11. oldal Költészet
Versek mindenkinek
Dr. Réthy Zoltán
Csipkebokor
Az én tanyám a csipkebokor ága,
Tüskéje védi pelyhes fészkemet,
Nekem virágzik illatos virága,
Az élet szép csak rózsák közt lehet.
Három fióka lett a fészekalja,
Csicserő ajkuk hívón hazavár
S ha szárnyukat az élet bontogatja,
Büszkén néz rájuk két öreg madár.
Madár vagyok az Isten csipkebokrán,
Onnan füttyentek vidám éneket,
Ki arra jár, az meghallja a nótám:
Szeressétek egymást, emberek!
(Én így imádkozom, 1938)
Atomkor
Egyszer volt a biedermayer,
Ampir-stil és rokokó,
Belőlük csak múzeumban
Maradt egy kis kóstoló.
Egyszer volt a turnér szoknya,
Cilinder, klakk és frakk,
A színházi ruhatárban
Található pár darab.
Egyszer volt a mini- maxi,
Atombomba, rakéta,
Végetért a divatokban
Az utolsó staféta.
A Marsról fog földre szállni
A legelső emberpár,
Első szavuk: e hóbortos
Divatokért nem volt kár.
Paradicsom lenne a föld,
Minden kert új édenkert
Ha nem teremtettek volna
Atomot és Lucifert
(A vers első közlése)
Ziegler Márton
Régi padlás
|
Éva és az alma
Gergely Csaba olajfestménye
a Mű-hely Galéria kiállításán |
Ott a puha homályban,
Álmot sző csendben a pók,
Ragyogó napfény szilánkok,
arannyá festik a port.
Poros köpeny, egy sétapálca,
Szépapám tajtékpipája,
Foszlott viganó, ócska gúnya.
Emléket álmodnak a múltba.
A vén fotelben néha én is álmodom,
Körülölel a régi szeretet,
Régen elment kedves kezek,
Megsimítják a kezemet.
Cserép csorbáján napóra,
Délidőt csurgat a porba.
Áradó harangszó nyitja ki szemem,
Messzezengő szavával, magához ölel a jelen.
Pogány álom
Régi éjen, vad vidéken,
varázsdobom lovagolom.
Szívszakasztó furcsa álmom,
sámándobon eldobolom.
Fenn az égben, dicsőségben,
sátrában az Öreg Isten.
Felemelem két karomat,
néki küldök fehér lovat.
Napáldozat idejében,
fehér füst száll a vidéken.
Dobrokolnak fehér lovak,
Élesítik a kardokat.
Zöld berekben, szent ligetben,
öreg táltos kése lebben.
Fehér lovam vére freccsen,
Örüljön az Öreg Isten.
Adjon zsákmányt majd a hadban.
Bőséget is fűben, vadban.
Ellenségem mind elfogyjon,
a jószágom gyarapodjon.
Adjon asszonyt, sok gyereket,
gyarapítsam nemzetemet.
Nemzetségnek ura legyek,
Áldjon majd az emlékezet
Mikor lenyilaz Arimán,
vérem folyik lovam inán.
Felvágtatok majd az égbe,
Öreg Isten elejébe.
Erdei méz
Kristály kehely a szívem,
Telve van erdei mézzel.
szívemben tündérem táncol,
gyönyörű óarany mámor.
Messziről őrizem álmod.
Föléd terítek drága brokátot
csillagfény-sugárral védlek,
Kistündér szeretlek téged
Kezemben hozom a hajnalt,
Az első arany sugárral
Szemedhez mérem az eget
gyönyörű kék mosolyával
Indulok felhő-hajóval,
Repülök pacsirta szóval.
Eljövök távoli széllel,
Szívemben erdei mézzel.
