12. oldal Vallás
A megújulásért
Beszélgetés dr. Udvardy György püspökkel
Mindennek megvan a maga ideje. Januárban, néhány nappal a téli napéjegyenlőség után gyakori, hogy az emberek különböző elhatározásokra jutnak. Új esztendő kezdődik, új feladatok adódnak, új lehetőségek nyílnak. Van, aki le akar szokni valamilyen káros szenvedélyről, van, aki fogyni, sportolni, tanulni szeretne. Vannak, akik munkahelyet változtatnak, vannak, akik házépítésbe fognak.
És vannak olyanok is, akik lelki megújulásra, vagy megerősödésre vágynak. Valószínűleg jóval többen, mint azt saját maguknak vagy másoknak bevallják. Néhány hónappal ezelőtt, Magyarország egykori miniszterelnökének, Huszár Károlynak az unokaöccsével beszélgettem. Huszár Pál szerint nagybátyja legjelentősebb érdeme nem az volt, hogy az 1919-1920-as év fordulóján, vészterhes időben is megpróbálta irányítani az országot. Hanem az, hogy elévülhetetlen érdemeket szerzett az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus megszervezésében. Huszár Károly föltehetően tudta, érezte, hogy az emberek lelki megújulása talán megelőzhet egy tragikus korszakot.
Ma már tudjuk, hogy ez sajnos nem sikerült. Pedig sok égi jel is mutatta, hogy csak ezzel kerülhető el a baj. Próféciák, Mária-jelenések figyelmeztették a világot, de hiába. (Forrás: Fekete Sándor Pál: A haladék ideje lejár, Zarándok Kiadó, 2005, illetve Edward Connor: Jövendölések a világ végéről, Ecclesia Kiadó 1995.) Szerencsére mára már talán túljutottunk a nagy háborúkon. A lelki megújhodás szükségessége azonban nem változott, mert ma a világon és Magyarországon is mély értékválság van. Az anyag és haszonelvű értékrend, a globa-lizáció terjedése új gondokat jelent. Sokan és sokat beszélnek már erről. Társadalmi-gazdasági folyamatokat elemző intézetek, írók, tudósok, politikusok foglalkoznak a kérdéssel. És a különböző egyházak is, amelyek más síkon (is) keresik a megoldást. Így tesz a katolikus egyház is. Talán nem véletlen, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, dr. Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom–budapesti érsek, 2006-ra imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért.
Erről kérdeztük dr. Udvardy György c. marazanae-i püspököt, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye segédpüspökét, a Budapesti Főegyházmegyei Hivatal vica-rius generálisát.
– 2006 az imádság és az engesztelés éve, valamint a magyar nemzet különleges évfordulóinak az ideje. Idén az 1956-os forradalom 50-ik évfordulójára, a nándorfehérvári diadal 550 éves évfordulójára, és többek között Buda felszabadítására emlékezünk. Mindez jó alkalom arra, hogy észrevegyük, ezek az idők nemcsak történelmi, hanem emberi és lelki szempontból is sorsfordítóak voltak – mondja Udvardy György. – Az elmúlt évtizedekben megtörtént szenvedések, igazságtalanságok sem kerültek még felszínre. Hány embernek kellett például hazát váltania? Hol van az ő identitásuk, emberi vagy vallási szempontból? Országunk erkölcsileg és az emberek közötti kapcsolatokat tekintve is sebzett. De nemcsak a kárvallottak, hanem azok is sérültek, akik a hatalomban voltak. Tisztázni kell végre a dolgainkat.
– Ehhez tartozik az abortusz megítélése is? Erdő Péter is foglalkozott körlevelében a terhesség-megszakítás problémájával. Ebben a kérdésben a katolikus egyház és az állam között már régóta nincs egyetértés. Miért?
