5. oldal Akikre büszkék vagyunk
Kitüntetések a Megyenapon
Megyei elismerést kapott Tasnádi Tamásné, Dely Zoltánné és Szamos László
A mai Pest megye jogelődje Pest-Pilis-Solt vármegye 347 évvel ezelőtt, 1659. december 4-én jött létre. Pest Megye Önkormányzatának Közgyűlése az évfordulót „Megyenappá” nyilvánította. Idén is, mint ahogy évek óta hagyományosan, ezen a napon adták át a legrangosabb megyei kitüntetéseket. Az elismeréseket Pest Megye Közgyűlésének elnöke, alelnökei, illetve a javaslatot tevő bizottságok elnökei adták át.
A megyenapi ünnepségen Szűcs Lajos, Pest Megye Közgyűlésének elnöke mondott beszédet, amelyben a megye századokon átívelő történetének fontos eseményeiről, jeles személyiségeiről ejtett szót, majd felidézte a Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóján, 2002. szeptember 19-én közzétett Pest Megyei Charta néhány sorát:
|
Szűcs Lajos, a Pest Megyei Közgyűlés
elnöke beszédét tartja |
„Mi, Pest megye polgáraival együtt támogatjuk Pest Megye Közgyűlésének azon szándékát, hogy a megye önálló régiót alkosson, Nem fogadhatjuk el azt a döntést, amely Pest megyét és a fővárost közös régióként kívánja kezelni. Minden térség polgárának nemcsak joga, hanem kötelessége, hogy saját érdekeinek megfelelően döntsön sorsáról…”
– Ez a nyilatkozat nem csupán anyagi kérdéseket vet fel – hangsúlyozta Szűcs Lajos – Összefüggésében rámutat a megyeképre, a megyei identitásra, a megye koordináló és szolgáltató szerepére is. Előremutató abban is, hogy Pest megyében élők számának rohamos növekedésével új feladatok elé állítja egyes településeink önkormányzatait. Jómagam is vállalom, hogy a megye arculatának kialakítása hozzájárul az identitás, az összetartozás érzetének erősítéséhez. Ehhez a munkához kérem – a jó kapcsolat reményében – a megyében működő nemzetiségi önkormányzatok, egyházak, civil szervezetek támogató és hagyományt teremtő együttműködését.
A beszéd után került sor a Pest Megye Közgyűlése által alapított díjak átadására. Közel félszázan vehettek át a közélet különböző területein végzett munkájukért elismeréseket, köztünk három köztiszteletben álló városunkbeli polgár is.
Nyári Pál Díjban részesült Tasnádi Tamásné köztisztviselő magas színvonalú köztisztviselői tevékenységéért. Arany János Pedagógiai Díjban részesült Dely Zoltánné pedagógus kiemelkedő nevelő munkájáért. A megyei kitüntetésekre Pilisvörösvár Város Önkormányzata terjesztette fel a díjazottakat, akiknek ezúton is gratulálunk!
Szentendre Város Önkormányzata terjesztette fel Szamos Lászlót, a Szamos Marcipán Kft. tulajdonosát a Pest Megyéért Emlékérem kitüntetésre. Az elismerés Vörösvár számára is dicsőséget jelent, hiszen a Szamos-Marcipán Kft. városunk egyik meghatározó jelentőségű vállalata. Gratulálunk a díjhoz!
A megyenapi ünnepségen jelen voltak és köszöntötték a díjazottakat Gromon István polgármester, Grószné Krupp Erzsébet, az előző önkormányzati ciklus polgármestere és Fogarasy Attiláné, a Német Nemzetiségi Általános Iskola igazgatója.
F. A.
Rövid interjúk a díjazottakkal
Nyáry Pál Díj: Tasnádi Tamásné nyugalmazott köztisztviselő
– Erzsike, hogyan telnek a napjai manapság?
– Csodálatosan. Szerintem ez a normális egy nőnek: a családommal, a férjemmel, az unokákkal törődöm, főzök, vezetem a háztartást, gondozom a kertet. Végre rendben van otthon minden! Nagyon, nagyon jól érzem magam. Most az igazi!
– De én tudom, hogy nagyon szerette a hivatali munkáját is. Mikor kezdett Vörösváron dolgozni?
|
Fogarasy Attiláné és Grószné Krupp Erzsébet
köszönti Tasnádi Tamásnét |
– 1981-ben kerültem az akkori tanácsházára, korábban nem a közigazgatásban dolgoztam. Itt tanultam bele lényegében.
– Mi volt kezdetben a beosztása?
– Először iktató voltam, később továbbképzésekre jártam, komolyabb munkakörbe kerültem: az iparral és a kereskedelemmel foglalkoztam. Azután elvégeztem az anyakönyvvezetői tanfolyamot, és ha kellett helyettesítettem Márton Ilonkát, az akkori anyakönyvvezetőt. Amikor ő elment a hivatalból, én álltam a helyére. Ennek ma már közel húsz éve.
