15. oldal Kultúra
Dübörgő motorok és dögös hangok
A pilisvörösvári motorostalálkozók minden évben több és több látogatót vonzanak. Érkeznek ide szerte az országból, sőt, a világ számos pontjáról, ezért fontos, hogy a leglátogatottabb találkozók színvonalát városunkban is meg tudják teremteni. Ennek elengedhetetlen része a jó zenekar kiválasztása. A jó hangulatot idén – többek között – Roy és Ádám biztosította. A nagysikerű koncertet követően Roy-jal beszélgettem arról a bizonyos rockos, dögös (hangzás) világukról.
– A motorostalálkozók állandó fellépői vagytok?
– Ez talán az első vagy második alkalom, de nagyon jól érezzük magunkat! Szeretjük, mert a mi zenénk passzol ehhez a világhoz és az itteni emberekhez. Reméljük, máskor is hívnak!
– Akárcsak a motorosok, ti is folyton úton vagytok – a koncertek miatt.
– Igen, egész évben nagyon sokat koncertezünk, nyáron meg aztán végképp. Szinte minden nagy fesztiválon ott vagyunk, szabadtéri színpadokon éppúgy, mint pubokban.
– Győrből érkeztetek, egy lemezbemutató koncertről, mert megjelent a legújabb albumotok. Mit kell tudni róla?
– Az új lemez „Fullánk” címmel egy hónapja jelent meg. Duett-lemeznek hívjuk, hiszen kilenc duett szerepel rajta, többek között, Charlieval, Tátrai Tiborral, Oláh Ibolyával, a Fekete Vonattal, Novák Péterrel, Kowalskyval, Jamie Winchesterrel.
– Miért lett duett-lemez?
– Az volt az ötletünk, hogy készítünk egy duett-albumot, mivel volt már négy-öt nagyon jól sikerült duett-dalunk (pl. a Cserhátival Zsuzsával vagy a Supernemmel készült duettek). Ezek után elkezdtünk írni hozzá még dalokat, nagyjából harmincat, és ebből a tíz legjobbat választottunk ki. De pont azok maradtak ki, amikből a duett-lemez ötlete jött, és azok is annyira jók, hogy talán egy következő lemezre felkerülnek. A mostani albumon tíz vadonatúj dal és három feldolgozás szerepel (köztük a Magyar Vándor című film főcímdala).
– Hogyan választottátok ki az énekeseket?
– Megírtuk a dalokat, és aki eszünkbe jutott az adott dalokkal kapcsolatban, azokat hívtuk el. Mindenkinek volt négy-öt ötlete. Az Oláh Ibolyával készült dalt én írtam, és egyből őrá gondoltam. Nagyon sok jó énekesnő van az országban, de ilyen rockos, dögös hangú már kevesebb, és nekem pont az ő hangja volt az, ami beugrott ezzel a dallal kapcsolatban. Nem mondom, hogy egyből összejött a dal, mert nagyon sokat kellett rajta dolgozni, míg végleges formába öntöttük.
– Van egy dal az új lemezen, amit a kisfiadnak írtál. Mi a története ennek?
– Igen, az a címe, hogy „Kisfiú és az űrhajós”. Ez egy olyan dal, amilyet ritkán ír az ember élete során. Amikor a kisfiamat az anyukája vitte aludni, kinéztek az ablakon, elköszöntek a Holdtól és a csillagoktól, és akkor a következő mondatot mondta: „A Hold besüt a kertekbe, a csillagok bevilágítják az éjszakát”. Ez egy kétéves gyerektől meglepő érettségre vall. Gondoltam, ezt bele kell írni ebbe a dalba, mert illik a hangulatához, és megpróbáltam felvenni hozzá diktafonnal a kisfiam hangját. De még egyszer nem mondta el ezt a mondatot, ezért szavanként kellett felvenni, én meg mentem utána diktafonnal. Elég nehéz volt, de végül sikerült.
– Sok helyen lesz lemezbemutató koncertetek, viszont a Diákszigetre most nem mentek. Miért?
– Ez egy nagyon jó kérdés. Annak idején, amikor még Tramps zenekarnak hívtuk magunkat, nagyon sokat játszottunk a Diákszigeten, akárcsak a Roy és Ádám zenekar. Most valamiért nem leszünk ott. Nem tudom az okát…
– Említetted a Tramps-et, amiből később a Roy és Ádám lett. Mesélj a kezdetekről!
