19. oldal Fórum
Őseink erkölcsi és kulturális értékeinek megmentéséért
Tisztelt Polgármester Asszony!
Tisztelt Képviselő-testület!
Mint a Pilisvörösvári Hagyományőrző Egyesület elnöke és mint a szülőfaluja sorsát szívén viselő lakos ezúton is szeretném a közvélemény elé tárni a Zeneiskola és a Kultúrház cseréjével kapcsolatban részben saját aggodalmaimat, részben sokak negatív véleményét.
Két héttel ezelőtt kértem a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökét, kerüljön megbeszélésre a téma a hat nemzetiségi egyesület között. Ezt követően megkerestem személyesen a polgármester asszonyt is, ugyancsak tolmácsolva a sok aggódó véleményt, abban a reményben, hátha születhet valamilyen megnyugtató megoldás, amennyiben a hozzáértők jóindulatú tanácsa meghallgatást nyerne.
Az utóbbi évtizedek során számos jóvátehetetlen intézkedés történt, még ha talán nem is rosszindulatból, csupán kellő átgondolás híján. Egyike az ilyeneknek az óvodáknak a város peremére való áthelyezése. (Máig is fájó a városháza átalakítása, mely annak idején mint községháza akár megyeházának is megfelelt volna.)
Nem kis gondot okoz az sem, hogy sokak nemcsak a kultúrház épületének új funkciója, de tervezett külalakja miatt is aggódnak, nem tartván azt a város képébe illeszkedőnek. Ezért kellene mégis megbeszélés tárgyává tenni a horribilis összeg elköltésének helyességét. Felmerül többek között a parkolóhely hiánya és a funkciónak nem megfelelő környezet stb.
Gondoljuk meg, talán még nem késő.
Polgártársaimat is kérem, akiknek van meglátásuk vagy megnyugtató javaslatuk, tárják fel az illetékes bizottságnak.
* * *
Ismételten kérem a város lakosságát, akik szívügyüknek tartják a Falumúzeummal kapcsolatos tevékenységet és sok fáradsággal összegyűjtött helytörténeti anyag méltó megőrzését, buzdítsák erre az ifjúságot is, főleg az iskolás gyermekeket, akár a népismereti órák keretén belül is, mert nemcsak a tárgyak megőrzése fontos, hanem az őseinktől örökölt erkölcsi és kulturális értékek megmentése is. Ez csak személyes találkozások, megbeszélések útján lehetséges. Nemcsak a sport és a technika fontos a gyermekek számára, hanem a lelki és kulturális töltekezés is. E célra szeretnénk megvalósítani az „élő múzeum” gondolatát, mely bőséges lehetőséget nyújtana mindezek megvalósítására.
* * *
Sokszor hangzanak el megnyilvánulások adott problémák esetében: „korszellem”, „világviszonylat” stb.
Erre az a válaszunk: az egész világot nem tudjuk megváltani, az ország gondjait sem tudjuk megoldani, de szűk környezetünkben, akár szülőfalunkról, akár csak lakóhelyünkről legyen szó, kellő összefogással sok mindent lehetne szebbé és jobbá tenni.
A mi generációnk felelőssége, hogy csak összkomfortos lakást, gépkocsit, motort, technikai berendezéseket, külföldi utazások lehetőségét biztosítjuk gyermekeink számára vagy maradandó értékeket is nyújtunk nekik, elsősorban azzal, hogy nem szakadunk el a gyökerektől. Ehhez pedig sokkal többre van szükség, mint az eddig nyújtott nemzetiségi programok megvalósítása. Több korosztály, a polgári és egyházi erők együttműködése, az értelmiségiek és fizikai dolgozók együttes meghallgatása, illetve megkérdezése vezethetne olyan eredményre, melyet az egyesületünk bejegyzését intéző ügyvéd említett meg: „Önök meg tudnák változtatni Vörösvár arculatát, mert a környező községekkel szemben ennek a városnak nincsen arculata.”
* * *
A Hagyományőrző Egyesület szeretné tisztelettel felhívni a figyelmet a Falusi Turizmus lehetőségére.
Előnyeink: a főváros közelsége, nemzetiségi programjaink, német nyelvű szentmise, nemzetiségi énekkar, zenekar, kápolnák, „Bildstock”-ok, útszéli keresztek, a temetőben a szép gót betűs sírkövek, a Pilis közelsége, a Falumúzeum, a Zeneiskola.
Mindezek gazdag programot kínálhatnának megfelelő szervezés és együttműködés esetén.
A falusi turizmus serkentőleg hathatna városunk folyamatos szépítésére, a régi értékek karbantartására (parasztházak, pincék stb.)
* * *
Amikor ezeket a sorokat leírom, nem saját érdekem vagy érdemszerzésem vezet, hanem felelősségérzetem ifjúságunk jövőjéért.
Az élettől immár hamarosan el kell válnom, egyúttal itt szeretném felajánlani mindazt az értéket, amit évtizedek során összegyűjtöttem, méltó megbecsülésre és a munka folytatására.
Jó lenne, ha kevesebb poszthumusz elismerés születne, s mérlegelnénk az alábbi vers sorait:
Túrmezei Erzsébet:
Jövő esztendőre…
Kicsit több békesség, jóság, szelídség…
Kevesebb viszály, irigység…
Kicsit több igazság úton-útfélen…
Kicsit több segítség bajban, veszélyben…
Kicsit több „mi” és kevesebb „én”…
Kicsit több erő, remény…
És sokkal több virág az élet útjára!
