15. oldal Kultúra
A művészet forrása
Akik régi olvasói a Vörösváron megjelent újságoknak, bizonyára emlékeznek rá, hogy indult egy riportsorozat, melyben olyan vörösvári művészeket kérdeztem, akik tanulmányaikat zenei pályán folytatták. Megismerhették a pályájukat, azt, hogy mit értek el a zeneművészet területén. Azonban mégis adós maradtam valamivel, melyet az információgyűjtés után, jelen helyen igyekszem pótolni. Nevezetesen, hogy ezek a kiváló zenészek honnan indultak.
Apró nosztalgiával gondolok vissza magam is a zeneiskolás évekre. Volt valami érdekes hangulata a helynek is, amelyről a mai növendékek már nem tudhatnak. Az akkori zeneiskola egy rozoga épület volt, mely fénykorában, meglehet, istállóként funkcionálhatott. Apró termeibe a tanáron, a növendéken és a hangszeren kívül talán csak a kotta fért be. Miközben az egyik helységben zongoraoktatás folyt, a másikból átszűrődött a cselló hangja, a miniatűr előszobában (ami leginkább arra szolgált, hogy a kisiskolásokat leszoktassák a nagy méretű táskák használatáról) az egész kakofónia egy katyvasszá gyűlt össze. Különböző hangnemek, különböző ritmusok, különböző dallamok. A nyári melegben pedig még a környékbeliek is hallhatták a nyitott ablakokon kiáramló hangjegy-tumultust. Aki a sok dallam között követni tudta a sajátját, már fél sikert könyvelhetett el. Ez volt a mi zeneiskolánk.
Jobbra a zeneszobák, balra a szolfézsterem nyílt. Oh, igen, az a szolfézsterem: iskolákból kiselejtezett padokkal, székekkel, a sarokba beékelt szekrénnyel, melynek egy-egy polca időközönként nagy robajjal leszakadt. De volt táblánk is, egyik fele négyzetes, másik fele kottavonalas – pontosabban, lehetett egykoron, mert a zöld festék lepattogzott róla, így a kréta és a törlőszivacs csak mutatóban – mintegy használhatatlan széria felszerelésként – volt elhelyezve a tábla alatt. Itt okított bennünket zeneelméletre Szabó Júlia, a zeneiskola igazgatója. Julika néni, ahogy mindenki ismerte, külsőségeiben is a zeneművészet nagyasszonyát testesítette meg. Gyerekként minden alkalommal megállapítottam, hogy ha Liszt Ferenc nőnek született volna, bizonyára úgy nézett volna ki, mint ő.
Szabó Júlia Nagykőrösön született, majd 1961-ben ének-zene-történelem szakos diplomát szerzett a szegedi Tanárképző Főiskolán. Kezdetben az abonyi zeneiskolában tanított, 1965-től ugyanennek az intézménynek az érdi, pilisvörösvári és pilisszentiváni kihelyezett tagozatán lett oktató. Egy évvel később megalakult a megjegyezhetetlen nevű Budai Járási Körzeti Állami Zeneiskola, melynek igazgatóhelyettese, szolfézs szakfelügyelője, majd 1970-től két évtizeden keresztül az igazgatója lett. 1984-ben az ELTÉ-n nevelésszociológiából is diplomát szerzett. 1990-től címzetes igazgató, 1997-től főtanácsos. 1992-től 2000-ig a piliscsabai Zene- és Társművészetek Iskolájának alapító igazgatója volt, aki országos közoktatási szakértőként is tevékenykedett. Nyugdíjba vonulását követően részfoglalkozású tanárként sem hagyott fel a felnövekvő zenésznemzedék okításával. Kutatói munkát végez a zeneszociológia és személyiség-lélektan terén, mely témában számos publikációja jelent meg, és Zeneirodalom címmel tankönyvet is írt.
A pilisvörösvári zeneiskola tehát az abonyi intézményből nőtt ki, és vált néhány éven belül önálló oktatási központtá. Az 1966-os tanévben 49, míg 1978-tól már 140-160 növendéke volt az iskolának. Az apró zenészpalánták ilyen mértékű megsokasodása a nagyközségi tanácsot arra a döntésre kényszerítette, hogy zeneoktatás céljára alkalmas, különálló épületet bocsásson a zeneiskola rendelkezésére. Így esett a választás a gimnázium udvarában található öreg kulipintyóra, melynek átalakítását és felújítását Érd város vállalta magára. A fényes hajópadló sem nyugtatta meg a határozott fellépésű zongoratanárnőmet, Ili nénit, hogy nem fog egyszer zongorástul, mindenestül a pincébe szakadni. A fúvósok azonban így is kiszorultak az apró épületből, ők a Művelődési Házban kaptak helyet, de alkalomszerűen az általános iskola és a gimnázium is helyet biztosított. A félév végi hangversenyeket szintén a Művelődési Házban, valamint a Könyvtár épületében rendezték meg.