– '98-ban jött ki az első lemezünk. Előbb tíztagú, majd hattagú zenekarral léptünk fel, vokalistákkal kiegészülve. Annak idején, Ádámmal öt évig zenéltünk a Tramps nevű zenekarban, aztán két évig nyomtuk a mostani Supernem énekesével és dobosával. A mostani zenekarral pedig több mint két éve zenélünk. Amit most csinálunk, a Tramps világát tükrözi, úgyhogy visszatértünk a gyökerekhez.
– A mostani felállásban kikkel játszol együtt?
– Nagy Ádám gitárossal, Kontor Tamás baszszusgitárossal és Csányi Zoli dobossal.
– Bármilyen jól is játsszon valaki, a rádióba nehéz bekerülni. Nektek mégis sikerült…
– Igen, elég nehéz. Az első lemez dalait elég sokáig játszották a rádiókban. Sokat lehetett hallani a „Trambulin”, „A csapból is én folyok” vagy a „Csak egy pillanat” című dalokat. A másik lemezről pedig a „Feketén a hófehér” című nótát játszották elég gyakran. Azóta nem sok dalunkat játszotta a rádió, viszont az Oláh Ibolyával készült duettet most felkapta mind a tévé, mind a rádió.
– Hogy is volt a „Feketén a hófehér”-rel? Ez egy Paul Mc Cartney-szerzemény…
– A managment elmondása szerint, Paul McCartney személyesen hallgatta meg és adott rá engedélyt.
– Örülünk, hogy mi is meghallgathattunk titeket, reméljük, hogy jöttök még Vörösvárra!
– Ha hívnak, jövünk! Mi is örülünk, hogy itt lehettünk, mert nagyon jó ez a motorostalálkozó!
Vörös Ildikó
Könyvajánló:
A magyar szókincs titka
„Szótárat lapozgatok. Van-e a szótárnál gazdagabb, élőbb, lelkesebb valami? Benne van nyelvünk összes szava. (…) Benne van a múltam, a jelenem és a jövendőm. Benne van az életem. Benne van a halálom. Benne van a sorsom.”
(Kosztolányi Dezső)
A fent olvasható címmel jelent meg a napokban Varga Csaba legújabb könyve, melyben az új magyar szótanról rántja le a leplet. Mielőtt bárki egy roppant unalmas nyelvtankönyvre gondolna, sietve megnyugtatom, nem erről van itt szó. „Csupán” a szavaink életéről olvashatunk, méghozzá más szemszögből és merőben új elvek alapján. Úgy gondolom, ennél érthetőbben és izgalmasabban nem is lehetne a szavaink szerkezetét és jelentését boncolgatni, mint ahogy azt a szerző tette. A könyv külön érdekessége, hogy nem a megszokott módon, hanem szóértelmező elválasztással tördeltetett. Hogy mit jelent ez, az alábbiakban kiderül.
Sok gyermeknek gondot okoz az iskolában a „helyes” szóelválasztás elsajátítása, hiszen ők eleve a sokkal logikusabb, szógyökök szerinti elválasztást használják. Hogy érthetőbb legyen, néhány példát említek a könyvből. A juhász miért lenne ju-hász, mikor értelemszerűen juh-ász ő, vagy a csapos elválasztva miért csa-pos, mikor logikusan csap-os? A gond abból adódik, hogy idegen nyelvekben használatos elválasztást erőltettünk rá a mi, teljesen más rendszerű, magyar nyelvünkre. Az idegen nyelvekkel szemben, a magyar egy tiszta szerkezetű, minden szótagjában jelentést hordozó nyelv.
Ha felütünk egy magyar szótárat, oldalakon keresztül azonos szógyökkel kezdődő szavakra bukkanunk, amely más nyelvek esetében nincs! Például: tömb, tömeg, tömény, tömés, tömjén, tömör, tömpe, tömzsi, stb. Mindnek ugyanaz a kezdő szótagja, melynek jelentésén sem nagyon kell gondolkodnunk, ha az előbbi szavak értelmét megfigyeljük. A töm kifejezés ráadásul a hunoknál a dugót jelentette, mellyel értelem szerűen betömjük a lyukat. Továbbmenve: amit eltemetünk, az a tömet, a tömedék, melyből a temető, vagyis a tömető szavunk is alakult. Ugyanígy a templom is temp-lom, ahol a temp a tömb és a domb szavakkal azonos, melynek értelmében a templom „összehordott, lomolt, tehát mesterséges domb”.
