11. oldal Utazás
Két hét Isztambulban
avagy Theater - Tiyatro - Színház
A Vásár téri iskola élménybeszámolója
A Német Nemzetiségi Általános Iskola hatodik évfolyamos tanulói az isztambuli ALKEV Iskola hatodik és hetedik osztályaival kezdtek közös vállalkozásba. A Comenius l. nyelvi projekt keretében azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy közösen írunk és adunk elő egy színdarabot, méghozzá német nyelven...
„Törököt fogtunk”
|
| A Kék Mecset Isztambulban |
Mint ahogy a Vörösvári Újság azt már hírül adta, az első lépésben a török gyerekek látogattak el Magyarországra. Izgalmas volt a megismerkedés, hiszen két, egymás számára jórészt ismeretlen kultúra találkozását kellett előkészíteni. Előítéleteket és az ismeretlen környezettől való félelmeket kellett leküzdeni. A szülők természetesen féltették a gyerekeket, hiszen még kicsik és nagyrészt nem voltak még egyedül külföldön. Hát még Törökországban! Reng a föld, terjed a madárinfluenza, tüntetések, repülőgép-szerencsétlenségek, robbantások… – mondták talán a magyar szülők. Hát még Magyarországon! Furcsa ételek, idegen szokások, szabados öltözködés… – mondták talán a török szülők.
A félelmeket szerencsére hamar sikerült eloszlatni. Amikor Heike Bremer, a törékeny, szőke, fiatalos német tanárnő eljött hozzánk, hogy megismertessen bennünket azzal a török iskolával, ahol ő vendégtanárként a német munkaközösség vezetésével van megbízva, és ahol a gyerekek heti 10 órában tanulnak németet, hamar rá tudott hangolni bennünket a törökországi utazásra. Hiszen ő is ott él, és szeret ott lenni! És micsoda fényképeket mutatott arról a tengerparti iskoláról! És milyen helyesek azok a török gyerekek! Kaptunk e-mail címeket is, és megkezdődött a levelezés.
Nagy izgalommal vártuk a török delegációt a repülőtéren, még kis zászlókat is gyártottunk és törökül köszöntöttük őket: Merhaba! Nagyon hamar eltelt az a két hét itt Pilisvörösváron. A sok-sok program mellett meg kellett írnunk a színdarabot. Török est, magyar est, fürdés, kirándulások, sportdélután. De még ezek mellett jutott idő összehangolódásra, játékra is, és megírtuk a színdarab alapszituációit. Miről másról is szólhatna egy ilyen előadás, mint önmagunkról: török és magyar gyerekek együtt kirándulnak külföldön – mondjuk Németországban –, ketten véletlenül lemaradnak a csoporttól, és míg keresik a csoportjukat, sok kalandban van részük.
Jó, kész a darab, de mindezt még össze kell állítani, meg kell tanulni, színpadra kell vinni, jelmezek, háttér, zene… Hát ezt majd Isztambulban! Addig is szorgalmasan gyakoroltunk a színjátszó körben, énekeltünk, táncoltunk törökül és magyarul, helyzetgyakorlatokat csináltunk. Alig vártuk, hogy újra találkozzunk újdonsült barátainkkal.
Viszontlátás Isztambulban
Isztambul gyönyörű volt!!! Egy csodálatos város a Boszporusz partján, ahol kelet és nyugat találkozik. 15 millió ember, legalább ugyanannyi autó, nagyon sok mecset és hozzá minaretek, mérhetetlen gazdagság mellett a szegénység. Mégis mindenki nevetősnek, vidámnak tűnt, lett légyen az pincér, taxis vagy turista.
Nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadtak bennünket szülők, gyerekek és tanárok egyaránt. Mindenki kíváncsi volt azokra a magyarokra, akik olyan hamar „meghódították” a török gyerekeket.
Nagyon tetszett az iskola. Gazdagon felszerelt, kényelmes, könnyen mozgatható padokkal ellátott osztálytermek, tágas ebédlő, könyvtár, konferenciaterem, ahol a próbák és megbeszélések nagy részét tartottuk. A tanári szoba mellett külön szobája van a némettanároknak, ahol minden szükséges eszközt megtalálhattunk a színpadi munkához.
