12. oldal Kiskert
Wenczl Mihály üveges lépes méze
Már 1999-ben sikeres kísérletek bizonyították, hogy bizonyos méhészeti technológia tökéletesítése folytán lehetséges, igazi „szűz” méz termelése, amelyhez emberkéz nem nyúlt. A méhészek körében köztudomású, hogy amikor bő és tartós a mézhozam, a méhek beépítenek minden zugot, üreget a kaptárban. Ilyen lehet akár egy üres mézesüveg is.
A nehézsége abban áll, hogy hogyan lehet üveget „feltölteni” mézzel és hogy hogyan lehet az üvegbe beépített lépes mézet könnyen és tisztán tartani, majd leszűrni. Napjainkban sok méhész próbálkozott az üvegharang helyébe kisebb mézesüvegeket bemézeltetni. Így Magyarországon a pilisvörösvári Wenczl Mihály bácsi is, aki 1917-ben született és bányászként dolgozott városunkban. Méhészettel 1939 óta foglalkozik és 1989 óta pedig kutatással is. 1994-ben sikerült neki a világon elsők között 18 üveg érintetlen, sebzetlen mézet, azaz „biomézet” készítenie. Találmányának elismertetéséhez kérte a különböző méhészeti fórumok, vezetők és kutatók segítségét, mindhiába. Egy biztos, Wenczl Mihály munkásságát, kísérleteit több fórumon elismerte Bencsik József, aki Európára nézve is szabadalmaztatott egy eljárást, amely kísértetiesen hasonlít Mihály bácsiéhoz.
De miért is fontos nekünk, mézkedvelőknek, olyan méz, melynek előállításához nem kell emberi kéz? Az így termelt méz minden emberi beavatkozástól mentes, kifogástalan bioméz lesz, hiszen mindenféle felesleges kémiai és fizikai beavatkozástól mentes. Ez az áru tehát pontosan megfelel az ínyenc mézfogyasztók várakozásának. Nagy előnye még, hogy az üveges lépes méz termeléséhez nincs szükség mézműhelyre, sem azok működtetésére, karbantartására, nem kell pörgető sem, nincs ráfordítandó idő, nem kell szűrni, öntögetni, nem kell ülepítőtartály, mézeshordó, mézolvasztó, nincs szükség keretekre, azok huzalozására, műlépre, műlépezésre, a kiépített lépek tárolására, megóvására, fölújítására. A termelt mézet nem kell fedelezni, pörgetni, ülepíteni, üvegekbe töltögetni.
De a módszer kidolgozásánál adódtak komoly nehézségek is, hiszen a méhek rendszeresen összeépítették az üvegek száját a környezettel, így az üvegek elszedésekor törések, szakadások, mézcsurgás, méhfulladás állt be. De az új méhészeti technológia alkalmazásával az 1995 óta folyó kísérletezések folytán sikerült kiküszöbölni a fennálló nehézségeket, többek között Mihály bácsi módszerével, amelyben az üvegek vízszintesen egymással szemben helyezkednek el. A forradalmi újdonság az, hogy az alkalmazott közönséges mézesüvegek olyan különleges ikergyűrűvel szerelhetők fel, amelynek méhátjárós zárólapocskáját, akár maga a fogyasztó is egyszerű nyomással eltávolíthatja. Így termelés közben az üvegben belül a lépeket semmiféle sérülés nem érheti, így becsurgás, méhfulladás sem fordulhat elő. Ugyanakkor a bemézelt üveg elvételével egy szűrésre alkalmas üres üveg is rögzíthető, így az könnyen átszűrhető. A korábban említett két problémát sikerült ezzel Mihály bácsinak megoldania.
A hagyományos módszerrel készült méz a méhész kényszerű beavatkozása folytán nagyon sokat veszít a minőségéből, még inkább a nagykereskedelmi kiszerelés miatt. A gyakori felmelegítés, pasztörizálás, sterilizálás folytán a legértékesebb elemeinek nagy részét elveszíti. Wenczl Mihály módszerével, valódi egészséges mézet ehetünk. A kérdés csak az, hogy miért nem az ő szabadalmaként ismeri ezt a Világ?
Bruckner Kata
