13. oldal Tudomány
A láthatótól a láthatatlanig
Az élet kapujában (pályaválasztás II. rész)
„Az embernek hinnie kell abban, hogy egy bizonyos dologhoz tehetsége van, és ezt a
valamit el kell érnie, kerüljön bármibe.”
(Madame Curie)
Eljön az idő, amikor már nincs további haladék a pályaválasztásra. 18 éves korban, szerencsés esetben, a középiskolás évek alatt kialakul a további életútra vonatkozó elképzelése az ifjú embernek. A döntést támogatják és elősegítik a középiskolában nyújtott fakultációk, melyek sokfélék lehetnek, pl. nyelvtanulás, vagy akár szakmát is nyújtó képzések. Nagy előnyük a kötelező tantervhez képest, hogy itt a diák „szíve”, érdeklődése szerint választhat.
Ebben az életkorban már nem érvényesül olyan erőteljesen az a szülői óhaj sem, hogy ha „én nem hegedülhettem, legalább a gyerekből legyen hegedűművész”. Még az is lehet, hogy sokan határozott elképzelésekkel lépnek a középiskola negyedik évébe és nem lehetetlen, hogy döntésük telitalálat, ha egymásra figyelő és támogató közegben éltek ezek az ifjú emberek. Ám lehetnek bizonytalankodók is, akik kishitűségből, vagy a minél gyorsabb „felnőtté válás” okán nem mernek, vagy nem akarnak belevágni a felsőfokú képzés hosszú, de egy életen át emlékezetes éveibe.
Gyakorlatom során bebizonyosodott, hogy ekkor keresik meg leggyakrabban a grafológus szakembert a családok. A középiskolákban ugyanis még mindig sok olyan témával szembesül az egy konkrét tantárgyat kedvelő diák, amely kevésbé érdekli, következésképpen el is hanyagolja azokat. Ehhez jön még a kamaszkor lázadó és nehezen kezelhető időszaka, így azután könnyen jut arra a következtetésre a szülő, hogy ezt a gyermeket nem érdekli semmi, kár az elfecsérelt próbálkozásért, évekért valamelyik egyetemen vagy főiskolán, nem beszélve a költségekről, mely kidobott pénzzé válhat.
Volt persze olyan eset is amikor a többszöri sikertelen felvételi után elcsüggedt ifjú ember, vagy szülője fordult tanácsért hozzám, hogy egy pozitív megerősítésből erőt merítsen, vagy más irányba próbálkozzon.
Minden esetben a teljes személyiségképből kell kiindulni a pontos válaszhoz, mert ez tartalmazza azokat az elemeket, amelyek túlmutatnak a pályaorientáció felé. Ilyen információk pl. a motivációs bázis, a terhelhetőség, a mentális képességek (lényeglátás, következtető képesség, a figyelem koncentrációja, kreativitás stb.) vagy az érzelmi, illetve a szociális képesség, érzelmi igény. Mindezek megmutatják, hogy képes-e egy közösségbe illeszkedni a vizsgált személy, melyek azok a belső igények, amelyek mint elvárások jelennek majd meg a pályával szemben (pl.: az anyagiak milyen szerepet játszanak, a vezető szerep fontos-e számára vagy önállóan szeretné megvalósítani céljait).
Még az is előfordult a gyakorlatomban, hogy az érettségi évében merült fel először a kérdés, hogy gyakorlatias, vagy inkább elméleti, humán beállítottságú-e a továbbtanulást vállaló fiatalember.
Ilyenkor nagy segítség a kézírásból kiszűrni az intelligenciatípust, mely iránytű a továbbiakra nézve. Mert egészen más feltételrendszernek kell megfelelnie egy kutató orvosnak, mint egy családorvosnak. Holott mindkettő orvosi pálya, de míg az első esetben önállóan, sőt kissé elvonultan tevékenykedő, akár introvertált személyiség is lehet, a családorvos kellő szociabilitással, empátiával rendelkező, megszólítható embert kíván, hatalmas teherbírással.
A családorvosi pályát választó jelöltnél meg kell lennie az írásban a szociális intelligencia jeleinek, a terhelhetőség, a rugalmas gondolkodás és az empátia miatt. De a konkrét intelligenciatípus sem maradhat ki, ugyanis gyakran szükséges gyakorlatias, praktikus módon megközelítenie az elméletben tanultakat, és a legváltozatosabb helyzetekben alkalmazni tudni azokat.
Lehet kínzó problémája az is az írásvizsgálatot kérőnek, hogy a konkrét elképzelése már megvan, de biztos szeretne lenni abban, hogy a választott pálya megfelel-e személyiségének. Ilyenkor az a célravezető, ha a grafológus szakember azt is elmondja az analízisében, hogy a jelöltnek milyennek kell lennie, hogy megfeleljen a jövendő pályán, sőt az árnyoldalakat is hasznos kiemelni.
Michel de Grave (francia szociológus, pszichológus és grafológus) 1992-ben egy új módszert dolgozott ki személyügyi területen, amely alkalmas a megfelelő pálya kiválasztására és illeszkedik a pszichológiai képességvizsgálatokhoz is.
E szerint a következő nyolc típusba sorolhatóak a vizsgált személyek képességeik, adottságaik alapján, melyek a kézírásból világosan láthatóak: tudományos (elméleti), kereskedői, hódító-vezető, praktikus, kreatív, közvetítő, adminisztratív, szociális.
Természetesen lehetséges olyan színes egyéniség, aki a fentiek közül több típus jegyeit is hordozza kézírásában, de itt mindig a domináns jelleg megragadása a cél, mert ez az, ami a predesztinációt, az elhivatottságot mutatja az életúton. A legszerencsésebb embernek mondhatja magát az, aki harmóniában éli életét jól felismerve a személyisége által nyújtott lehetőségeit és esetleges korlátait.
Miután kialakul egy javaslat a leendő hivatásra, már csak annak felmérése van hátra, hogy van-e elég erő a küzdelemhez, ami a végzettség megszerzéséhez kell. Erre a motivációs bázis ad megfelelő választ, mely pl. a sikervágy, az önmegvalósítási igény, önbizalom stb. tulajdonságokat öleli fel.
A céltudatosság, az elszántság sok falat lebonthat, és kapukat nyithat meg az előtt az ifjú ember előtt, aki komoly szándékkal és kellő elhivatottsággal rendelkezik, melyeknek jelei a kézírásban benne vannak és fontos építőkövei egy örömteli szakmai jövőnek.
Utasi Ilona