A török délután szórakoztató programjai nagyrészt a stadionnyi sportcsarnokban zajlottak. Itt élvezhettük a török gyerekek bemutatkozó színdarabját, amit még úgy is élvezetesnek találtunk, hogy török nyelven adták elő, és mi egy kukkot sem értettünk belőle. De nem csoda, hiszen ebben az iskolában dráma, sakk, tánc, stepp-aerobic, barkácsolás és Orff-zeneórák is szerepelnek az órarendben. Ezeket mi is kipróbálhattuk.
|
| Pihenő a Topkapi palotában |
A délelőttjeink a próbákkal teltek, amikor is csoportokban dolgoztuk ki az egyes jeleneteket, vagy plakátokat és háttereket festettünk. Érdekes, hogy az órák 40 percesek, de a szünetekben itt is mindig ki kell menni az udvarra. Persze ez nem esett nehezünkre, hiszen majd' 30 fok volt, miközben otthonról folyton azt hallottuk, hogy még fűteni is kellett. Az első szünetben mindig valami ízletes uzsonnát kaptunk. Vizet a folyosókon elhelyezett pumpás palackokból vehettünk csak, mert Isztambulban a csapvíz ihatatlan. 12.30-kor az egész iskola egyszerre megy ebédelni a szép nagy étterembe, ahol nekünk is bőven jutott hely. Nagyon finomak a török ételek, a menzán is igyekeztek finomságokat főzni a kedvünkért. Ebéd után egy kis szünet, aztán indulnak a délutáni órák. Ezt aztán nem tudnánk itthon megszokni!
Természetesen nemcsak dolgoztunk, volt alkalmunk megismerkedni Isztambul legfontosabb nevezetességeivel is. Az iskolabuszok gyorsan és kényelmes körülmények között vittek bennünket reggel iskolába, majd kirándulni. Megláthattuk a világ harmadik legnagyobb templomát, az Aya Sophiát, ahol azt a feladatot kaptuk, hogy fényképezzük le az itt található egykori keresztény és az újabb mohamedán jelképeket. Sajnos a gyönyörűséges Kék Mecsetet csak kívülről csodálhattuk meg, mert a müezzin éppen imára hívta a hívőket, mikor odaértünk. Helyette „beugrottunk” a Ciszternákba, a régi földalatti vízgyűjtő csodálatos világába, ahol a sejtelmes megvilágításban több mint 300 oszlopot kellett megszámolnunk.
Szultáni gazdagság nyomait kutattuk a Topkapi palota emléktermeiben és gyönyörűséges kertjeiben. Mintha minderről már olvastunk volna az Egri csillagokban!
Mindannyiunk nagy vágya volt, hogy egyszer érinthessük Ázsia földjét, és átkelhessünk végre a Boszporuszon. A sulibuszok átvittek a Boszporusz-hídon a kertvárosias jellegű „Ázsiába”, ahol a tengerparton játszottunk és fagyiztunk. Hihetetlen, de ezután itt egy hatalmas Plázában kószálhattunk és vásárolhattunk. Más alkalommal külön bérelt hajón szeltük a habokat a Boszporuszon át…
Isztambul óriási, szinte lehetetlen bejárni, főleg ebben az őrült, budapestinél is nagyobb forgalomban. De ne felejtkezzünk meg róla, hogy miért is mentünk oda! A színdarab!
Rohamosan közeledett az előadás napja, és nekünk még addig le kellett vezényelnünk egy magyar délutánt is. Jól megdolgoztattuk a török gyerekeket az általunk felállított állomásokon: ki kellett rakniuk Magyarország térképét puzzle-darabokból, fel kellett ismerniük magyar pénzeket, ki kellett rakniuk egy oldalt a Rubik-kockán, festeniük kellett magyar zászlót, ki kellett választaniuk több szövegből a magyart, gyűjteniük kellett magyar szavakat, ki kellett tölteniük egy Magyarországról szóló kvízt, kipróbálhattak más ügyességi játékokat is, meg süthettek palacsintát, amit meg is ehettek jutalomból. Azt mondhatjuk, hogy mindannyian jól szórakoztunk.
„Felgördül a függöny”
Aztán – bármilyen hihetetlennek tűnt, hogy egyszer ez is eljön, – elérkezett az előadás nagy napja. Az EU-projektnapon az egész iskola szerepelt. A Sportcsarnok lelátója megtelt vendégekkel, szülőkkel. Csodálatos látvány volt az óvodások és a többi kisiskolások tánca. Minden évfolyam más nemzeti táncot adott elő, nemzeti lobogókat jelképező színes szalagokkal és kendőkkel. Magyar, német és török dallamokra komponálták a koreográfiát.
Torokkaparóan jó érzés volt a csárdás ütemére tapsolni a csárdást táncoló török gyerekeknek!
A hatodik és hetedik évfolyam velünk együtt lépett színpadra a közös produkcióban. Összesen 36 gyereket mozgattunk meg ebben a darabban, volt hát izgalom, hogy mindenki időben lépjen színre, megfelelő jelmezben és kellékekkel! A zárásként mindannyian együtt énekeltük törökül a barátságdalt, kis piros papírszívekkel a kezünkben, amelyeknek egyik oldala török, a másik magyar zászlóval volt díszítve. A siker nem maradt el, óriási tapsot kaptunk.
