12. oldal In memoriam
Trianon-évforduló
1920. június 4-én írták alá a versailles-i Trianon-kastélyban a győztes hatalmak és Magyarország közötti békeszerződést, amely számunkra egy új Mohácsot jelentett. Azóta sem hegedtek be a magyarságon ejtett, csonkoló vágás nyomai, és sajog, sajog a seb...
Az idén a Trianon-évforduló pünkösdvasárnapra esik: fájdalmas emlék és örömteli remény napja tehát 2006. június 4. Emlékezésre és hites gondolkodásra alkalmas.
Az égbekiáltóan igazságtalan békeszerződés aláírására ezúttal dr. Réthy Zoltán egyik versével emlékezünk, amely még soha nem jelent meg nyomtatásban.
Dr. Réthy Zoltán
Babits verseit olvasva
Neked még szabad volt, neked még lehetett
Lant szájára venni a szégyenkeresztet,
Vén álmok s játék közt kimondani versben,
Mi ott ült a nyelven.
Neked még szabad volt, neked még lehetett
Nevükön nevezni Istvánt s a szenteket,
Álmodni Erdélyről Esztergom dombjain:
„Sötét kor ez, barátaim.”
Neked még szabad volt, neked még lehetett
Trombitás hangokkal hívni a lelkeket,
Nagybetűvel írni Istent, Igazságot,
Csonkának nevezni Magyarországot.
Neked még szabad volt, neked még lehetett
Híddal összekötni Nyugatot s Keletet,
Nyugatos papíron magyar szívvel írni,
Bánatokat rímpatakba sírni.
Neked még szabad volt, neked még lehetett
Orgona sípjából inni az ihletet,
„Hogy bölcs nemzeteken bíró ököl s iga
Legyen, miért tűröd, oh szent bazilika?”
Dr. Réthy Zoltán verseiről
Az elmúlt időben többen kérdezték tőlem, mikor jelenik meg újra dr. Réthy Zoltán verseskötete. Több olyan olvasónkkal beszéltem, aki hónapról hónapra alig várja, hogy a lap a standokra kerüljön, mivel abban rendszerint közöljük a költő egy-egy versét. Az elmúlt években számos olyan versét olvashatták olvasóink a lapban, ami még soha sehol nem jelent meg. E verseket a doktor úr családjától kaptuk meg közlésre. Más költeményeket az 1938-ban kiadott „Én így imádkozom” című kötetből vettünk át.
Ez a kötet ma már alig lelhető fel, a család birtokában is mindössze egy példány van. (Sajnos a városi könyvtárban sincs meg.) Éppen ezért tervezzük dr. Réthy Zoltán összegyűjtött verseinek a kiadását az „Otthon a világban” című honismereti könyvsorozat keretében. Vélhetően 2-3 éven belül sikerül megvalósítani a verseskötet kiadását. Addig azonban csak az interneten hozzáférhetőek a doktor úr versei, onnan akár ki is lehet nyomtatni azokat.
Az itt idézett verset a költő 1972. december 19-én írta. Több mint harminc éven át az „asztalfiókjában bujkált”. Ez alkalommal jelenik meg először nyomtatásban. Köszönetet mondunk a költő családjának, hogy a közléshez hozzájárultak.
(Egyik felvételünkön az Esztergomi Bazilika látható. Babits Mihály gyakran megcsodálta a hatalmas templomot, nyaranként itt lakott, esztergomi üdülőházában.)
Dr. Réthy Zoltán versei elérhetők a következő internetcímen: www.vorosvar.hu/Irod/Rethy.htm
Dr. Réthy Zoltánról itt olvashatnak: www.vorosvar.hu/Helytortenet/Hires%20vorosvariak.htm
Fogarasy Attila
Hősök napja Vörösváron
Május 19-én a háborúk vörösvári áldozataira emlékeztek a Hősök terén. A Himnusz után – amelyet a Német Nemzetiségi Fúvószenekar kísért – Breierné Kalmár Éva, a Templom Téri Általános Iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet.
„A mai napon emlékezni gyűltünk össze. Tisztelegni jöttünk hazánkért folytatott harcok poklában elesett hősök, áldozatok előtt. A Don-kanyartól Lengyelországig, a Kárpátoktól a Dunáig, a Balatontól Németországig öntözte magyar vér Európa és e hon bomba szántotta, gránát szaggatta földjét. Nincs magyar család, mely ne gyászolná a harcokban elesett vagy áldozatul esett hozzátartozóját” – hangsúlyozta a fájdalmas igazságot az igazgató asszony, majd azokról a jogszabályokról szólt, amelyek a Hősök napját törvénybe iktatták.