Az iskola tehát a négy égtáj felé, szétszórva működtette tantermeit, és tanította a zenére fogékony csemetéket – valljuk be, nem elhanyagolható sikerekkel! A zenei pályát tizennégy növendék választotta, akik olyan neves intézményekbe nyertek felvételt, mint a zeneművészeti főiskola, az ELTE karvezető szakja, a grazi főiskola, vagy a budapesti, illetve bécsi zeneakadémia, de az egykori növendékek többsége, ha nem is hivatásszerűen, továbbra is foglalkozik a muzsikával. A helyi zeneiskola kisdiákjai számos alkalommal remekeltek különböző hangszeres versenyeken, és több alkalommal adtak színvonalas hangversenyt országos kamarazenei találkozókon. Történtek mindezek annak ellenére, hogy sem az oktatás helyszíne, sem pedig az érdi tulajdonú hangszerállomány nem volt megfelelő. Elsősorban a nagyszerű tanári gárdának köszönhető, hogy a körülmények ellenére is színvonalas oktatást tudtak biztosítani.
Az állami zeneoktatásban részt vevő első tanárok voltak: Pöltl Károlyné zongoratanárnő, Mudry Lajos hegedűtanár, és a már említett Szabó Júlia. Később, a zongoraszekciót bővítve, olyan remek tanárokat vettek fel, mint Czenner Katalin, Lukács Mária, Stolcz Dénes, Karagetian Karina, dr. Sági Tamásné, Mikula Mária és dr. Bényei Andrásné. A hegedülni tanuló növendékeket pedig Lehota Edit és Kavetzki Ferenc vették szárnyaik alá, a gordonkát Hidas Györgyné tanította, a kis trombitásokat Németh János és Zágon Miklós, a fuvolásokat és furulyásokat Nagy Lászlóné és Kulin Krisztina, az oboásokat Hajósy Ida, a klarinétosokat pedig Radanovics Géza és Pogány László oktatták. A szolfézsoktatás előképzőjét Nagy Lászlóné, a későbbi elméleti tanítást Szabó Júlia, Hajósy Ida és Hidas Györgyné vezették. Ők azok, akik megtettek mindent, hogy vörösvári zenészeinkre büszkék lehessünk. Köszönjük nekik!
Vörös Ildikó
Uram, az én rögöm magyar rög
Február első péntekén a Mű-hely Galériában Kovácsházi Anna festménykiállítása nyílt meg, aki első ízben állította ki munkáit hazánkban, majd pedig zenés, verses előadást hallhattunk Bartók László színművész nagyszerű tolmácsolásában.
|
Bartók László
Fotó: Saufert János |
Kovácsházi Anna az aquarellfestészetben találta meg a lehetőséget önmaga kifejezésére. Az aquarellképek készítéséhez rendelkezésre álló, rövid idő inspirálóan hat rá, ahogy a pillanatnyi benyomások is, melyek nem a részletek kidolgozására helyezik a hangsúlyt. Az alkotásban a hangulatot kívánja vászonra vinni, s erre legalkalmasabbnak a tájképeket tartja. Hazánkat járva, annak különböző tájait a helyszínen örökíti meg, mert mint mondja, az aquarell titka az „élő” utáni festésben rejlik. Bár a Mű-hely Galériában egyetlen alföldi képét sem állította ki, a magyarországi tájak közül az Alföldet szereti leginkább festeni, pontosabban az alföldi pusztaságot, a „semmit”. De Nietzsche óta tudjuk, hogy a semmi – ebben az értelemben – nem létezik, ennek megfelelően az alkotásain megjelenő táj egy végletekig leegyszerűsített valóság, s ettől olyan magával ragadó.
A kiállítás megnyitóját követően a színpadon apró mécsesek gyúltak, egyszerű díszletként Bartók László színművész „Vendégségben Ős Kajánnál” című zenés estjéhez.
Bartók László színművész Tolcsvay Béla muzsikájára állította össze a költeményeket, s előadásának színvonalát emelve, táltos dobbal kísérte a súlyos szavakat. Globális műsor átadására törekedett, melyben a dobszó túllép az egyszerű ritmikus hangon, szívdobbanássá válik, a szavaknak súlyuk lesz, a karakterek megelevednek. A hallgató párbeszédként éli meg az előadást, melyben folyamatos kérdéseket kap a magyarságtudatával, az elvesztett, ősi kultúrájával és az életfilozófiájával kapcsolatban. Komoly és elgondolkodtató est volt, mindazonáltal felemelő a kultúrára szomjazó léleknek.
A Mű-hely Galériában március 3-án, este 7-kor Szabó Ottó festő és faszobrász kiállításának megnyitójára várják az érdeklődőket, mely után Petőfi Sándor és Simon István: A helység kalapácsa című művét az Alig Színpad színészeinek előadásában láthatják. A komédiát Német Miklós rendezte. A további rendezvényekről (társastánc, magyar táncház, zeneovi) a hirdetésekben, illetve a plakátokon olvashatnak, valamint a helyszínen érdeklődhetnek (Mű-hely Galéria, Pilisvörösvár, Hunyadi J. u. 70., tel.: 330-802). A kulturális estekre a belépés továbbra is ingyenes.