Záróakkordként az Örömóda hangjaira hatalmas kék labdát hoztak be kicsi gyerekek. A labda a világ, a színes foltok rajta a kontinenseket jelképezték. Szívdobogtatóan csodálatos látvány volt!
|
| A közös színdarab előadása |
Az előadás után állófogadáson látott vendégül az iskola mindenkit. A sok finomság között nyílt alkalmunk arra, hogy megköszönjük a szíves vendéglátást gyerekeknek, szülőknek és az iskola tanárainak és dolgozóinak. Csodálatos két hetet töltöttünk Isztambulban! Barátság, szerelem, közös munka és szórakozás emlékeit hoztuk haza Törökországból. Kell még ennél több? Mindannyian azt gondoltuk, hogy ezt a kapcsolatot tovább is folytatni kell. Szomorúan készülődtünk a hazautazásra, de gondolatban már fogalmaztuk magunkban, hogy mi mindent fogunk otthon mesélni, kinek mit fogunk ajándékozni a nagy útról visszatérve.
„Güle, güle, barátaink!”
A sok-sok élményből álljon itt egy kis ízelítő a gyerekek megfogalmazásában.
„Az előadás szuper volt! Mindent nagyon élveztünk, főleg a bulikat! Az is jó volt, amikor megismertem a Kübra (a vendéglátóm) legjobb barátnőjét, aki nem tud németül. Szerencsére vittem egy török-magyar szótárt és a Kübra is fordított, így megértettük egymást.”
Szabine
„A Ciszternában rengeteg oszlopot kellett megszámolnunk. Regina teljesen belefeledkezett a számolásba és lemaradt a csoporttól. Kint elkezdtünk számolni, és nem volt meg az Egyeskénk! Mindenki megijedt és a Gabi néniék visszamentek keresni. Közben megjött a Regina sírva és mindenki őt vigasztalta. Közben a Gabi néniék is eltűntek. A telefonok meg persze nem működtek a föld alatt. Aztán a végén mindenki meglett és indulhattak a buszok.”
Dóri
„Minden nagyon szép és jó volt. Nagyon tetszett az Aya Sophia, a Kék Mecset, meg a Boszporusz. Jó volt a vásárlás az ázsiai oldalon. Az előadás is nagyon jól sikerült. Csak azt sajnálom, hogy a Topkapiban nem lehetett fényképezni. A búcsúzkodás szép volt és szomorú.”
Balu és Evelin
„Az én vendéglátóm Ilgaz volt, ő is nálunk lakott Pilisvörösváron. Az első napok teltek a legjobban, sokat mentünk motorozni és focizni. Iskola után gyakran átmentünk a Balu-ékhoz számítógépezni. Gyakran mentünk fürödni a medencéhez, ami a házak között volt a lakóparkban. De a legjobban a párnacsatákat élveztem a konferenciateremben a színpadon, mikor szünet volt a próbákon. A Síra és a Murat is rendeztek bulit, ahova mindenki elment. Ezek is jól sikerültek.”
Sándor
„Ami török projektben a legjobban tetszett: a kaják, a látnivalók, a kirándulások, a család, ahol laktam, a barátok, a luxus. Ami nagyon hasznos volt benne: javítottuk a német nyelvtudásunkat, új barátokra leltünk, megismertük a török kultúrát, láttunk különleges mecseteket.”
Dani és Bence
„Szép volt, jó volt, jól éreztük magunkat. Kellemes élményeket szereztünk, és rájöttünk, hogy vannak nálunk elkényeztetettebb gyerekek is.”
Ádám és Kálmán
„Hasznos volt a török projekt, mert új barátságokat építettünk ki. Világot láttunk és tudtuk gyakorolni a német nyelvet. Sokat tanultunk Törökországról. Sok program volt, és barátok között voltunk.”
Pityu, Ákos
„Nagyon jó volt, hogy megismerhettünk egy másik kultúrát. Kipróbálhattuk magunkat a színpadon, és a német nyelvet nagyon sokat gyakorolhattuk.”
Regina
„A színdarab azért volt jó, mert megtanultunk csapatban dolgozni. A programok nagyon jól szervezettek voltak és tanulságosak. A török iskola jól felszerelt és a tanárok is aranyosak.”
Juli, Lotti
Hát ennyi. Hihetetlen, hogy vége ennek az évnek és ennek a projektnek. Güle, güle, kedves török barátaink!
Bihari Gabriella,
Ságiné Sebők Magdolna
és 17 hatodikos
