16. oldal Természet
Gyorsbüfé madaraknak
A téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte… – szokták mondani. Nos, igaz ez úgy is, hogy a téma a mezőn hever…
|
| A madárgyorsbüfé Vörösvár és Szántó között |
Szeptember 1-jén a Cseresznyés-erdőtől északkeletre lévő nádas-bokros terület mellett kerekeztem éppen, amikor az út mentén sátorozó fiatalokkal találkoztam. Először bizalmatlanul méregettem őket, ugyanis tapasztalatom szerint az autós fiatalemberek nem sok jót jelentenek ezen a békés tájon: észveszejtően rodeóznak keresztül-kasul az utakon, lopott autóval száguldoznak, majd szétszerelik és a roncsokat ott hagyják a mezőn, vagy egyszerűen sittet szállítanak, amit leborítanak valahol az erdőben…
Amikor azonban közelebb értem, megnyugodtam. A terepjáró autókon a következő feliratot olvastam: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Pilisi Helyi Csoport.
Leszálltam hát a kerékpáromról és rövid bemutatkozást követően közéjük telepedtem.
A fiatalok éppen madarakat gyűrűztek. Nem akartam zavarni, csak figyeltem őket és hallgattam a furcsa kódokat, amiket egyikük bejegyzett egy vonalas füzetbe.
Az apró jószágokat olyan óvatosan és türelemmel vették kézbe, mintha aranyozott hímes tojások lennének. Jó egy percig fújdogálták rajtuk a tollakat, hogy a kis madárkák teljesen felborzolódtak, majd ilyesmiket diktáltak társuknak: 3 - 2 - 2, 4 - 3 - 3…
Miután hosszú percek után sem értettem semmit a dologból, rákérdeztem, voltaképpen mit csinálnak és mi végre.
Elmondták, azért gyűrűzik a madarakat, mert szeretnék jobban megismerni vonulási szokásaikat, s felderíteni fontos pihenő- és táplálkozó helyeiket. Az északról vonuló madarak általában a Földközi-tenger vidékére – mások még délebbre – igyekeznek, naponta akár 1500 kilométert is megtéve. A rendkívül intenzív mozgás nagyon igénybe veszi a szervezetüket, ezért életbevágóan fontos számukra, hogy találjanak maguknak olyan pihenőhelyeket, ahol megfelelő mennyiségű táplálék áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy testsúlyukat és kondíciójukat visszanyerjék. Egy hét alatt képesek akár testsúlyuk 60-70 %-át is felhízni. Ha azonban egy madár legyengülve indul tovább, nem sok esélye van arra, hogy megérkezzen a telelőhelyre.
A gyűrűzés során megfigyelik, hogy a madárnak sikerült-e újra elegendő mennyiségű zsírt felhalmozni az útra, milyen az izomtata és hogy vedlik-e. Ez ugyanis szintén befolyásolja túlélési esélyeit. A madarak az őszi vonulás előtt vedlenek, hogy friss, tökéletes tollazattal tegyék meg a hatalmas utat.
A befogott példányok tollát azért fújják szét, hogy előtűnjön a bőrük, amelyen keresztül látszódnak az izmok és a háj, azaz a szervezetükben lévő zsír. A háj sárgán sejlik át a bőrükön, ez alapján meg tudják állapítani, elegendő mennyiségű zsírt halmozott-e fel a madár a pihenő alatt ahhoz, hogy tovább tudjon repülni. A hájmenynyiséget egy nyolcfokozatú skálán jelölik (4-5-6-os zsírtartalommal már továbbindulhat a madár), az izmok és a tollazat állapotának regisztrálása háromfokozatú skálán történik.
Egy kis barátposzátát gyűrűznek meg közben. Ebből a madárból fogtak be a legtöbbet ittlétük két napja alatt. 0 - 2 - 3 - írják be róla a füzetbe. Csak most érkezhetett, alaposan le van soványodva és erősen vedlik. Néhány napig itt kell maradnia, hogy visszanyerje a súlyát. A környező bokrokon talál magának elegendő élelmet.
