5. oldal Közös dolgaink
Egy kettészakadt utca egyesítése
Hamarosan lesz csatorna is, út is
Megalakult a Kálvária utcai csatornatársulat. Hosszú évek után megkezdődhet az utca felső részén is a szennyvízcsatorna kiépítése, ezt követően pedig szilárd útburkolatot is kaphat végre végig az utca. Jelenleg évtizednyi különbség van a híd előtti és utáni utcarész közt. Ideje, hogy ismét egy utcává váljanak
A város fölött, panorámás kilátással, gyönyörű természeti környezetben húzódik a Kálvária utca felső része. Ápolt kertű víkendházak, újonnan épült családi házak sorát láthatja itt az ember, ha felkapaszkodik a vasúti hídtól a Kálvária aljáig. Szeretnek itt élni állandó és ideiglenes lakók egyaránt. Amennyi örömük van azonban az utca fekvéséből, annyi bosszúságuk is. Az utca legtetején nyaranként alig van víznyomás, csak a kerti csapokból csordogál némi víz. Az utca csatornázásakor ez a felső rész kimaradt, mivel a műszaki bonyolultság miatt (a vasút itt kettévágja az utcát) nem tudták az illetékesek időben beszerezni a vízjogi engedélyeket.
|
| Az utca felső része a Kálváriáról nézve |
Az útépítések mindezidáig emiatt elkerülték ezt az utcarészt, az önkormányzat ugyanis – nagyon helyesen – csak ott építtet utat, ahol már minden közmű megvan. Pedig ezen a közel fél kilométer hosszú lejtős utcaszakaszon ugyancsak elkellene a szilárd útburkolat és a csapadék-vízelvezetés; egy-egy nagyobb eső rengeteg hordalékot és hatalmas gödröket hagy maga után. Ráadásul a gomba módra szaporodó házak építkezésére igyekvő teherautók megrongálták a hidat is, amely mára sürgős felújításra szorul.
Fenti problémák miatt az elmúlt években számos bejelentés, panasz érkezett az önkormányzathoz, és az elkeseredés csak nőtt, amikor látták az utca felső részének lakói, hogy a városban az ő lakóhelyükön kívül már szinte mindenütt teljesen kiépült az infrastruktúra és kövezett úton, valódi kisvárosi környezetben élhet a városlakók többsége.
Az előrejutást sokáig hátráltatta a közös akarat hiánya, pedig az utca lakói közül bizonyára mindnyájan ismerik a mondást: „Segíts magadon, az Isten is megsegít.”
A közös akarat hiánya az utca lakóinak sajátos összetételéből is adódott: az évente csak néhány hónapot itt lakó, kevés vizet fogyasztó víkendeseknek kevésbé érdeke drága pénzen csatornát építtetni, mint az állandó lakóknak. A felső utca lakóinak véleménye sokáig megoszlott a tekintetben, mi lenne fontosabb: az út vagy a csatorna.
Végül is a lakók a csatornaépítés mellett döntöttek és megkezdődött a csatornatársulat megszervezése. Ebben tevékeny részt vállalt magára Döbrössy Gáborné Keszthelyi Éva és Petruskáné Berghammer Rita. Sok volt a tennivaló: az ingatlantulajdonosok összeírása (nem egy esetben felkutatása), értesítése, nyilatkoztatása és a megbeszélésekre való összetoborzása.
A sok munka végül is meghozta gyümölcsét: megalakult a Kálvária utca felső részének csatornatársulata és becsatlakozott a Müller János elnökletével működő Pilisvörösvári Víziközmű Társulathoz.
Tudnivaló, hogy közműveket, így szennyvízcsatornát társulati úton érdemes építeni Magyarországon, mivel az állam ezt anyagilag is támogatja. Egyrészt céltámogatásra kiírt pályázatok útján, másrészt azzal, hogy a lakosság által felvett hitel 30 %-ának visszafizetését magára vállalja. Mindehhez még hozzájárul az is, hogy az önkormányzatok kezességet vállalnak a hitel visszafizetésére.
