4. oldal Közös dolgaink
Tenni a helyeset
Grószné Krupp Erzsébet polgármester köszöntője
Tisztelt Pilisvörösvári Polgárok!
Engedjék meg, hogy szokásos év eleji köszöntőmben szívből jövő jókívánságaimon kívül megosszam Önökkel néhány közérdekű gondolatomat is, amelyek az elmúlt év karácsonyakor ötlöttek eszembe.
Az ünnepi sütés-főzés-vendéglátás elcsitulván leültem a nagyszobában a karácsonyfa melletti fotelba és egy idézetgyűjteményt vettem a kezembe. A könyv címe: „Léleküdítő”. S valóban lelket üdítő bölcsességeket tárt fel nekem ez a könyv. Az idézetek szavait egy ideig lebegtettem gondolataimban: majd megszívlelendő tanulságait leszűrtem nemcsak magam számára, hanem tágabb közösségemre vonatkoztatva is. Aki felelősséget érez valamely közösség iránt, jól tudja, miről beszélek. Nagyon szűk a magánélet sávja az ilyen emberek számára, de ez az ő vállalt feladatuk: közösségben, nemzetben felelősen gondolkodni. Ha ebben a döntő többség is követi őket: sikeres lesz az egész közösség. Ha még a jó szándékát is megkérdőjelezik: elkerülhetetlen a kudarc… Azt kívánom mindnyájunknak a választások évében is: legyünk mind magánéletünkben, mind a tágabb közösségünkben sikeresek és elégedettek.
A BESZÉDRŐL ÉS A TETTRŐL
„Óh, te édes szép magyar nyelvem! Te hangzatos, erőteljes dallama az érzéseknek. De sok kárt tettél már ennek a mi nemzetünknek azzal, hogy olyan szép vagy. Szeretünk hangoztatni, gyönyörködünk benned, beszélünk hosszan és szépen – s aztán azt hisszük, hogy tettünk valamit” – írja Jókai Mór.
Valóban szép a magyar nyelv, s gyönyörű, de üres szólamokra is képesek vagyunk általa. Ismertem már olyan képviselőt, aki valósággal szerelmes volt a hangjába és saját szavaiba, és órákon át tudott beszélni, minden haszon nélkül.
Sokszor megrónak minket is – a jelenlegi képviselő-testület tagjait –, hogy csak szaporítjuk a szót az üléseinken. Valóban előfordul, hogy egy-egy napirendi pont vitája túlcsordul az SZMSZ-ünkben megszabott egy órán, és még sem tudunk dönteni. Én azt mondom: a véleményeket, érveket ütköztetni kell, a gondolatokat ki kell beszélni a jó döntések érdekében. Egy elhamarkodott döntésnek később komoly következményei lehetnek. Forintban is mérhetők. Aki tehát azt mondja: csak beszélnek, és nem történik semmi, elhamarkodottan ítélkezik.
Kérem, nézzenek körül városunkban, s döntsék el, hogy az elmúlt három évben lettek-e szavainkból tettek! Nézzék meg, hogy hány új viacoloros vagy aszfaltos utca épült, és hányban újítottuk fel az elöregedett burkolatot! Nézzék meg a gimnázium új épületszárnyát, tornatermét, és a nívódíjas Szabadság úti új óvodaépületet! Nézzék meg intézményeink új, jól záródó ablakait, amelyeknek köszönhetően mindenhol jelentősen csökkentek a fűtési költségek! Nézzék meg az új gyalogátkelőhelyeket és sebességkijelző táblákat, amelyek biztonságunkat növelik! Nézzék meg az utcajelző táblákat, amelyek a városunkba érkezőket igazítják útba! Nézzék meg a temető kerítését, parkolóját, amelyek a kegyeletteljes emlékezés kulturált feltételeinek megteremtését segítik elő!
Új szolgáltatási szerződések sorát kötöttük, amelynek köszönhetően a város kaszszája számára jelentős összegeket takaríthatunk meg. Így üzemelnek ma a közétkeztetést szolgáló konyháink, és így működtetjük a szennyvízcsatorna-hálózatot és a szennyvíztisztító-művet. Mindkét szolgáltató komoly szakmai háttérrel rendelkezik, és többmilliós fejlesztéseket hajtott végre.