Többek között ilyen és ehhez hasonló érdekes levezetéseket találhatunk Varga Csaba könyvében. Sokak számára mégis furcsa lehet a betűk megváltoztatásával keresett szójelentés. Azonban csak a külföldi mintára alkotott nyelvtani rendszerekhez szokott ember nem veszi észre, hogy itt ugyanazok a szavak vannak különböző módon kiejtve. A rózsa szavunk például lehet tájszólások szerint rouzsa vagy rauzsa, a söpör seper, a készpénz kíszpínz, a vödör veder, stb. Mi azonban mindenféle módon megértjük. Ahogy azokat a mondatokat is, melyeket egyforma magánhangzókkal mondunk ki. (Próbáljuk csak ki, például, a Himnuszt csupa „i” magánhangzóval elmondani). Ebből is kitűnik, hogy nyelvünk vázát a mássalhangzók adják. De mi szükség akkor a magánhangzókra?
A magánhangzókkal sok esetben finomíthatjuk a kifejezések jelentését, attól függően, hogy mély avagy magas hangzást adunk a szavaknak. Eszerint, a kovács kalapál, a gólya viszont kelepel, az edény csörömpöl, a madár csiripel, a tücsök pedig ciripel. A szerző további példákon bizonyítja, mennyire színes, változatos és játékos nyelvet beszélünk. A magyar szókincs olyan tökéletes rendszer szerint épül fel, hogy alapjait 20-nál is kevesebb szógyök képezi, melyeket cserélgetve, rakosgatva, alakítva (szóragozva-szórakozva) hozzuk létre szavainkat, mondatainkat. Azonban a legtöbbször észre sem vesszük ezt, hiszen anyanyelvünkként használva mindez oly' természetesnek tűnik számunkra.
A magyar nyelv és a magyar gondolkodás, tehát, semmi mással össze nem hasonlítható, és mindezek mellett végtelenül logikus! Varga Csaba, aki korábbi írásaival is a nyelvészetben mérföldkőnek számító felfedezéseket tett, számos díja után 2003-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét is megkapta munkásságáért, 2002-ben pedig Tiszteletbeli Aranykopjás táltossá választották. Felismeréseire építve „a múlt feneketlen mélységeibe jutunk és kirajzolódik előttünk a távoli őskor mély szellemiségű világnyelve”, s mint ahogy azt a szerző megállapítja, „nyelvünk, szókincsünk a lehető leghitelesebb élő emlék, régészeti lelet”, melyben egész kultúránk benne foglaltatik.
(Varga Csaba könyveit a kiadó honlapján, a www.varga.hu internetes oldalon keresztül, valamint egyes könyvesboltokban vásárolhatják meg.)
Vörös Ildikó
„A siker nagyon szeszélyes”
Interjú az egyik megasztárral, Bálint Ádámmal, aki az egyetemi tanulmányait szakította félbe azért, hogy megméretesse magát a népszerű tehetségkutató versenyen. Sűrű programja és a koncertek mellett a színjátszásra is jut ideje. Az Operett Színházban egy felelőtlen Rómeó szerepében láthatjuk. A színjátszáshoz fűződő viszonyáról, a megasztáros emlékeiről, terveiről és a népszerűségről nagy őszinteséggel beszélt.
– Mikor jutott eszedbe, hogy indulnod kellene a Megasztáron?
– Jelentkeztem pár éve a Popsztárok nevű tehetségkutatóra, amin az első rostán kiestem. A műsor végére alakult együttes (Sugar & Spice) nem lett igazán sikeres, úgyhogy nem bántam a dolgot. Azt hittem, a Megasztár ugyanilyen sorsra fog jutni, úgyhogy az első szériába nem jelentkeztem. Látva a műsor és a srácok nagy sikerét, a második évadba már én is elindultam (bár igaz, ami igaz, a nagybátyámék adták fel a jelentkezési lapot a tudtom nélkül, ők jobban bíztak bennem, mint én magamban ;-).