– Az 1956-os forradalom leverése után a hatalom nem tudott igazi jólétet biztosítani az embereknek. De megengedte az abortuszt, olyan törvényi szabályozással, amely a térség minden országánál nagyobb mértékben tette lehetővé ezt a gyermek- és életellenes magatartást. Magyarországon mára már mintegy hatmillió abortuszt hajtottak végre. Hatmillió ember hiányzik a nemzetből, akiknek szintén lehettek volna gyerekeik. Emellett nem szabad szótlanul elmenni. Erdő Péter bíboros is megfogalmazta, hogy „gyakran a jövőtlen gondolkodás is okozza, hogy nemzetünk lélekszáma rohamosan csökken, hogy népesedési összeomlásnak nézünk elébe.” Ezeket tisztázni, rendezni kell, mert különben nem tudunk egészségesen nézni a jövőbe. Ha az Istennel, és önmagunkkal való viszonyunk jó, akkor az embertársainkkal való viszonyunk is jó lesz. Ebben segít az ima, és az engesztelés.
– Hogyan?
„Akinek fáj a foga, mindenkire úgy néz, hogy kiül az arcára a maga baja. Akinek viszont öröm van a szívében, az a másik emberben is ezt akarja látni. Az imádsághoz elég egy ember, a kiengesztelődéshez legalább kettő kell. Meg kell békülnünk egymással. Jézus parancsba adta a megbocsátás, a kiengesztelődés gyakorlását. Mindannyian egy nép közösségében élünk. Az volna jó, ha a másik ember arcán is az örömöt láthatnánk. ”
– Az imában Isten vágyakozik az emberre! Figyelnünk kell az imádságra, és figyelnünk kell a döntéseinkre. A döntéseinknek a gyökerét kell megkeresnünk. Az imádság ebben, és a tisztánlátásban segíthet. Aki nem lát tisztán, az rossz döntést hoz. Akinek fáj a foga, mindenkire úgy néz, hogy kiül az arcára a maga baja. Akinek viszont öröm van a szívében, az a másik emberben is ezt akarja látni. Az imádsághoz elég egy ember, a kiengesztelődéshez legalább kettő kell. Meg kell békülnünk egymással. Jézus parancsba adta a megbocsátás, a kiengesztelődés gyakorlását. Mindannyian egy nép közösségében élünk. Az volna jó, ha a másik ember arcán is az örömöt láthatnánk. A lemondásnak, a másik ember szolgálatának hatalmas ereje van Isten kegyelmi rendjében. Árpádházi Szent Margit vajon miért viselt sündisznóövet a derekán? Mert áldozatot hozott az országért. És ezzel az áldozattal valóban képes volt kibékíteni a népet. Szent Pál a korinthusiakhoz írott levelében leszögezi: „Ha hisszük a feltámadást, többé nem tekinthetünk a másikra pusztán emberi szempontból.” Olyan szeretettel kellene egymásra néznünk, hogy meglássuk a másik emberben Isten képmását. Magyarországnak ma nagy szüksége volna arra, hogy megtanulja önmagát szeretni. Ez a fajta önbecsülésünk a többi nép tiszteletének az alapja is. Az imádságnak és az engesztelésnek ebben óriási szerepe lehet.
– Minden korban a fiatalok a legfogékonyabbak és egyben a legkritikusabbak a világ dolgait szemlélve. Őket megérintheti ez a felhívás?
– Azt tapasztalom, hogy ha fiatalok fontos és jó dolgokat látnak maguk előtt, akkor azokra odafigyelnek. Komolyan kell venni őket, és a szó jó értelmében véve követelni kell tőlük. Akkor odafigyelnek arra, hogy mit tesznek, és hogyan élnek. Azt kell önmagukról elhinniük, hogy Isten valóban nagy dolgokra hívta őket. Ha nekünk ezt sikerül tudatosítani bennük, akkor nem dolgozunk hiába.
– Erdő Péter azt írja: „Az ember ugyanis nem puszta termelő vagy fogyasztó, nem egyik tétele csupán a társadalom működésének, hanem egyetlen igazi célja. Ezért kell minden közös igyekezetnek és tervezésnek az ember igazi és teljes boldogulására irányulnia. Ennek a nagy ügynek az előmozdításában vegyük ki a részünket imádságunkkal, de egyéni és közösségi tevékenységünkkel is.” Szép gondolatok…
– Remélem, megfogadják őket. Higgyék el, hogy az imának óriási megtisztító ereje van. Kívánom, hogy ezt Pilisvörösvár lakosai is tapasztalják meg.
Várhegyi Ferenc