Csatornatársulatot akkor lehet alakítani, ha az ingatlantulajdonosok 67 %-a erre igent mond. Ez esetünkben 42 ingatlantulajdonost jelent, a 62-ből. A törvény szerint, ha a lakók 67 %-a igent mond a csatornára, a maradék 33 %-nak is kötelező belépni a társulatba, viselve annak minden költségét.
Július 6-án annak reményében jöttek össze a Városháza tanácskozótermében az utca lakói, hogy meglesz ez a létszám. Csalódást keltett, hogy a megjelentek közül csak 40-en voltak, akik jelezték belépési szándékukat, 7-en határozottan ellenezték a csatornatársulat létrehozását és a csatorna megépítését. Két szavazat hiányzott a társulat létrejöttéhez.
A nem szavazatokat minden bizonnyal a magas belépési hozzájárulás váltotta ki. Az előzetes kalkuláció szerint 21 millió forintba fog kerülni a beruházás, ez 62 felé elosztva közel 350 000 forintot tesz ki.
A magas költség oka Müller János tájékoztatása szerint az, hogy ilyen kis beruházás esetében az állam nem nyújt céltámogatást (csak a hitel visszafizetésében segít). A városban másutt állami támogatással, kedvezőbb feltételekkel épült meg a csatorna, így egy-egy lakosra leosztva lényegesen olcsóbb volt, mint a Kálvária utca lakóinak.
Az egy főre jutó költségek csökkentése érdekében a jelenlévők megszavazták, hogy az átemelő berendezések összegét – 4 millió forintot – vegyék ki a közös költségekből, s ezt fizessék meg azok a tulajdonosok, ahol az átemelők telepítve lesznek. Így ezt levonva a kalkuláció 270 000 forint körül alakul. A lakók többsége még ezt is igen soknak tartja. A szakemberek szerint azonban ennél olcsóbban nem lehet megépíteni a gerincvezetéket az utcában, és ha az utca lakói csatornát szeretnének, vállalniuk kell ezt a belépési költséget.
A július 6-i ülésnek volt néhány olyan pillanata, amikor az indulatok elszabadultak, egyéni sérelmek törtek felszínre, panaszáradat zúdult a polgármester asszonyra és a csatornatársulat elnökére. Néhányan kifejezetten romboló hatású hozzászólást tettek, amelyből önzés és szűklátókörűség sugárzott. Végül a józan ész és a közösség jól felfogott érdeke érvényesült. Az alakuló ülés azzal ért véget, hogy egy újabb nekifutással megszerzik a hiányzó két szavazatot, megalakítják a társulatot ás hozzáfognak a beruházáshoz, vállalva az ezzel járó anyagi áldozatot.
Ez a július 12-i ülésen meg is történt, ahol 43 szavazat számláltatott össze a csatornatársulat megalakítása mellett.
A Kálvária utca felső részének lakói bölcsen döntöttek, a környezet megóvása érdekében és saját kényelmük érdekében hozták meg döntésüket, amellyel a későbbiekben egy lekövezett utcát is nyerhetnek majd.
Persze ez a döntés sok feszültséget és dühöt szül majd azokban, akik nem akarták a csatornát vagy egész egyszerűen nem tudják kifizetni a belépéssel járó összeget. De úgy tűnik, már nincs visszaút: a Kálvária utca – amelynek felső szakasza jelenleg egy évtizednyi távolságban van az alsó szakasztól – hamarosan eggyé válik. Reméljük, minél kevesebb áldozat és idegesség révén.
Ez a történet azért is érdekes, mert azoknak az üdülőterületi utcáknak a lakói, akik szeretnének rákötni a csatornára – valószínűleg –, a Kálvária utcaiakhoz hasonló terheket és fáradalmakat kénytelenek magukra vállalniuk. Közösen azonban minden probléma megoldható. Csak akarat kell hozzá. Az, ami a Kálvária utca lakóiban most megvolt.
F. A.