Vörös Ildikó
Egy emlékezetes koncert
Felemelő élményben volt részük a komolyzenét kedvelő vörösvári polgároknak a zeneiskola január 27-i koncertjén. A színpadról ezúttal nem pénzért szerződtetett profi muzsikusok szórakoztatták a közönséget, hanem az iskola tanári kara. A vastapsból ítélve „kitűnőre vizsgáztak” ezen az esten, amelyen érzelmes, lágy melódiák és romantikus hevületű szólamok váltották egymást Ravel Legendájától Verdi Bevonulási indulójáig.
– Köszönjük a tapsot, úgy érezzük, sikerült bizonyítanunk Önöknek, hogy nemcsak tanítani tudjuk a muzsikát, hanem művelni is – mondta a jól sikerült hangverseny után Hoós Sándor igazgató.
Az igazgató úr köszönetét fejezte ki újfent azért is, hogy városunk polgárai támogatásukkal lehetővé tették az intézmény koncertzongorájának megvételét. Az új hangszert először a tavaly október 23-i ünnepségen szólaltatta meg egy bravúros négykezes Rákóczi indulóval Berchy József és Szlovencsák Péter. Azóta több koncerten is fontos szerepet játszott ez a remek hangszer. A Pán Zenei Alapítvány, amely az új zongoráért jött létre, most más célokat tűz ki maga elé, segítendő a zeneiskola tanárainak munkáját.
A január 27-i rendezvény ünnepélyes hangulatát emelte, hogy Grószné Krupp Erzsébet polgármester ez alkalommal adta át Hoós Sándornak az Arany katedra díjat.
Gratulálunk a díjhoz és további sikereket, sok ragyogó koncertet kívánunk a jövőben is.
F. A.
Megújult a Városi Könyvtár kapuja
2005. januárjában Holitska Sándorné, a Városi Könyvtár vezetője levélben kereste meg az Oktatási Bizottságot, kérve a könyvtárkapu felújítását a bizottság keretéből. Az OKB egyhangúlag támogatta a kezdeményezést az elöregedett kapu felújítására, és decemberben 1.000.000,- Ft-ot utalt át a rendelkezésére álló keretből a könyvtárnak a munkálatok elvégzésére, utólagos elszámolás kötelezettsége mellett.
A munkával Győrfy Józsefet bízták meg, aki a legkedvezőbb árajánlatot tette 937.500,- Ft összeggel. A kapu 2006. január elején készült el.
Az egykori Blind-ház kapuját annak idején Lieber Márton asztalos édesapja készítette. Sokáig kitartott, de az idő végül kikezdte a remek asztalosmunkát. Példamutató, hogy az OKB támogatta a felújítását.
DSD in werischwar
DSD – hinter diesen drei Buchstaben verbirgt sich das „Deutsche Sprachdiplom”. Die Werischwarer Zeitung befragt Herrn Günther Fecht, DSD-Beauftragten und deutschen Pro-grammlehrer am Ungarndeutschen Wirtschafts-gymnasium Werischwar über das Wesen der Sprachprüfung:
– Seit vielen Jahren ist das Ungarndeutsche Wirtschaftsgymnasium Werischwar ein von Deutschland offiziell anerkanntes Prüfungs-zentrum zur Vergabe des Sprachdiploms. Das Sprachdiplom ist kostenlos. Dieses Diplom öffnet den Absolventen die Türen zu vielen deutschen Firmen und wird darüber hinaus von deutschen Universitäten als Nachweis über ausreichende Deutschkenntnisse verlangt. Jährlich schaffen mehr als 95 Prozent unserer Schüler diesen Abschluss. Dafür müssen sie allerdings auch etwas tun. Es beginnt mit einer sich über zwei Tage ziehenden schriftlichen Prüfung, in der Textverständnis, Lese- und Hörverständnis sowie Grammatik und Wortschatz abgeprüft werden. Am meisten zittern die Schüler vor der mündlichen Prüfung, in der sie ein selbstgewähltes Thema in freier Rede überzeugend präsentieren müssen; hinzu kommt ein unbe-kannter Text, den sie im zweiten mündlichen Teil, der ebenfalls mindestens 10 Minuten dauert, zusammenfassen und dem dreiköpfigen Prüfungsausschuss vorzustellen haben. Da diese Prüfungen nahezu zeitlich auf der ganzen Welt stattfinden und die schriftlichen Arbeiten zentral in Köln korrigiert werden, dauert es fast ein halbes Jahr, bis die Schüler genau wissen, ob sie das DSD bestanden haben. Am Ende des Schuljahres erhalten sie dann Ihre Diplome. Wenn nicht, hat man noch eine letzte Chance im nächsten Jahr.
– Wie viele SchülerInnen des Gymnasiums haben sich dieses Jahr für die DSD gemeldet und wie erfolgte ihre Vorbereitung?
– Insgesamt 48 Personen haben sich für die DSD gemeldet, 46 aus dem ganzen zwölften Jahrgang und 2 kamen noch aus der 13-ten Klasse hinzu. Die Vorbereitung der 12-ten Klassen lief in diesem Schuljahr in einer Wochenstunde, ab dem nächsten Schuljahr fangen wir die Vorbereitung schon in der 11-ten Klasse an.
Tímea Faragó
