10. oldal Költészet
Versek időseinknek
Dr. Bókai Bátor
akrosztichonjai
Hamvazószerda
Ha csendes órákon önmagunkba nézünk,
Amikor életünk zenitjén túlléptünk,
Mérlegre kerül most minden gyarlóságunk,
Vétkeink-bűneink, ezer mulasztásunk,
A múltból fennmaradt sok-sok adósságunk
Zakatolt lelkünkben, s visszhangja támadt,
Ó de mégsem léptünk az erény útjára,
Szentírásnak szava nem hatott lelkünkre,
Zaklatottan éltünk, a bűnt nem kerülve.
Erre kell gondolnunk, Égi Atyánk kérve,
Rossz természetünket vegye figyelmébe!
Dorgáljon, de adjon erőt javuláshoz,
Alázat, bűnbánat vezet oltárához.
Úrvacsora
„Ez az én testem és az én vérem, mely kiontatik értetek és sokakért a bűnöknek bocsánatára.”
Utolsó estéjén, amit köztünk töltött,
Rendelte el, tudván, az órája eljött.
Vette a kenyeret, megáldva megtörte,
Azután a kelyhet vette a kezébe:
Cselekedjétek ezt, reám emlékezve!
S ha majd összejöttök, s nem láttok köztetek,
Ott lesz a Szentlélek, ezt hagyom meg nektek.
Reményt adok néktek, Atyámnak kegyelmét,
Amikor megtöröm a sátán erejét.
A Nagypéntek
Amikor a sátán szavaira hallgatsz,
Nem pedig az Írás mutatja az utad,
A Megváltó Szava nem cseng lelkedben
Gyarlón bukdácsolsz csak a földi életben.
Péntekjén Húsvétnak vizsgáld életutad.
Érted is szenvedett, s kínhalállal halt
Názáreti Jézus, Mindenhatónk fia.
Te is részese vagy, sok-sok bűneiddel,
Erre gondolj mindig bűnbánó lélekkel!
Krisztus szenvedése hoz neked kegyelmet.
Apor Vilmos
Győri püspök, mártírhalált halt 1945 Nagypéntekjén. Részeg orosz katonák oltották ki az életét, mert védte a püspökségen menedéket kérő asszonyokat a megbecstelenítéstől. Haldokolva azt kérdezte, megmenekültek-e az asszonyok. Amikor igenlő választ kapott, azt mondta: „Nem volt hiábavaló az áldozatom.” A Mindenható akaratában megnyugodva adta vissza lelkét Istenünknek. Az akrosztichont 1995-ben írtam, a mártíromság évfordulójának 50. évfordulójára.
Dr. Bókai Bátor
Amikor az erkölcs került végveszélybe,
Pásztorként álltál fegyvercső elébe,
Orosz részeg vággyal híveidre támadt,
Rátörtek asszonyra, lányra, matrónára.
Vállaltad a halált, miként a Jó Pásztor.
Igazhitű magyar a szívében gyászol,
Lát tebenned példát immár mindörökre.
Már a szentek közül tekintesz a földre.
Ott imádkozol Istenünket kérve,
Szálljon végre béke a szenvedő népre.
Dr. Réthy Zoltán
Keresztút
Végnélküli keresztúton
Megyek én is a menettel,
Uram! ma is Téged feszít
Keresztre a bűnös ember.
Téged csúfol, Téged átkoz,
Ki Igaz vagy, Szent és Tiszta,
A nagy világ kérges földje
Ma is a Te véred issza.
Hideg kezek Homlokodra
Rút önzésből tövist fonnak,
Álljunk be hát a menetbe,
Kereszthordó Simeonnak.
Sokan vagyunk, Uram, nézzed,
Veled járó földszülöttek,
Sokan vannak kendőt tartó
Veronikák körülötted.
Nem félünk mi ostoroktól,
Nem félünk az igazságtól,
Süket fülek felnyílhatnak
Szavunk hangos igazától:
A nevedben követelünk
Egy fehérebb, jobb világot,
Kenyeret az éhezőnek,
Elnyomottnak szabadságot.
A gyermeknek meleg otthont,
A munkásnak igazság-bért,
Adjon, kinek Isten adott
S ne kérdezze senki: miért?
Végnélküli keresztúton
Visszük mi is a keresztet:
Támadj fel a szíveinkben
Megfeszített, szép Szeretet!
Vándorúton
Nem tudja a rózsa: csokornak született,
Nem tudja a bárány: illatos füveket
Ki zsendített neki harmatos mezőre,
Nem tudja a fenyő, hogy került keresztnek
Zúgó hegytetőről csendes temetőbe.
Nem tudja a kutyám, hűséges pajtásom,
Hogy e földi bolygó nekem is szállásom,
Nem vagyok ura, nem vagyok istene,
Kitől élte függ s a mindennapi koncok,
Les, fülel, de soha meg nem érti,
Amiket neki embernyelven mondok.
Csak én tudom, hogy ember a nevem
S Kezed sorsomra vágyakat csavart,
Egy sóhajtásban néha találkozunk
S együtt teremtjük semmiből a dalt.
Csak én tudom, hogy minden út
Csak vándorút, mely Hozzád elvezet
S az életünk csak addig járhat rajta,
Míg összeköt egymással földet és eget.
Csak én tudom az élet titkát,
Mit megüzentél nekem, én Uram:
Ha minden utam végigjártam,
Te várni fogsz az égi kapuban.
Legyen a földé minden rózsa,
Kösse csokorba szerelmes legény,
De vándorútról vándorútra járva
Egy csillagodon rádtalálok én.
A versek az „Én így imádkozom” című
verses kötetben jelentek meg, 1938-ban