A szemerkélő esőben, mintegy kétszáz emlékező előtt így folytatta ünnepi beszédét a szónok:
„Az ünneplés kijár a hősöknek. Azoknak, akiket tudásuk, tehetségük és történelmi helyzetük emelt a nagy hadvezérek, parancsnokok sorába, és azoknak, akiket a kötelesség vagy egyszerűen csak a sors avatott hőssé vagy áldozattá. Azoknak az embereknek, akiknek nevét nem jegyzik a történelemkönyvek, de nélkülük nincs győztes, dicsőséges hadvezér. Azoknak a névtelen katonáknak, akik a végsőkig kitartottak a géppuskák tüze, a tankok támadása közepette, akik gyalog vagy biciklin üldözték a »tigriseket«, akik papírtalpú csizmában meneteltek a téli hidegben, néhány golyóval a T-34-esek ellen, akik a kegyetlen körülmények miatt betegségben, vagy útközben, bombatámadások miatt haltak meg.
De emlékezzünk meg azokról az áldozatokról is, akik nem katonaként vesztették életüket.
A Hősök Napja róluk szól, apákról, fiúkról, testvérekről, barátokról, bajtársakról. Emléküket szájhagyomány útján terjedő történetek, mesék, családi albumok, jó esetben emlékművek, emléktáblák őrzik, de számtalan esetben azt sem tudjuk hol vannak eltemetve.
Pilisvörösvár igen elismerésre méltó módon állított emléket a két világháború áldozatainak, amikor 1997-ben megalapította a Hősök Könyvét, amelyet a Római Katolikus templom sekrestyéjében őriznek. A könyv első oldalán ez áll: »Meghajtjuk a zászlót, meghajolunk az áldozatok előtt, akik a legdrágábbat, az életüket adták Magyarországért.«
A Hősök Könyvének lapjai 219 pilisvörösvári nevét őrzik, akik az I. és II. világháborúban haltak meg. Van köztük honvéd, hidász, páncélos, híradós, őrvezető, őrmester, szakaszvezető, alhadnagy, lovas tüzér, levente, diák és egyszerű civil.
Hősök és áldozatok ők, a mi nagyapáink, apáink, testvéreink, akik itthon vagy ismeretlen helyen, legtöbben névtelenül, sok helyen jeltelen sírokban, olykor méltatlanul elfeledve alusszák örök álmukat. Róluk szól ez a mai megemlékezés. Büszkeséggel és fájdalommal gondolunk rájuk, hiszen élnek még köztünk azok, akik viselik a soha be nem gyógyuló sebeket, és őrzik a sokáig, hiába hazavárt családtag emlékét.”
Breierné Kalmár Éva emlékező beszédének legdrámaibb részében felsorolta azoknak a vörösvári családoknak a nevét, amelyeknek hősi halált halt családtagjai vérüket áldozták a hazáért, s így nevüket megörökíti a Hősök könyve. Hosszú, fájdalmasan hosszú volt a felsorolás...
A beszéd után Berchy Viola Ady Endre „Föl-föl dobott kő” című versét szavalta el.
Sax László, az NNÖ elnöke rövid magyar és német nyelvű beszéddel emlékezett a hősökre.
„Szeretett testvérek és honfitársak! Hittel állunk sírhalmotok felett, lehajtott fejjel tisztelgünk, és áhítattal imádkozunk értetek. Nyugodjatok békében, ti jó bajtársak, becsülettel harcoltatok a hazáért és áldoztátok életeteket. Fájó szívvel hagyunk benneteket a messzi idegen országban, ahol örök nyughelyetek van. Emléketek velünk marad, szeretteitek és mindannyiunk emlékében éltek. Béke veletek!” – mondta kegyelettel a szónok az általa alkotott II. világháborús emlékmű előtt.
Gábeli Flóra Szabó Lőrinc „Kovács szakaszvezető” című költeményét adta elő, majd Grószné Krupp Erzsébet polgármester és Sax László elnök megkoszorúzta a hősi emlékművet. A jelenlévők egy-egy szál virágot helyeztek el az emlékmű tövében. Az ünnepség a Német Nemzetiségi Vegyes Kórus gyászénekével, majd a Szózat hangjaival ért véget.
A Hősök téri ünnepség után a résztvevőket autóbusz szállította át a temetőbe, ahol Grószné Krupp Erzsébet polgármester és Sax László elnök megkoszorúzta a szovjet és a német katonák hősi emlékműveit.
F. A.
