6. oldal Oktatás
Pedagógusaink kitüntetése
Három vastag betűvel szedett név, három kiváló pedagógus méltatása, három tartalmas életpálya elismerése olvasható itt, ez oldalon. Mindhármójukat nevét az önkormányzat terjesztette fel az Oktatási Minisztériumhoz szakmai kitüntetésre – kiemelkedő pedagógiai munkájuk jól megérdemelt elismeréseként. Andrusch-Fóti Mária (Mida néni) január 23-án személyesen, az oktatási minisztertől vehette át a Néprajzi Múzeumban megrendezett ünnepségen a „Karácsony Sándor”-díjat, amelyet egy évben az egész országban mindösszesen 10 pedagógus kaphat meg. Hoós Sándor igazgatónak, a zeneiskola január 27-i tanári koncertjén, dr. Harmath Attilánénak január 31-én, a Német Nemzetiségi Általános Iskola félévzáró értekezletén adta át Grószné Krupp Erzsébet polgármester – jól megszervezett meglepetésként – az „Arany katedra” emlékplakettet.
Gratulálunk a kitüntetetteknek, kívánjuk, hogy hivatástudatuk, magas szintű szakmai munkájuk, áldozatos tevékenységük mutasson példát jövendő pedagógusaink számára is!
|
Mida néninek otthonában gratuláltak a díjhoz (A felvételen: Kutasi Jánosné, Fogarasy Attiláné,
Andrusch-Fóti Mária és Grószné Krupp Erzsébet)
|
Andrusch-Fóti Mária
Pilisvörösváron született 1934. augusztus 10-én. 1954 őszétől 1993. december 30-ig, nyugdíjazásáig tanított a Német Nemzetiségi Általános Iskolában. 20 éven keresztül volt az intézmény gyermek- és ifjúsági felelőse. Szakmai felkészültsége, a szülőkkel kialakított kapcsolata elismerést váltott ki kollégái s a település lakó körében. Munkáját az igényesség és magas szaktudás jellemezte. A tanítványai megalapozott tudással kerültek ki kezei alól. Nyugodt, kedves egyénisége meghatározó volt a tantestületben. Fiatalabb kollégáit szakmai tanácsaival segítette. Munkájának elismeréseként 1986-ban Kiváló Munkáért érdemérmet kapott. Nyugdíjasként visszatért az iskolába, ahol napközis nevelőként folytatta oktató-nevelő munkáját. 1990-1994 között a helyi önkormányzat képviselőjeként dolgozott, a Népjóléti Bizottság tagjaként sokat tett a közjóért és az oktatásért. 2004-ben Aranyoklevelet kapott.
Dr. Harmat Attiláné
|
Dr. Harmat Attiláné a félévi értekezleten vette át a díjat (Fogarasy Attiláné, dr. Harmat Attiláné, Grószné Krupp Erzsébet, Falics Jánosné és Kutasi Jánosné)
|
Tataházán született 1950. december 19-én, leánykori neve: Somoskövi Éva. Pedagógiai pályafutását a településen 1987-ben kezdte technika tantárgy oktatásával. 1991 óta a Német Nemzetiségi Általános Iskola dolgozója. 1994-ben városi szinten megszervezte a szelektív hulladékgyűjtést. Az iskola neki köszönhetően országos szinten is élen jár e tevékenységben. Környezetvédelmi versenyekre, pályázatokra készíti fel tanítványait, akik jelentős eredményeket érnek el. Rendszeresen viszi a környezetvédelmi csoportot túrákra, kirándulásokra. Munkájára az alaposság, tervszerűség, a természet tisztelete, a tolerancia a jellemző. Jó szervezőkészséggel rendelkezik. Igazi példakép a gyermekek és szülők részére. Rendkívül szerény, csendes. Munkáját nem csak Pilisvörösváron, de a térségben is elismerik. A város önkormányzata a környezeti nevelés, környezetvédelem terén elért eredményeinek elismeréseként 2004. október 23-án Pilisvörösvárért Emlékérmet adományozott részére.
