15. oldal Zene
Eastern Station koncert
(2006. november 18. Cziffra György Zeneiskola)
„A Keleti Megálló egy felnőtt muzsikusokból álló csoportot jelent, akik először Kr. U. 2005-ben jöttek össze, azzal a világrengető ötlettel, hogy együtt valamilyen zenét játszanak majd. Miközben mindenféle zenei stílust meghallgatnak, eljátszanak, megtanítanak, és privát módon véleményeznek, a hozzájuk legközelebb álló zenei hangulat az az új-country, a bluegrass, a ballada és a zenefüzet öt vonalának hangjai közötti alig áttetsző hangzás.”
Úgy gondolom, mielőtt rátérnénk a koncertre, egy kis kitérő erejéig érdemes beszélnünk magáról az Eastern Stationról, hisz nem mindenki ismeri őket. Jelen esetben feleslegesnek érezném, ha életrajzszerű bemutatót kellene írnom erről az élettel teli és mindig vidám bandáról. Úgy döntöttem, hogy egy – fentebb olvasható – a zenekar honlapjáról (http://easternstation.uw.hu) származó idézettel mutatnám be a csapatot a kedves olvasóközönségnek. De, hogy kikből is áll ez a „felnőtt muzsikusokból álló csoport”? Oláhné Szabó Anita, Szlovencsák Péter, Szabó Levente, Kozma „Kicsi” Sándor, Szikra Sándor, Jezerniczky Csaba. Azt hiszem, a formaságokkal meg volnánk. Térjünk rá a koncertre.
November 18-án este egyik kedves barátommal úgy döntöttünk, hogy ezúttal nem a környék egyik füstös kocsmájában találkozunk, hanem megtapasztaljuk azt az érzést, amit legutoljára gyermekkorunkban, vadnyugati filmek nézése közben éreztünk: elmegyünk egy country koncertre. Magam részéről nagyon izgultam, hogy a koncert jól sikerüljön. Nem csupán azért mert a szürke hétköznapok során ritkán hallgathat az ember élőben színvonalas muzsikát, hanem reméltem, ha jó lesz a koncert, talán hamarosan lesz folytatás is.
Este háromnegyed hét körül értünk a zeneiskola bejáratához. Azonnal megcsapott minket a vadnyugat poros, bokrokat görgető szele. Mindenhol cowboy sapkás figurák – férfiak, nők – sétálgattak fel alá az előtérben. Már csak a lovak hiányoztak. Gondoltam magamban, most jól alulöltöztünk legalább egy kék farmernadrágot vagy egy kockás inget felvehettünk volna. Kicsit beljebb érve azonban megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek hasonló gondolatok járhatnak a fejében.
Pár perces megszokott/elvárt késéssel kezdte az estet az Eastern Station. A banda az est folyamán többségében feldolgozásokat játszott (Alison Krauss-Lucky One, Becky Schlegel-Read Leaf). A közönség az első percekben még emésztgette a sok új információt, ami a koncert elején elhangzott magáról a műfajról, de látszott az embereken, hogy egyre jobban magával ragadja őket a zene. A taps is számról számra hangosabb lett. Voltak olyanok is, akik az alsó erkélyen táncra perdültek. Az első Eastern Station-blokk valamivel több mint fél óráig tarthatott, majd a zenészek levonultak a színpadról és átadták a „szót” Szatmári Júliának, aki fiatal korát meghazudtolva nagyon profin adta elő gitárján saját szerzeményeit. A második vendég a Kékfű Revival Band volt. Férfiasan bevallom, nekem az ő zenéjük tetszett a legjobban. A bluegrass műfajon belül ténykedő zenekar szövegei a bányászéletről és annak miden szépségéről egyből mosolyt csaltak az arcomra. Õket követte a Footloose Line-dance Club, akik egy öt perces vérbeli vadnyugati tánccal járultak hozzá a hangulathoz. Lelepleződött a nagy titok. Az ő tagjaik viselték a legtöbb cowboykalapot a teremben (voltak vagy harmincan). A club tagjai egyébként felajánlották a hallgató közönségnek, hogy a koncert után megtanítanak pár lépést az érdeklődőknek.
Az est utolsó vendége a fiatal zenészekből álló Meteorfolk volt. Miután a banda lejátszotta azokat a dalokat, amiket „megkövetelt a haza”, következett a második Eastern Station-blokk, ezúttal kicsit pörgősebb dalokkal. Néhány szám erejéig előkerült a mandolin is, amelynek a hangja a megadta a zene igazi vadnyugati ízét. Ez a része a koncertnek is körülbelül fél órás lehetett, majd az összes zenekar felvonult a színpadra és együtt játszottak el egy dalt, és búcsúztak el a közönségtől. Hangos taps volt a jutalmuk.
