19. oldal Idõseknek
„Mi ketten úgy élünk, mint a galambok…”
Aranylakodalom
2006. június 11-én ismét tele voltak a padok a 10 órás német nyelvű szentmisén. Egy szép alkalom miatt jöttek a szokásosnál többen erre a misére, amely nem sok embernek adatik meg az életben. Peregi Márton és Steckl Terézia ezen a napon ünnepelték 50. házassági évfordulójukat.
„1950-ben ismerkedtünk meg és 1956. június 9-én esküdtünk. Nagy esküvőnk volt, körülbelül 100 vendéggel. Az esküvő szombaton délután kettőkor kezdődött. Kicsit borús idő volt, az eső is szemerkélt. A fátyolt csak úgy vitte a szél. A mulatságot a volt Ziegler kocsma tánctermében (mai Modern Preszszó) tartottuk, a talpalávalót pedig az akkori Velencei Fúvószenekar játszotta” – meséli a házaspár. Még ma is szívesen gondolnak vissza a jó hangulatra és az este során megjelent bohóc párokra. De nem felejtették el azt sem, hogy az esküvői menetet egy szénásszekér követte, mivel nem fért el mellettük.
|
| Peregi Márton és Steckl Terézia |
Hasonlóan emlékezetes maradt számukra a nászút is. „Az esküvői előkészületek miatt visszamaradt a kapálás, így az esküvőnk után egy nappal mentünk a ‘Stockacke’-ba kapálni” – emlékszik vissza Marci bácsi. „És azóta is munkával telnek a napjaink” – folytatja. „Viszont a munka meghozta gyümölcsét, mert két évvel az esküvőnk után már beköltöztünk az új, közös otthonunkba.”
Marci bácsi 9 évig a Gubacsi úti sertésvágóhídon dolgozott, majd 1963-ban Vörösvárra jött a Fetter Gyula bácsi hentes boltjába. Ez a munka számára a vágóhíd után, ahol egy brigád nyolc óra alatt 6-700 disznót vágott le, szinte szanatórium volt. Arról nem is beszélve, hogy nem kellett azon izgulnia, hogy mi lesz akkor, ha nem éri el az éjféli vonatot a Nyugatiban. Ezután a Nyugat-Pest Megyei Élelmiszer Kisker nyitott a Fő úton egy húsmintaboltot és felkérték, hogy legyen ott vezető. 21 év után 1991-ben innen ment nyugdíjba. Sok emlék fűzi a bolthoz. Sosem felejti el, hogy voltak, akik már éjjel 1-kor sámlival ültek a bolt elé, hogy elsőként vásárolhassanak a húsból. Szívesen dolgozott volna még nyugdíjasan is, de felesége azon a véleményen volt, hogy eleget dolgoztak már. „Azóta pedig még többet dolgozunk...” – teszi hozzá Marci bácsi. ”Ma sem tudok elmenni az egykori mintabolt mellett úgy, hogy ne nézzek be. És nagyon fáj a szívem, hogy hagyják tönkre menni a nagy helyiségeket, a füstölőt, a hűtőkamrát, és az egész udvart.”
Teri néni a budakalászi szövőgyárban dolgozott 6 és fél évig, aztán amikor két lányuk megszületett, otthon kesztyűt kötött, majd csaknem 10 évig a húsboltban kisegített.
A család még ma is tart állatokat, és mint egy igazi hentes családban, mindig van saját készítésű hurka, kolbász és disznósajt a spejzukban. A pincéből pedig nem hiányzik a saját termelésű szőlőből készült hagyományos vörösvári bor sem.
Örömmel tölti el őket, hogy gyermekeik és unokáik összetartanak. „Ha valami nagyobb munka van, mindig összedolgozunk. Hisz mi tudjuk: Egységben az erő!” – fejtegeti büszkén Teri néni.
A sok munka mellett fontos szerepet játszott és játszik a családban a zene. Marci bácsi klarinétosként először a solymári zenekarban zenélt, majd 1989-ben belépett a Pilisvörösvári Fúvószenekarba. „Sok örömben és szép élményben volt részünk a zenekar révén” – meséli Teri néni. Az öt unoka közül hárman szintén zenélnek, mely talán Marci bácsinak is köszönhető, hiszen ahogy volt egy kis ideje, tanította őket.
A házaspár sokat járt Németországban. A volt NDK-ban egy munkakapcsolat révén vannak barátaik. Nyugat-Németországban Marci bácsi Pomázról kitelepített unokatestvéreit látogatták meg több alkalommal. Gerstettenben pedig a zenekarnak köszönhetően szinte már úgy fogadják őket, mintha otthon lennének.
„Június 11-én családi körben, barátokkal ünnepeltük meg aranylakodalmunkat, melyről a fúvószenekar sem hiányozhatott. A délelőtt 10 órai szentmise után ebéd – malacsült és hidegtál – és estig tartó mulatozás volt. A lakodalomra, ahogy ez szokás, menyasszonyi torta is készült. Nem is egy, hanem három! Az egyiken az esküvői fényképünk volt marcipánból” – mesélik. Csupán azt sajnálják, hogy az aranylakodalmon nem készült családi fotó. De talán lesz alkalom behozni a lemaradást, mert a legidősebb unoka hamarosan férjhez megy.
Amikor megkérdeztem a Peregi házaspártól, hogy miben rejlik a hosszú házasság titka, a válaszra nem kellett sokáig várnom, szinte egyszerre vágták rá mindketten: az egyetértésben. „Bármi problémánk volt, mindig megbeszéltük. Eleinte ez kicsit nehéz, főleg ha mindkét fél mást akar. De mi megbeszéltük, hogy egyszer az egyikünknek, másszor pedig a másikunknak van igaza, és így különösebb gondunk nem volt.” Emellett azonban biztos vagyok benne, hogy a vallás is segítségükre volt a nehezebb helyzetekben, hisz mindketten hívő, templomba járó emberek. És bizony a humor sem hiányzott életükből. Erről tanúskodik az a mondat is, amellyel Marci bácsi házasságukat jellemezte: „Mi ketten úgy élünk, mint a galambok, hol az egyik repül, hol a másik.”
A beszélgetés után nem térhettem haza üres kézzel, emlékül kaptam egy üveg 2005-ös évjáratú vörösbort, melynek címkéjén a következő felirat olvasható: „50. házassági évfordulónk tiszteletére. A Kálvária lankáin saját kezűleg termelt, hoszszú életet adó, házasságot hosszabbító utánozhatatlan vörösbor.”
Teri néni és Marci bácsi ezúton is köszönik családjuknak, gyerekeiknek és unokáiknak, hogy emlékezetessé tették számukra ezt a szép napot és a fúvószenekar tagjainak is a szíves közreműködésüket.
Sax Ibolya