Az egész városra kiterjesztettük a szelektív hulladékgyűjtést, a szolgáltatást végző céget megbíztuk várostakarítási feladatokkal is.
A Polgármesteri Hivatal munkájában is sok változás történt: meghosszabbítottuk az ügyfélfogadási időt, lehetővé tettük egyes ügyekben az internetes ügyintézést. Új épületbe költöztettük az Okmányirodát, ahol a további bővítés lehetősége is adva van.
Távlati döntéseket is hoztunk: megalkottuk a városfejlesztési koncepciót, elfogadtuk a településrendezési tervet.
Mindezek után, kérem, döntsék el, hogy csak beszélünk-e a tettekről vagy tetteink beszélnek helyettünk is…
VÖRÖSVÁRON KÍVÜL…
„Magyarországon kívül nincsen élet, ha van élet, az nem olyan” – tartja egy régi mondás.
Nagyon megfogott ez a bölcs gondolat egyszerűségével, mélységével, szellemességével és ironikus humorával. Engedjék meg, hogy játékosan így fordítsam át: „Vörösváron kívül nincsen élet, ha van élet, az nem olyan.”
Sokfelé jártam már Európában, a legtöbbet Németországban, ahol testvérem él, de nemrégiben eljuthattam Írországba is, amely ország csodálatos fejlődésen ment át az utóbbi évtizedben. Sok szép városban megfordultam, de gondolataim mindig és mindenünnen szülővárosomhoz tértek vissza, a legpazarabb épület láttán is: „De jó lenne, ha mindez nálunk…” És bizony kicsit irigykedtem...
Elgondoltam azonban, lehet, hogy másutt jobb, kényelmesebb élni, de az egy másik élet, nem az enyém, nem a miénk. Egy vörösvári számára a legjobb Vörösváron élni. Lehet, hogy Münchenben, Stuttgartban, Ulmban vagy éppen Dublinban gazdagabbak lennénk, de micsoda gazdagság a nehezebb körülmények között is a szülőföldön boldogulni…
A VISZÁLYKODÁSRÓL
„Nem lenne hiábavaló a parlamentek falára vésett fölirattal arra emlékeztetni, hogy a népek, amelyek nem bírtak lemondani belső viszálykodásaikról, végül szolgaságba süllyedtek és megszűnt joguk a történelmi létre” – írja Le Bon.
Kicsit szorongva gondolok az előttünk álló évre. A választások évére. Nem magam miatt aggódom, hiszen politikus vagyok, állom a pofonokat, s ha undorodom is tőle, fel vagyok vértezve a mocskolódás, a rosszindulat és az ostobaság ellen. De aggódom a nemzet lelki egészségéért, józanságáért. Nehogy elveszítsük. Hiszen hazaárulózástól zengenek majd a termek, gyűlölettől torzulnak el az arcok, artikulátlan hangzavarba fulladnak az érvek, sár szennyezi be legszemélyesebb érzéseinket.
Kuruc és labanc megint összecsap. De ki ma a kuruc és ki a labanc? Ki ítéli meg? Ki hordja zsebében a bölcsek kövét?
Ki ma a magyar? A jobb magyar? Hány méter nemzeti színű zászló, mekkora kokárda kell hozzá?
Szegény dr. Sólyom László is megkapta, hogy nem tétette ki a címeres trikolort újévi beszéde alatt.
És a nagy magyarkodásban vajon hová legyenek hazánk németjei, édesapám vérei? Keressenek új hazát? Viszályok nélkülit? Olyat, ahol megtűrik a sváb beszédet is?…
AZ ÖSSZETARTÁSRÓL ÉS A JÖVŐRŐL
„…Élni fog a nemzet,
Amely összetart:
Kit önvétke meg nem hódít,
Nem hódítja kard.”
– írja Arany János „Egyesülés” című versében.
