14. oldal Kultúra
Vörösvári lány a Rokonokban
Interjú Sodró Elizával
Városunkban lakik az a fiatal leány, aki a február 9-én bemutatott Rokonok című filmben a történet középpontjában álló család cselédlányát alakítja. Sodró Elizát, a filmről, a forgatásról és csak úgy önmagáról kérdezgettem.
– Hány jelenetben láthatunk a filmben?
– Nyolc jelenetben vagyok benne.
|
Sodró Eliza Szabó István Oscar-díjas
filmrendezővel |
– Mennyi ideig tartott a forgatás?
– Hat nap alatt vették fel azokat a jeleneteket, amelyekben szerepelek.
– Mit lehet tudni arról a szereplőről, akit alakítasz?
– Én a filmben szereplő családnak vagyok a cselédlánya. Náluk mosogatok, megterítem az asztalt, meg hasonló cselédmunkákat látok el.
– A karakterrel mennyire tudtál azonosulni?
– Pista bácsi (Szabó István, a film rendezője – a szerk.) nagyon jól elmondta, hogy ő mit képzelt el. Egy olyan lányt, akit folyton megaláznak, rosszul bánnak vele. Aki nagyon igyekszik azon lenni, hogy az asszonyának jó legyen, de ez nem sikerül neki. Az urat szereti, mert ő mindig rendes vele. Megvédi, ha valami baj van. A visszajelzésekből úgy ítélem meg, hogy teljes mértékben sikerült hitelesen eljátszanom a szerepet.
– Hogy kerültél a filmbe?
– Földesy Margit színi stúdiójába járok. Sokszor jönnek különböző produkcióktól, hogy szeretnének valamihez szereplőt válogatni. A Rokonok stábja is eljött. Nekem Földesy Margit mondta, hogy „Eliza elküldtelek valamilyen filmválogatásra, mert szőke, hosszú hajú lányokat kerestek, akik 14 év körül vannak.” Végül is így mentem el a válogatásra. Az első forduló abból állt, hogy Pista bácsi bejött – ami elég szokatlan, mert nem a rendező szokta válogatni az ilyen kisebb szerepeket – és elmondta, hogy most csak úgy arcra, külsőre nézik meg, ki lenne alkalmas a szerepre. Később felhívtak, hogy jöjjek vissza még egy meghallgatásra. Visszamentem és akkor már bizonyos dolgokat is el kellett játszani. Például olyan arcot kellett vágni, hogy „Én ezt nem hiszem el, hogy utálom ezt a nőszemélyt!” Ezután még el kellett mondani egy verset. Végül rám esett a választás.
– Milyen érzés volt a hírességekkel, mint például Tóth Ildikóval vagy Csányi Sándorral szerepelni?
– Eleinte kicsit féltem, hogy azt fogják mondani, hogy te kicsi lány, miért vagy itt. De nagyon rendesek voltak. Én csak néztem, hogy milyen emberek is vannak körülöttem. Teljesen olyan „magánemberek”, mint mi.
|
| Kállai Ferenc jótanácsokkal látja el Elizát |
– Mennyire érezted feszélyezve magad a kamera előtt? Sok színész meséli, hogy kezdetben féltek a kamerától.
– Nem, egyáltalán nem féltem tőle. Azt mondták, hogy nem szabad belenézni, mert annak más a hatása. Ez nagyon vicces, mert be van rendezve egy lakás, ami ugye korhű. Úgy kell megpróbálni játszani, hogy ki kell zárni a stáb tagjait, akik ott állnak mögöttem, és tudom, hogy figyelnek, és ki kell zárni a kamerát is velem szemben, vagy oldalt. Szerencsére ezt általában meg tudom oldani. Mindig a feladatra koncentrálok, például hogy kivigyem a levest.
– Hova jársz iskolába?
– A nyolcadik kerületbe, a Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozatára járok.
– Segít a tanulmányaidban egy ilyen filmszerep?