Hoós Sándor
|
Hoós Sándornak a zeneiskola tanári koncertjén
nyújtották át az elismerést
(Grószné Krupp Erzsébet, Hoós Sándor és Kutasi Jánosné)
|
1961. január 8-án született Ózdon, 1982-ben mint zeneiskolai trombitatanár szerzett diplomát a miskolci Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1993 óta a Cziffra György Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója. Tevékenysége során az iskola jelentős fejlődésen ment át. Ő vezette be a képzőművészeti képzést. Az egyéni zeneoktatás mellett kiemelten fontosnak tartja a közös zenélést, a zenekari tevékenységet, mely a diákoknak elismerést, sikert biztosít. Az általa vezetett Ifjúsági Zenekar nemcsak a térségben, hazánkban elismert, hanem határainkon túl is. Tevékenysége során számos helyi, országos, nemzetközi rendezvény szervezője és lebonyolítója volt. Ezek közül kiemelkedő a „Nemzetközi Trombitaverseny”, mely immár 3. alkalommal került lebonyolításra Pilisvörösváron. A város kulturális életében az intézmény meghatározó szerepet tölt be koncertjeivel. Kiemelkedő a karácsonyi és az újévi koncert, melyen a diákok és a pedagógusok együtt szerepelnek.
„A pedagógusbőrömbőlnem tudok kibújni”
Andrus-Fóti Mária Karácsony Sándor-díjat kapott
Amikor alig két hónapja felkerestem Mida nénit, hogy a Vörösvári Újság hasábjain beszámoljak immáron harmadik éve működő sváb tanfolyamáról, nem is sejtettem, hamarosan milyen örömteli apropóból találkozunk újra: 2006. január 23-án Karácsony Sándor-díjjal tüntették ki, 38 éves kiváló pedagógiai munkássága elismeréseképpen. A rangos kitüntetést Budapesten, a Népművészeti Múzeum aulájában vette át Magyar Bálint minisztertől. Szerencsekívánataimmal látogattam meg ismét a tanítónőt, hogy újra megmerít-kezhessem élettapasztalataiban, töltekezhessek bölcsességéből, és a díjátadás ürügyén beszélgettem Vele tisztességről, hivatásról, elkötelezettségről, egyszóval: az életéről.
– 1953. július 1-jén kezdett tanítani Hollókőn. 1954-ben férjhez ment Andrus Józsefhez, pár hónapig Érden, a Tuscula-numban dolgozott, majd 1954-től már Pilisvörösváron napköziotthon-vezető, ettől kezdve 1990-ig, nyugdíjazásáig a Vásár Téri Általános Iskola német nemzetiségi tanítónője. Népes családjáról való gondoskodása mellett ideje jutott arra, hogy a népjóléti bizottság elnökeként közreműködjön a Napos Oldal létrejöttében, nyugdíjazása után, 2001-től 2003-ig a Szent Erzsébet Otthon foglalkoztatója volt, azóta pedig sváb nyelvtanfolyamot vezet – eddig a Karácsony-díj átadásán a méltatás, a laudatio adatai. Hogy fér bele ennyi minden egy mégoly tevékeny emberi életbe?
– Nem fogod elhinni, de egyik feladatot sem éreztem tehernek soha – válaszol mosolyogva Mida néni. – Ha tízszer születnék, tízszer lennék tanítónő. Ültem ott a díjátadáson, hallgattam, ahogy az elöl-hátul professzorokat szólították sorra az emelvényhez, és azt kérdeztem magamtól: Te jó ég, hogy kerülsz te ide? Sosem éreztem munkának, fáradtságnak, amit végeztem, amit elvégeznem adatott. Feladat volt, én épp ott voltam, jó helyen voltam, jó időben, és ha ott voltam, hát megcsináltam. Igyekeztem jól csinálni. Mert másképp nincs is értelme, csak ha jól akarja csinálni az ember, amit vállalt.
