15. oldal Honismeret
„Ó, sZállj le ide, sólzom”
A Pilisi Turul Társaság rendezvénye
Összejövetelt tartott Vörösváron a Pilisi Turul Társaság. A rendezvény fő programpontja Lovass Ferenc újságíró úti beszámolója volt egy évtizeddel korábbi nepáli útjáról, amely során feleségével és barátjával együtt a hegyek közt elzártan élő khám magarokat kereste fel, akik elképzelhető, hogy nemcsak névrokonaink, hanem valódi rokonságban voltak az ősmagyarokkal. Botzheim István a társaság vendégeként helytörténeti kutatásairól beszélt, felvázolva elképzeléseit a vörösvári várak helyéről, és arról, hogy mi lehet településünk nevének eredete.
Néhány nappal azelőtt, hogy megkaptam a Pilisi Turul Társaság meghívóját gimnáziumbeli összejövetelükről, szomorú képes riportot láttam a Duna Televízióban. A gyászos trianoni döntésre emlékező emberek gyűltek össze egy vajdasági faluban a nemrégiben állított turulmadaras emlékmű előtt. A büszke sólyomszerű madár szárnyai törötten lógtak. A dühödt nacionalizmus, amely a magyarokat a pokolba kívánja szülőföldjükről, rövid idő alatt megcsonkította az emlékművet.
|
| Fantáziarajz arról a török kor előtti magyar várról, amely Botzheim István szerint a Vörös-hegyen állt. Ásatásokkal igazolni lehetne a feltételezést... |
Az anyaországban is zavartan viszonyulnak ma a turulmadárhoz, mint oly sok eredeti magyar jelképünket, ezt is beszennyezték a XX. század emberellenes, uszuló eszméi. Nem a jelképeket kell tiltólistára tenni, hanem meg kell őket tisztítani a rárakódott szennytől, hogy ismét fényesen ragyogjanak.
A Pilisi Turul Társaság ezeket a jelképeket emeli magasba, hirdetve és terjesztve a magyar kultúrát, hagyományokat, kutatva ősi gyökereinket, akár az akadémikus szemlélet ellenében is. A társaság 2002 óta létezik mint nemzeti érzelmű baráti társaság, és nemrég vette fel nevét, ezzel is meghatározva helyét a világban. „Mi lelkünkben érezzük az ősi turulmadár jelenlétét, életünk forrását, követendő madarunk a sólyom. Közös bennünk a nemzet múltja hiteles kutatásának és a hiteles múlt megismerésének szándéka. Ez a közös nevező, az összetartó erő a PTT-ban és barátaiban. Ha majd sok ilyen közösség lesz a Kárpát-medencében, azok fogják összetartani majdan nemzetünket is. Addig még hosszú az út, de mi elindultunk rajta” – mondta bevezetőjében dr. Miklauzic István, a Pilisi Turul Társaság elnöke.
A „Nemzet polgármestereinek képcsarnokában” mutatkozott be Botzheim István „szolgálaton kívüli” polgármester, aki polgármesteri tevékenységének eredményeiről beszélt, külön kiemelve a gimnázium bővítésében játszott szerepét.
A társaság tagjai nagy érdeklődéssel hallgatták meg Botzheim István rövid előadását a vörösvári várakról. Mai településünk területén a régészek és más források két várat említenek. Egy feltételezhetően középkori kővárat egy dombtetőn és a török végvárat, amely palánkvár volt. Hogy hol volt ez a két vár, senki sem tudja pontosan. Sulyok János tanító Vörösvárról írt rövid monográfiájában azt állítja, hogy a régi kővár a Vörös-hegyen volt és innen kapta a falu is a nevét. Egy másik elmélet szerint a török palánkvár építésekor felhasznált vörös színű agyag a névadó.
Botzheim István Sulyok János elméletét követve kutatásokat végzett a Vörös-hegyen, és figyelemre méltónak találta a dolomithegyen fellelhető homokkőtörmeléket. A kutatásba ezután bevonta dr. Nováki Gyula régészt, neves várszakértőt is. Sajnos azonban a régész nem találta nyomát egy hajdani várnak, szerinte bizonyítékot csak egy esetleges ásatás szolgáltathatna.
„Ez a vár, a mi névadónk – vallja meggyőződéssel volt polgármesterünk –, legyünk büszkék arra, hogy nem egy sokkal későbbi török vár alapján nevezik ma településünket Vörösvárnak. A törökök csak átvették ezt a nevet (kizil hiszár = vörös vár), és amikor megépítették palánkvárukat, akkor lett belőle kizil hiszár palánkaszi, azaz vörös vár palánka.”
Botzheim István szerint ásatással meg lehetne határozni a török palánkvár helyét is, ő egy légi felvétel alapján a Vörös-heggyel szemben, a szántói út közelében véli felfedezni a várat. Igaz, hogy ez palánkvár volt, de legalábbis a sáncát egy ásatás fel tudná fedni. „Ásatni kell. Erre várok” – fejezte be nagy érdeklődéssel fogadott előadását Botzheim István volt polgármester, helytörténeti kutató.