– Amikor az iskolában fölvettek, közölték hogy ez nem színészképző iskola. Itt mi drámázni fogunk. Ez abból áll, hogy jeleneteket gyártunk, és ha nagyobbak leszünk, színdarabokat is. Itt igazán nagyon örülnek, ha valaki benne van egy ilyen filmben. Többen jöttek és mondták, hogy láttak és hogy milyen jó volt. Ezt a tanárok is mondták. De ez nem jelent olyan előnyt, hogy főszerepet kapjak valamilyen darabban. Azért meg kell küzdeni, és igazságtalanság is lenne. Például van Dunapatajról is barátnőm, aki szintén nagyon tehetséges. Csak ő nem „margitos” és nem adódik ilyen lehetősége, hogy filmbe menjen szerepelni.
– Milyen darabokban játszottál eddig?
– Földesy Margit csoportján kívül járok egy másik csoportba is. Ott Csáki Csilla a rendező. Ő rendezett tavaly előtt egy darabot Szabó Magda könyvéből, aminek a címe: „Mondják meg Zsófikának”. Az egyik szereposztásban én voltam Zsófika. Csáki Csilla csinált egy improvizációs darabot is. Annak az volt a címe, hogy „Ki-Kivel”. Ez abból állt, hogy fölmentünk öten-hatan a színpadra, a közönség egy papírra fölírta, hogy ki-kivel hol-mit csinál, mi pedig improvizálni kezdtük a jelenetet. Mindenki nagyon élvezte. A közönség úgy figyelt, hogy néhányan azt mondták utána, legszívesebben beszálltak volna a játékba. A Momo című előadásban több szerepet is játszottam, mert kevesen voltunk és sok volt a szerep. Az én szerepem Hora mester volt. Földesi Margit is rendezett egy improvizációs darabot „Non-stop impro” címmel. Egy másik film pedig amiben játszottam a „Telitalálat”. Az Országos Diákszínjátszó Találkozóra csináltunk egy darabot az iskolában „Bolygó Magyari” címmel. Ez egy zenés darab. Ebbe azért kerülhettem bele, mert hét évig hegedültem és ez nagyon tetszett a zenetanáromnak. Hárman vagyunk hegedűsök az osztályunkban, mindhárman bekerültünk. Kilencedikesek általában még nem kerülnek be ilyen darabokba.
– Mik a céljaid?
– Színpadon szeretném folytatni. Kitűztem célomul, hogy négy év múlva jelentkezem a Színművészeti Egyetemre. Nem úgy állok hozzá, hogy nem fog sikerülni, de elsőre általában senkit sem vesznek föl. Utána megpróbálom másodikra is. Mindenképpen színész szeretnék lenni.
– Színház- vagy filmpárti vagy?
– Én inkább színházpárti vagyok. De hogyha filmbe hívnak, akkor nem mondom azt, hogy én erre nem vállalkozom.
– Példaképed?
– Sokszor kérdezték. Igazából nincsen. Én úgy gondolom, hogy senki sem tökéletes, ezért majd megyek, amerre sodor az élet.
Kókai Márton
Cherokee
Tavaly nyáron hallottam először a Fetter vendéglőben a dallamos hard rockot játszó Cherokee együttest. Másnap arra lettem figyelmes, hogy megállás nélkül a „Legyen napfény” című számukat dudolászom. Valahogy itt kezdődött ez a „szerelem”. Azóta számos koncertjüket végighallgattam és ez az érzés változatlan maradt. Mindig tudnak számomra újat mutatni… Kovács Judittal, a banda erőteljes hangú énekesnőjével a Sportarénában egy koncertjük után beszélgettem el...
– Mikor alakultatok és ez az eredeti felállás?
– A zenekar 2000-ben alakult, és akkor még csak Zoli (Kéri Zoltán – basszus), és Nádi (Nádasdi István – gitár) volt a zenekarban a mai tagságból. Hosszas keresgélés és sok doboscsere után találták meg Öcsit (Fekete Gyula – dob), majd engem (Kovács Judit – ének). A zenekar mintegy két éve egészült ki Dorinával (Glowacz Dorina – billentyű), és azóta ebben a felállásban dolgozunk.