– Bár, én egy nyugodt, laza embert ismertem meg benned, a selejtezők alatt mégis azt nyilatkoztad, hogy borzasztóan lámpalázas vagy. Igaz ez?
– Borzasztóan nem vagyok izgulós, csak épp annyira, ami még nem blokkol le, de megdobja az adrenalinszintet és jobb teljesítményre sarkall. Aki sosem izgul, az nem való színpadra. Még gyerekkoromban hallottam egy mondatot valamelyik színésznőtől, ami megfogott: „Az izgalom a közönség iránti tiszteletünk jele.” Eszerint létezem a színpadon. Jót akarok csinálni, mert ha a közönség megtisztel a figyelmével, azzal nem szabad visszaélni.
– Úgy tűnt, a 2. Megasztár-csapat sokkal egységesebb. Tényleg jobb volt az összhang köztetek?
– Nem tudom, milyen volt a csapatszellem az előzőeknél, csak a stáb elmesélései, anekdotái alapján tudunk következtetni. Ezek alapján valóban úgy tűnik, mi összetartóbbak vagyunk. Sokszor hallottuk, hogy céltudatosabbak, kitartóbbak, türelmesebbek, intelligensebbek vagyunk, mint a tavalyiak. Sőt, azt is, hogy szebbek! Vicces. Azért ezeket fenntartással fogadom.
– Kikkel barátkoztatok össze leginkább?
– A műsor, vagyis az együttélés folyamán változtak a barátságok, értek a kapcsolatok. Mostanra kristályosodott ki, hogy ki kivel érti meg magát a leginkább. Egy éve szinte mindennap együtt vagyunk, erre igazán volt időnk. Szereztem pár igazi barátot, akikkel nem fogjuk egymást elveszíteni, ez biztos. Eszterrel és Orsival találtam meg igazán a közös hangot, tudod, akiknek nem kell magyarázni, hanem félszavakból érti, mit mondasz. A többieket is mind szeretem, kivétel nélkül. Igen, Danit is, nagyon szeretem a srácot, Õ viszont még mindig haragszik rám. „Hála” a bulvársajtónak.
– Mi történt pontosan?
– Danival az elődöntők óta fura a viszonyom. Félelmetesen hasonlítunk egymásra lélekben, épp egykorúak vagyunk, szóval nagyon kiélezett a helyzet. A két kiskakas. Ismeretlenül az első pillanattól fújtunk a másikra, aztán volt egy beszélgetésünk, ahol helyre tettük a dolgokat. A döntők során azonban elkövettem egy nagy hibát; vetélytársnak kezdtem érezni Danit. Holott a színpadon egészen másmilyenek vagyunk, össze sem lehet hasonlítani. Dühített, hogy engem mindig lehúztak, Õt mindig dicsérték. A kiesésem után volt egy buta, túlzó mondatom, amiből az újságíró feltupírozva címlapot és országos botrányt kavart. Akaratlanul és feleslegesen megbántottam egy srácot, akit nagyon szeretek és elismerem a tehetségét. Még a megjelenés napján azonnal beszélni akartam Vele, de akkor még nagyon friss volt a dolog, nem akart beszélni. Azóta sem beszéltünk egy szót sem. Engem pedig azóta nyom ez a dolog, és már nagyon el akarom Neki mondani mindezt.
– Mi a véleményed a zsűritagokról?
– Minden tiszteletem az Övék. A kritikáikat nem szabad teljesen komolyan venni, ez egy show-műsor, az Õ dolguk az volt, hogy kerteletlenül őszinték legyenek, akkor is, ha amúgy a magánéletben nem lenne ennyire sarkos véleményük. A színfalak mögött nem sokat találkoztunk Velük, úgyhogy tényleg csak az alapján ítéltek, amit a nézők is láttak, vagyis a nyilatkozataink és a produkciók után.
– Mit gondolsz arról, hogy Pierrot helyébe Novák Péter kerül?
– Péter egészen más zenei irányt képvisel, mint Pierrot, és ez biztosan érződni fog a verseny során, ugyanis az Õ dolga lesz segíteni a dalválasztásban. Más fül, mást is hall, más dalt fog megfelelőnek érezni a döntősök számára. Érdekes lesz. Az alternatív vonal talán kicsit nagyobb szerephez jut.