Összetartani: ez ma a legfontosabb. Össze kell fogni az országnak, a városoknak, falvaknak. Össze kell fogni a családoknak. Össze kell fogni a nemzetiségieknek.
Vörösvár is csak összefogással fejlődhet tovább.
Nagyon sok még a dolgunk. Szükségünk van mindenkinek a támogatására, s legalább is a jó szándékára.
Ebben az évben be szeretnénk fejezni a belterületi utcák kövezését, s további utcákban akarjuk új szőnyeggel fedetni a 10 évvel ezelőtt aszfaltozott utakat. Szeretnénk járdákat is építeni.
Szeretnénk a 2006/2007-es tanév második felétől már új helyen működtetni a zeneiskolát és színvonalas zenei és művészeti előadásokban gyönyörködni a Művészetek Házában.
Új, korszerű és esztétikus tetőszerkezettel fedjük be a Rákóczi utcai és a Zrínyi utcai óvoda épületét és ezzel befejeződik óvodáink rekonstrukciója.
Tervpályázatot írtunk ki a Szabadidőközpont megvalósítására, remélem, sok nagyszerű terv érkezik majd rá és a város lakói közül sokan véleményt mondanak majd róluk. Az uszoda és a többcélú csarnok felépítése már a következő önkormányzati ciklus feladata lesz, a teljes városliget kialakítása, lehet, hogy még továbbiaké… Nagyon szeretném, ha mindez megvalósulna, mert ilyen tágas közösségi tereink ma nincsenek, és egy város egészséges közéletéhez mindez hozzátartozik.
A következő években a Városi Könyvtár fejlesztésére, bővítésére is sort kellene keríteni.
A következő évek feladata a csapadékvíz-elvezetési és parkolási gondok megoldása és a Fő út rendezése is. Sajnos, ennek legfontosabb feltétele az új 10-es út megépítése néhány fogadatlan prókátor miatt
– akik jobban tudják, mit szeretne a pilisi térségben lakó 60 000 ember, mint saját maguk – veszélybe került. A Levegő Munkacsoport áldatlan tevékenysége Vörösvár jövőjét fenyegeti.
A NAGYKORÚSÁGRÓL
„Az önkormányzat nagykorúvá tesz” – mondta Kossuth Lajos.
A rendszerváltás után a települések nagyfokú önállóságot kaptak. Nehéz feladat jól sáfárkodni egy település vagyonával, lehetőségeivel, az ott élő emberek tehetségével és szorgalmával.
Bátorság is kell a politikai döntések meghozatalához.
Bátorság a népszerűtlen, de szükséges döntésekhez.
Azt tapasztalom, hogy az emberek egy része ma szinte mindent az önkormányzattól vár. A kerítés mintha két világot választana el: „Eddig az enyém, onnan a közös, de az már egy cseppet sem érdekel, az az önkormányzat dolga. Én egy szalmaszálat se vagyok hajlandó…”
Azt tapasztalom, hogy más országokban hegyeket mozgat meg a közös akarat. Talán egyszer majd nálunk sem lesz ez másképp…
AZ ÜGYES HAJÓSRÓL
„Az ügyes hajós, ki célt érni akar, változva használja az ár folyamát, szelek negédeit (jelentése itt = szeszélyeit – a szerk.). Majd kóvályog, majd vesztegel, vitorláinak egész sorát akkor húzza fel, mikor minden körülmény kedvez, horgonyt visszás időben vet” – vetette papírra gróf Széchenyi István e sorokat „Politikai programtöredék” című írásában.
Azon igyekszem, hogy ügyes hajós legyek. Hogy el tudjam kerülni a gyűlölet hullámait is. Hogy észrevegyem a kishitűség éles szirtjeit, amin megfenekelhet a hajó.
Képviselő-társaimmal, munkatársaimmal azon igyekszünk, hogy révbe vezethessük a közösség hajóját.
Azon igyekszünk, hogy mindig jó döntéseket hozzunk, jó kompromisszumokat kössünk, hogy jó kérdéseket tegyünk fel és mindig jó válaszokat adjunk és találjunk.