– Hogyan fogadta a méltán megérdemelt elismerést?
|
Andrus-Fóti Mária átveszi a kitüntetést
Magyar Bálint minisztertől |
– Örülök neki, a magam csendes módján. Tudod, nem szoktam harsányan ünnepelni. A gyerekeim is azt kérdezték: „Anyu, te nem is örülsz neki?” De, hogyne örülnék. Csak az én igazi örömeim, ünnepeim nem tárgyi dolgokra irányulnak. Nekem az az öröm, hogy nem tudok úgy végigmenni a vörösvári utcán, hogy ne találkoznék régi diákokkal, és hogy mindig őszintén örülünk egymásnak. Látod, a múltkori cikk hatására jött két újabb érdeklődő a sváb tanfolyamra. Ez is nagy öröm számomra.
– Felfoghatjuk úgy, hogy soha egészen abba nem hagyott pedagógiai munkájának folytatása ez a tanfolyam?
– A pedagógusbőrömből nem tudok kibújni. Talán, ha a templomban a szószékre kellene felállnom, ott is tudnék beszélni. Emberekhez szólni, szívből szólni – ez a hivatása a pedagógusnak. És ha ez az adománya megvan, akkor mindegy, hogy általános iskolásokhoz vagy felnőttekhez, idősekhez szól-e.
– Sose gondolt arra, hogy könyvet írjon gazdag tanítói tapasztalatairól? Látja valakiben az utódját, akinek átadhatná a stafétabotot?
– Könyvírásra nem gondoltam, a személyes kontaktus, a napi kapcsolat nekem mindennél fontosabb. Tanító koromban minden iskolai napot énekléssel kezdtünk. Hétfőn reggelenként a Himnuszt, aztán minden nap valami más dalt. Én a jelentés és az ének alatt belenéztem minden gyerek szemébe… és nem volt többé fegyelmezési gondom. Nagyon sokat és keményen tanultunk, de rengeteget nevettünk is a diákjaimmal, mivel örömmel mentem közéjük és ők is szeretettel fogadtak. Ami pedig az utódot illeti… egyszer felajánlottam a segítségem egy kolléganőnek, aki frissen diplomázott akkoriban. Ajánlottam, hogy kölcsönadom az óravázlataimat, átbeszélhetjük a problémákat, hiszen szerintem ez így természetes. Azt válaszolta: „Én mindent megtanultam. Én mindent tudok.” Elkeseredtem, visszahúzódtam ezektől a mondatoktól. Én sosem gondoltam, hogy mindent tudnék.
– Beszéljünk akkor inkább a gyerekekről: volt-e kedvence? Volt-e rosszcsont, tipikus kópé az osztályaiban?
– Persze, mindkettő, bár megbocsásd, neveket nem mondok. A tekintetemből bárki érezhette, hogy figyelek rá és számíthat rám, ha úgy fordul, hogy szüksége lesz valakire, aki meghallgatja. Emlékszem, volt egyszer egy diák, aki ha vissza nem rántom, kiugrik az ablakon. Az ölembe ült és úgy mesélte, hogy őt senki sem szereti. Amíg élek, nem felejtem el, mennyire hálás volt azért, amit őszintén gondoltam és mondtam neki: hogy én bizony szeretem. Aztán volt olyan diák is, akivel a párhuzamos csoportban már nem bírtak, mert folyton izgágán feltűnősködött. Mondtam, hogy átjöhet az én osztályomba, és a gyerekek segítségével megszelídítettük őt is később. Szép emlékek ezek, nem cserélném el őket semmiért.
– Ön azon kevesek közé tartozik, akik szinte nyomdakészen nyilatkoznak. Vajon ez a tény is hozzátartozik valamiképp életfilozófiájához?
– Nem tudom, életfilozófia-e. Mindig megfontolom, hogy mit mondok. Mert ami igazán fontos, azt nem lehet hebehurgyán elmondani.
Legyen ez a mondás beszélgetésünk zárszava. A Vörösvári újság szerkesztősége szívből gratulál Mida néninek a Karácsony Sándor pedagógiai kitüntetéshez, jó egészséget kíván Neki, a mostani és eljövendő generációknak pedig sok hozzá méltó és mérhető kiváló tanáregyéniséget.
Faragó Tímea