– Miből áll az anyakönyvvezető munkája? Általában csak azt látjuk belőle, hogy kiáll a házasulandók elé és szépeket mond.
– Nagyok sok adminisztráció előz meg egy házasságkötést, utána kell járni az adatoknak, meg kell vizsgálni a feltételeket. Egy külföldi állampolgár házasságkötése különösen sok papírmunkával jár.
– Úgy gondolom, ezt a papírmunkát ellensúlyozza az az emelkedett hangulat, ami egy házassági szertartást jellemez… Gondolkodott egy-egy ifjú pár láttán azon, hogy vajon hogyan alakul a házasságuk?
|
Gromon István polgármester gratulál
Dely Zoltánnénak |
– Nagyon örültem annak, ha azt éreztem, hogy az Isten is egymásnak teremtette a fiatalokat. De megmondom őszintén, néha azt is megéreztem, hogy jobb lenne, ha nem házasodnának össze, mert nem lesz tartós a kapcsolatuk.
– Hogyan készült a beszédeire?
– Előtte mindig megbeszéltem a fiatalokkal, hogy ők miről szeretnének hallani. Sokszor beleszőttem személyes mondandót is.
– Ön szerint mi a jó házasság titka?
– A legfontosabb a türelem. Ha türelmesek vagyunk, meg tudunk bocsátani a másiknak, és biztos, hogy előbb-utóbb minden probléma elsimul.
Arany János Pedagógiai Díj:
Dely Zoltánné tanár, munkaközösség vezető, Arany Katedra-díjas
– Kedves Gabriella, milyen érzések, gondolatok kavarognak most benned, a díj átvétele után?
– Nem akarok álszerény lenni, de úgy érzem, hogy semmi különöset nem tettem. Én mindig úgy dolgozom, hogy este, ha összegzem a nap történéseit, elmondhassam: ma minden tőlem telhetőt megtettem. Úgy gondolom, hogy mindenkinek a legjobbat kell adnia. Itt köszönöm meg eddigi főnökeimnek, hogy mindenkor támogatták a munkámat, segítettek abban, hogy az elképzeléseimet meg tudjam valósítani.
– Mindig pedagógus akartál lenni?
|
Csoportkép a Megyeháza üléstermében:
Gromon István, Tasnádi tamásné, Dely Zoltánné, Szamos László, Grószné Krupp Erzsébet |
– Igen, de negyven éves koromban volt egy olyan időszak, amikor abba akartam hagyni. Kicsit talán belefásultam a munkába. Úgy éreztem, hogy annyit dolgozom, és mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy elképzeltem. Aztán átgondoltam és megpróbáltam az órákat úgy összeállítani, hogy élvezzem minden percüket. Ez tartott meg a pedagógus pályán. Attól kezdve, ha betettem a lábam az iskolába, minden bajomat elfelejtettem. A gyerekek megakadályozzák az embert abban, hogy bármin is bánkódjék. Én mindig elsőben és másodikban tanítottam. Ettől a korosztálytól különösen sok szeretetet lehet kapni.
– Mennyivel másabb ma az iskola, a tanítás, mint pályakezdő korodban volt?
– Ma nehezebb tanítani. Akkoriban kevesebb volt a tananyag, a gyerekek nyugodtabbak voltak, a kudarcot is jobban elviselték. Ma csupa „egyéniség” jár iskolába. Ezt a pedagógusnak figyelembe kell vennie. A jó pedagógus alkalmazkodik, és közben formálja a gyereket, és végül mégis csak az ő akarata érvényesül.
– Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik ma kezdik ezt a pályát? Mire figyeljenek, mire fektessék a hangsúlyokat?
– Azt tanácsolom mindig a saját belső hangjukra figyeljenek. Próbálják meg élvezni azt, amit csinálnak. S törekedjenek arra, ha kilépnek az iskola kapuján, elmondhassák azt, hogy mindent megtettek, ami képességükből, erejükből telt.
Pest Megyéért Emlékérem:
Szamos László cukrászmester
– Úgy érzem, ezzel a kitüntetéssel nemcsak a te szakmai munkád, hanem a Szamos Marcipán Kft. sok évtizedes tevékenysége is méltó elismerést kapott… Ez a cég az egész megye hírnevét, presztízsét emeli…
– Mi mindig igyekeztünk a tudásunk legjavát adni. Az emlékérmet ezért a jó munkáért és a cukrászhagyományok megőrzéséért, továbbviteléért kaptuk. Erre tettük fel az életünket, és ezt szeretnénk a jövőben is folytatni.
