8. oldal Nemzetiség
„Nomen est omen”
– Interjú dr Guth Zoltánnal, a Friedrich Schiller Gimnázium igazgatójával –
Nagyívű, sikeres rendezvénnyel ünnepelte a gimnázium 2006. november 16-17-én névadóját. A kétnapos rendezvénysorozat első napján Európa nemzetei címmel nemzetiségi napot; a régió nemzetiségi általános iskoláinak csapataival (Pilisborosjenő, Pilisvörösvár, Solymár) labdarúgó körversenyt; a régió általános iskoláinak meghívásával (Mány, Nyer-gesújfalu, Pilisborosjenő, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Solymár) Bleyer Jakab német műveltségi versenyt rendeztek.
|
| Dr. Guth Zoltán ünnepi beszédét tartja |
A második nap az ünneplésé volt: az iskolabővítésről szóló kiállítás és állófogadás után a Ventoscala Szimfonikus Zenekar komolyzenei programja következett Meskó Ilona vezényletével. A kétórás koncert után az intézmény 250 fős vacsorát rendezett, ezzel köszönve meg támogatóinak és az iskola értékeivel azonosuló volt és jelenlegi kollégáknak, szülőknek, tanítványoknak mindazt a munkát, amely lehetővé tette, hogy az egykori kis községi iskola mára egy régiót kiszolgáló, külföldi diákokat is fogadó nemzetiségi intézménnyé váljon. Külön öröm volt látni, hogy az elmúlt évtizedek polgármesterei, iskolaigazgatói – sajnos, Oláh Imre címzetes igazgató úr már nem lehetett ott – mind fontosnak ítélték ezt az eseményt. Hiszen egy kicsit mindannyian egyengették ennek az intézménynek az útját, s akár tudatosan, akár nem, de erre az útra terelték.
– Igazgató úr, miért tartották fontosnak, hogy az iskola nevet kapjon?
– Már az iskola fejlesztési és bővítési programjának megkezdése óta éreztük annak szükségét, hogy nevet adjunk az intézménynek. De nem akartuk elkapkodni a névadást. Hiszen a név fontos, kötelez és egyben profilt is jelez.
– És miért éppen Schiller?
– Az ő nevét ebben az országban majd mindenki ismeri, még akkor is, ha legtöbben elismerik, hogy alig, vagy éppen semmit nem olvastak tőle. Neve különös vonzerővel bír. A jellegzetes Schiller-gallért mindenki ismeri, a költő szabadságának jelképét, aki az akkori kötelező viseletet eldobva, nyitott gallért viselt. Világpolgár volt ő, aki egyetlen fejedelemnek sem szolgált. A szabadon gondolkodó szuverén polgár, aki képes önálló döntéseket hozni, olyan minta és példakép, amit mi is szeretnénk diákjainknak közvetíteni.
– Mennyire illeszkedik a név az itteni hagyományokhoz, hogyan jelzi az előbb említett profilt?
– Hogy megértsük, Schiller egyetemes kultúrtörténeti jelentőségén túl miért döntöttünk amellett, hogy ő legyen a névadónk, egy kicsit vissza kell tekintenünk iskolánk történetére. 1963-ban Magyarország legnagyobb német településén egy tisztán magyar nyelvű gimnáziumot hoztak létre, amely harminc évig működött ebben a formában. És mindez egy olyan országban, amely példaértékű nemzetiségi politikát folytatott, ahogy ezt szerették és szeretik is hangsúlyozni Magyarországon. Mára a helyzet sokat változott. Schiller nevének felvételével azt akarjuk világossá tenni, hogy iskolánk a német kisebbség számára autentikus iskola kell hogy legyen, ami a német iskolarendszer további kiépítését jelenti. A Friedrich Schiller Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium tanítási nyelve a német, azért, hogy forrása és közvetítője legyen a német kultúrának. Ez egyben az iskolával való azonosulás lehetősége is kollégáknak, diákoknak, szülőknek egyaránt.
– Mi adta az apropót, hogy most történjék meg a névadás?
– Elengedhetetlen feltétel volt ehhez a Schiller Gimnázium eltervezett bővítésének nagyvonalú támogatása. Az 550 millió forintos fejlesztés most zárult le. Az első lépcsőben közel 350 millió forintból kiépült a tornacsarnok, a 35 fős – teltházzal működő – fiúkollégium, a 150 fősre bővült étterem, a konferencia terem, 3 új tanterem és egy számítógépes szaktanterem. Az elmúlt három évben 200 millió forintot használtunk fel felújításokra, tantermi berendezések vásárlására. Az újonnan épült részt egy év alatt sikerült berendeznünk. Ki akartuk várni a projekt végét, hiszen egészen más így megmutatni az intézményt, mint üres vagy kopott tantermeket ünnepelni.
