15. oldal Oktatás
„Török, magyar két jó barát”
Isztambuli gyerekek a Vásár téri iskolában
„Török gyerek elvágta, magyar gyerek gyógyítja, síppal, dobbal, nádi hegedűvel.” Nem valószínű, hogy ismerték a márciusban két hétig Vörösváron vendégeskedő török gyerekek ezt az évszázados, kissé keserű mondókát, de nincs is jelentősége. Március 28-án szem nem maradt szárazon, amikor a repülőtéren búcsúzni kellett. A török és a magyar gyerekek egymás nyakába borulva bőgtek. Új szólást kellene a nyomán avatni: „Török, magyar, két jó barát.”
|
Nagy sikert aratott a török etsen ez
a különös török tánc |
A 13 török gyerek és két nevelőjük március 15-én érkezett Pilisvörösvárra a Vásár téri Német Nemzetiségi Általános Iskolával közös projekt keretében. A 12-13 éves gyerekek egy német tagozatos isztambuli magániskola tanulói. A társalgás nyelve természetszerűleg két héten át a német volt, és német nyelvű az a színdarab is, amelyet közösen készítenek. Török részről a projekt vezetője Heike Bremer, aki 1992-1996 között a Vásár téri iskolában tanított német vendégtanárként. Négy év óta Isztambulban dolgozik a gazdag üzletemberek gyermekeit oktató magániskolában.
Ez az elitiskola magas követelményeket állít az ott tanulókkal szemben, rengeteg órájuk van, a gyerekek egész nap az iskolában vannak.
A rendkívüli mértékben leterhelt gyerekek számára paradicsomi üdülést jelentett a Vörösváron eltöltött két hét. Vendéglátóik gazdag programot állítottak össze a számukra. A délelőttök általában komoly munkával teltek. Vagy órát látogattak, vagy a színdarabon dolgoztak, vagy készültek a délutáni rendezvényekre. A török esten hazájuk nevezetességeivel, szokásaival, táncaival ismertették meg vendéglátóikat. Persze azok sem maradtak adósok: a magyar est is nagy sikert aratott.
|
| Két lány a török esten. De melyik a török és melyik a magyar? Annyira egyformák... |
A török gyerekek számára több kirándulást szerveztek: Budapesten megtekintették a Parlamentet, a Budai várat, voltak a Dunakanyarban, az esztergomi élményfürdőben, a Csodák palotájában.
A záró rendezvényen kiértékelték a két hét tevékenységét és ajándékokkal kedveskedtek egymásnak.
A török gyerekek nagyon jól érezték magukat Vörösváron, s megszerették vendéglátóikat. A két hét alatt barátságok, és ahogy ez lenni szokott, szerelmek szövődtek.
Az iskolát nagyon barátságosnak és nyitottnak, a tanárokat kedveseknek találták. „Nálunk a tanárok ritkán mosolyognak. Szívesen tanulnánk ebben az iskolában!” – mondták búcsúzóul.
Persze, történelemórán valószínűleg furcsállnák a hódoltság koráról szóló tananyagot. Ők ugyanis úgy tanulják, hogy a törököket tárt karokkal fogadták a magyarok, és nagyon hálásak vagyunk ma is nekik, hogy elhozták a számunkra az oszmán kultúrát és annyi minden szépet és jót tanulhattunk tőlük…
Hát ez bizony nézőpont kérdése…
A magyar és a török gyerekek által együtt töltött két hét viszont, akárhogy is nézzük, nagyon sikeres és gyümölcsöző volt. A gyerekek alig várják, hogy május végén Isztambulban újra találkozhassanak.
Az isztambuli két hétről képes riportban számolunk be.
F. A.
Újra török zászló Vörösváron
 |
A török vendégek nemzeti lobogójukkal a Vásár téri iskola tornatermében. Baloldalt Heike Bremer német vendégtanár, aki korábban a Vásár téri iskolában dolgozott, jobboldalt a német szakos török tanárnő, Seher.
|
