2. oldal Köszöntő
Sej Nagyabonyban csak két torony látszik,
De Majlandban harminckettő látszik.
Inkább nézem az abonyi kettőt,
Mint Majlandban azt a harminckettőt.
|
| Befejezéshez közel a Szent Család templom tornya |
– jutott eszembe a Háry János-beli népdal, amikor a Karátsonyi-ligeti templom újonnan megépült tornyát lefotóztam, mivelhogy most már nálunk is két templomtorony látszik: az ófalusi és a ligeti. (Azért nem mondtam óvárosit, mert az nagyzolásnak tűnne. Az óvárosról nekem például Prága varázsos utcái jutnak az eszembe. Az ófaluról – bár város vagyunk már – a sváb ősök, gangos házak, fakerítések.)
Az abonyi népdalról azután tovább lendülnek gondolataim Ady gyönyörű versére, a Föl-földobott kőre:
„Messze tornyokat látogat sorba, / szédül, elbúsong, s lehull a porba, / amelyből vétetett.”
Advent első vasárnapján együtt a család. Meggyújtjuk az első gyertyát a koszorún. Beszélgetünk. Kirakjuk az emlékezet tarsolyából elmúlt karácsonyok kedves perceit. Legókból, dzsiájdzsókból (ezek állanak ma Andersen ólomkatonái helyében) és egy Rizikó nevű társasjátékból áll össze az emlékmozaik. No meg egy Commodore 64-ből, a fiúk első számítógépéből...
Pergetjük az emlékeket, bontogatjuk vissza az idő fonalát. Persze, már néha összegubancolódik... Hogy is volt, mint volt? Emlékeztek-e még rá?...
Aztán a legszebb pillanatban belesóhajtok telitüdővel, családfenntartó aggodalommal az adventi hangulatba. Belerondítva egészen. Szétzavarva a gyülekező angyalkákat.
– Vajon ki tudom-e fizetni a gázt, villanyt, vizet, csatornadíjat, biztosítást jövőre? – nézek sokatmondón az asztal körüli családra, s homlokomon a ráncok keskeny labirintusba rendeződnek. Zizeg a csend. Megütődötten néznek rám feleségem és lemenőim.
– Menjünk el, hagyjuk itt ezt az országot – javallja egyikük. – Ez egy szomorú, szegény ország, mi dolgunk volna vele?
Már tudom, kár volt a sóhajtozásért, a hitetlen aggodalomért. Kár volt a falra kent ördögért. Kár a negatív rezgésekért: a tiszta ünnepi hangulatban, mint vízbe ejtett kő a hullámokat, úgy gerjesztem a rossz kedvet, szomorúságot.
Elszégyellem magam erősen. Valahogy ki kell ebből jönnöm. El kell simítani a hullámokat...
– Lehet, hogy egy templomegere ország ez a miénk, de én akkor is szeretem. Én a magyaron kívül alig értek más nyelveket. Idecövekeltem, s itt is maradok. Ezzel a két toronnyal itt... Itt az én vackom ebben a házban, hazában. S ha kikapcsolják a kábeltévét, az Internetet, a telefont... Nem baj. Mindegy az... Majd ülünk, s beszélgetünk, társasozunk, mint régen... Ha meg nem lesz pénzünk gázra, fűtünk majd fával, miegymással. Nagybundával...
– Hát, ja! Majd lesz valahogy – mondják, s nyugszik a hangulat, folyik a beszéd vidáman tovább...
Már csak magamban teszem hozzá, nem családfős, férfias, ha nyíltan mondanám:
„A lényeg, hogy egyvalami ne hiányozzék közülünk, egy valamit ne kapcsolhasson ki nálunk senki emberfia. S ez a szeretet, amely a legnagyobb ínségben is összeköt, megtart, betakar. Ami nemcsak családot, de nemzetet, országot is összetart. Nem nevezik mindig néven. Tán szégyenlik is, de van, s működik. Ezer alakban, ezer módon. Csak az egyik szavunk rá az, hogy „karácsony”. Akad rá még embernek való épp elég...
Fogarasy Attila
Sík Sándor:
Regös ének
(részlet)
Haj regö rejtem.
Régi szívem keltem,
Régi regém regölöm.
Ajkam amik hatják:
Búk néma lakatját,
Dallal én ma megtöröm.
Fájás ma ne fájjon,
Szívemre ma szálljon
Muzsikáló szent öröm.
Megjöttem, megjöttem,
Dalba öltözötten
Lám e csuda-estelen.
Régi szavam hallom,
Régi dalom dallom,
Régi magam meglelem.
Szent karácsony-esten
Az a nagy Úristen
Ezt mívelte énvelem.
Haj regö rejtem.
Régi-magam leltem
Új-magamnak fenekén.
Régi tüzek titkát
Új dalok felitták
Lelkem síró rejtekén.
Mondok azért mostan:
Újnak amit hoztam
Öreg mondást nektek én.
Kicsi Krisztuskának
Szép Szűz Máriának
Mostan igen örülünk.
Minden feleinknek,
Mind elleneinknek
Bő sok áldást regölünk.
Míg a világ világ,
Gondod legyen miránk,
Uram Isten, légy velünk!
Hírek röviden
Ajándék időseinknek
A Város Önkormányzata, ahogy minden évben az idei karácsonykor is ajándékkal kedveskedik a város legidősebb polgárainak. 1412 hetven éven felüli idős embernek postáztak ki a karácsony előtti napokban egyenként 2500 Ft összegű étkezési utalványt.
|
Beemelik a város karácsonyfáját
a Városháza elé |
Igaly Diána Vörösváron
Vörösváron járt Igaly Diána, a 2004-es athéni olimpia skeetbajnoka. A koronglövészet világhírű sztárja „babanézőbe” érkezett városunkba, sporttársai: Török István és Zsótér Judit öthónapos kislányait meglátogatva. Az olimpiai bajnokunkkal készült interjút egy későbbi számunkban olvashatják.
Erőss Zsolt Nepál tetején
Erőss Zsolt hegymászó, a Mount Everest magyar meghódítója az elmúlt év augusztusában megmászta a Dhaulagirit. A 8176 méter magas nepáli csúcs megmászásának történetét a kiváló sportember újságunk számára is elmesélte. A képes beszámolót januári számunkban közöljük.
Karácsonyi szünet
Szerkesztőségünk (Puskin u. 8.) 2006. december 21-től 2007. január 2-ig karácsonyi szünetet tart. Ez alatt az idő alatt hirdetéseket nem veszünk fel. A felelős szerkesztő sürgős ügyekben, közéleti témákban az ünnepek alatt is hívható a 06-20-994-8733-as telefonszámon.