– Nem volt túl kockázatos intézményt bővíteni a mai időkben, amikor csökken a gyereklétszám és iskolákat zárnak be?
|
| A Ventoscala Szimfonikus Zenekar háttérben az intézmény névadójának portréjával |
– De igen. Nagy kockázat és felelősség hárult ránk. Több tényező is közrejátszott abban, hogy sikerült végigvinni a projektet. Az egyik legfontosabb, hogy 2004-ben az intézményt átvette a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata. Emellett pedig külön köszönet illeti azokat a szponzorokat – közel 100 vállalat és bank –, akik hittek a változtatás szükségességében és lehetőségében. A sikert tükrözi, hogy az elmúlt két tanévben többszörös túljelentkezés mellett közel 150 diákkal többet vettünk föl iskolánkba, valamint közel 20 tanárral bővült a tantestületünk. Intézményünk tanulói összetétele túllépett a régió határain: Németországból, Svájcból, Erdélyből, Szlovákiából is vannak diákjaink. Érdemes volt tehát vállalni a kockázatot.
– Milyen új feladatokat, utat jelöl ki az új név?
– Mostantól fogva a munka talán nem lesz olyan látványos, hiszen ezt a formát a változó igényeknek megfelelő tartalommal kell megtöltenünk. Belülről építkezünk tovább, egy új minőség elérése érdekében. Igyekszünk alulról jobban megtámogatni a képzésünket, ezzel pótolva és megalapozva a hiányzó általános iskolai lépcsőfokot. Már idén is két nyelvi előkészítő osztályt és két hatosztályos képzési formát indítottunk el. Nagy sikernek örvendett a nyelvi előkészítőn az angol nyelv oktatása emelt óraszámban, ahol így a heti 11 óra német nyelvi – ezen belül szaknyelvi – kompetencia mellett heti 5 órában angolul is tanulhatnak a diákok. Ezt a formát a továbbiakban is megtartjuk, a jó német tudással rendelkezők részére. Terveink között szerepel a 12 osztályos képzési rendszer bevezetése a bajai és a pécsi német nemzetiségi iskolaközpontok mintájára. Célunk az, hogy az intézmény falain belül – kiváló adottságainkat és lehetőségeinket mind jobban hasznosítva – értéktudatos gondolkodásra neveljük diákjainkat.
– A kívülállók számára van valamilyen lehetőség arra, hogy megtekintsék a felújított intézményt?
– Természetesen. De itt nincsenek kívülállók. Aki szeretne, látogasson el hozzánk, ezúton hívok meg minden érdeklődőt a nyílt napunkra, amelyet 2007. január 6-án tartunk, ahol egy pohár forró tea mellett megismerkedhetnek iskolánk képzési programjával.
Szeitz Teodóra
Nationalitätennachmittag
Am letzten Sonntag vor der Adventszeit füllte sich wiederum der stimmungsvoll dekorierte Theatersaal des Schiller-Gym-nasiums. Diesmal lud die deutsche Min-derheitenselbstverwaltung zum traditio-nellen Nationalitätennachmittag ein, der heuer bereits zum vierten Mal stattfand. „Unser wichtigstes Ziel ist dabei, die verschiedenen Vereine, Institutionen und die Bevölkerung zusammenzubringen und mit Tanz, Musik und Gesang einen ange-nehmen Nachmittag in der Herbstzeit zu veranstalten.” – erklärten Erika Bogár und Ibolya Sax, die durch das Programm führten.
Das war ja früher auch üblich, dass die Nachbarn und die Verwandten, nachdem die Feldarbeiten, die Weinlese beendet waren, zusammenkamen und einander Anekdoten, Geschichten erzählten, Lieder sangen, musizierten oder eben tanzten.
|
A Zrínyi utcai óvodások a színpadon
Fotó: Sax Ibolya |
Nach dem musikalischen Empfang der Blaskapelle traten zuerst die Kleinkinder des Kindergartens „Ligeti Cseperedő” auf die Bühne. Die zwei Gruppen bereiteten sich mit einem wunderschönen Programm vor, wobei sie schwäbische Kinderreime, Lieder und Tänze vorgetragen haben. Die Kleinen, die diesmal in hübschen Trachten erschienen sind, brachten das Publikum mit ihren netten Sprüchen sogar zum Lachen. Ihre Kindergärtnerinnen Frau Theresia Kreiszl, Frau Ottilia Kimmel und Frau Ibolya Schuck hatten sicherlich viel Arbeit daran.
