szó szerint belebotlottunk egy több eredeti parasztházból álló skanzenszerűségbe.
Olyan hívogatóak voltak a kontyos tetejű házikók, a keskeny ablakok, a gondozott udvar, a fehérre meszelt, tiszta falak, hogy egyikünk sem tette fel a kérdést: bemenjünk-e, megnézzük-e? Szó nélkül mindketten beléptünk udvarára.
De bizony jól is tettük, hogy bementünk, mert odabent két kedves hölgy fogadott minket, akik invitáltak, nézzük meg a házakban elhelyezett néprajzi kiállítást. Az egykori ófalu néhány szomszédos portájának egybenyitásával kialakított épületegyüttes ugyanis nem volt más, mint az Ócsai Tájház, amely épp akkortájt ünnepelte létrejöttének 25. évfordulóját.
Jegyet vettünk, s végigjártuk az alacsony szobákat. Az egyik egyetemista lány elkísért minket, s minden kiállítási tárgyhoz fűzött egy kis magyarázatot, amiből nemcsak az derült ki, mennyire felkészült a paraszti élet mindennapjainak néprajzából, hanem az is, hogy milyen büszke a Tájházukra.
Az épületegyüttes minden helyiségében rend és tisztaság uralkodott, és látszott, hogy szakértő néprajzos rendezte be a kiállítást.
A főépületben még egy kis boltféleség is volt, ahol népi iparművészeti alkotásokat és a tájházat, valamint az Ócsai Tájvédelmi Körzetet bemutató prospektusokat, térképeket lehetett vásárolni.
Megtudtuk, hogy a Tájházat az Ócsai Tájvédelmi Körzet részeként a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatósága tartja fenn. Irodájuk a skanzen egyik házában található.
A tájházban néprajzos szakemberek, kézművesek vezetésével gyakran tartanak különböző foglalkozásokat: tojást festenek, kenyeret sütnek, nemezt készítenek, szalmát fonnak, csuhébabát fonnak. Rendszeresen vannak tudományos és művészeti előadások, időszaki kiállítások.
Az Ócsai Tájház szakmai elismertségét jelzi, hogy ott jártunk után nem sokkal rendezték meg a faluban a Tájházszövetségek III. Országos Találkozóját.
Az egyetemista lányok kapacitáltak is minket, jöjjünk el, vegyünk részt a találkozón, sokat tanulhatnánk belőle. Kapacitálásukat kedvesen elutasítottuk: „Nagyon köszönjük, de nem vagyunk illetékesek e téren.”
Elbúcsúzva a lányoktól, s visszatérve a templomhoz, megállapítottuk, hogy ennél jobb helyen nem is lehetne ez a néprajzi gyűjtemény. Az egykori premontrei bazilika sok turistát vonz ide, akik akarva akaratlanul – hozzánk hasonlóan – belebotlanak a csinos parasztházikókba. Attól kezdve pedig már rabul ejti őket a paraszti építészet és kézművesség naiv bája és szépsége.
Ajánljuk mindenkinek, ha arrafelé járnak, ne mulasszák el megtekinteni a templommal együtt az Ócsai Tájházat.
Szöveg: Fogarasy Attila
Fotók: Török István
A Hagyományőrző Egyesület válasza a „Hagyományaink háza” c. írásra
A bevezetőben írottakat ezúton köszönjük, azonban az egyoldalú, kívülállók részére nem sokat mondó helyzetfeltárást őszintén sajnáljuk.
Nem tiltakozunk, és nem védekezünk. Bármikor bármelyik érdeklődőnek őszintén feltárjuk nagyon sok munkával és nem kis anyagi ráfordítással elért eredményeinket. Igyekeztünk itt is őseink szorgalmát, takarékosságát és becsületes munkavégzését szem előtt tartani és a lehetőségekhez képes követni.
„Wir haben uns ein Gut erschaft, aus unseren eigenen Kraft”. Ami a kifogásolt „jelképes támogatást” illeti, az úgy értelmezendő, hogy az elvégzett sokmilliós beruházás (tatarozás, fűtés-és vízszerelés, karbantartás, számtalan videofelvétel és magnófelvétel, fotók, könyvkiadás, képeslapok a tájházról és berendezésről, nem beszélve az „élőmúzeum”-mal kapcsolatos ki-adásainkról) mellett valóban csak jelképesnek lehet tekinteni.
Nem is értjük – eddig nem kaptunk rá választ –, miért nem támogatják ezt a sokkal fontosabb és sürgősebb ügyet az ún. regisztrálás sürgetése helyett. Lépten-nyomon halljuk a panaszokat, hogy ifjúságunk (tanulóink) naphosszat ül a képernyő, videó vagy számítógép előtt. Ez sajnálatos tény, nem beszélve arról, hogy általában nem éppen épületes műsorokból táplálkoznak.
Az „élőmúzeum” gondolata a kezdet kezdetén célkitűzéseink közé tartozott, ami lehetőséget nyújt az iskolások számára: népi ételek főzésére, kézimunka készítésre, a fiúknak barkácsolásra, valamint az ezzel kapcsolatos videofelvételek megtekintésére. Különösen fontos lenne ez azért is, mert az utóbbi évek óta népismeret tantárgy is van és mindezek e tárgy oktatását nagymértékben megkönnyítenék és gazdagabbá tennék.
Ami az említett „Ungarndeutsches Heimat-museum”-mal kapcsolatos táblákat illeti, annak idején kifejtettük álláspontunkat és nem értjük ezek elkészíttetése előtt miért nem kérdeztek meg bennünket.
„Időszakos kiállítás” több ízben megtörtént már, különböző helyeken is, de az mindig a nagyon törékeny tárgyak rovására ment, sőt értékes tárgy, mint pl. a híres fúvós zenekar karnagyának, Mauterer János bácsi ajándékba kapott szárnykürtjének eltulajdonítása, stb.
Értelmetlen és nyilvános vita helyett, megkérjük polgártársainkat, amennyiben érdeklődnek célkitűzéseink és megvalósított terveink iránt, keressenek meg bennünket a 330-162-es telefonon, vagy a Kápolna u. 10. szám alatti címen található levélszekrényünkbe címzett leveleikkel.
Szívesen fogadunk el bárminemű tanácsot és egyúttal ismételten megköszönjük mindenkinek a legkisebb adományt vagy segítséget is, ha névleg most nem is tudjuk megtenni.
Örömmel közöljük, hogy végre reménykedhetünk abban, hogy a tervezett néprajz szakkört rövidesen sikerül beindítanunk, kérjük a szülőket és pedagógusokat, biztassák gyermekeiket az ezen való részvételre.
Valóban széleskörű összefogásra lenne szükség, szellemi, erkölcsi – valláserkölcsi is – értékeinket megmenthessük, illetve az ifjabb generációknak átadhassuk.
Gromon Andrásné