– Ha választanod kellene, melyik lenne fontosabb számodra: a színház, vagy a zenekaros énekesi fellépés?
– Színház. Azt ismerem, ott vagyok otthon, azon az úton már több mint tíz éve vágom magam előtt a dzsungelt. Folynak tárgyalások lemez ügyében, de még nem mondhatok semmi biztosat. Ha olyan lemezt tudunk csinálni, ami „ádámos”, akkor belevágok, mert tetszik a dolog.
– Hogyan kaptad meg a Rómeó és Júlia főszerepét?
– Az Operett Színházban, ahol fut a darab, végzős stúdiós vagyok. A Pesti Broadway Stúdió a színház saját (musical-)színészképző iskolája. Ebbe a szerepbe a direktor úr, Kerényi Miklós Gábor, aki egyben a darab rendezője, már régóta szeretett volna nekem lehetőséget adni, mint pályakezdő színésznek. Tavaly nyáron játszottam el első nagy főszerepemet, a Valahol Európában című musicalben Hosszú szerepét (amit idén nyáron is játszunk), ahol a direktor úr látott a próbafolyamat során és az alapján döntött úgy, hogy tesz velem egy próbát. A Rómeó és Júlia fiatal, ún. „csikószereposztása” hat fiatal pályakezdőnek adott lehetőséget; közülük négyen stúdiós osztálytársaim, tehát nem vagyok kiváltságos.
– Hogy érzed magad ebben a szerepben?
– Élveztem a próbákat és az előadásokat is. A rendezés kicsit más, mint a nagy szereposztásban. Az én Rómeóm felelőtlenebb, hebrencsebb, kisfiúsabb, mint Dolhai Attiláé. A mi szerelmünk Júliával (Vágó Bernadett alakítja) igazi kamaszszerelem, csupa meggondolatlansággal, féktelen rajongással, nagy világfájdalommal, elhamarkodott döntésekkel.
– Hol láthatunk téged a jövőben?
– Rómeó-előadások lesznek bőven ősszel, a napi szereposztást még nem tudni. A West Side Storyban Riffet formálom meg ősztől a Thália Színházban, ami nagy kihívás. Riff igazi rosszfiú, alig várom, hogy eljátsszam. Valahol Európában-előadások is lesznek ősszel országszerte, még nem tudni biztosan, hogy merre.
– Az a rajongás, ami Vörösváron volt, kész őrület! Hogy lehet feldolgozni ezt a hirtelen jött sikert?
– Nem tudom, más hogyan csinálja. Én örülök neki, de nem veszem teljesen komolyan. A siker nagyon szeszélyes, ha magával ragad, nagyot lehet zuhanni. Hogy el ne szédüljek, mindig egy biztos ponton tartom a szemem; a családomon, a barátaimon, a barátnőmön, a céljaimon. Ezek adják meg a helyes irányt.
– A lesifotósok is figyelnek titeket. Nem alakul ki bennetek állandó megfelelési kényszer?
– Megfelelési kényszer nincs. Már nincs, ezt megtanultuk az elmúlt egy év során. Az emberek az igazi emberre kíváncsiak, nem egy eljátszott szerepre. Nem kell meggondolatlanul fecsegni, de őszintének szabad lenni, sőt, kell lenni.
– Van egyáltalán így magánéleted?
– Lopok időt rá. Nem mindig sikerül, de igyekszem.
– Mit üzensz a vörösváriaknak?
– Hogy kábé ezerszer voltam már Vörösváron, ugyanis a szomszédba, Piliscsabára járok suliba, a Pázmányra, francia és művészettörténet szakra. Most végeznék, de a halasztás mellett döntöttem még tavaly. Ez az év a megáé volt. Mostantól ismét az enyém és a céljaimé.
Vörös Ildikó
A bérletes hangversenyekről
Értesítjük az érdeklődőket, hogy a Cziffra György Zeneiskola és Művészeti Iskola bérletes hangversenyeit ebben a tanévben szünetelteti. A következő komolyzenei koncertsorozat az új zeneiskolában kerül majd megrendezésre. Ezúton köszönjük minden támogatónknak a rendezvény szervezéséhez nyújtott segítséget, melyre a jövőben is számítunk.
OKB
