6. oldal Közös dolgaink
Elrontott jó szándékok?
Útépítés a Kápolna utcában
Azt szokták mondani, a politikához, a focihoz, az oktatáshoz mindenki ért. Sőt, talán így igazabb: mindenki jobban ért. Hallgassunk csak bele egy átlagos beszélgetésbe a kocsmában, a fodrásznál vagy a bolt előtt. Mindenki megfellebbezhetetlen ítészként szól hozzá a vitához, megsemmisítő kritikával illetve az adott téma valódi szakértőit. Persze, ez így van jól. A demokráciában éppen az a szép, hogy a nyílt beszéd, a szabad véleménynyilvánítás nemcsak hogy jog, de közösségépítő kötelesség.
|
Amilyen volt és amilyen lett: a régi makadámút
és az új aszfaltút találkozása
a Kápolna utcában |
Más kérdés az, amikor egy elhamarkodott vélemény – amely szakmailag nincs kellően körüljárva és hiányos információkra épül – hátráltathatja vagy meg is akadályozhatja valamely, a közösség számára fontos érdek érvényesülését.
Vörösváron újabb időkben az útépítést illetően is mindenki szakértő.
A Kápolna utcában csak egy hajszálon múlott, hogy a várva várt aszfaltozást leállítsák.
Az utca lakói több évtizede szenvedik annak következményeit, hogy a nyolcvanas évek elején az akkori Tanács a lehető legolcsóbb műszaki megoldásokkal szegélykő nélküli makadámutat építtetett az utca teljes hosszában. Jelentős esemény volt ez még így is, hiszen akkoriban a település belső útjai – néhány ritka kivételtől eltekintve – egyáltalán nem voltak szilárd burkolattal ellátva.
Volt okuk tehát az irigységre más utcák lakóinak. A rossznyelvek rögtön meg is jegyezték: persze, ha a mi utcánkban lakna a VB-titkár, nekünk is lenne aszfaltos utunk…
Ám az öröm nem tartott sokáig, főleg az utca elején. Az ottani átereszt lefedő rács éjjel-nappal csattogott a rajta áthaladó autóktól, alaposan megkeserítve a közelben lakók életét. Más – ennél komolyabb – problémák is adódtak. Az útépítés során megszüntették a páros házszámozású oldalon lévő, a lakosok által karban tartott, jól működő árokrendszert, az útalapot pedig nem helyezték elég mélyre, így az út szintje jóval magasabbra került a korábbinál. Ez főleg a páros oldaliaknak jelentett gondot, hiszen a terep arrafelé lejt. A csapadékvíz – ami korábban a nyílt árokban hömpölygött egy-egy eső után - azontúl egy nagyobb zivatar vagy hóolvadás idején befolyt a portájukra.
A dolog odáig ment, hogy még a sajtó is foglalkozott az úttal. Szilass Zoltán tollából az illetékeseket elmarasztaló cikk jelent meg az egyik napilapban. Az indulatokat az is fokozta, hogy az utat részben az utca lakosai finanszírozták, és nem azt kapták a pénzükért, amit szerettek volna.
Az átereszt a bírálatok hatására a Tanács átépíttette, a csapadékelvezetési gondok azonban megmaradtak.
Jó egy évtized után az út állaga nagyon leromlott, ezért az akkori területi képviselő megszervezte – ugyancsak lakossági hozzájárulással – a kijavítását. Az ezredforduló után azonban az aszfaltréteg olyan rossz állapotba került, hogy az évenkénti kátyúzás már nem segített rajta. Sokkal nehezebb volt közlekedni az utcában, mint másutt földúton.
Az előző önkormányzati ciklusban a képviselő-testület felvette ugyan a Kápolna utcát az aszfaltozandó utcák listájára, az útépítés azonban nem valósult meg – az újságírón pedig elverték a port, amiért a listát leközölte a Vörös-vári Újságban.
Ez év júniusában egy jó humorú Kápolna utcai lakó, aki megelégelte a tanyasi lavór méretű kátyúk kerülgetését, kihelyezett az utca elejére egy táblát: „Üdvözöljük az ezer kátyú utcájában!”
Az arra járók jót nevettek a szellemes feliraton, de mégsem lett tőle sokkal jobb kedvük. A jókedv – óvatos derűlátás kíséretében – akkor költözött az utcába, amikor a Kápolna utca megjelent abban a képviselő-testületi határozatban, amely felsorolta az aszfaltszőnyegezéssel kijavítandó utakat. A határozat egyértelműen útfelújításról szólt, nem új út építéséről. Ez sajnos elkerülte a lakók figyelmét. Az útfelújítás lényegében azt jelenti, hogy felsorolt utcákban az útalap meghagyása mellett új aszfaltszőnyeget terítenek le.