– mert a sírokon már hiába.
* * *
Megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem azokat a támogatásokat, amelyeket eddig – sajnálatos módon – nem említettünk.
Köszönetet mondunk Bogárné Marikának és családjának. Marika az egyesület könyvelését kezdettől fogva ingyen végzi, nagy odaadással.
Köszönetet mondunk a Sebesfi Kft.-nek adományáért, Szőlősi János asztalosnak munkájáért, Pfeiffer János tetőfedő mesternek az ereszcsatornák felszereléséért.
Elnézést kérünk azoktól, akiket akaratunkon kívül kihagytunk, pótolni fogjuk.
Elnézést kérünk azoktól is, akiket akaratunkon kívül megbántottunk.
Pilisvörösvár, 2006. febr., 13.
Tisztelettel:
Gromon Andrásné (Manhertz Mária)
„Jöjjön el a Te országod…”
Gyermekkorunkban édesanyánk így tanította nekünk a legszentebb imádságot, a Miatyánkot. Mindenki más, aki gúnyolódik, kifigurázza az imádságot, mélyen megsérti a katolikus hívőket, rosszul teszi, maga alatt vágja a fát. Saját magáról állít ki bizonyítványt. Óriási cinizmusnak tartom azt is, amikor ateista újságírók szerkesztenek egyházi rovatot. Hogyan lehet hiteles így egy újság?
„Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket” – szól a püspöki kar körlevele az elkezdődött imaév kapcsán. A körlevelet minden magyarországi templomban felolvasták. Aki nem itt jár a földön, csak az nem látja, hogyan robog a szekér fék nélkül lefelé a lejtőn. Erkölcstelenség, korrupció, csalás, nihilizmus a közvetlen környezetünkben és a közéletben. Az egyház a lelki újjászületésre szólít: vegyük észre hívők és nem hívők, hogy a romlás felé vezető úton az utolsó órában vagyunk. Tomka Miklós vallásszociológus szerint: „aki ezt nem látja elég nagy bajnak, számoljon el lelkiismeretével”.
Nézzünk csak körül nyitott szemmel, s ne akarjuk a látott borzalmakat a szőnyeg alá söpörni, mert azzal nem oldjuk meg a problémákat. Figyeljünk oda az egészségügyben lévő vészhelyzetre. Orvosok százai mennek külföldre dolgozni, bízva a jobb megélhetésben. Aki járt mostanában kórházban, láthatja maga körül a leépülést. Lassan már a köszönésért is fizetni kell. Mindenki azt keresi, hol tud „olcsóbb” orvosi ellátást kapni.
Hányszor emlegetik a sajtóban a tolerancia elvét. Vonatkozzon akkor ez az egyházra is! Hadd mondhassa ki bátran a pap és az egyház: hívemet megóvom a bajtól és figyelmeztetem a kárhozatra. Csak a diktatúrában fordult elő, hogy az egyház papjait a templom falai közé szorították némaságra kárhoztatva. A papok a mi tanítóink, azon fáradoznak, hogy megfékezhetetlen gyermekeinket emberségre és az értékek felismerésére oktassák. Ebben az évben különösen nagy odafigyeléssel kell imádkoznunk a Magyarok Nagyasszonyához a teljes lelki megújulásért.
Városunkban is egyre gyakoribb jelenség a felbomlott családok vívódása, az italozó férjek garázdálkodása, a munkanélküliség és az elszegényedés, a növekvő drogfogyasztás. A pénztelenség fokozatosan veszi el az emberek életked-vét. Nézzünk körül az utcán, buszon: lehajtott fejű, savanyú arcú, összetört, ápolatlan emberek. Depressziós az ország.
Gyengül az oktatás színvonala. Nem szabad fegyelmezni, nincs szükség osztályzatokra, nem kell verset tanulni, számon kérni.
A körlevél szerint nincs összetartás, önzők és közömbösek az emberek. Nincs igazságosság, nincs törvény, amely az elesetteket óvná.
De kiút mégis van! A remény az utolsó bástya. Az imaév elkezdődött, mely gyógyírként szolgálhat a lelkünknek, ha őszinték imádságaink. Betegségünkben, halálunk óráján szinte mind Istenhez fordulunk. A bajban össze tudjuk kulcsolni a kezünket és áhítatosan imádkozni.
Fogadjuk a körlevelet nagy örömmel, mint a keresztény tanítás egy színtiszta szeletét, talán még időben érkezett el hozzánk.
„Istenünk! Irgalmas szeretetedre kérünk, hogy amint megbocsátottál Péternek, a tékozló fiúnak, a házasságtörő asszonynak, a jobb latornak bűnbánatuk miatt, úgy töröld el tartozásunkat és mentsd meg nemzetünket a pusztulástól. Könyörülj meg Szűz Mária országán, hiszen az ateizmus miatt sokan nem tudják, mit cselekszenek. Add meg nekik a megértés kegyelmét, hogy felismerjék bűneiket és többé ne vétkezzenek!”
Köszönjük a püspöki kar körlevelét!
Dr. Gábeli Zoltánné