– Erre a díjra Szentendre városa terjesztett fel téged, de mi is nagyon büszkék vagyunk rád, hiszen a Szamos Marcipán név összeforrott Pilisvörösvárral. Hogyan tekintesz vissza a cég eddigi történetére?
– Édesapám szentendrei kötődésű, ott született, a mai napig ott is működik egy cukrászdánk. Vörösváron 35 évvel ezelőtt telepedtünk meg. Úgy érzem, nagyon jó döntés volt ez a mi számunkra és a helyiek számára is. Én csak nagy szeretettel tudok gondolni Vörösvárra, az itteni emberekre, akik rögtön befogadtak minket. Vörösvár a második hazám lett, s ahogy szokták mondani: már az én ereimben is vörösvári vér folyik. Nagyon jó érzés, hogy mind a két város ennyire elismeri a munkánkat, és azon vagyunk, hogy ezt a színvonalat, amit évtizedek alatt, fáradságos munkával elértünk, nagyon sokáig tudjuk még nyújtani.
– Biztos voltam benne, hogy édesapádat mindenképpen megemlíted. Többször tapasztaltam már: nagyon szépen szoktál beszélni róla…
– Ezt a díjat én mindenképpen a szüleimnek köszönhetem, akik sok áldozatot hozva, rengeteget dolgoztak ezért a cégért. Óriási érdemük van abban, hogy cégünknek ma ilyen jól hangzó neve van. Ehhez emberi tartásuk, szakmaszeretetük, elhivatottságuk döntő mértékben hozzájárult. Ez az elismerés, ez az emlékérem az övék is.
– Egy cég lételeme az állandó fejlődés, az új kihívásoknak, a változásoknak való megfelelés. Milyen elképzeléseitek vannak e tekintetben a következő időkre?
– Nehéz az élet mostanában a megszigorítások miatt. A fejlődés talán egy kissé megtorpant. Nagyobb terheket kell vállalni nekünk is. Ez érződik a cég életében is. De én úgy érzem, hogy az az út, amelyen járni kezdtünk, mindenképpen jó irányba vezet. És bár nem tudom, meddig fog tartani ez az időszak, de a mostani nehézségeken is túltesszük majd magunkat és a fejlődésünk töretlen marad.
F. A.
Köszönjük, Rózsika néni!
Angeli Mártonné sok évtized óta kiemelkedő közéleti munkát végez. A Magyar Vöröskeresztben, a Szociális Otthon vezetőjeként, a Nyugdíjas Klub elnökeként sokat fáradozott a beteg emberek gyógyulásáért, a közösségi élet szervezéséért. Nyugdíjba vonulása után is – 12 éven át – ellátta a gondnoki teendőket a Speciális Otthonban.
Rózsika néni ez évben úgy döntött, eljött az idő, hogy átadja a gondnokság rengeteg munkáját másoknak, és a jövő évtől kezdve már csak a családjának éljen, minden idejét gyermekeinek és négy unokájának szentelve.
|
Gromon István polgármester
köszönti Angeli Mártonnét |
A gondnoki teendők átadása alkalmából Angeli Mártonnét városházi irodájában vendégül látta Gromon István polgármester. A polgármester úr virággal kedveskedett Rózsika néninek és a város polgárainak nevében is megköszönte sok évtizedes, példamutató munkáját.
Rózsika nénit köszöntötte Hegyes Józsefné igazgatási osztályvezető és Farkas Istvánné, a Gyámhivatal munkatársa is.
Rózsika nénit arra kértük a köszöntés után, meséljen nekünk sok évi munkájáról, legelébb is arról, hogyan került Vörösvárra.
– Én isztiméri vagyok, Székesfehérváron végeztem az iskoláimat, majd ott dolgoztam könyvelőként egy középiskolában. 1958-ban ide jöttem férjhez, Vörösvárra. Amikor a lányom már óvodába kezdett járni, jelentkeztem a Szociális Otthonba könyvelőnek. Akkor nem volt állás, de nem sokkal később felvettek. A vezetőnő halálakor elvállaltam az intézmény vezetését, amelynek akkoriban a Budai Járási Tanács volt a fenntartója. Kezdetben súlyosan beteg, idős emberek, később értelmi fogyatékosok otthonául szolgált. Szerettem a munkámat, mindig igyekeztem segíteni az elesetteken, a magatehetetlen betegeken. Nyugdíjba vonulásom után felkértek, vállaljam el az Otthon lakóinak gondnokságát. 30 embernek a gondnoki teendőit láttam el. A Magyar Vöröskereszt helyi titkáraként is sokat dolgoztam, szerveztem a véradásokat, és más akciókat. A Nyugdíjas Klub elnökeként eltöltött évekre is szeretettel gondolok. Szeretem az embereket. Örömmel tölt el, hogy annyi éven át segíthettem nekik.
F. A.