Az útfelújítási munkákra az önkormányzat 46 millió forint állami támogatást nyert. A képviselő-testület később úgy határozott, hogy ezeket az utcákat – ott, ahol nem volt eddig – szegélykővel kell ellátni. Erre újabb 45 millió forint célhitelt szavaztak meg a képviselők.
A Strabag augusztus második hetében megkezdte a szegélykő lerakását a Kápolna utcában. Ahogy haladtak előre a munkálatok, egyre több lakó számára lett világos, hogy az útalaphoz nem nyúlnak az építők. Ezért néhányuk levelet fogalmazott meg Grószné Krupp Erzsébet polgármesternek és aláírásgyűjtésbe kezdett, tiltakozva amiatt, hogy az önkormányzat nemhogy lejjebb vinné az utat, de az új aszfaltréteggel még magasabbra emeli:
„Amennyiben az út jelenlegi kialakításában kerül megvalósításra, úgy a megépült úttest az ingatlantulajdonosokat akadályozza a lakóingatlanok zavartalan birtoklásában. A zavartalan birtoklás ugyanis magában foglalja azt, hogy a lakók akadálytalanul ráhajthassanak az útszakaszra, és azt is jelenti, hogy az onnan lefolyó csapadékvíz ne a lakóingatlanokra folyjék be, ezzel veszélyeztetve az épületek alapját. Amenynyiben az időben közölt észrevételeinket nem veszik figyelembe, kénytelenek leszünk igényeinket bírósági úton érvényesíteni, annak valamennyi konzekvenciájával együtt. Bízunk abban, hogy Pilisvörösvár polgármestereként foglalkozik problémánkkal, és közösen sikerül olyan megoldásra jutnunk, ami az utcabeliek érdekeit szolgálja! Mi igazán méltányoljuk a jó szándékot, és nem szeretnénk hálátlan, kötekedő színben feltűnni, de mivel itt egy szinte végleges és vissza csak nehezen fordítható megoldásnak vagyunk szemtanúi – nem kevés pénzért – kérnénk, hogy a mi életlehetőségeinket és értékeinket is védve és figyelembe véve történjen környezetünk kialakítása” – olvasható a polgármester asszonynak címzett levélben, amelyet 57 utcabeli lakos írt alá.
A levél írói egyebek mellett még azt is kifogásolják, hogy ebben a lakosságot jelentős mértékben érintő témában, nem kérték ki a véleményüket.
Grószné Krupp Erzsébet polgármester a levél hatására a munkák leállítását és lakossági fórum összehívását határozta el, ahol a félreértéseket tisztázva közös akarattal döntöttek volna az utca sorsáról. Erre azonban mégsem került sor, mert a Strabag időközben megkezdte az utca első felének aszfaltozását, és a munka leállítása jelentős anyagi kárt okozott volna az önkormányzatnak.
Az út leaszfaltozásával azonban egy csapásra megváltozott a közhangulat az utcában. Ilyen tökéletes, sima útfelület még sohasem volt itt, a korábbi makadámúttal össze sem lehet hasonlítani. A gépkocsi-tulajdonosok, motorosok, kerékpárosok elégedetten vették birtokukba a fekete aszfaltszőnyeget.
Időközben megjelent a Vörösvári Újság augusztusi száma, amelyben Korsós Sándor beruházási vezető főtanácsos nyomatékosítja, hogy útjavításról van szó és nem új út építéséről, amelynek költségeit az önkormányzat nem tudná vállalni, hiszen az a duplája lenne a jelenlegi beruházási összegnek. A lakóknak kompromisszumot kell kötni: új, tökéletes aszfaltszőnyeget kapnak, de a régi, túl magasra épített útalapon.
Többen azt mondták, ha az újság előbb jelenik meg, nem írják alá a polgármesternek szánt levelet. Volt, aki azt mondta, most már utólag bánja, de nem is olvasta végig a levelet, amikor eléje rakták, csak alákanyarította a nevét…
Az út első felének átadása után Grószné Krupp Erzsébet polgármesterhez újabb levél érkezett. Ennek azonban egész más volt a kicsengése, mint a korábbinak:
„Az utóbbi napokban a Kápolna utca felújításával kapcsolatban egy érdekes akciónak voltunk tanúi. Néhányan aláírást kezdtek gyűjteni: azt gondoljuk kissé csacska indokokkal. Sokan írták úgy alá ezt a papírt, hogy valójában tisztában sem voltak a valós célokkal.
Mi most sajátságos módon szintén aláírásgyűjtésbe kezdtünk, ugyanis szerettük volna kifejezni abbéli örömünket, hogy végre jó minőségűvé vált a Kápolna utca.