Ehhez kérjük támogatásukat, megértésüket és jobbító szándékú észrevételeiket az új évben is.
Tisztelt vörösvári polgárok!
Kívánok Önöknek 2006-ban tevékeny hétköznapokat, gondtalanul vidám ünnepnapokat, munkahelyi sikereket, családi örömöket és mindenek előtt jó egészséget.
Engedjék meg, hogy köszöntőmet egy léleküdítő Goethe-idézettel zárjam:
„Aki derekas tevékenységre törekszik, sohase gáncsoljon, a fonáksággal ne is törődjék, hanem csak tegye a helyeset. Mert nem az a fontos, hogy leromboltassék valami, hanem hogy fölépíttessék, amin az emberiség tiszta örömöt érezzen.”
Tízéves a Vörösvári Újság
Három próbaszám után, 1996 januárjában jelent meg a Vörösvári Újság első rendes száma. Azóta egy egész évtized eltelt, s mára ez a lap az eddigi leghosszabb élettartamú és legnagyobb példányszámú vörösvári közéleti havilappá vált. 36 oldalon, 1600 példányban jelenik meg, amelyből 1500 darab kerül a boltokba.
Az újság mindig a hónap utolsó hetében kerül a standokra, s a hónap történéseiről számol be a nagyközönségnek. Mivel havilap vagyunk, általában nem híreket közlünk, hanem hosszabb cikkekben járunk körül egy-egy közérdekű témát. Legfontosabb rovatainkban az Önkormányzati hírekben és a Közös dolgainkban a város polgárait leginkább érintő kérdésekkel foglalkozunk és tájékoztatást adunk a képviselő-testület döntéseiről.
Kiemelten kezeljük a nemzetiségi hagyományokkal, kultúrával és a helytörténettel kapcsolatos anyagokat, és az, hogy külön sportszerkesztőnk van, önmagáért beszél.
|
Az 1996. januári szám címlapja.
Az újság akkoriban még 16 oldalas fekete-fehér kiadvány volt és 800 példányban jelent meg. |
Fórum című rovatunkban olvasóink leveleit, véleményét közöljük közérdekű témákról. Észrevételeiket, hozzászólásaikat akkor is leközöljük, ha véleményük szöges ellentétben áll a miénkkel. A rágalmazó, uszító hangvételű, a közösség érdekeit súlyosan sértő írásokat azonban természetesen mi sem tesszük közzé.
Törekszünk a kiegyensúlyozottságra, pártatlanságra, a világos megfogalmazásra, nyelvi szabatosságra. A visszásságokat, problémákat nem hallgatjuk el, de megteszünk mindent annak érdekében is, hogy értékeket közvetítsünk és pozitív emberi példákat mutassunk be.
Miközben környezetünkben több olyan közéleti orgánum is van, amelyre döntően a vélemény-újságírás műfajai jellemzőek, mi legtöbbször megmaradunk a tényújságírásnál és a véleményalkotást az olvasó bölcsességére bízzuk.
A boltokba kerülő 1500 példányból havonta átlagban legfeljebb 20-25 példány marad meg, de előfordult már, hogy mindegy szálig elfogyott a kiszállított mennyiség, és nem tudtunk már kötelespéldányt sem küldeni az Országos Széchenyi Könyvtárnak.
Ez számunkra a legnagyobb dicséret, amit kaphatunk.
Olvasóink bizalmát megköszönve, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik – szerkesztőként, külsős munkatársként, kiadóként, terjesztőként – az elmúlt 10 évben munkájukkal hozzájárultak közéleti havilapunk rendszeres megjelenéséhez, tartós színvonalához és sikeréhez.
Fogarasy Attila
felelős szerkesztő
Az elmúlt 10 év szerkesztői és szerkesztőbizottsági tagjai:
Fetter Ottóné, Fogarasy Attila, dr. Für Zoltán, Müller János, Pöltlné Herbai Ágnes, Sax Ibolya, Schuck Béla, Szakács Gábor, Temesvári Anna, Toronyi Zoltán, Várhegyi Ferenc.
