14. oldal Költészet
Vörösvári költők versei
|
| Nick Anna (12 éves): A Szent Család |
Dr. Réthy Zoltán
Az én cinkéim
Az első tavaszi nap óta
nem láttam őket még ma sem,
elköltöztek a nyaralóba,
fészket raktak a fenyvesen.
De most, hogy újra beköszöntött
deres fejjel az őszi fagy,
elkísérte hát kis kertembe
az egész tarka cinkehad.
Az én cinkéim jöttek vissza,
szinte nevüket is tudom,
és minden reggel illendően
kocognak be az ablakon.
Felöltötték a sötét mellényt,
nem kopott meg tavaly óta,
a leányokon sárga mini,
fejük búbján paróka.
Számukra én terítek asztalt,
leszek tavaszig a gazda,
a napraforgó tányérjából
jut mindnek egy-két falatra.
Mint szegényeknek alamizsnát,
nyújtom nekik a kenyeret.
Ha meghalok, egy miatyánkkal
körülcsipogják lelkemet.
Pilisvörösvár, 1970. november 3.
Ziegler Márton
Vidéken más az éjjel
Szétterül a tájon,
az alkony lusta szárnya.
Elballagott a nap,
egy boldogabb világba.
Az est lassan leszáll,
szürke fátylat borít a fákra.
Csillagfény dagállyal árad,
az égbolt bakacsin óceánja.
Ballagva öregszik az éjjel,
Õsz Göncöl szekere csillagport kavar.
Felhők fölött az égi kígyó,
saját farkába mar.
Ködpaplant húz a rét már,
a tóból békák dala száll.
Ragyogó sajkáján a holdban,
az ifjú Dávid muzsikál.
Rózsaszín saruján szökell a hajnal,
pirulva hozza az új napot.
Fényhúrú citerán penget ujja,
gyönyörű égszínkék dallamot.
Pilisvörösvár, 2005. szeptember 17.
Zs. Dobozy Erzsébet
(Tuti néni)
Gromon Andrásné Máriának ajánlom szeretettel
Epigramma
Betelt a föld gonoszsággal.
Betelt a föld hamissággal.
Mint a férgek, hemzsegnek
Ártó tettei az embernek.
Quo vadis? Ember! Hová mégy?
Hazugságnak nem lesz vége még?
Állj meg! Ne vétkezz tovább!
Ne pusztítsd ezt a kis hazát!
Az „ellenfél” nem „ellenség”,
A torzsalkodásból elég.
Összefogás! Jóakarat!
– Mindenkinek jut és marad – …
MI ATYÁNK! KI A MENNYEKBEN VAGY!
Igaz, jó vezetőket adj!!!
Pilisvörösvár, 2006. november 10.
Miksa Gyula
Mi, emberek
Az út és élet vagyok, voltam és leszek.
Fogd hát a szikrát, amit most adok Neked.
Tanulj sokat, – szép és nehéz lesz életed,
Szeress mindenkit és kövesd a léptemet.
Az Isten fiát naponta megtagadva,
Mint szomjas vadak, egymást megtaposva
Barabás, Barabás – üvölt a megvadult tömeg.
Íme a bűn, amit újabb és újabb bűn követ.
Õ mégis megbocsájt és vár, engem és téged.
Induljunk hát! – oszlassuk a sötétséget.
A világ azt mondja, Isten nélkül is megvagyunk,
De mi érezzük, hogy reszketünk és megfagyunk.
Õ, ott is ott van, ahol már semmi sincsen
Osztozz hát velem ezen a mesés kincsen.
Lelked templomában, tárj ki minden ajtót,
Hajts térdet és hívd be az Örökkévalót.
Az ember élete szabad és megkötött.
Az örök törvény és becsvágya között.
Ha véget ér az út, ott állsz a kapunál,
Örök barátod kérdi, mi mindent tanultál?
Nézz vissza, hajtsd le a fejedet, aztán
Ne szólj semmit, ő ismeri minden vétkedet.
Ember voltál, szép és nehéz volt életed,
Jöjj hát utánam, – csak kövesd a léptemet.
A szerző pilisvörösvárott dolgozik,
Solymáron él.