Látva a kivitelezők korrekt munkáját és tudva azt, hogy az út szegélykővel védett, alapja pedig egy 20-25 éve tömörödő kőágyas alap, biztosak vagyunk abban, hogy ezzel végre megoldódik az utca gondja.
Bízunk abban, hogy nem túl sokára a város összes lakójához ilyen út fog vezetni, és reméljük, hogy máskor nem támadják meg az egyértelműen fontos és hasznos fejlesztéseket.”
(Ezt a levelet három utcabeli lakos írta alá.)
Az út Vásár tér felőli szakasza immár tehát készen van. Az útépítők most a sorompó utáni részen dolgoznak. Hamarosan elkészül az is. A vélemények továbbra is megoszlanak, de az indulatok már jórészt lecsillapodtak. A földes utcák lakói mindeközben türelmetlenül és értetlenül figyelik az eseményeket. Haj, ha egyszer ők is eljutnának addig, hogy zsörtölődhetnének valamicskét az új út miatt…
Fogarasy Attila
Bírósági per az új 10-es miatt
A Levegő Munkacsoport szeretné visszavonatni a környezetvédelmi engedélyt
Van valami fanyar irónia abban, hogy Grószné Krupp Erzsébet polgármester elkésett a 10-es út perének tárgyalásáról. Hiába indult el egy órával korábban, a reggeli csúcsforgalomban a normális esetben harminc perces utat szeptember 7-én egy futballmérkőzésnyi idő alatt tette meg Pilisvörösvár és a Markó utca között. Akár rögtön bizonyítékként a bíróság elé tárhatta volna a késést: „Íme, így keseríti meg mindennapjainkat, teszi lehetetlenné életünket ez az út, amelynek kiváltását a Levegő Munkacsoport álságos indokokkal megakadályozza.” Egyébként a futballmérkőzésre való utalás nagyon is találó: évek óta véget nem érő, kemény meccset vívunk ezen az úton – és nem tudhatjuk, ki lesz a győztes…
|
| A 10-esen a helyzet változatlan |
A Pest Megyei Bíróság épületének 11. számú pici tárgyalótermében két tucatnyi ember zsúfolódott össze. Dr. Koltai György bíró meg is jegyezte, ha ilyen érdeklődés övezi ezt az ügyet, akkor legközelebb nagyobb terembe kell kitűzni a tárgyalás helyszínét.
Még sokkal többen is eljöttek volna, de a tárgyalás fél kilenckor kezdődött, az emberek a munkájuk után jártak, s a bíróságot inkább meghagyták a polgármestereknek és a sajtónak. (A teremben három érintett település polgármestere is nyomon követte az eseményeket: Grószné Krupp Erzsébet, Encz-mann László és Pénzes Gábor. – E sorok írója két és félórán keresztül az egyik sarokban kucorgott.)
Mint azt újságunkban Olvasóink folyamatosan nyomon követhették, az elmúlt évben a Levegő Munkacsoport megfellebbezte az új 10-es út Óbudától Pilisvörösvárig tartó szakaszának környezetvédelmi engedélyét. Az Országos Környezet és Vízügyi Főfelügyelőség azonban elutasította a fellebbezést. A Levegő Munkacsoport és a Piliscsabáért Egyesület ezek után bíróságon támadta meg a Főfelügyelőség határozatát. A Lukács András (Levegő Munkacsoport) és Borzsák István (Pilis-csabáért Egyesület) elnökök által aláírt 2005. január 12-én keltezett keresetlevél 10 pontban rögzítette a felperesek kifogásait a hatóság határozatával szemben. A Piliscsabáért Egyesület nem sokkal később visszalépett a pertől, ez azonban nem tántorította el Lukács Andrásékat eredeti szándékuktól, ők továbbra is szeretnék elérni, hogy a bíróság semmisítse meg a fellebbezést elutasító határozatot és kötelezze a Főfelügyelőséget új eljárás lefolytatására.
A szeptember 7-i első tárgyalási nap elején dr. Koltai György bíró ismertette a felperes keresetlevének legfontosabb megállapításait.
A dokumentum egyik legsarkalatosabb felvetése, hogy „sem a környezetvédelmi hatásvizsgálat, sem a Főfelügyelőség határozata nem foglalkozott azzal, hogy lehetséges-e és miként lehetséges a lehető legkisebb mértékűre csökkenteni a környezet terhelését és nem dolgoztak ki alternatívákat ezzel összefüggésben”.
Alperes ügyvédje szerint a Főfelügyelőség hatásköre nem terjedt ki erre, ők csak azt vizsgálhatták, hogy a környezetvédelmi engedély megállapításai megfeleltek-e a valóságnak, az elsőfokú hatóság helyesen járt-e el, illetve, hogy megalapozott volt-e a Levegő Munkacsoport fellebbezése.