– Csak te élsz Vörösváron vagy a többiek is helyi kötődésűek?
– A többieknek annyi kötődése van Vörösvárhoz, hogy sokat voltak nálam, meg hát ugye a koncertek. A Zoli barátnője is Vörös-váron élt egy ideig, de a zenekar budapestinek vallja magát.
– Mégis legtöbbet Vörösvár környéki pubokban játszotok….
– Igen, nagyon sokat játszunk a környékbeli szórakozóhelyeken, tudod, itt van ismeretség, de azért nem mondhatnám, hogy itt játszunk a legtöbbet, ugyanis Budapesten azért több koncertünk van.
– Elég sokan a Zanzibárhoz hasonlítják a zenéteket…
– Ezt sajnos csak azok mondják, akik felületesen hallgatják meg a zenénket, de amíg a Zanzibár zenéjében sok modern dolog van, addig mi inkább a hagyományos, '80-as évekre oly jellemző dallamos rockzenét játszunk.
– Mikor jelenik meg cd-tek?
– Előre láthatólag úgy néz ki, hogy idén jól felszívjuk magunkat (még több nóta, próba…), és jövőre, reméljük, megjelenhet az első Cherokee-nagylemez. Már nagyon várjuk mindannyian, egy nagylemez sokat jelent egy zenekar életében.
– Várhatunk videoklipet?
– A videoklip nagyon fontos ahhoz, hogy a zenekar a médiában jelen tudjon lenni, így mindenféleképpen készítünk mi is egyet. A nótaválasztás, és a koncepció megvan, csak jó idő kell a szabadtéri jelenetekhez.
– Milyen feldolgozásokat játszotok?
– A feldolgozások fontos szerepet kaptak zenekarunk programjában, mivel egyelőre nem mindenki ismeri a saját nótákat, és nekik is szeretnénk valami ismerőset játszani. A kiválasztás elég nehéz, mert öt emberből lényegében öten mást szeretünk, de azért megtaláltuk a közös nevezőt. Így a koncertjeinken hallhatnak az emberek például Bon Jovi, Bryan Adams, Twisted Sister, Roxette, Vixen nótákat. Játszunk még más feldolgozást is, de az maradjon meglepetés azoknak, akik ellátogatnak valamelyik koncertünkre.
– Ki a szövegíró?
– A zenekarban a zenéket is, és a szövegeket is Nádi szerzi, úgyhogy őt kell dicsérni ezekért.
– Az internetet böngészve lettem rá figyelmes, hogy elég sok motoros találkozón léptek fel. Szeretitek ezt a stílust vagy véletlen műve?
– A zenekarból egyikünk sem motoros, tulajdonképp a menedzserünk Sandy az, aki ebben a közegben mozog, így most már mi is. Különben nekem ismerős egy kicsit ez a közeg, ugyanis a férjem is motoros.
– Ha információim pontosak, egy tehetségkutatón is szép eredményeket értetek el… Mesélj erről, kérlek!
– Vácon került megrendezésre a 2. Voice City tehetségkutató verseny, ahol az előkelő második helyezést értük el, és a tehetségkutató legjobb énekese én lettem. Ezúton is szeretnénk gratulálni minden ott jelen lévő zenekarnak, és elsősorban az első helyezettnek.
– Gratulálunk a sikeretekhez és reméljük, hogy a megállás csak a csillagos ég…
– Úgy legyen. Azért annyit még elmondanék, hogy a zenekar internetcíme a www. cherokee.hu, ahonnan sok érdekes dolgot megtudhattok rólunk, például aktuális koncertjeinket, és letölthettek sok jót és szépet. Remélem, mihamarabb találkozunk…
– Nórci –
Művészet és tudomány a Mű-hely Galériában
A pilisvörösvári Mű-hely Galéria áprilisi estjei a képző- és iparművészet, az irodalom, a zeneművészet és a tudomány jegyében kerültek megrendezésre.