Akit érdekel az Eastern Station zenéje, az látogasson el a banda honlapjára és nézzen körül a letölthető dalok között. Nem fog csalódni!
Kókai Márton
Köszönet
Az emberek nagy többsége szeret jót cselekedni. Az ilyen embereknek a jó cselekvésnél is jobb érzés, ha látják azok örömét, akikkel jót tesznek, és még az is biztos, hogy nem ezért teszik. Hanem azért, mert egyszerűen ilyenek. Talán még köszönetet sem várnak érte, és sajnos legtöbbször nem is kapnak. De azért jól esik.
A Művészetek Háza, ÁMK, Cziffra György AMI vezetése, diákjai és tantestülete nevében szeretnék köszönetet mondani nemrég történt két eseménnyel kapcsolatban.
Szeptember 22-én a Gerstetten városával kötött partnerkapcsolati ünnepségen történt az első jó cselekedet.
Ezen az ünnepségen került átadásra a Pilisvörösvár Város Oktatási Bizottsága által kiírt, a pilisvörösvári temetők történetét feldolgozó pályázat díja. A díjat Sax Ibolya és Fogarasy Attila munkája kapta, amihez a magam részéről is szívből gratulálok.
A díjat városunk Oktatási és Kulturális Bizottsága (50 e. Ft), Temesvári Anna (50 e. Ft), a Pilisvörösvár Környezetéért Alapítvány – Gábeli Endréné elnök (50 e. Ft) és Müller Márton (20 e. Ft adományozta.
Meglepetésünkre az ünnepségen a díjazottak a frissiben megkapott összeget tovább adományozták iskolánknak rövid méltatás után, kulturális rendezvények támogatására.
Ezúttal is csak azt tudom mondani, amit az átvételkor. Ebben az összegben áttételesen városunk sok-sok lakosa benne van. Akik keze nyomán szép pályamunkát lehetett készíteni, és természetesen a díj nyertesei, akik nemes célra fordították munkájuk gyümölcsét. Ez az összeg fedezetként jelenik meg a 2007. február 23-i Strauss Zenekar fellépti díjában, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Október 21-én újra összefogott a város „zenésztársadalma” és a szokásos zenésztalálkozó megtartásával 330.000 Ft bevételt produkált. Az összeget az iskola hangszerparkjának bővítésére és karbantartására fordítjuk.
Köszönetet szeretnénk mondani a fellépő Bravi Buam, Eastern Station, Pilischer Sramli, Bolero Show Time Band, Donau Power, zenekaroknak a közreműködésért, valamint a kedves szülőknek a felajánlott tombolákért.
Mindkét összefogás és felajánlás ékes bizonyíték arra, hogy a közös gondolkodás, a segíteni akarás, a jó szándék előre viszi a dolgokat. Segíteni tud ott, ahol nagy „gazdánk” nem akar vagy nem tud, pedig mindenki tudja, hogy kultúra nélkül nincs nemzet.
Köszönjük mindenkinek a segítségét! A névvel szereplőkét és azokét is, akiket név szerint most nem említettem meg, de hosszú idő óta segítik munkánkat.
A leírtakon kívül sok szép műsor rendezésével próbálunk kellemes perceket és jó időtöltést szerezni.
Mindenkinek kívánunk Békés Boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag Boldog Új Évet.
Hoós Sándor
igazgató
A Mű-hely Galéria kulturális estjéről
December 8-án két vörösvári származású festőművész, Orsovai Valéria és Schranz Lajos kiállítása nyílt meg a Mű-hely Galériában. A művész házaspár tárlatán – amelyet Nádor Mara újságíró nyitott meg – láthattunk olajfestményeket, akvarelleket és selyemfestményeket.
A kulturális est második felében hallhattunk Bach-muzsikát Szabó Barna csíkszeredai hegedűművész, betlehemes népdalokat és fergeteges humorú meséket Berecz András mesemondó előadásában.
Berecz András nem először járt a Mű-hely Galériában, minden egyes fellépését hatalmas siker övezi. A népdalénekes-mesemondó-tréfamesterrel készült interjúnkat egy későbbi számunkban olvashatják.
A képzőművészeti tagozat karácsonyi kiállítása
A hagyományokhoz híven az idén is szívet melengető kiállítással készült a karácsonyra a zeneiskola képzőművészeti tagozata. A diákok alkotásai január 20-ig láthatók a zeneiskola aulájában. (Az alkotások közül többet újságunk mostani számában is láthatnak olvasóink.)
A képzőművészeti tagozat által készített betlehemet kiállították a Mezőgazdasági Múzeumban (Vajdahunyad vára) január 14-ig megtekinthető „Betlehemi jászol” című kiállításon.
F. A.