Miután felperes ügyvédje továbbra is amellett érvelt, hogy az alperesnek fel kellett volna tárnia az alternatív megoldásokat, dr. Koltai György megakasztotta a vitát azzal, hogy nem érdemes filozófiai kérdésekbe belemenniük. Az előbbiek ugyanis azt a dilemmát vetik fel: „elutasíthat-e hatóság egy kérelmet csak azért, mert esetleg létezik jobb megoldás?”
A keresetlevél egy másik megállapítása szerint a fellebbezés kifogásolta, hogy „az érintett solymári és pilisvörösvári környezetvédelmi egyesületeket, illetőleg lakosokat a tervezett beruházásról az előírások ellenére a jegyző nem értesítette. A másodfokú határozat semmilyen formában nem ad választ erre a problémára.”
A leírtakat a felperes tanúja is megerősítette. Keresztesy Péter egy pilisborosjenői környezetvédő egyesület tagjaként kijelentette, hogy semmilyen értesítést nem kapott a beruházásról.
Dr. Koltai György szerint nem várhatjuk el, hogy a hatóságoknak tudomásuk legyen minden civil szervezettről. A jogszabályok az írják elő, hogy az érintett települések jegyzőit kell értesíteni.
A továbbiakban vita alakult ki a peres felek között abban, hogy az érintett négy kilométeres út gyorsforgalmi út-e? Felperes ügyvédje szerint, ha az út gyorsforgalmi út, akkor a környezetvédelmi engedély kiadásakor figyelembe kellett volna venni a gyorsforgalmi utakra vonatkozó új jogszabályokat. Alperes ügyvédje szerint a környezetvédelmi engedély iránti kérelmet a jogszabályváltozások érvénybe lépése előtt adták be.
Lukács András szót kapva ismét kifejtette azt a már többször hangoztatott nézetét, hogy az Üröm és Pilisvörösvár közötti négy kilométeres út nem jelent megoldást semmire, nem tehermentesíti a régi 10-es utat és további forgalmat fog generálni.
Enczman László, Solymár polgármestere, aki – jogi kifejezéssel élve „beavatkozóként” – az alperes mellett szólalt fel, hangsúlyozta, hogy nem egy négykilométeres útról van szó, hanem a Budapesttől Dorogig megtervezett új 10-es út egy szakaszáról.
Maga dr. Koltai György is hozzátette, az általa ismert dokumentumok egy Budapesttől Dorogig tartó elkerülő út koncepcióját vázolják fel, amelynek egy szakasza már elkészült, további szakaszai pedig annak függvényében épülnek meg, hogy az állam hogyan tudja azokat finanszírozni. A környezetvédelmi engedély ennek a tervezett útnak egy szakaszáról szól. Ez egy folyamatosan megvalósuló út tehát.
Dr. Koltai György mindvégig magas szakmai tudással vezette az ülést, a peres felek minden olyan próbálkozását határozottan elutasítva, amely-lyel érzelmi síkra próbálták volna terelni a kérdést vagy nem szorosan a per tárgyához tartozó témát akartak felvetni.
Mivel az ülés folyamán mindkét peres fél további beadványokkal élt, dr. Koltai György elnapolta a tárgyalást, a folytatás időpontját december 7-én 13 órában jelölve meg. Ezalatt a peres felek megismerkedhetnek a dokumentumokkal, illetve eljuttathatják az kiegészítésként kért nyilatkozatokat, reagálásokat a bíróságra.
A decemberi tárgyalási napon dr. Koltai György várhatóan lezárja a pert, és a bíróság ítéletet hoz.
Mi, vörösváriak mit is várhatnánk mást ettől a Mikulás-napot követő dátumtól, minthogy az Országos Környezet és Vízügyi Főfelügyelőség javára és a mi nyereségünkre dőljön el a per. Fellélegezni sajnos még a Mikulás ezen szép ajándéka megérkeztével sem tudhatunk majd, mivel a Levegő Munkacsoport valószínűleg az új út következő szakaszának környezetvédelmi engedélyét is meg fogja fellebbezni, és az újabb bírósági pert is vállalni fogja. Emiatt még egy évet csúszhat az építkezés. Akkor aztán városunk lakói ismét beszerezhetik a fehér szalagocskákat, hogy tiltakozásuk jeleként autójuk antennájára kössék.
Fogarasy Attila
A Levegő Munkacsoport keresetlevele (pdf formátumban) letölthető a következő Internetcímről: http://www.levego.hu/kiadvany/kozl_bp/10ut_kereset.pdf