Az átlagember azt gondolná, hogy ez a bokrokkal és náddal benőtt, sűrű növényzetű terület, amelynek a közepén egy kis tavacska terül el, teljesen értéktelen, tán csak a tó ér valamit, mivel ott horgászni lehet. Molnár István Lotár – aki velem szembe buzgón irogatja a számjegyeket a füzetébe és akitől a legtöbbet tudok meg madárgyűrűzésről, vonulásról, táplálkozási szokásokról rövid ott-tartózkodásom alatt – felvilágosít, hogy ez a vélekedés bizony nagy butaság.
– Ez a terület rendkívül fontos, táplálékban gazdag pihenőhely az átvonuló madarak számára. Az északról jövő égi vándorok a sűrűn lakott Dunakanyar helyett, ahol éjjel nagy a fényszenynyezés, inkább erre haladnak dél felé. Az itt lévő sűrű növényzet – főleg a bodzabokrok – valóságos éléskamrát jelent nekik, ahol degeszre tömhetik magukat.
A madarak tudatosan választják ezt a helyet, és minden évben rendszeresen megpihennek itt, mondhatni beépítik útitervükbe. Ezért sem szabad itt bármit is megváltoztatni. Óvni kell háborítatlanságát. Szerencsére sikerült jó viszonyt kialakítanunk a terület tulajdonosával, aki megértette, hogy természetvédelmi szempontból pótolhatatlan terület ez. A horgásztavat is úgy alakította ki, hogy minél kisebb mértékben változtassa meg az eredeti állapotokat.
Közben elindulunk a táborhelyről a nádas felé. Kétóránként meg kell nézni a hálókat. Kilenc hálót tettek ki a fiatalok. A finom fonású háló nem tesz kárt a madarakban, amikor fennakadnak bennük. Két nap alatt eddig több mint 200 madarat fogtak: erdei pintyeket, poszátaféléket, zöldikéket, gyurgyalagokat, cinegéket. Előző nap még egy nagyfülemülét is meggyűrűztek, ami ritka, veszélyeztetett madár.
Esteledik, most csak néhány kis tollas állatka került a hálókba. Egy kis vizsgálódás és adminisztráció után hamarosan ismét szabadok lesznek, hogy folytathassák a táplálkozást ebben a sajátos „gyorsbüfében”, amelyet a természet kimondottan a számukra „tart üzemben”.
Visszafelé a táborhelyre Molnár István Lotár elmondja, hogy a gyűrűzéssel nyomon tudják követni a madarak útját az egész világon. Minden országban van egy központ, ahová a gyűrűkről leolvasott információk befutnak. A madárgyűrűzés több mint száz éve indult Európában. 1899-ben gyűrűzte meg az első madarat egy Mortensen nevű tudós. Ma csak Magyarországon évente átlag 200 000 madarat látnak el így azonosító számmal.
Magukról szólva elmondja, hogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1974-ben jött létre 200 alapító taggal. Az egyesület politikától független társadalmi szervezet, amelynek fő célja a természet – ezen belül elsősorban a madarak – védelmének társadalmi támogatása. Jelenleg országszerte mintegy hétezer tagjuk van, ez Kelet-Európa legnagyobb társadalmi természetvédelmi szervezete. Ezen belül a Pilisi Csoport 600 fővel a legnépesebb csoportot alkotja – csupa lelkes természetbaráttal, főleg fiatalokkal. Molnár István Lotár nemcsak a Pilisi Csoportot vezeti, hanem egyben az egyesület alelnöke is. A szervezet tagjai ingyen, társadalmi munkában végzik természetvédelmi szempontból rendkívül fontos és hasznos tevékenységüket.
A Pilistető körül egyre sűrűbb a szürkeség, indulnom kell haza, mert elfelejtettem rátenni a lámpát a kerékpárra. Elbúcsúzom a madárgyűrűző fiataloktól, akik itt töltik majd a hűvös szeptember eleji éjszakát. Néhány nap múlva minden bizonnyal ismét erre kerekezek majd, de most már egészen más szemmel fogom nézni ezt a kis mini dzsungelt itt Vörösvár és Szántó között félúton.
Vigyázni fogok rá én is, hogy ez a madár-gyorsbüfé soha be ne zárjon.
Fogarasy Attila
További információ az egyesületről: www.mme.hu
