7. oldal Oktatás - Kultúra
Karácsonytól újévig
A zeneiskola koncertjeiről
Néhány évvel ezelőtt a „Szépség misszionáriusai” címmel írtam cikket a zeneiskoláról. Nagyzoló, fennkölt cím, bombasztikus, túlzó? Nem. Most is úgy érzem: igaz. Szem nem maradt szárazon a mostani karácsonyi koncertjükön, képzőművészeti kiállításuk gyönyörű volt és újévi hangversenyen is alig akarták leengedni őket a színpadról. Amit ők művelnek, az szép és felemelő, katartikus és szívet melengető.
A karácsonyi rendezvény után még maga Hoós Sándor igazgató, zenekarvezető is meg volt elégedve lelkes csapatának teljesítményével. Ami nagy szó. Nem szokta elkényeztetni tanítványait nyájas dicséretekkel. A zene, az előadóművészet 10 %-ban tehetség, 90 %-ban kemény munka és izzadság dolga. És ezt ő pontosan tudja. De amikor felcsattan a taps, a szűnni nem akaró éljenzés, az izzadtságcseppek elpárolognak, s csak a katarzis marad. A semmihez sem fogható érzés, amit a szépség élménye kelt bennünk.
– Ez volt az a koncert, amire mindig is vágytam – mondta az igazgató úr a koncert utáni fogadáson –, minden zenei tanszakunk saját kamaraegyüttessel lépett fel, ami nagyszerű teljesítmény volt.
„Ha ez így megy tovább, a zeneiskolának saját szimfonikus zenekara lesz” – folytattam magamban az igazgató úr gondolatát.
A Megasztárt mindenesetre lepipálták a karácsonyi koncert utolsó műsorszámával: az Oláhné Szabó Anita, Vörös Tibor, valamint a gyerekekből álló kórus által előadott karácsonyi dalt visszatapsolta a meghatott közönség.
Nagyszerű pedagógia, hogy tanárok és tanítványok együtt zenélnek, együtt tesznek meg mindent azért, hogy közönségüket élményben részesítsék. Ezért joggal irigyelhetjük a zeneiskola tanári karát, hisz hatékonyságban nincs ennél jobb pedagógiai módszer, a diákok számára meggyőzőbb minta…
Az újévi koncerten a zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekarának előadását a budafoki Supernova Táncegyüttes táncosainak látványos produkciója egészítette ki. A műsorban filmzenék, operettek, népszerű dallamok váltakoztak egymással. A táncosok a palotástól a rock and rollig sokféle tánccal örvendeztették meg a nézőket, akik vastapssal jutalmazták az előadókat. A zenekart Hoós Sándor, a zeneiskola igazgatója vezette, a táncokat Novák Zsuzsanna koreográfus tanította be.
Nagyszerű évkezdet volt ez. Reméljük, a folytatásban is sok zenei élményben lesz részünk.
F. A.
Ha Gilde, akkor gobelin
Bari Árpádné Moizer Piroska kiállításán jártunk
A gobelin szövött falikárpitot jelent. A szó francia eredetű, egy XV. századi kelmefestő család nevéből származik. A család a kelmefestés mellett képszövéssel is foglalkozott. A technika azonban nem középkori, hanem sokkal régebbi: a mesés keletről származik.
|
Piri néni kiállítása legnépszerűbb alkotásával:
Romy Schneider Sissi szerepében |
A XX. században a gobelin reneszánszát élte, olyannyira, hogy még az iskolában is tanították. A szentiváni születésű Bari Árpádné Moizer Piroska is a polgári iskolában tanulta meg a gobelinkészítés alapjait. Korán kitűnt, hogy igen jó kézügyessége van. Tanulmányait ezért az iparművészeti középiskolában folytatta Budapesten, perzsaszőnyeg-készítő szakon.
Az iskolát sajnos nem tudta befejezni, mert állásba kellett mennie. Csak nyugdíjba vonulása után jutott ideje arra, hogy ismét kezébe vegye a szövetet és a fonalat.
Vörösvári otthonában azóta egyre sokasodnak a szebbnél szebb szövött kárpitok: tájképek, híres épületek, bibliai jelenetek, életképek alkotják a leggyakoribb témákat.
Piri néni saját kedvtelésére és mások gyönyörűségére fest, még egyetlen képétől sem vált meg. Pedig sok-sok kárpit dicséri már a keze munkáját, a december 15-én a Gilde vendéglőben megnyílt kiállításon három terem falát borították el.
– Az ember erre nem születik, erre rá kell érezni. Én nagyon szeretem a gobelint, és örülök, hogy másoknak is örömet szerezhetek vele – mondja Piri néni. – A családunkban hagyomány a képzőművészet, a nagybátyám és a nagynéném is festett, és Németországban élő orvos fiam, Árpád is festő. Európa-szerte már több kiállítása volt. Az itt látható gobelinek közül több az ő festménye alapján készült…
A vendégkönyv szerint a korábbi kiállítások látogatói is tetszéssel szemlélték Piri néni gobelinjeit: „Ismét elbűvölt gyönyörű munkáival, csodálom a kézügyességét, türelmét és fiatalos munkakedvét” – szól az egyik bejegyzés. „A szürke hétköznapokban elhozták nekünk a napfényt” – így egy másik.
És hogy még a legfiatalabbaknak is tetszik ez a műfaj, arra íme a bizonyság: „Szép, yeeeee!”
Még sok hasonló beírást kívánunk Piri néni vendégkönyvébe.
F. A.