Ebben a hónapban Andreé Annamária festő és Andreé László fafaragó munkáiból nyílt kiállítás, melyen Koltayné Zolder Klára méltatta az alkotókat.
A kiállítás megnyitó után Szapphó verseiből válogatott zenés előadást hallhatott a közönség. A T. M. Stúdió (Rózsás Hajnalka és Balogh Adrienn) előadásában színpadra vitt víziót a többszörösen kitüntetett színész-rendező, Csukárdi Sándor rendezte. A Mű-hely Galéria ezzel az előadással a Költészet Napjára kívánt emlékeztetni, és egyben emléket állítani az első költőnőnek.
A kulturális estet néhány nap múlva tudományos előadás követte, melyet dr. Czeglédi Katalin nyelvész, a miskolci egyetem oktatója tartott a magyarok eredetéről (felvételünkön. A kutatók számára a nyelveknek, mint a magyarnak is, a nyelvcsaládba sorolása bármilyen hasznosnak is tűnik, mégis félrevezető lehet. Hamar kiderült, hogy szavaink, eddig megfejthetetlennek mondott földrajzi, családi neveink, vagy gyermekkorunkból ismert, különleges kifejezéseink pontos jelentéssel bírnak. Sőt, túl ezen, kísérteties hasonlóságokat mutatnak nemcsak az Urál-Volga-vidék, de a távoli keleti területek, mint Mongólia, s a déli részek, köztük Mezopotámia területének szókincsével is. Az egyezések tagadhatatlanok, a tudomány mégsem meri hivatalosan elfogadni ezeket a tényeket. Szavainkba – ha úgy tetszik – a világ, maga az élet bele van sűrítve. Az ismeretlen eredetűnek, s igen gyakran szláv eredetűnek nyilvánított neveink is, mint amilyen például a Balaton, a Duna, vagy akár a Pilis szógyökökből épülnek fel, melyek jelentését egymás mellé állítva a szavak egész mondatokká duzzadnak, miközben pontos meghatározását adják a földrajzi területnek. A kutatók közül sokan kezdték rendszerezni az ezzel kapcsolatos, korábbi kutatási eredményeket, és a világon több helyen, így pl. Mongóliában, vagy a távoli Buenos Airesben nyílt lehetőség arra, hogy ezt az egyetemi oktatás keretei között a hallgatók elsajátíthassák. Ez utóbbi egyetem idős, magyar professzorának közreműködésével hazánkban is sikerült létrehozni egy szakot a Miskolci Nagy Lajos király Magánegyetemen, ahol 2005. november 2-tól néhány más szak mellett a magyarságtudományt is akkreditálták. Ezen a szakon tart nyelvészeti őstörténeti előadásokat dr. Czeglédi Katalin, aki nyelvészeti kutatásainak eredményeit osztotta meg velünk.
A Mű-hely Galéria következő havi műsoraira is szeretettel várja az érdeklődőket. Május 5-én, 19 órakor a „Nevetünk és dalolunk” című vidám, zenés egyveleggel lépnek színpadra a Kaméleon Társulat színészei, előtte a galéria vezetőjének és háziasszonyának, Czeglédi Gizellának a közelmúltban megjelent „Szavak és színek II.” címet viselő kötetéből hallhatunk költeményeket Réti Árpád színművész előadásában, valamint az írásokat színesítő festményeiből láthatunk kiállítást. Május 26-án, 18 órától a „Mesőke. Játék népmesékből” című előadással várják a kisebbeket és szüleiket. Ezeken kívül pedig, ahogy már megszokhatták, minden kedden 9 órától Zeneovi, minden szerdán 19 órától Társastánc, valamint minden hónap utolsó szombatján 17 órától Magyar Táncház várja a vendégeket.
Vörös Ildikó