Nach der Begrüßung der Kleinkinder wurde die Gelegenheit genutzt, die Mit-glieder der neu gewählten Minderheiten-selbstverwaltung dem breiteren Publikum vorzustellen und sich für das Vertrauen zu bedanken. Die Mitglieder haben sich bei allen Wahlbürgern dafür bedankt, dass sie sich im Sommer die Mühe genommen haben, sich zu registrieren und am 1. Oktober dann tatsächlich am Wahlort erschienen sind. „Wir sind für Ihre Ideen und Vorschläge offen. Wir rechnen auch damit, dass Sie uns helfen, unterstützen, damit das Deutschtum in Werischwar weiterlebt, die Mundart, die schönen Lieder, Tänze und Musik nicht in Vergessenheit geraten. Wir glauben, dass es unser ge-meinsames und wichtigstes Ziel ist.” – wurden die Gedanken der Mitglieder der Minderheitenselbstverwaltung zum Aus-druck gebracht.
Eine kleine Kostprobe aus der Werisch-warer Tanzkultur bot anschließend den Anwesenden die Kindertanzgruppe, die von der jungen und engagierten Tänzerin, Anita Breier geleitet wird. Die begabten Kinder tanzten vier Tänze: die Musikan-tenpolka, die Werischwarer Zeppelpolka, das Gartenfest und das Finale.
Dem Tanz folgte der Gesang des Natio-nalitätengemischtchores. Sie sangen diesmal unter der Leitung von Franz Neu-brandt die Lieder „Zauber der Musik” und „Lieder der Liebe” von Manfred Bühler, das Lied „Dort unten im Tale” von Brahms und zwei Volkslieder – mit nicht geringem Erfolg.
Zuletzt folgte etwas Besonderes. Auf der Bühne konnten die Zuschauer eine Akkordeonkapelle be-grüßen, die von Norbert Sax geleitet wird. Diese Kapelle besteht erst seit ein paar Monaten und hat sich für diesen Tag, für ihren ersten Auftritt mit zwei deutschen Märschen vorbereitet.
Das anderthalb stündige Programm wurde wieder mit Blasmusik beendet, die Viele zum Tanzen und auch zum Singen anregte.
So zog der Nachmittag bis in die Abendstunden und anscheinend haben sich dabei alle wohl gefühlt.
Die deutsche Minderheitenselbstver-waltung bedankt sich auf diesem Wege bei allen Teilnehmern, die mit ihrem niveauvollen Auftritt zur Veranstaltung beigetragen haben und bei dem lieben Publikum, das mit seinem Beifall mitgemacht hat. Herzlicher Dank gilt auch Thomas Mirk für den guten Jungwein, der für die gute Laune gesorgt hat.
Ibolya Sax
Német nemzetiségi nap Vörösváron
Ezen a szokatlanul meleg és simogató napsütéssel kényeztető vasárnap délutánon felkerekedtünk a párommal és gyermekeinkkel, hogy ne a négy fal között tespedjünk. Ellátogattunk hát a hozzánk amúgy is közel eső gimnáziumba és kíváncsian vártuk, mit tartogat számunkra a Német Nemzetiségi Önkormányzat által rendezett hagyományos Nemzetiségi Délután.
A terem már szinte dugig volt érdeklődőkkel, mire mi odaértünk. Zömében idősebbek ülték körbe az asztalokat, melyek pogácsával, borral és szódával voltak megterítve. Mikor megérkeztünk, már javában játszott a Német Nemzetiségi Fúvószenekar, akiknek hála, végig fesztelen volt hangulat.
Az első – és egyben a legsikeresebb – fellépők a legkisebbek voltak. A Ligeti Cseperedő Óvoda ovisai táncoltak, énekeltek, szavaltak nekünk, nem egyszer mosolyt csalva a hallgatóság arcára.
Utánuk a Német Nemzetiségi Táncegyüttes fiataljai ropták a táncot a színpadon, szemet gyönyörködtető összhangban. Õket követte a Német Nemzetiségi Vegyeskórus, majd egy fiatalokból verbuválódott harmonika-együttes. Ezután még a fúvósok egy pár számot játszottak talpalávaló gyanánt.
A „hivatalos” műsor letelte után nem akaródzott senkinek sem hazamenni, hiszen kiválóan érezte magát mindenki. Volt, aki még az egyik harmonikást elkapta, hogy kísérje az ő nótáját. Szerencsére a muzsikus örömmel tette! Mi meg örömmel hallgattuk. Aztán felkerekedtünk, hogy a friss élményeket átadhassuk az otthon maradott családtagjainknak.
Remélem jövőre ismét részesei lehetünk lassan sorvadó nemzetiségi kultúránk évente megrendezett jajkiáltásának. Remélem jövőre többen leszünk kíváncsiak erre az eseményre.
Remélem lassan feleszmélünk és a gyermekeinket tudatosan a nemzetiségünk értékeinek megőrzésére neveljük, hogy a hagyományok és az emlékek tovább élhessenek itt Vörösváron.
Szakszon Péter
Forrás: (www.pilisportal.hu)