A főelőadás előtt dr. Miklauzic István, a Pilisi Turul Társaságról és a Pilisi Turul Alapítványról ejtett szót, bemutatva a kuratórium tagjait. Nagy tapsot kapott 97. évében járó Nagy Kálmán, hadtörténész, nyugalmazott huszár ezredes, aki a kuratórium elnöki tisztét tölti be. Ő egyben példaképe is a társaságnak, a második világháborúban és 1956-ban véghezvitt hőstettei okán, ezért börtönben is ült sok évet.
Lovass Ferenc újságíró kalandos nepáli útjukról számolt be, amely során az ott élő magar népcsoportot keresték fel, hogy megismerkedjenek kultúrájukkal, történetükkel, nyelvükkel, szokásaikkal és a közös eredetet kutassák. Amint többhetes ott-tartózkodásuk alatt kiderült, a magarok eredete már homályba merült. Valószínűleg kétezer éve északról érkeztek Nepál vidékére, hogy aztán a legjelentősebb népcsoportot alkossák itt. Egyes csoportjaik egyre keletebbre vándoroltak és közvetlen hatása alá kerültek a hindu vallású népek kultúrájának. A nyugaton maradt magarok a hegyek zárt világában, ahol se utak, se villany nincsen, jobban megőrizték egyedi kultúrájukat, nyelvüket, rovásírásukat, sámánhitüket és ősrégi növénytermesztési szokásaikat.
Lovass Ferenc szerint nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a nepáli magarok, s azon belül is a khám magarok a rokonaink lennének, de túl sok a közvetlen bizonyíték, túl sok a véletlen ahhoz, hogy ezt a lehetőséget ki lehessen zárni. Ilyen például a sámánhit, amelynek megfelelően a falu sámánja a vezető, a tanító, az orvos és a pap egy személyben. Ilyen az írásuk is, amely sok hasonlóságot mutat a székely rovásírással. De leginkább meggyőző az, hogy földbe temetkeznek, amely Nepálban és a környező országokban ritkaság, hiszen mindenütt hindu szokás szerint elégetik a halottakat. A háromfős expedíció azután még azt is megtapasztalhatta, hogy a hegyi temetőkben a magarok székely szokás szerint kopjafát állítanak a sírok fölé. Alig akartak hinni a szemüknek, amikor ezt látták. Ráadásul a kopjafák motívumai is részben hasonlóak voltak az erdélyi temetők fejfáiéval.
Lovass Ferenc szerint az egész világon csak két helyen lehet tapasztalni ilyen temetkezést: a székelyeknél és a magaroknál Nepál magas hegyei között. A temetkezési szokások olyan mélyen gyökereznek egy-egy nép kultúrájában, hogy ez ékes bizonyíték lehetne a rokonságra. Sajnos azok az anyagok, dokumentumok, filmfelvételek, amiket magukkal hoztak Nepálból, nem keltették fel igazán a tudományos körök érdeklődését.
„A khám magarok közt eltöltött néhány hét pedig arról győzött meg minket, hogy érdemes lenne magyar kutatóknak is útra kelni, és magyar szemmel vizsgálódni ott, ahol amerikai, francia, japán szaktársaik már régen kutatnak, de még soha nem jutott eszükbe, hogy annak, amit találtak köze lehetne a magyarokhoz is – érvelt Lovass Ferenc. – Anélkül, hogy bármiféle irreális várakozást vagy szenzációt keltenénk, úgy véljük, hogy a temetkezési szokások, a kopjafák faragott jelképei, a sámánizmus, a rovásírás, a földművelés mikéntje (kukoricakötés, szárítás, a járom és a faeke ugyanolyan, mint ma is bármelyik magyar faluban, ahol még hagyományos módon dolgoznak), a szövés módja, a hétköznapi élet filmünkben is megfigyelhető részletei, a siratóénekek, az eredetlegendák, ősi nyelvük mind-mind tartalmaz olyan, még a laikus számára is felfedezhető hasonló elemet, ami több kíváncsiságot érdemel a hozzáértő szakemberek részéről. Talán éppen a látható képanyag alapján kedve támad egy-egy ifjú kutatónak, hogy éppen ezen a vidéken eredjen újból a magyarok őseinek nyomába. Mi szívesen rendelkezésére bocsátjuk a birtokunkban lévő felvételeket, magar szótárakat, a magarokról szóló nepáli, amerikai, francia tanulmányokat és összeismertetjük nepáli kutatókkal az érdeklődőket.”
A Nepálban forgatott sokórányi anyagból Lovass Ferenc hét átlag húszperces dokumentumfilmet készített, amelyeket több televíziós csatorna is bemutatott. A filmek közül hármat vetítettek le a gimnáziumbeli összejövetelen, s mindegyik igen nagy sikert aratott. A filmek DVD változata hamarosan az érdeklődők számára is elérhető lesz.
A Pilisi Turul Társaság összejövetelét tárogatózene és egy ősi magyar ima előadása zárta.
F. A.
